EGÉSZSÉG
A Rovatból

„Régebben előfordult, hogy a betegeim temetésére is elmentem – na, ilyet nem szabad csinálni, mert előbb-utóbb felemészti az embert”

Dr. Bánhegyi Róbert az elsők között kezdte el kutatni itthon a rák és a cukorbetegség összefüggéseit. Komoly áldozatokat is hoznia kellett érte, de úgy tűnik, jó úton jár: munkásságát nemrég rangos díjjal ismerték el.
Láng Dávid - szmo.hu
2023. július 12.



A Békés Vármegyei Központi Kórház onkológiai centrumában dolgozó Dr. Bánhegyi Róbert még a 2000-es években figyelt fel arra, hogy a cukorbetegség és a rák kialakulása, illetve kezelése között összefüggés lehet. Kutatni kezdte a témát, számos tudományos előadás és cikk mellett a doktori disszertációját is ennek szentelte.

Szeretné megvetni az onkodiabetológia nevű tudományág hazai alapjait, ehhez szorosan kapcsolódó célja, hogy egy átfogó szakkönyvet jelentessen meg. Ez a szemléletmód még nemzetközi szinten sem terjedt el igazán, pedig rendszerszintű alkalmazásával akár rákbetegek millióinak túlélési esélye és életminősége javulhatna.

A főorvos nemrég megkapta a Richter Érdemérem Különdíjat az eddig elért tudományos eredményeiért, 2018-ban pedig a betegek az Év onkológusának is őt választották.

– Mi vonzotta az orvosi szakma, ezen belül pedig az onkológia felé?

– Az orvoslás felé (többek közt) az vonzott, hogy úgy éreztem, nagyon meg tudom érteni a hátrányos helyzetűeket. Ugyanis van egy hallássérülésem ötéves korom óta, ezért már gyerekként perifériára kerültem a közösségekben. Ebből a szempontból a betegek is hasonlóak, ők szintén nehezen tudnak részt venni a szociális életben. A rajtuk való segíteni akarás befolyásolt a döntésemben, hogy orvos leszek. Az egyetem elvégzése után ugyanakkor még nem tudtam, milyen irányba szeretnék specializálódni. Belgyógyászattal kezdtem, részben a holisztikus orvosi gondolkodás alapjainak elsajátítása céljából, részben amiatt, mert ráépítve könnyen válthattam más szakterületre. Néhány év után jött is egy sugallat, hogy a hematológiai, majd a szolid daganatos betegségek irányába kellene továbblépnem.

– Hogyan merült fel önben először, hogy a rák és a cukorbetegség között összefüggés lehet?

– Cukorbetegséggel már akkor foglalkoztam, amikor még a fertőző osztályon dolgoztam, így pályám kezdetétől ismert volt számomra, hogy rontja az immunrendszer működését. Ha pedig az immunrendszer nem működik jól, úgy nemcsak a fertőző betegségekre, hanem a rákra is nagyobb a hajlam. Az általam rögzített statisztikák ugyanezt támasztották alá. Miután átkerültem az onkológiára, ott már kifejezetten azt vizsgáltam, milyen összefüggés van a cukorbetegség okozta immunhiány, illetve a daganatos betegségek kialakulása között. Szép lassan gyűltek az adataim, és kapóra jött az is, amikor 2009-ben egy évre áthelyeztek Mezőhegyesre, ahol a helyi utókezelőt vezethettem.

Ott se bírtam a tudományos vénámmal: az általam kezelt betegeket nemcsak abból a szempontból vizsgáltam meg, milyen gyakran alakul ki náluk a cukorbetegség mellett rák is, hanem abból is, hogy a cukorbetegség kezelésére használt gyógyszerek hatással vannak-e a rákbetegek túlélési esélyeire. És úgy tűnt, hogy igen: a metformint szedők tovább éltek, mint a más gyógyszerekkel kezelt cukorbetegek.

Ekkor rákerestem az interneten a metformin rákellenes hatására, és az egész világon összesen három klinikai vizsgálatot találtam, amely mellékesen, de követte a cukorbetegek daganatos társbetegségeit is. Tudomásom szerint Magyarországon ilyen vizsgálat egy sem volt. Sőt, nálunk addig még célzott cikk sem jelent meg erről. Emlékszem, egészen libabőrös lettem, hogy valami újra bukkantam, így gyorsan írtam is egy cikket a felismeréseim és az addig megszerzett információk összefoglalásaként, ami 2010-ben jelent meg a Magyar Onkológia című lapban. Ennek volt is visszhangja szakmai körökben, több helyre hívtak előadni a következő pár évben. Egy idő után úgy gondoltam, hogy tovább kellene ezt a témát vinni – ekkor fordult meg a fejemben először, hogy akár tudományos fokozatra is jó lehet.

Kapcsolódó genetikai vizsgálatot szerettem volna végezni, a mintavételek el is indultak, ám végül – sajnos tőlem független okokból – a vizsgálat végigvitele és sikeres lezárása meghiúsult. Emiatt eléggé elkeseredtem, de nem adtam fel. 2017-ben beiratkoztam a PTE doktori iskolájába, illetve társszerző lehettem egy gyulai származású, Németországban élő kollégám cukorbetegséggel és elhízással foglalkozó cikkében. Ez új lökést adott, ismét elkezdtem betegeket vizsgálni tudományos céllal. Egy betegség, majd a Covid miatt ugyan vissza kellett vennem a tempóból, de tavaly újra felpörögtek az események. Zsinórban írtam egy cikk-trilógiát az Orvosi Hetilapnak, melynek mindhárom része a cukorbetegség és a rák különféle közös vetületeit dolgozta fel.

Az onkodiabetológia, mint tudományág lényege is ez: a két betegség diagnosztizálása és terápiája közti összefüggések vizsgálata. Ezt a tudományt ebben a formában és néven előttem hazai onkológus nem művelte, és tudomásom szerint azóta is egyedül vagyok vele.

– Mi lehet ennek az oka?

– Egyrészt az általános fáradtság, ami még a Covid idején kezdődött: azóta a környezetemben azt látom, hogy nagyon visszaesett a tudományos aktivitás. Jóval kevesebbet publikálnak az általam ismert kollégák, mint korábban. A másik ok az lehet, hogy elég komplikált a téma. Harmadrészt talán a vakszerencse is közrejátszott, hogy pont én találtam rá elsőként, mindenesetre ez a helyzet kifejezetten előnyös számomra: bár kicsit talán nagyképűen hangzik, lényegében egy új tudományág úttörője lehetek.

Egyébként már létezik egy hasonló határtudomány, az onkokardiológia, amelyet egy-két évtizede még egyáltalán nem ismertünk, ma viszont már országos és nemzetközi kongresszusokat is rendeznek a témában. Reményeim szerint néhány éven belül az onkodiabetológia is fel tud majd zárkózni hozzá ismertségben. Jövőre szeretnék kiadni egy szakkönyvet, ha minden jól megy, ezzel sikerülhet áttörést elérni.

Covid alatt, még a kötelező maszkviselés idején

– Mennyivel jobbak most a rákbetegek túlélési esélyei, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt?

– Ez egy nagyon jó kérdés, mert ha megnézzük a hivatalos adatokat, 30-33 ezer között mozog az évente elhunyt rákbetegek száma Magyarországon, ami nem igazán csökkent az elmúlt 10-20 évben. Ilyen szempontból tehát nem történt javulás, azonban a túlélések hosszában, egyes rákfajták esetében pedig a túlélési esélyekben is van pozitív fordulat. Ez főként a legújabb, célzott biológiai terápiáknak köszönhető. Például a leukémiának van egy olyan formája, amelynek a kezelésére 2000-es évek második felében terjedt el egy újfajta gyógyszer, és ennek hatására gyakorlatilag megszűnt a halálozás. Utána persze új problémák születtek, de a terápiák száma is folyamatosan nő. Sajnos ezzel együtt sok olyan terület van még az onkológián belül, ahol egyelőre nem sikerült áttörést elérni, azonban vannak részsikerek.

– Jobban kell aggódnia annak, aki Magyarországon lesz beteg, mint annak, aki Nyugat-Európában?

– Szerintem nem. Gyulán is többféle daganatos betegség kapcsán zajlik klinikai vizsgálat, ha pedig az adott területen éppen nem zajlik, meg tudjuk mondani a betegnek, hová menjen.

A széles körben alkalmazott biológiai kezelések szinte mindegyike elérhető Gyulán is, vagy ha itt nem, akkor valahol máshol az országban. Gyakorlatilag ugyanazokat a terápiákat tudjuk alkalmazni, mint Amerikában.

A klinikai vizsgálatok korai fázisaiban lévő gyógyszerek persze hordozhatnak kockázatot, de amelyeket mi használunk, mind minimum a harmadik fázisban tartanak, tehát már meglehetősen biztonságosak. Ezeknek összességében jóval nagyobb a pozitív hozadékuk, mint az esetleges káruk.

– A kérdésem az egészségügy általános állapotára is vonatkozott, emiatt van ok aggodalomra?

– Sajnos általában öreg az orvostársadalom, és az utánpótlás is nehézkes. Az onkológiát pedig különösen kevés fiatal választja. Ez valahol érthető: nem sokan szeretnének már a pályájuk elején napi szinten halálos betegségekkel foglalkozni és rossz híreket közölni. Amikor teljesen nyíltan meg kell mondani az érdeklődő betegnek, mennyi ideje van hátra, az nagyon sokat kivesz az emberből. Ha valaki mégis emellett dönt újoncként, az sokszor később vált szakterületet vagy gyorsan akar irreálisan nagyot előrelépni. Nincs meg az egészséges türelem az emberekben, ami egyfajta társadalmi probléma is manapság.

– Mennyire fogja fel személyes kudarcként, ha egy betegét nem tudja meggyógyítani?

– Eleinte nagyon annak fogtam fel: lelkileg nem egyszer „meghaltam” én is a beteggel együtt, sőt előfordult, hogy még temetésre is elmentem. Na, ilyet nem szabad csinálni, mert egy idő után felemészti az embert.

Idősebb kollégák tanácsára ezért változtattam a hozzáállásomon: próbálok továbbra is nagyon empatikus lenni a betegekkel, átérezni a fájdalmukat, de muszáj bizonyos távolságot tartanom. Már csak azért is, mert otthon a családomnak is szüksége van rám, tehát nem fogyhatok el teljesen a kórházban.

– Elsősorban szaktudás, idő vagy pénz kérdése ön szerint, hogy új gyógymódokat fedezzenek fel?

– Ha azt kérdeznék tőlem, tudnék-e többet dolgozni, ha többet fizetnének, azt felelném, hogy nem. Tehát a pénzkérdés az esetemben, legalábbis jelenleg, biztosan kizárt. Ha több szabadidőm lenne a tudománnyal foglalkozni, az nyilván hasznos lenne, de ehhez a betegek számának csökkentése szükséges, ami viszont számos feszültséget generál. Tehát a mai egy igazi „róka fogta csuka” helyzet, amelyben lényegében folyamatos tűzoltás az életünk. Én például ma is majdnem ugyanazt csinálom, mint 20 éve, mert nincsenek fiatalok, akiknek átadhatnám a tudásomat, vagy éppen delegálhatnék nekik napi rutinfeladatokat, és ezzel nyerhetnék szabadidőt. Amit eddig elértem tudományos területen, az mind a magánéletemből vett el időt. De van bennem egy ősi kíváncsiság és egyfajta bizonyítási kényszer, ezért próbálom mindig a dolgok hátterét kapargatni – még akkor is, ha emiatt nem tudok aludni.

– A családja mennyire tolerálja mindezt?

– Nagy szerencsém van a feleségemmel, akivel négy gyereket nevelünk. Másfél éve megbeszéltük, hogy most egy nagyon nehéz időszak következik, mivel a doktori iskola finisébe érkeztem, és minden szabadidőmre szükségem van ahhoz, hogy be tudjam fejezni. A feleségem azt felelte, hogy csináljam, valahogy ki fogjuk bírni.

Az elmúlt egy év különösen kemény volt, 1500 órát ültem a számítógép előtt az említett cikkeket és a disszertációmat írva. Gyakorlatilag úgy teltek a napjaim, hogy hazaértem a munkából, majd egy gyors mosakodás után már mentem is fel a dolgozószobába hajnal 2-3 óráig, vagy akár még tovább. Hétvégente pedig reggeltől estig ugyanez, és egy 2 hetes nyaralást leszámítva a tavaly nyári szabadságom is erre ment rá.

Szóval rengeteg lemondással jár az egész, de már látom az alagút végét, most kezdek visszailleszkedni a családom tagjai közé.

– Nemrég Richter Érdeméremmel jutalmazták a tudományos munkásságáért, 2018-ban pedig az Év onkológusának választották. Mit jelentenek ön számára ezek az elismerések?

– Az első dolog, ami eszembe jut, az a megerősítés azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg jó úton járok. Az Év onkológusa díjat az általam ellátott betegeknek köszönhetem, ők terjesztettek fel, majd kampányoltak értem és szavaztak. Ettől óriási lelkierőt kaptam, hiszen a gyógyító tevékenységemet ismerték el vele. A Richter Érdemérem egy más jellegű díj: pályázni kellett rá, amit egy szakmai zsűri bírált el. Ezzel a tudományos munkám kapott visszaigazolást. Tehát az orvosi szakma három lábából (gyógyítás, kutatás, oktatás) már kettőnél is elismertek, ami óriási dolog. Egyébként nyolc éve oktatok is, a Gál Ferenc Egyetem Egészség- és Szociális Tudományi Karán diplomás ápolók képzésében veszek részt.

– Lát esélyt arra, hogy világszinten is jelentős áttörést érjen el a szakmájában?

– Arra látok, hogy hazai szinten sikerül valamiféle áttörést elérnem, remélhetőleg jövő év végéig. Ha túlleszek a védésemen, egy rövid pihenő után ezerrel ráfekszem az említett szakkönyv befejezésére. Bízom benne, hogy ez nagyon sokat fog számítani a tudományág itthoni elismerésében. Hogy aztán átmehet-e világszintű elismerésbe, nem tudom megjósolni.

Azt kevéssé tartom reálisnak, hogy Gyuláról hirtelen kikerülök a világszínpadra, de Magyarországon kemény munkával talán valós esélyem lehet rá.

Aztán majd meglátjuk, kik figyelnek fel erre, de ha esetleg – a könyv kiadása után – más viszi tovább a témát és ér el vele világsikert, amiatt is boldog leszek. A lényeg, hogy a betegek profitáljanak belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Meglepő hőfokot javasol a hatóság a klímákhoz a legnagyobb hőségben
A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ friss ajánlást adott ki a légkondicionálók használatáról. Azt javasolják, hogy hőségriasztás idején a 27–28 fokos beltéri hőmérséklet is komfortos lehet.


A legtöbb split klíma nem cseréli a levegőt, ezért a rendszeres szellőztetés elengedhetetlen a szén-dioxid és más beltéri szennyező anyagok felgyülemlésének elkerülésére – derül ki a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ frissen kiadott iránymutatásából. A hatóság szerint a túlzott hűtést kerülni kell:

a kinti és a benti hőmérséklet különbsége lehetőleg ne haladja meg a 8–10 Celsius-fokot. Hőségriasztás idején a 27–28 fokosra hűtött szoba is komfortos lehet, a túl alacsony hőmérséklet ugyanis megterheli a szervezetet, különösen akkor, ha a jéghideg helyiségből a forróságba lépünk ki.

A klimatizált helyiségek levegője gyakran túl száraz, ami légzőszervi panaszokat, valamint a szem, a torok, az orr nyálkahártyájának és a bőrnek a kiszáradását okozhatja. Fontos arra is figyelni, hogy a hideg levegő ne áramoljon közvetlenül a bent tartózkodókra, mert az megfázásos tüneteket, ízületi fájdalmakat és gyulladásokat idézhet elő. A csecsemők, az idősek, valamint a krónikus légzőszervi vagy keringési betegségben szenvedők különösen érzékenyek lehetnek ezekre a hatásokra, ami miatt a kórházi légkondicionáló hiánya is komoly kockázatot jelent. A száraz levegő hatásait megfelelő folyadékbevitellel, szükség esetén párásítással és hidratáló készítményekkel lehet enyhíteni.

A berendezések tisztítása és fertőtlenítése nemcsak a hatékony működés, hanem az egészségvédelem miatt is kulcsfontosságú. A szűrőkön, a hőcserélőkön és a kondenzvíz-elvezető rendszerben felhalmozódhat a por, a pollen és különböző mikroorganizmusok, amelyek a levegőbe kerülve súlyosbíthatják az allergiás és asztmás tüneteket. A szűrőket a gyártó előírásai szerint kell tisztítani, a teljes berendezés szakszerű ellenőrzése és karbantartása pedig legalább évente egyszer, lehetőleg a nyári szezon előtt ajánlott.

A gépjárművekben is fontos a rendszeres tisztítás, utazás közben pedig kerülni kell a túlzott hűtést, és hosszabb utakon időnként friss levegőt kell beengedni.

A hatóság a passzív hővédelmi megoldásokat is hangsúlyozza, mint az árnyékolás, az éjszakai vagy hajnali szellőztetés, valamint a zöldfelületek növelése, amelyek csökkentik az épületek felmelegedését és a hűtési igényt. A megfelelően használt klíma csökkenti a hőség egészségkockázatait, de magas energiaigénye miatt környezeti terhelést jelent, ezért fontos az energiahatékony használat.

Az idei első országos másodfokú hőségriasztás nyitotta meg a kánikulaszezont, amit közszolgáltatói lépések követtek: a MÁV és a Volánbusz több napon át ingyen vizet osztott a legforgalmasabb helyszíneken.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
EGÉSZSÉG
A Rovatból
Kiderült, miért nem mindegy, hány évesen veszítetted el a szüzességed, összefügg az öregedéssel
Egy nagymintás kutatás szerint a korai szexuális élethez gyakrabban társuló kockázatok, mint a nem kívánt terhesség, hosszú távon is rontják az egészséget. Ezek a tényezők jelentősen csökkenthetik a várható élettartamot és fokozhatják az öregedéssel járó sérülékenységet.


Nem mindegy, mikor történt az első alkalom: egy friss kutatás szerint a nagyon korai szexuális élmény a későbbi években rosszabb öregedési mutatókkal járhat együtt - írja az UNILAD.

A vizsgálat során olyan DNS-jelzőket kerestek, amelyek összefüggésbe hozhatók az első szexuális együttlét életkorával, majd megnézték, ezek a genetikai hajlamok hogyan kapcsolódnak az öregedés különböző mutatóihoz. A kutatók egy olyan statisztikai módszert alkalmaztak, amely a genetikai variációkat használja fel a lehetséges ok-okozati kapcsolatok vizsgálatára, így próbálva kiszűrni a zavaró életmódbeli és környezeti tényezőket.

Kaixian Wang, a tanulmány vezető szerzője szerint „a krónikus betegségek, a mentális hanyatlás, a krónikus tüdőbetegségek és a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) különösen fontos szerepet játszottak.”

A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az eredmények nem jelentenek egyenes ági következményt, és nem szabad őket leegyszerűsíteni. „Az eredményeink nem azt jelentik, hogy egyetlen viselkedés meghatározza egy személy jövőbeli egészségét. Inkább arra világítanak rá, hogy a korai élettapasztalatok együtt járhatnak a mentális egészség kihívásaival, a krónikus betegségek kockázataival és az idővel bekövetkező életkori hanyatlással” – tette hozzá.

A kutatók szerint a megoldás a megelőzésben és a megfelelő támogatásban rejlik, az eredmények ugyanis egyértelműen megerősítik a korai szexuális felvilágosítás és a veszélyeztetett serdülők szélesebb körű támogatásának fontosságát.

A kutatócsoportnak van elmélete arra, mi állhat a megfigyelt kapcsolat hátterében. Azt feltételezik, hogy a korai szexuális élethez gyakrabban társulnak olyan kockázatok, mint a nem kívánt terhesség, a nemi úton terjedő betegségek vagy a szerhasználat, amelyek mind negatívan befolyásolhatják a várható élettartamot és növelhetik az öregedéssel járó tüneteket, betegségeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Három éve nem látott mértékben tarolt az RSV a kisgyerekek körében
A légúti óriássejtes vírus (RSV) a súlyos kórházi esetek 32,8 százalékát okozta április közepén. A legsúlyosabb betegek fele öt év alatti kisgyermek volt.


Április közepére az RSV vette át a vezetést a súlyos légúti megbetegedések között: a kórházi ellátást igénylő súlyos akut légúti fertőzések (SARI) közel harmadáért felelt, ami az elmúlt három év legmagasabb aránya. A legsúlyosabban az öt év alattiakat sújtotta a vírus.

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ adatai szerint április közepén a súlyos légúti fertőzések miatti kórházi kezelések 32,8 százalékáért volt felelős a légúti óriássejtes vírus – írta az EgészségKalauz.

Egy hónappal korábban, március közepén a légúti fertőzés gyanújával vett minták legnagyobb része, 35 százaléka bizonyult RSV-pozitívnak. Ezzel szemben az influenza 5, a COVID pedig csupán néhány százalékos arányban volt jelen a mintákban.

A súlyos akut légúti fertőzéssel ápoltak közel fele öt év alatti kisgyermek volt, és ennek a korcsoportnak a nagy többsége – több mint 85 százaléka – éppen az RSV miatt került kórházba.

A vírus főként az alsó légutakat támadja, ezért a még éretlen tüdővel és fejletlenebb immunrendszerrel rendelkező csecsemőkre, koraszülöttekre különösen veszélyes, náluk gyakori az intenzív osztályos kezelés.

A fertőzés megelőzésére ma már több lehetőség is létezik: a terhes anyák oltása, illetve a csecsemők közvetlen, egyetlen adagban az egész szezonra védelmet nyújtó immunizálása.

Az Európai Unió 19 országában már finanszírozott program keretében elérhető ez a korszerű módszer, amely akár 80-90 százalékkal is csökkentheti a gyermekkori kórházi esetek számát.

Magyarország azonban jelenleg azon mindössze hét uniós ország egyike, ahol még nincs finanszírozott RSV-megelőzési program. Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő áprilisban minisztériumi döntésre terjesztette fel egy innovatív RSV elleni készítmény társadalombiztosítási befogadását.

Dr. Szabó Attila, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának igazgatója a vírus súlyát emelte ki. „Nemzetközi adatok is azt mutatják, hogy az RSV a csecsemő- és kisgyermekkori légúti megbetegedések egyik legfontosabb kórokozója. Az egy év alatti gyermekek körében a légúti fertőzéshez kapcsolódó halálozás vezető oka, az öt év alattiak alsó légúti fertőzései miatti kórházi kezelések közel negyedéért felelős” – mondta.

A veszély nemcsak a koraszülötteket érinti.

„A súlyos megbetegedés nemcsak a magas kockázatú – koraszülött, tüdőbeteg vagy súlyos szívbeteg – csecsemőket érinti, hanem az időre született babákat is” – hangsúlyozta Dr. Nádor Csaba, a Melletted a helyem Egyesület elnöke.

Nagy Lívia, az egyesület alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen betegség az egész családot megterheli. „Az RSV nemcsak a gyermek betegsége, hanem az egész családot érintő krízishelyzet. Amikor egy csecsemő légzéstámogatásra vagy kórházi kezelésre szorul, a szülőkben egyszerre jelenik meg a félelem, a tehetetlenség és a kérdés: vajon tudhattunk volna-e többet a megelőzés lehetőségeiről?”

Az RSV-szezon minden évben már szeptemberben elindul és egészen április közepéig tart. Általában minden második egy év alatti csecsemő, és lényegében az összes kisgyermek kétéves koráig átesik rajta Magyarországon.

A szakmai szervezetek szerint a megelőzési lehetőségek bővítése, az újszülöttek minél szélesebb körű immunizálása egyszerre járulna hozzá az egészségügyi ellátórendszer tehermentesítéséhez és a csecsemők védelméhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Veszélyes azbeszt rejtőzhet sok magyar kertben is, nem csak a palatetőben
Régi kerítéselemek, virágládák és kerti szegélyek is tartalmazhatnak rákkeltő azbesztet. A valódi veszélyt az jelenti, ha ezek az anyagok megsérülnek, mert a felszabaduló por súlyos betegséget okozhat.


Nem csak a palatetőben leselkedik veszély: sok magyar kertben a kerítéselemek, kerti szegélyek vagy akár a virágládák is tartalmazhatnak azbesztet. A legnagyobb probléma azonban nem a meglétük, hanem a fúrás, vágás, csiszolás okozta por.

Sokan nem is gondolnák, de a rendkívül időtállónak számító azbesztcementből korábban nemcsak hullámpalát, hanem kerítéselemeket, különféle udvari építményeket, sőt kerti szegélyeket és virágládákat is gyártottak – írja a Dívány. Ezekből ma is számos található országszerte a kertekben, mivel az anyag évtizedekkel később is használatban maradt.

A valódi problémát az okozza, ha a pala vagy más azbeszttartalmú szerkezet megreped, elöregszik, vagy egy felújítás során fúrják, vágják, törik. Ilyenkor az egészségre veszélyes, mikroszkopikus rostok a levegőbe kerülhetnek, belélegezve pedig súlyos, akár daganatos megbetegedéseket okozhatnak.

A szabályozás egyértelműen tiltja a veszélyes anyagok roncsolását: „tilos az azbeszttartalmú anyagokat vágni, fúrni, csiszolni vagy bármilyen módon roncsolni.”

Éppen ezért, ha egy régi épületnél felmerül az azbeszt jelenlétének gyanúja, nem ajánlott saját kezűleg nekilátni az eltávolításnak. A biztonságos kezelés speciális technológiát, megfelelő védőfelszerelést és minden esetben szakember közreműködését igényli.

Bár az azbeszt felhasználását Magyarországon már 2005 óta tiltják, a korábban beépített anyagok továbbra is jelen vannak. Ez nemcsak az épületekre, hanem a közműhálózatra is igaz: egyes településeken még ma is működhetnek korábban kiépített azbesztcement vízvezeték-szakaszok.

Idén tavasszal a Szombathelyen mért, határérték feletti azbesztszennyezés országos üggyé nőtt, és rövid idő alatt több városban is vizsgálatok indultak. Sopronban május elején az akkreditált labor tremolit típusú azbeszt jelenlétét igazolta, majd május végére önkormányzati bejelentés szerint 34 vizsgált útszakaszból 19-ben találtak azbesztet. Más településeken akadtak gondok: Zalaegerszegen május elején egy parkolóban igazolták az ausztriai eredetű szennyezést, a porzás csökkentésére ideiglenes lefedéssel reagáltak. Május közepén Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter megállapodott az osztrák bányatulajdonossal a Magyarországra irányuló értékesítés leállításáról is.

Via Sokszínű Vidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk