prcikk: „Régebben előfordult, hogy a betegeim temetésére is elmentem – na, ilyet nem szabad csinálni, mert előbb-utóbb felemészti az embert” | szmo.hu
EGÉSZSÉG
A Rovatból

„Régebben előfordult, hogy a betegeim temetésére is elmentem – na, ilyet nem szabad csinálni, mert előbb-utóbb felemészti az embert”

Dr. Bánhegyi Róbert az elsők között kezdte el kutatni itthon a rák és a cukorbetegség összefüggéseit. Komoly áldozatokat is hoznia kellett érte, de úgy tűnik, jó úton jár: munkásságát nemrég rangos díjjal ismerték el.
Láng Dávid - szmo.hu
2023. július 12.



A Békés Vármegyei Központi Kórház onkológiai centrumában dolgozó Dr. Bánhegyi Róbert még a 2000-es években figyelt fel arra, hogy a cukorbetegség és a rák kialakulása, illetve kezelése között összefüggés lehet. Kutatni kezdte a témát, számos tudományos előadás és cikk mellett a doktori disszertációját is ennek szentelte.

Szeretné megvetni az onkodiabetológia nevű tudományág hazai alapjait, ehhez szorosan kapcsolódó célja, hogy egy átfogó szakkönyvet jelentessen meg. Ez a szemléletmód még nemzetközi szinten sem terjedt el igazán, pedig rendszerszintű alkalmazásával akár rákbetegek millióinak túlélési esélye és életminősége javulhatna.

A főorvos nemrég megkapta a Richter Érdemérem Különdíjat az eddig elért tudományos eredményeiért, 2018-ban pedig a betegek az Év onkológusának is őt választották.

– Mi vonzotta az orvosi szakma, ezen belül pedig az onkológia felé?

– Az orvoslás felé (többek közt) az vonzott, hogy úgy éreztem, nagyon meg tudom érteni a hátrányos helyzetűeket. Ugyanis van egy hallássérülésem ötéves korom óta, ezért már gyerekként perifériára kerültem a közösségekben. Ebből a szempontból a betegek is hasonlóak, ők szintén nehezen tudnak részt venni a szociális életben. A rajtuk való segíteni akarás befolyásolt a döntésemben, hogy orvos leszek. Az egyetem elvégzése után ugyanakkor még nem tudtam, milyen irányba szeretnék specializálódni. Belgyógyászattal kezdtem, részben a holisztikus orvosi gondolkodás alapjainak elsajátítása céljából, részben amiatt, mert ráépítve könnyen válthattam más szakterületre. Néhány év után jött is egy sugallat, hogy a hematológiai, majd a szolid daganatos betegségek irányába kellene továbblépnem.

– Hogyan merült fel önben először, hogy a rák és a cukorbetegség között összefüggés lehet?

– Cukorbetegséggel már akkor foglalkoztam, amikor még a fertőző osztályon dolgoztam, így pályám kezdetétől ismert volt számomra, hogy rontja az immunrendszer működését. Ha pedig az immunrendszer nem működik jól, úgy nemcsak a fertőző betegségekre, hanem a rákra is nagyobb a hajlam. Az általam rögzített statisztikák ugyanezt támasztották alá. Miután átkerültem az onkológiára, ott már kifejezetten azt vizsgáltam, milyen összefüggés van a cukorbetegség okozta immunhiány, illetve a daganatos betegségek kialakulása között. Szép lassan gyűltek az adataim, és kapóra jött az is, amikor 2009-ben egy évre áthelyeztek Mezőhegyesre, ahol a helyi utókezelőt vezethettem.

Ott se bírtam a tudományos vénámmal: az általam kezelt betegeket nemcsak abból a szempontból vizsgáltam meg, milyen gyakran alakul ki náluk a cukorbetegség mellett rák is, hanem abból is, hogy a cukorbetegség kezelésére használt gyógyszerek hatással vannak-e a rákbetegek túlélési esélyeire. És úgy tűnt, hogy igen: a metformint szedők tovább éltek, mint a más gyógyszerekkel kezelt cukorbetegek.

Ekkor rákerestem az interneten a metformin rákellenes hatására, és az egész világon összesen három klinikai vizsgálatot találtam, amely mellékesen, de követte a cukorbetegek daganatos társbetegségeit is. Tudomásom szerint Magyarországon ilyen vizsgálat egy sem volt. Sőt, nálunk addig még célzott cikk sem jelent meg erről. Emlékszem, egészen libabőrös lettem, hogy valami újra bukkantam, így gyorsan írtam is egy cikket a felismeréseim és az addig megszerzett információk összefoglalásaként, ami 2010-ben jelent meg a Magyar Onkológia című lapban. Ennek volt is visszhangja szakmai körökben, több helyre hívtak előadni a következő pár évben. Egy idő után úgy gondoltam, hogy tovább kellene ezt a témát vinni – ekkor fordult meg a fejemben először, hogy akár tudományos fokozatra is jó lehet.

Kapcsolódó genetikai vizsgálatot szerettem volna végezni, a mintavételek el is indultak, ám végül – sajnos tőlem független okokból – a vizsgálat végigvitele és sikeres lezárása meghiúsult. Emiatt eléggé elkeseredtem, de nem adtam fel. 2017-ben beiratkoztam a PTE doktori iskolájába, illetve társszerző lehettem egy gyulai származású, Németországban élő kollégám cukorbetegséggel és elhízással foglalkozó cikkében. Ez új lökést adott, ismét elkezdtem betegeket vizsgálni tudományos céllal. Egy betegség, majd a Covid miatt ugyan vissza kellett vennem a tempóból, de tavaly újra felpörögtek az események. Zsinórban írtam egy cikk-trilógiát az Orvosi Hetilapnak, melynek mindhárom része a cukorbetegség és a rák különféle közös vetületeit dolgozta fel.

Az onkodiabetológia, mint tudományág lényege is ez: a két betegség diagnosztizálása és terápiája közti összefüggések vizsgálata. Ezt a tudományt ebben a formában és néven előttem hazai onkológus nem művelte, és tudomásom szerint azóta is egyedül vagyok vele.

– Mi lehet ennek az oka?

– Egyrészt az általános fáradtság, ami még a Covid idején kezdődött: azóta a környezetemben azt látom, hogy nagyon visszaesett a tudományos aktivitás. Jóval kevesebbet publikálnak az általam ismert kollégák, mint korábban. A másik ok az lehet, hogy elég komplikált a téma. Harmadrészt talán a vakszerencse is közrejátszott, hogy pont én találtam rá elsőként, mindenesetre ez a helyzet kifejezetten előnyös számomra: bár kicsit talán nagyképűen hangzik, lényegében egy új tudományág úttörője lehetek.

Egyébként már létezik egy hasonló határtudomány, az onkokardiológia, amelyet egy-két évtizede még egyáltalán nem ismertünk, ma viszont már országos és nemzetközi kongresszusokat is rendeznek a témában. Reményeim szerint néhány éven belül az onkodiabetológia is fel tud majd zárkózni hozzá ismertségben. Jövőre szeretnék kiadni egy szakkönyvet, ha minden jól megy, ezzel sikerülhet áttörést elérni.

Covid alatt, még a kötelező maszkviselés idején

– Mennyivel jobbak most a rákbetegek túlélési esélyei, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt?

– Ez egy nagyon jó kérdés, mert ha megnézzük a hivatalos adatokat, 30-33 ezer között mozog az évente elhunyt rákbetegek száma Magyarországon, ami nem igazán csökkent az elmúlt 10-20 évben. Ilyen szempontból tehát nem történt javulás, azonban a túlélések hosszában, egyes rákfajták esetében pedig a túlélési esélyekben is van pozitív fordulat. Ez főként a legújabb, célzott biológiai terápiáknak köszönhető. Például a leukémiának van egy olyan formája, amelynek a kezelésére 2000-es évek második felében terjedt el egy újfajta gyógyszer, és ennek hatására gyakorlatilag megszűnt a halálozás. Utána persze új problémák születtek, de a terápiák száma is folyamatosan nő. Sajnos ezzel együtt sok olyan terület van még az onkológián belül, ahol egyelőre nem sikerült áttörést elérni, azonban vannak részsikerek.

– Jobban kell aggódnia annak, aki Magyarországon lesz beteg, mint annak, aki Nyugat-Európában?

– Szerintem nem. Gyulán is többféle daganatos betegség kapcsán zajlik klinikai vizsgálat, ha pedig az adott területen éppen nem zajlik, meg tudjuk mondani a betegnek, hová menjen.

A széles körben alkalmazott biológiai kezelések szinte mindegyike elérhető Gyulán is, vagy ha itt nem, akkor valahol máshol az országban. Gyakorlatilag ugyanazokat a terápiákat tudjuk alkalmazni, mint Amerikában.

A klinikai vizsgálatok korai fázisaiban lévő gyógyszerek persze hordozhatnak kockázatot, de amelyeket mi használunk, mind minimum a harmadik fázisban tartanak, tehát már meglehetősen biztonságosak. Ezeknek összességében jóval nagyobb a pozitív hozadékuk, mint az esetleges káruk.

– A kérdésem az egészségügy általános állapotára is vonatkozott, emiatt van ok aggodalomra?

– Sajnos általában öreg az orvostársadalom, és az utánpótlás is nehézkes. Az onkológiát pedig különösen kevés fiatal választja. Ez valahol érthető: nem sokan szeretnének már a pályájuk elején napi szinten halálos betegségekkel foglalkozni és rossz híreket közölni. Amikor teljesen nyíltan meg kell mondani az érdeklődő betegnek, mennyi ideje van hátra, az nagyon sokat kivesz az emberből. Ha valaki mégis emellett dönt újoncként, az sokszor később vált szakterületet vagy gyorsan akar irreálisan nagyot előrelépni. Nincs meg az egészséges türelem az emberekben, ami egyfajta társadalmi probléma is manapság.

– Mennyire fogja fel személyes kudarcként, ha egy betegét nem tudja meggyógyítani?

– Eleinte nagyon annak fogtam fel: lelkileg nem egyszer „meghaltam” én is a beteggel együtt, sőt előfordult, hogy még temetésre is elmentem. Na, ilyet nem szabad csinálni, mert egy idő után felemészti az embert.

Idősebb kollégák tanácsára ezért változtattam a hozzáállásomon: próbálok továbbra is nagyon empatikus lenni a betegekkel, átérezni a fájdalmukat, de muszáj bizonyos távolságot tartanom. Már csak azért is, mert otthon a családomnak is szüksége van rám, tehát nem fogyhatok el teljesen a kórházban.

– Elsősorban szaktudás, idő vagy pénz kérdése ön szerint, hogy új gyógymódokat fedezzenek fel?

– Ha azt kérdeznék tőlem, tudnék-e többet dolgozni, ha többet fizetnének, azt felelném, hogy nem. Tehát a pénzkérdés az esetemben, legalábbis jelenleg, biztosan kizárt. Ha több szabadidőm lenne a tudománnyal foglalkozni, az nyilván hasznos lenne, de ehhez a betegek számának csökkentése szükséges, ami viszont számos feszültséget generál. Tehát a mai egy igazi „róka fogta csuka” helyzet, amelyben lényegében folyamatos tűzoltás az életünk. Én például ma is majdnem ugyanazt csinálom, mint 20 éve, mert nincsenek fiatalok, akiknek átadhatnám a tudásomat, vagy éppen delegálhatnék nekik napi rutinfeladatokat, és ezzel nyerhetnék szabadidőt. Amit eddig elértem tudományos területen, az mind a magánéletemből vett el időt. De van bennem egy ősi kíváncsiság és egyfajta bizonyítási kényszer, ezért próbálom mindig a dolgok hátterét kapargatni – még akkor is, ha emiatt nem tudok aludni.

– A családja mennyire tolerálja mindezt?

– Nagy szerencsém van a feleségemmel, akivel négy gyereket nevelünk. Másfél éve megbeszéltük, hogy most egy nagyon nehéz időszak következik, mivel a doktori iskola finisébe érkeztem, és minden szabadidőmre szükségem van ahhoz, hogy be tudjam fejezni. A feleségem azt felelte, hogy csináljam, valahogy ki fogjuk bírni.

Az elmúlt egy év különösen kemény volt, 1500 órát ültem a számítógép előtt az említett cikkeket és a disszertációmat írva. Gyakorlatilag úgy teltek a napjaim, hogy hazaértem a munkából, majd egy gyors mosakodás után már mentem is fel a dolgozószobába hajnal 2-3 óráig, vagy akár még tovább. Hétvégente pedig reggeltől estig ugyanez, és egy 2 hetes nyaralást leszámítva a tavaly nyári szabadságom is erre ment rá.

Szóval rengeteg lemondással jár az egész, de már látom az alagút végét, most kezdek visszailleszkedni a családom tagjai közé.

– Nemrég Richter Érdeméremmel jutalmazták a tudományos munkásságáért, 2018-ban pedig az Év onkológusának választották. Mit jelentenek ön számára ezek az elismerések?

– Az első dolog, ami eszembe jut, az a megerősítés azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg jó úton járok. Az Év onkológusa díjat az általam ellátott betegeknek köszönhetem, ők terjesztettek fel, majd kampányoltak értem és szavaztak. Ettől óriási lelkierőt kaptam, hiszen a gyógyító tevékenységemet ismerték el vele. A Richter Érdemérem egy más jellegű díj: pályázni kellett rá, amit egy szakmai zsűri bírált el. Ezzel a tudományos munkám kapott visszaigazolást. Tehát az orvosi szakma három lábából (gyógyítás, kutatás, oktatás) már kettőnél is elismertek, ami óriási dolog. Egyébként nyolc éve oktatok is, a Gál Ferenc Egyetem Egészség- és Szociális Tudományi Karán diplomás ápolók képzésében veszek részt.

– Lát esélyt arra, hogy világszinten is jelentős áttörést érjen el a szakmájában?

– Arra látok, hogy hazai szinten sikerül valamiféle áttörést elérnem, remélhetőleg jövő év végéig. Ha túlleszek a védésemen, egy rövid pihenő után ezerrel ráfekszem az említett szakkönyv befejezésére. Bízom benne, hogy ez nagyon sokat fog számítani a tudományág itthoni elismerésében. Hogy aztán átmehet-e világszintű elismerésbe, nem tudom megjósolni.

Azt kevéssé tartom reálisnak, hogy Gyuláról hirtelen kikerülök a világszínpadra, de Magyarországon kemény munkával talán valós esélyem lehet rá.

Aztán majd meglátjuk, kik figyelnek fel erre, de ha esetleg – a könyv kiadása után – más viszi tovább a témát és ér el vele világsikert, amiatt is boldog leszek. A lényeg, hogy a betegek profitáljanak belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Jó tudni: ezt teszi valójában a testeddel a reggeli langyos citromos víz
Sokak szerint a reggel ivott, citromos langyos víz segít a hidratálásban és az emésztésben. Itt egy lista, hogy miért lehet hasznos, mire kell vigyázni, és milyen tévhitek kerigenek róla.


Sokan esküsznek a reggeli langyos citromos vízre, de mi áll a népszerű szokás mögött: csak egy jól hangzó trend, vagy tényleg segít? Mielőtt te is csatlakozol ehhez a trendhez, érdemes egy kicsit többet is megtudni erről a reggeli rutinról:

• A reggeli hidratálás az egyik legfőbb érv mellette, mivel a szervezet éjszaka folyadékot veszít, és egy pohár víz segít ezt pótolni.

• Sokan az emésztés beindítására használják, a tapasztalatok szerint a langyos folyadék és a citromsav enyhén serkentheti a gyomornedvek termelődését, ami megkönnyítheti a reggeli étkezést és csökkentheti a puffadást.

• A citrom C-vitamin-tartalmát is sokan kiemelik, ami hozzájárul az immunrendszer működéséhez, bár egy pohárnyi adag a napi szükségletnek csak egy töredékét fedezi.

• Az élénkítő íz és illat sokaknak ad egyfajta mentális löketet a nap elején, emellett egy egyszerű, ismételhető szokásként segíthet a tudatosabb napirend kialakításában is.

A szakértők viszont egyértelműen figyelmeztetnek a kockázatokra:

• A citromsav hosszabb távon károsíthatja a fogzománcot.

• Az emésztésre gyakorolt hatásáról kevés a közvetlen bizonyíték egészséges embereknél. A langyos folyadék önmagában is enyhe serkentő hatású lehet.

• Kifejezetten óvatosnak kell lenniük azoknak, akik gyomorégéssel vagy refluxszal küzdenek, mivel a citrusfélék súlyosbíthatják a tüneteket.

És néhány hasznos tanács azoknak, akik kipróbálnák a reggeli italt:

• Fontos, hogy ne forró, csakis langyos vízbe facsard a citromot, mert a magas hőmérséklet csökkenti a C-vitamin tartalmát.

• A fogzománc védelme érdekében érdemes szívószállal inni, és utána tiszta vízzel kiöblíteni a szájat. A fogmosással pedig ajánlott legalább fél órát várni.

Van pár tévhit is, amire figyelmeztetnek a szakemberek:

• Gyakori tévhit, hogy a citromos víz lúgosítja a szervezetet. A test pH-értékét egy bonyolult belső rendszer szabályozza, amire az étrendnek minimális a befolyása.

• Az sem igazolt, hogy zsírégető hatása lenne. A fogyáshoz a megfelelő étrend és a mozgás elengedhetetlen, a citromos víz legfeljebb a tudatos életmód egy apró eleme lehet.

Aki nem kedveli a citromos vizet, vagy a savassága miatt kerülné, annak a reggeli hidratáláshoz a sima langyos víz, egy enyhe gyömbértea vagy egy cukormentes gyógytea is jó választás lehet. A langyos citromos víz tehát nem csodaszer, de egy tudatosan alkalmazott, jó szokás lehet a reggeli folyadékpótlásra.

A kulcs a mértékletesség és a fogzománc védelmére való odafigyelés.

Via Egészség Kalauz


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
EGÉSZSÉG
A Rovatból
Minden jel arra utal, hogy az elektromos cigaretta is rákot okoz, derül ki egy friss tanulmányból
Egy szaklapban közölték azt a több mint száz kutatást összegző elemzést, ami az e-cigarettát vizsgálta. A bizonyítékok között DNS-károsodás is szerepel.


Egy friss tanulmány szerint az elektromos cigaretta is rákot okoz. Több mint száz kutatást vizsgáltak meg, és minden jel arra utal, hogy az e-cigaretta használata száj- és tüdőrákot okozhat. Ez az elektromos cigarettáknál eddig nem volt ennyire egyértelmű.

A Carcinogenesis szaklapban hétfőn publikált tanulmányban a kutatók 2017 óta megjelent kutatásokat néztek végig. Módszerük különlegessége, hogy szándékosan kerülték azokat a vizsgálatokat, amelyek alanyai az e-cigizés mellett hagyományos cigarettát is szívtak. Így kifejezetten az elektromos cigaretta önálló, rákkeltő hatására voltak kíváncsiak.

A vizsgálatuk során háromféle bizonyítékot vettek alapul: embereken végzett kutatásokat, amelyek a DNS-károsodás és a gyulladás jeleit vizsgálták, egereken végzett kísérleteket, ahol az e-cigaretta részecskéinek kitett állatokban tüdőrák alakult ki, valamint laborkísérleteket, amelyek a vape-folyadékok sejtroncsoló hatásait elemezték. Olyan eseteket is vizsgáltak, ahol sokat e-cigiző embereknél a szájrák agresszív formája jelent meg anélkül, hogy más kockázati tényező jelen lett volna.

Bernard W. Stewart, az egyik szerző szerint a tanulmányok az eddigi legegyértelműbb bizonyítékot adták arra, hogy

aki e-cigizik, annál nagyobb a rák kialakulásának esélye, mint aki nem. Ugyanakkor azt a kutatók is kiemelték, hogy egyelőre nem lehet pontosan megmondani, mekkora kockázattal jár az e-cigizés,

mivel ehhez még nem állnak rendelkezésre elég hosszú időt felölelő adatok.

A helyzetet jól mutatja, hogy az Amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ korábban még valós lehetőségként kezelte, hogy az e-cigi jó alternatíva lehet a hagyományossal szemben. Azóta viszont jelentősen szigorítottak az iránymutatásukon, és már kiemelik, hogy az e-cigaretta sem biztonságos.

Bár a mostani kutatásban ez nem szerepelt, de egy korábbi vizsgálat szerint a hagyományos és az elektromos cigaretták együttes használata akár négyszeresére növelheti a tüdőrák kockázatát a sima dohányzáshoz képest. A kutatók szerint nem szabadna megismételni a hagyományos cigarettáknál elkövetett hibákat: ott nagyjából száz év kellett ahhoz, hogy ok-okozati összefüggést állapítsanak meg a daganatos betegségek és a dohányzás között, és további ötven év, hogy a kockázatot számszerűsítsék is.

via Telex


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Sokan elrontják az esti banánevést, pedig ezen a három apróságon múlik a jó alvás
Szakértők három lépésben írják le, hogyan érdemes banánt enni lefekvés előtt. 1–2 órával alvás előtt, kis adagban – gyakran fél darab elég –, és inkább keményebb, zöldes példányt tanácsolnak.


Ha a vasárnapi óraátállítás utáni napokban nehezen jön álom a szemedre, egy fél banán megoldás lehet – de csak akkor, ha betartasz néhány egyszerű szabályt.

A szakértők szerint

a banán tökéletes választás lehet, ha lefekvés előtt megéheznénk, mert kíméletesebb a szervezetnek, mint a csokoládé vagy a péksütemények.

A banán olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyekre este kifejezetten szüksége lehet a szervezetnek. Jelentős a kálium- és magnéziumtartalma, emellett B6-vitamint is tartalmaz, amely szerepet játszik az anyagcserében. Egy közepes, nagyjából 120 grammos banánban körülbelül 420 mg kálium, 32 mg magnézium és 0,43 mg B6-vitamin található, emellett 27 gramm szénhidrátot, amiből nagyjából 14,5 gramm a cukor.

Az, hogy a banán valóban könnyű ételnek bizonyul-e, nagyban függ az érettségétől. Az érés során a benne lévő keményítő cukorrá bomlik, ami megváltoztatja a glikémiás indexét is. Míg egy enyhén éretlen, zöldesebb banáné 42 körül van, egy teljesen érett, sárgáé már 51.

A szakértők egy háromlépéses szabályt javasolnak az esti banánfogyasztáshoz.

1. Az időzítés a legfontosabb: lefekvés előtt 1-2 órával érdemes enni, nem közvetlenül az ágyban. 2. Az adagolásnál a mértékletesség a kulcs, gyakran már egy fél banán is elég a korgó gyomor csillapítására. 3. Végül az érettséget is figyelni kell: este a keményebb, még kissé zöldes héjú banán a jobb választás a túlérettel szemben.

Nem mindenkinek ideális azonban a késő esti banán. Cukorbetegség vagy inzulinrezisztencia esetén bele kell számolni a napi szénhidrátbevitelbe. A magas káliumtartalom miatt vesebetegséggel küzdőknek érdemes konzultálniuk az orvosukkal. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal egy korábbi tájékoztatása szerint a túlérett, megbarnult banánban erjedési folyamatok indulhatnak meg, ezért kisgyerekeknek nem ajánlott.

Fontos ugyanakkor, hogy a banán hatása egyénenként eltérő lehet. Míg sokaknak segít, mások éppen nyugtalanabb alvásról számolnak be, így érdemes kis adaggal kezdeni és figyelni a szervezet reakcióit.

Via nlc.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Rossz hírünk van: már egy súlyos fogszuvasodás is beindíthatja a demenciát
Finn kutatók több mint 374 ezer ember adatait elemezték, és döbbenetes összefüggést találtak. A kórházi kezelést igénylő fertőzések átlagosan 5-6 évvel előzik meg a diagnózist.


Egy elhanyagolt, szuvas fog, egy komolyabb tüdőgyulladás vagy akár egy makacs hólyaghurut is baljós előjele lehet a demenciának, méghozzá évekkel a betegség felismerése előtt.

Erre a döbbenetes összefüggésre derített fényt a Helsinki Egyetem egy frissen publikált, nagyszabású kutatása.

Egyik megállapításuk az, hogy a súlyos, kórházi kezelést igénylő fertőzések önállóan is felgyorsíthatják a szellemi leépülést

– írja a PLOS Medicine tudományos folyóirat.

A felfedezés azért kulcsfontosságú, mert a demencia világszerte egyre több családot érint, ám egyelőre még kevés olyan, általunk is befolyásolható kockázati tényezőt ismerünk, amellyel csökkenthetnénk a kialakulásának esélyét.

A finn tudósok több mint 374 ezer ember egészségügyi kartonját fésülték át, azt vizsgálva, milyen kapcsolat állhat fenn a kórházi ellátást igénylő fertőzések és a későbbi demencia diagnózis között. Az elemzés során 27 egyéb, nem fertőző betegséget is figyelembe vettek, hogy kiszűrjék a lehetséges véletlen egybeeséseket.

Az adatokból kiderült, hogy a súlyos fertőzések átlagosan öt-hat évvel előzték meg a demencia hivatalos megállapítását.

A kutatók szerint az emelkedett kockázat még azután is megmaradt, hogy a többi betegséget is számításba vették.

Ez arra utal, hogy a bakteriális fertőzések önmagukban is hozzájárulhatnak a kognitív hanyatláshoz.

Az összefüggés különösen a 65 éves kor előtt diagnosztizált, korai kezdetű demenciánál volt erős.

Ebben a csoportban öt konkrét fertőzéstípus, köztük a tüdőgyulladás és a fogszuvasodás járt együtt kimutathatóan magasabb kockázattal.

Bár a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez egyelőre egy statisztikai összefüggés, és nem egyértelmű ok-okozati bizonyíték, az eredmények így is rendkívül fontosak. A kutatók szerint: „Bár a vizsgálatunk nem bizonyítja, hogy a fertőzések közvetlenül okozzák a demenciát, az eredmények határozottan arra utalnak, hogy egy potenciálisan módosítható kockázati tényezőt azonosítottunk. A fertőzések megelőzése és gyors kezelése kulcsfontosságú lehet.”

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jobb fertőzésmegelőzés, a védőoltások, a megfelelő szájhigiéné és a gyors orvosi segítségkérés idővel a demencia elleni küzdelem egyik fontos eszközévé válhat.

A tanulmány eredményeit már több nemzetközi hírportál is ismertette, kiemelve a megelőzés fontosságát.

A következő lépés olyan klinikai vizsgálatok elindítása lehet, amelyek már egyértelműen bizonyíthatják az ok-okozati kapcsolatot. A tudósok azt is vizsgálni fogják, pontosan milyen biológiai folyamatok (például a testben zajló gyulladás) kötik össze a fertőzéseket az agy leépülésével.

A legfontosabb üzenet tehát, hogy a súlyos, kórházi kezelést igénylő fertőzéseket komolyan kell venni, mert a jelek szerint nemcsak azonnali veszélyt jelentenek, hanem hosszú távon az agy egészségére is hatással lehetnek.

Via New Scientist


Link másolása
KÖVESS MINKET: