MÚLT
A Rovatból

Csúcsgasztronómia a szocializmusban: Mézes Mackó

Kaszinótojások, sonkatekercsek, saláták és a legexkluzívabb csemegék lelőhelye volt egykor Budapesten, és sokan nem tudják, hogy nem csak a Kígyó utcában.
Tóth Eszter Zsófia írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban, Címkép: Bauer Sándor/Fortepan - szmo.hu
2018. augusztus 12.


Link másolása

A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

A Mézes Mackó büfé a csemegeüzletek és büfék speciális társítása volt a szocialista időszakban. Állva fogyasztási és csomagolási lehetőség is volt. Összesen hat Mézes Mackó volt Budapesten, a leghíresebb a Kígyó utcai. A többi vendéglátóipari egység neve nem Mézes Mackó volt, hanem például Bistro Mackó. (Forrás: Budapest, 2016/4. 7.) A Mézes Mackóban csengő jelezte a beérkező vendéget, amely ajtónyitáskor szólalt meg. Az üzlet csupa tükör volt – emlékezett vissza az üzletvezető, Tódor Géza 2001-ben, akkor 94 évesen. Tódor Gézának az államosítás előtt csemegeüzlete volt a Kígyó utcában (4-6-os szám alatt), amelyet elvettek tőle, majd politikai akaratra – egyenesen Ortutay Gyula döntött erről – visszahívták ugyanoda üzletvezetőnek.

A bolt kínálatában szerepelt: aszpikos sonkatekercs, izlandi kaviár, francia- és ököruszály-saláta, hűsítő italkülönlegességek, frissen sültek, édes és sós cukrászsütemények, szárnyasok, hal- és sertéskocsonyák, krémkávé. 1955-ben nyitott meg a Kígyó utcai Mézes Mackó, és az üzletvezető nem volt rest, ő maga is reklámozta a céget úgy, hogy fehér köpenyben, az utcán szólította le a potenciális fogyasztókat. Egy alkalommal igazi mackót is kölcsönkértek az állatkertből, akivel találkozhattak a vevők. Az ételek az országos éttermi és büfé vállalat üzemi konyháján készültek.

Tódor Géza, az üzletvezető az ún. Ónodi ügyben azért lett gyanúsított, majd ítélték el, mert a Mézes Mackóban a fontos emberek ingyen fogyasztottak és havonta egyszer Ónodi egyenlítette ki a számlát. Az ügy kirobbanása miatt három hónapra bezárt a Mézes Mackó. (Részletesebben az ügyről ld. Tischler János: Ónodi ügy) (Forrás: Népszabadság, 2001. november 17. 27.)

A cégér, az ars poetica és a krémkávé (Bauer Sándor/FORTEPAN)

1956 júniusában Nagy Imre születésnapjára a Mézes Mackóból rendeltek ételeket, 70 fő részére összesen 1439 forint 90 fillérért, ami akkoriban nem volt elhanyagolható összeg (megközelítette Nagy Imre egyhavi nyugdíját). (Forrás: Méray Tibor idézte Murányi Gábort Népszava, 2006. június 12. 10.) 1956-ben naponta 7-8000 látogató volt, a szilveszteri forgalom 65 ezer forint volt. A krémkávé népszerű terméknek számított, és a minősége nem az odacsúsztatott borravalón múlt:

„Valóban, az üzlet főslágere krémkávé. Naponta 3—5 ezret adnak el belőle. Speciális gépen főzik, mely nem gőzzel működik és így megőrzi a kávé aromáját. Azonkívül — ezt több ízben személyesen tapasztaltam — a Mackóban mindenki egyforma erős kávét kap. Az is, aki csak a blokkot nyújtja át, és az is, aki — jó pesti szokás szerint — a blokk alatt egy forintost is csúsztat presszós kisasszony kezébe. A különbség mindössze annyi, hogy az utóbbiak az erős kávé mellé még egy forintot s kapnak — vissza.”

(Forrás: Népakarat, 1957. január 6. 10.)

A Népakaratban megjelent 1957. decemberi cikk dicsérte a kínálatot, a helyet viszont szardíniásdobozhoz hasonlította az újságíró, annyira kicsinek találta.

„Kitűnő hely. Van ott minden, mi szem-szájnak ingere. Itt lehet kapni a legkitűnőbb krémkávét, a legváltozatosabb salátákat, az ízes mártásokkal nyakonöntött halakat, vadakat és egyéb jó falatokat. Kapható itt krém, torta, sütemény a legjobb fajtából, és az egész olyan, mintha egy korgó gyomrú ember álmodta volna. Ezt a remek kis helyet egyelőre még »Mézes mackó«-nak hívják. Ott van a Belváros szívében, a Kígyó utcában. Az elnevezés azonban semmiképpen sem találó, ezért ajánljuk, hogy sürgősen kereszteljék át szardíniás dobozra. Ugyanis nem a mézes mackó barlangjához hasonlít, amely — Mackó úr terjedelmét ismerve — bizonyára tágas, hanem inkább arra a fényes dobozkára, amelybe összepréselve az ezüsthátú szardíniákat árulják.”

(Forrás: Népakarat, 1957. december 22. 8.)

A személyzet 1958-ban (Bauer Sándor/FORTEPAN)

1960-ban a moszkvai magyar kiállításon Mézes Mackó pavilont rendeztek be:

„A kiállítás ideje alatt a látogatók megismerkedhetnek ott nemzeti ételeinkkel, a szovjet szakemberek pedig a legújabb magyar vendéglátóipari berendezésekkel: az infravörös sugarakkal működő sütővel, az edénymosogató és szárító, valamint más konyhai gépekkel. A kiállítás bezárása után a szovjet szervek megvásárolják a Mézes Mackó büféjét.”

(Forrás: Népszabadság, 1960. április 22. 2.)

A Mézes Mackóban protokollrendezvényeket is tartottak. Amikor 1960-ban Hruscsov Magyarországra látogatott, programjának egyik pontja volt látogatás a Mézes Mackóban:

„A házigazdák terített asztallal, jó borokkal és magyar vendégszeretettel várták a kedves látogatókat. Először a vendégek a földszinti modern gyorskiszolgáló büfét nézték meg, majd felmentek a teraszra, ahol az érkezőket Lakatos Sándor népi zenekarának vidám muzsikája fogadta. A Mézes Mackó teraszán foglalta össze Hruscsov, majd Kádár elvtárs a magyar ipari kiállításról szerzett benyomásait.(...) Amint véget ért a beszélgetés az újságírókkal, ifjabb Lakatos Sándor odaállt Hruscsov elvtárs széke mögé, és hegedűjén felcsendültek a szép magyar nóták. Hruscsov elvtársnak láthatóan nagyon tetszett a muzsika.”

A Köztársaság (ma II. János Pál pápa tér) téri fiók-büfé 1969-ben (Bauer Sándor/FORTEPAN)

(Forrás: Népszabadság, 1960. augusztus 31. 1.)

1979-ben, a Nemzetközi gyermekévben pónifogatot kölcsönzött a Mézes Mackó az Állatkerttől:

„Április 10—11—12-én, kedden, szerdán és csütörtökön délelőtt 10 órától délután 6 óráig a Kígyó utcai Mézes Mackó boltjában a szülőkkel betérő kisgyermekeket egy csésze kakaóval vendégelik meg, és egyben egy „bilétát” is kapnak, amely feljogosítja őket, hogy felüljenek a bolt előtt várakozó pónifogatra és végigkocsikázzanak a sétálóutcaként ismert Váci utcán. Az első nap több száz gyerek — a szünidőt is élvező kisiskolások — nagy örömmel, a Váci utca korsózó közönsége pedig derültséggel fogadta az „új közlekedési eszközt”. Minden forduló után megvendégelték a pónilovacskát is, mégpedig nagy halom sárgarépával.”

(Forrás: Magyar Nemzet, 1979. április 11. 6.)

Érdekességként megemlítem, hogy a Mézes Mackó egyik alkalmazottja Mészáros József az 1980-as évektől jósolni kezdett és Abafi Cézárként futott be jóskarriert. (Forrás: Népszabadság, 2006. január 26. 6.) Egy 1996-os visszaemlékezés szerint mi volt a Mézes Mackó?

„ízek mennyországa, sziget, ahol sietős gourmandok pihentek meg, ahol alig lehetett a pulthoz jutni, ahol estére nemigen maradt semmi a tálakon.”

(Forrás: Kurír, 1996. december 16. 19.)

A pult 1979-ben (Bauer Sándor/FORTEPAN)

Összegezve: egyrészt a Mézes Mackó vendéglátóipari szempontból unikális volt, kulináris élvezetei maradandó emlékeket hagytak fogyasztóiban. Másrészt az üzletpolitika a szocialista időszak diktatórikus vonásait magán hordozta: diktátorok tettek látogatást, kiállítási büszkeség volt a Szovjetunióban.

A szocialista időszak kiskapui, így az ingyen fogyasztási lehetőség, addig titokban maradt, míg állami érdek nem fűződött hozzá, hogy napvilágra kerüljön. Mindenesetre ma sokkal szívesebben emlékeznek vissza az egykori látogatók a kávéra és ételkülönlegességekre, mit a diktatórikus korhoz köthető visszásságokra.

Ha a tankönyveken kívül is érdekelnek a nem mindennapi történelmi pillanatok, a Napi Történelmi Forrás lesz a legjobb választás.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET: