KULT
A Rovatból

DiCaprio két és fél órán át küzdött az életéért

Már most borítékolható, hogy a medvetámadásos rész az év egyik legemlékezetesebb jelenete lesz.

Link másolása

A The Revenant vagyis A visszatérő egy két és fél órán át tartó szenvedés. Szó szerint, ugyanis gyakorlatilag az egész film alatt azt követhetjük nyomon, ahogyan Leonardo DiCaprio küzd az életéért Északa-Amerika zord, havas tájain.

Alejandro González Iñárritu rendező pedig olyan érzékletesen mutatja be a megpróbáltatásokat, hogy a moziszékekben ülve szinte mi is éreztük a hideget, a medvecsapásokat, és az indiánok nyilait.

995301_745236968943538_287878070720865131_n

Két és fél óra szenvedés soknak tűnik, de most elárulunk pár infót, ami miatt más szemmel fogtok nézni a hosszú, olykor vontatott filmre.

Igaz történet

Először is A visszatérő című filmről tudnotok kell, hogy megtörtént események alapján készült. Vagyis valaki a való életben is kiállta azokat a megpróbáltatásokat, amiket Leonardo DiCaprio a filmvásznon. Illetve a forgatáson, ugyanis nem csak a történet, de a film elkészítése is embert próbáló volt.

1488724_744432115690690_8301758057377219682_n

A forgatás zord körülményei

DiCaprio azt nyilatkozta, hogy ez volt élete legnehezebb és legmegterhelőbb szerepe. A több hónapig elhúzódó, és legalább 12 különböző helyszínű forgatáson a stábnak sokszor kellett megküzdenie a fagyos hideggel és a zord időjárási körülményekkel. A film jelenetei között ugyanis nincs egyetlen stúdiófelvétel sem. (Ami elég szokatlan a “zöldhátteres filmek” korában.) Ráadásul a forgatás során nem akartak mesterséges fényt használni. Így egy-egy részt csak akkor tudtak felvenni, ha a körülmények véletlenül éppen megfelelőek voltak.

10413373_748997678567467_5942011868165246594_n

A film sztorija

A visszatérő egy magával ragadó, hátborzongató film egy férfi küzdelméről, a minden rettenet ellenére legyőzhetetlen élni akarásról és a teljes esélytelenséggel is dacoló emberi szellemről. Hugh Glassra (Leonardo DiCaprio) a még feltérképezetlen amerikai vadonban rátámad egy medve: vadászcsapata többi tagja halottnak hiszi, és magára hagyja az áldozatot, társa, John Fitzgerald (Tom Hardy) pedig szándékosan tagadja meg a segítséget. Glass hihetetlen erőfeszítéssel dacol a természet és az ember kegyetlenségével. Őrületes kalandokat él túl, egymaga vág keresztül hegyen, erdőn, folyón és hómezőn, hogy visszatérjen a családjához. (Port.hu)

A Visszatérő készítői tényleg mindent megtettek azért, hogy érzékletesen mutassák be az észak-amerikai vadnyugat kegyetlen világát. A film kitűnően von párhuzamot a természet könyörtelensége és az emberi kegyetlenség között, valamint bemutatja a fehér prémvadászok és az őslakos indiánok véres ellentétét is.

A film hangulatát meghatározza a természetes fény használatából adódó borongós, szürkés képi világ. A főhős magára utaltságára és kilátástalan helyzetére pedig csak ráerősítenek a csodálatos tájról készült vágóképek. Ezeken keresztül éreztük csak igazán, milyen kicsi is az ember a hatalmas természethez képest.

A sokszor zajszerű aláfestő zene is tökéletes választás volt. Egyrészt feszültséget kelt, másrészt olyan a hatása, mintha hófúvásból, patakcsobogásából és az indiánok lovainak dübörgéséből komponálták volna.

A film legemlékezetesebb jelenete az ominózus medvetámadás.

Még a lélegzetünk is elállt, amikor a medve újra meg újra lecsapott.

Ráadásul nagytotálban nézhettük végig a hosszú perceken át tartó támadás minden részletet. Borítékolható, hogy ez a jelenet számotokra is felejthetetlen marad.

A visszatérő tagadhatatlanul egy Western film, annak ellenére, hogy a műfajról általában a Vadnyugat prérijei jutnak eszünkbe, és nem fagyos hómezők. Ám a westernfilmekre jellemzően a történéseket itt is a bosszúvágy mozgatja: Glassnak tulajdonképpen az ad erőt a túléléshez, hogy Fitzgeraldot levadássza.

944096_746876765446225_3796601406487088965_n

Az átlagos westernektől azonban nem csak havas tájaiban tér el ez a film. Az indiánok misztikus világa jó lehetőséget adott a rendezőnek arra, hogy egy csöppnyi spiritualitást is belekeverjen a filmbe. Glass élet és halál közt lebegve többször is szimbólumokkal teli halucinációkat lát szeretteiről.

11236146_747715862028982_8596872167293937955_n

A színészek a tőlük megszokott remek alakítást hozzák. Tom Hardy alakította Fitzgerald-ról komolyan elhittük, hogy egy gátlástalan gazember, és komolyan utáltuk. DiCaprio pedig olyan élethűen szenved, hogy szinte átéreztük az erőfeszítéseit. Őszintén reméljük, hogy ezért az alakításáért végre megkapja a régóta vágyott Oscart.

Fotók: The Revenant Movie

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Két órából egy érdekes, egy kínzás. Megéri? Az elátkozott Queen Mary kritika
Az elátkozott Queen Mary nem más, mint egy ügyesen összerakott zagyvaság. Hangulatos, gyönyörű, de értelmetlenül túlbonyolított horror próbálkozás.

Link másolása

A Queen Mary olyan, mintha egy erőltetett, izzadságszagú Netflix horrort néznénk. Egy szerencséje van: az alkotók komolyan gondolták és kemény munkát fektettek bele. Nem tudom, hogyan lehetne leírni Az elátkozott Queen Mary-t úgy, hogy átadjam a tapasztalataimat.

Kerek egész képet, ugyanis nem tudok írni, akkora összevisszaság az egész.

Kár érte, se a színészek, se a filmes szakemberek nem tehetnek róla, egészen máshol csúszhatott el ez a történet.

A kezdés meglepően impozáns. 1938-ban járunk egy halloween-i estélyen egy hajó fedélzetén, amely épp az új világba tart Angliából. Egy furcsa családot követünk az első osztálynak fenntartott étteremben, akikkel valami nem stimmel.

Apuka erőszakosnak tűnik, anyuka babonásnak, a gyermek pedig nem bír magával.

A párbeszédekből hamar össze lehet tenni, hogy ők bizony nem az első osztályra valók, de Halloween-re hivatkozva, álruhában sikerül elvegyülniük a gazdagok között. Természetesen lebuknak és baj-bajt követ, majd az egész egy vérengzésbe fullad.

Aztán gyors váltás és egy másik családot kezdünk el követni a jelenben, Anne (Alice Eve), Patrick (Joel Fry) és gyermekük Lukas (Lenny Rush) személyében. Szépen lassan, nem túl szájbarágósan kiderül, hogy ők mit keresnek a már szórakoztató központként működő, Los Angelesben végleg kikötött Queen Mary-n.

Valami nem stimmel az egész hajóval, egyszerre túl steril és zavaróan mocskos.

A kapitány, Bittner (Dorian Lough) is gyanúsan viselkedik, mintha titkolna valamit. Mondani sem kell, hogy a két történetszál egyszerre folyik egymás mellett, felváltva váltakozik, majd egyszer csak összefonódnak.

Nem fogok spoilerezni, mert nem is igazán tudnék. Hangulatos indításból viszonylag gyorsan elérkezünk az unalmas tucathorrorok világába. Maga a helyszín már megért volna egy értelmesebb filmet. Az atmoszféra tapintható, mind a jelen mocska és felületes sterilsége, mind a ’30-as évek elegáns nyomora. A képi világ zseniális, a vágások néha ámulatba ejtőek, a gyönyörű képekkel társulva.

Isaac Bauman operatőr képei magukért beszélnek. A kivégzések brutalitása ritkán látott moziban X karika nélkül. Nem ezen fog múlni a siker.

A kosztümök, a maszkok, a díszletek és még a CGI is rendben van, az alacsony költségvetés ellenére. Alice Eve, Joel Fry és a többi színész is jó. Ami biztos, hogy nem ezen a brigádon csúszott el a dolog. A forgatókönyvíró és a rendező azonban egyest érdemelnek - köszönjük leülhetnek.

Sokat segíthetett, hogy tényleg mindent próbáltak helyszínen felvenni, a Queen Mary hajón forgathatott a stáb, sőt még egy 3D-s szkennelést is végeztek az egész hajón, így szabadon mozoghatott az operatőr a szűk térben, digitálisan. Érdekes technológia ügyes felhasználása. Akkor mi a gond az egésszel, hogy nem úgy hivatkozom rá, hogy az év egyik legjobb horrorja? Egyszerű: ősbutaság az egész film. Nem csak unalmas, nem ijesztő, de még értelmetlen, logikátlan és zavaróan buta karakterekkel van tele.

Ennyire gyenge forgatókönyvet régen láttam. Mintha mesterséges intelligenciával írták volna,

azzal a leírással, hogy „robot csinálj nekem egy látványos, brutális horrorfilmet, naaaaagy csavarral a végén.” Hát nem jött össze, se izgalmas, se érdekes nem lett a végeredmény. Azon kívül, hogy szép és mozog a kép, sok köze nincs egy koherens történethez.

Itt senki se úgy viselkedik, mint egy élő ember. A gyilkos áldozatai megköszörülik a torkukat, miközben a kegyetlen tettes véres fejszéje még egy fejbúbban van. Aztán elkezdenek elfutni egy zsákutcába négyen! Tényleg mélységesen felháborító, hogy ezzel valaki pénzt szeretett volna szerezni. A forgatókönyvírók között nem meglepő, hogy az első filmes Stephen Oliverrel és a nem túl nagy tapasztalattal rendelkező Gary Shorreal találkozunk. Egyébként Shore rendezte is a filmet elég, ha ehhez annyit teszek hozzá, hogy előző nagyjátékfilmje Az ismeretlen Drakula mérföldekkel jobb volt ennél. Pedig az nagy szó! Aki látta, az tudja.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy a mozi annyira szép, amennyire egy horrorfilm képes rá.

Még a felúszó feliratok, a stáblista elrendezése és a főcím is művészire sikerült. Valószínűleg itt ment félre: volt egy remek ötlet, de nem volt elég tartalom egy egész estés filmhez, ezért tóldották-fóltozták és addig csavarták művészieskedéssel, hogy a Frankenstein szörnyetege effektus történt. Lehet jobb lett volna, ha elégetik a Queen Mary-t, ahogy ezt a szörnnyel is tették. Spoiler az 1931-es Boris Karloff filmből, elnézést.

Nem ragozom tovább, rossz film a Queen Mary. Lehetett volna remek horror is, ha a forgatókönyv hozzáértő kezekben landol, vagy ha csak egy rövidfilmet készítenek az alkotók. De egy több mint kétórás misztikus kalandnál nem adott többet.

Olyan mintha megnéztük volna a Lost első és utolsó részét egymás után. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű, rejtélyes felvetés, ami egy kiábrándító, túlcsavart, értelmetlen badarságba csap át.

Nem ajánlom senkinek, inkább nézzetek meg mást a mozi kínálatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET: