KULT
A Rovatból

Édeshármas klónokkal? Trump-paródia? Robert Pattinson csillagközi inváziója? A Mickey 17 az év legfurább sci-fije

Aki utálja Robert Pattinsont, az élvezettel nézheti, ahogy az Oscar-díjas Élősködők rendezőjének új filmjében kínok kínja közt leheli ki a lelkét. Sokszor.


A dél-koreai Bong Joon Ho rendezői karrierjét két részre lehet bontani. Egyrészt ott vannak a hazájában forgatott koreai darabjai (Amelyik kutya ugat, az nem harap, A halál jele, A gazdatest, Madeo, Élősködők), 2013-tól kezdve pedig angol nyelvű, amerikai pénzből készült filmeket is készít (Snowpiercer: Túlélők viadala, Okja, Mickey 17). Azért is különíthetők el könnyen a koreai és az amerikai rendezései, mivel az előbbiekben jobban az elevenünkbe vág, ezek a szerzőibb filmek (A gazdatest talán csak az egyedüli, ami egy kissé hollywoodiasabb közülük), az amerikaiak pedig jóval játékosabbak, s ezek sokkal inkább rámennek a látványra is. Az viszont kétségtelen, hogy a társadalmi mondanivalót sosem hagyja ki.

Bong 2020-ban Oscar-történelmet írt, amikor az Élősködők megnyerte a legjobb film díját is, mivel ez lett az első idegen nyelvű mozgókép, ami ebben az elismerésben részesülhetett, korábban elképzelhetetlen volt, hogy ne egy angol nyelven beszélő film győzedelmeskedjen. Ráadásul teljesen megérdemelt volt az Élősködők diadalmenete.

A közönség és a szakma pedig egy ilyen kunszt után természetesen kíváncsian várja, mivel áll elő legközelebb az egyedi hangvételéről ismert (zseniálisan keveri a bizarr, fekete humort a drámával, a thrillerrel vagy akár a látványorgiával) mester.

Nos, a Mickey 17 az első projekt azóta, vagyis majdnem hat évet kellett várni Bong nyolcadik egész estésére. A film nem volt egyszerű szülés, hiszen már 2022 őszén leforgatták, vagyis egy igen hosszú utómunkafázis során állt végül össze ez a Bong Joon Hótól megszokott furcsa műfajhibrid. Ezúttal nem kútfőből dolgozott, Edward Ashton Mickey7 című, 2022 februárjában megjelent könyvét dolgozta filmmé. Igen, jól látjuk, a regény megjelenése után kb. fél évvel már el is kezdett forogni a belőle készült mozgókép. Gyors karrier, annyi szent.

Az alapsztori szerint 2054-ben Mickey Barnes (Robert Pattinson) és a barátja, Timo (Steven Yeun) egy sikertelen üzleti vállalkozás után menekülni kénytelenek egy gyilkos uzsorás elől, ezért jelentkeznek egy űrhajóra, amely a Földet elhagyva a fagyos Niflheim bolygó (a norvég mitológia szerint Niflheim a két ősi világ egyike volt, Muspelheim, a tűz birodalma mellett) kolonizálására indul egy gazdag és híres mecénás/politikus/bájgúnár/diktátor házaspár, Kenneth Marshall (Mark Ruffalo) és Ylfa (Toni Collette) vezetésével. Timo pilótaként, Mickey pedig az űrhajó egyetlen „feláldozhatójaként”.

A Földön betiltott technológiát használva Mickey életveszélyes feladatokat kap, a halála után pedig mindig „kinyomtatnak” belőle egy új testet, amelybe feltöltik a korábbi emlékeit.

Az utazás során románc alakul ki Mickey és az egyik biztonsági ügynök, Nasha (Naomi Ackie) között. Négy évvel később az űrhajó megérkezik Niflheimbe. A tudósok több Mickey egymás utáni felhasználásával oltóanyagot fejlesztenek ki a bolygó kórokozói ellen, a 17. Mickey-verzió pedig azt a feladatot kapja, hogy ejtse foglyul Niflheim hernyószerű (vagy ászkarákszerű) életformája, a creeperek egy példányát. A küldetés során azonban a lények fészkébe esik egy jéghasadék mélyére, ám a creeperek nem eszik meg, sőt, megmentik, kiemelik a szakadékból. Visszatérve a bázisra azonban Mickey 17 megdöbbenve tapasztalja, hogy mivel azt hitték róla, halott, kinyomtatták belőle a 18. verziót, aki teljesen más személyiség, mint ő (erőszakos és céltudatos), ugyanakkor két klón egyidejű létezése szigorúan tilos. Ha ilyesmi előfordul, mindkét testet likvidálják, az emlékeket pedig kitörlik…

Bong Joon Ho elmondása szerint azért változtatta meg az eredeti regény címét, a Mickey7-et Mickey 17-re, mivel így még 10 Mickey-t megölhetett a filmben. Nos, ebben benne van minden.

A Mickey 17 ugyanis teljes mértékben hozza a rendezőtől elvárt bizarr hangvételt, a kellően túltolt karaktereket (Mark Ruffalo például egészen csodálatosan ripacskodik, talán még sosem játszott ekkora ütnivaló gennyládát) és a pofátlan csavarokat.

Az pedig komoly bátorságról tanúskodik a stúdió (és Bong) részéről, hogy egy ekkora költségvetésű (kb. 118 millió dollár) filmet nem éppen a széles moziba járó közönség igényeihez igazítanak. A látottak alapján legalábbis a Warnernél abszolút hagyták Bong Joon Hót érvényesülni, ami egyrészről nem feltétlenül kedvez egy átlagos hollywoodi sci-fi-rajongó elvárásainak, másrészről viszont eléri, hogy a film ne süllyedjen el a felejtés mocsarában.

A Mickey 17 ennek tükrében pedig valóban egy emlékezetes darab, telis-tele üdítően elidegenítő jelenetekkel és karakterekkel, amelyek és akik sok esetben Terry Gilliam filmjeit juttathatják eszünkbe. Valóban sok a hasonlóság a két auteur extravagáns és a tömegízlésre fittyet hányó stílusa között. Bongnál is mindig provokatív a felszín, tisztán érezni a szatirikus hangvételt, a gonosz karakterei sokszor karikaturisztikusak (Kenneth Marshall sok hasonlóságot mutat pl. Donald Trumppal, bár a rendező szerint Ruffalo karaktere nem egy Trump-paródia), a stílusa hihetetlenül pofátlan, sőt, már-már operai, és ahogy fentebb említettük, ugrabugrál a műfajok között. Nem való mindenkinek, ez egyértelmű.

Bong talán ezúttal túl sok mindent próbált markolni, nem kevés tematika szorult a sztori 137 percébe (dehumanizálás, emigráció, kolonizálás, elnyomás, környezetvédelem), amelyek egy kissé kioltják egymást.

Szerencsére azonban a nagyon hangos, nagyon harsány és nagyon vicces felszín alatt most is ott van egy csendes, elgondolkodtató karakterdráma is Mickey-ről, akit, illetve akiket Robert Pattinson teljes odaadással alakít.

Mintha évek óta várta volna, hogy végre kivetkőzhessen magából, és most eleresztették a láncairól.

Végső soron tehát a Mickey 17 egy több mint szórakoztató és emlékezetes (főleg az első fele) sci-fi-menet, amely kellőképp megdolgoztatja minden érzékszervünket, s közben még az agyunkat is műküdésre bírja. Az ilyen csemegéket pedig meg kell becsülni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET: