SIKERSZTORIK
A Rovatból

Csináld azt, amit szeretsz - de hogyan élj meg a hobbidból?

Újabb három példát hoztunk: fiatalok mesélnek arról, hogyan jutottak el az első lépéstől a sikerig.

Link másolása

A Life&Trend az élet hangulatos oldala, ahová örömmel térsz be egy kis csemegéért, motivációért, tippekért.H angulatot ad, életmódtippekkel lát el, szórakoztat.

Csináld azt, amit szeretsz!

Annyiszor halljuk ezt a mondatot, de valahogy a megvalósítás rögös útján sokan elveszünk. Szerencse, tehetség vagy hatékony időbeosztásra van-e szükségünk ahhoz, hogy sikeresen megéljünk a hobbinkból? Egyre többen vágyunk arra, hogy szabadon, függetlenül dolgozzunk, és azt csináljuk minden nap, amit igazán szeretünk. Ha téged is foglalkoztat, hogy vajon meg tudnál-e élni a hobbidból, akkor olvass tovább! Cikksorozatom második részében három sikeres embert mutatok be, akik nap, mint nap a szenvedélyüknek élnek, szabadúszóként dolgoznak, úgy hogy munkájukban sokszor megtapasztalják a flow élményt, ráadásul másokat is inspirálnak. Ismerd meg őket és tudd meg a titkukat!

Akinek nem csak a rajzoláshoz van tehetsége, hanem ahhoz is, hogy megéljen ebből: Jákri Bea | AnaArt

„Kislányom neked a kezedet nem szabad erőltetni, neked csak rajzolnod kell! Úgyis folyton a telefonodat nyomkodod, keress ezzel pénzt a neten!”

- ”Egy nem mindennapi ajándék, minden alkalomra!” – ez van a Facebook oldaladon kiírva, de mivel is foglalkozol pontosan, mi az AnaArt?

- Célom, hogy örömöt szerezzek a vásárlóimnak és a megajándékozottjaiknak. Fotó alapján készítem el a munkáimat, amelyek egy-egy megtörtént eseményt, egy érzést, egy emléket ébresztenek fel. Ceruzával vésem fel az emlékeket a papírra, illetve ecsettel dolgozok a vakolatokon olyan technikával, ami miatt biztosan emlegetnek majd mikor a festők glettelik a felületet sok-sok év múltán. A kapott fotóval azonos képeket készítek, mégis mind egy kicsit az én szemszögemből ábrázolja a pillanatot.

- Honnan indultál? Volt valaki, aki inspirált?

- Édesapám örökségét viszem tovább, akinek a kézügyességemet köszönhetem. Ő inkább a tervezőasztal mellett dolgozik és műhelyében alkotja meg a terveit, míg nekem a portrék a kis kedvenceim - ezek jelentik a kikapcsolódást, mely mára már egy jól fizető hobbi is. Sokat köszönhetek a tanáraimnak, akik inspiráltak, biztattak. Sajnos, művész iskolába soha nem járhattam, így autodidakta módon tanultam meg mindent. Sokat tanulok online, külföldi művészektől. Büszkeséggel tölt el, hogy már 3 amatőr kiállításom is volt, és sok száz képem díszíti a vásárlóim falait.

- Mi a fő indíttatása azoknak, akik igénybe veszik a szolgáltatásodat? Maguknak, párjuknak, vagy esetleg más célra készülnek a képek?

- Nagyon vegyes. Többségben vannak persze azok a képek, melyeket férfiak vagy nők rendelnek meg a kedvesüknek egy-egy régi emlék megörökítésére. De nagyon sok kisgyermekes képet is kérnek külföldön dolgozó házastársnak, vagy épp nagymamáknak. Illetve egyre több vásárló kimondottan dekoráció céljából keres meg, és nem ritka a több darabos megrendelés sem. A vakolatos dekorációim konyhákba, nappalikba, gyermekszobákba készülnek.

- Mennyi idő kellett ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból? Honnan érkeznek a megrendelőid? Hirdetsz valahol?

- Maga a rajz, vagyis a vállalkozásom alapja már nagyon fiatalon beindult. Már az iskolában is készítettem megrendelésre képeket, és ebből volt a zsebpénzem. Majd több év kihagyás és vidékre költözés után előkerült egy régi mappám, melyben a képeim sorakoztak és felbukkant egy idős asszony, aki a képeim láttán ezt mondta: „Kislányom neked a kezedet nem szabad erőltetni, neked csak rajzolnod kell! Úgyis folyton a telefonodat nyomkodod, keress ezzel pénzt a neten!” Másnap pedig leellenőrizte valóban tettem e lépéseket ez ügyben. Az ő hatására a párommal közösen megalkottuk az AnaArt oldalt és a korábbi marketinges tapasztalatunkat felhasználva nagyon gyorsan, szinte egy órán belül meg is érkezett az első megrendelésem, és pár hét múlva már hasznot is termelt az oldal.

Vásárlóinkat a Facebook erejének köszönhetjük. Nem hirdetünk, csupán saját magunk által készített posztokkal dolgozunk. A nyereményjátékokkal és csoportokban történő bejegyzéseinkkel értük el oldalunk mai formáját. Van egy zárt csoportunk is, ahol a kiemelt vásárlóinkkal kommunikálunk. Új tevékenységeink is ezeken a csatornákon keresztül kerülnek reklámozásra. A jövőben tervezünk egy online tanfolyamot, amelynek célja, hogy problémás gyermekeket tanítsunk rajzolni, színezni, a fenekükön maradni, illetve folyamatban van egy saját kiszínezhető könyv-naptársorozat is.

- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek, és különösen azoknak, akik művészi szenvedélyükből szeretnének megélni?

- Bármi eszedbe jut, írd le és tegyél érte valamit! Nem nagy dolgot, de lépj előre egyet az ügyben! A többi majd jön magától. Nem baj, ha nem látod a hogyant, csak csináld! Az online marketing a virágkorát éli, kis segítséggel az ember pici tudással is nagy sikereket érhet el.

Aki egészséges, tudatos táplálkozással segít megreformálni az étrendedet: Virágh Barbara | The Choice

„A célom, hogy közelebb hozzam az emberekhez az egészséges táplálkozást, és ne valamilyen misztikumként tekintsenek rá.”

- Táplálkozási és életmód tanácsadó, valamint a DietBox alapító tagja vagy, munkásságod alapvetően az egészséges, tudatos táplálkozáshoz köthető. Honnan indultál és mi adta az inspirációt a tevékenységeidhez?

- A saját étkezésemmel és testtudatommal kapcsolatos élményeim sodortak ebbe az irányba. Nagyon szerettem volna lefogyni, emellett gyomorproblémáim is voltak, és sajnos kipróbáltam a létező összes olyan rettenetes módszert, melyet a nők 80%-a is kipróbál; koplaltam, teákat ittam, mindenféle bogyókat szedtem, kínoztam magamat. Rémálom volt az egész. Egy idő után egyértelmű volt, hogy ezt így nem csinálhatom tovább. Ez az "élménycsomag" indított el azon az úton, ami miatt elkezdtem a tudatos táplálkozással foglalkozni, ezen belül is azzal, hogy hogyan ehetek ugyanolyan finomakat, mint régen úgy, hogy egészséges is legyen, és lehetőleg ne is hízzak tőle. Eleinte ez csak magamról szólt, de annyira közel került hozzám és annyira élveztem, hogy megszületett bennem a vágy, hogy másokat is elindítsak ezen az úton. Elvégeztem egy táplálkozással és életmóddal kapcsolatos iskolát, valamint a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán a sportedző szakot, és elkezdtem hivatalosan is ezzel foglalkozni.

- Étrendírással, csoportos és privát workshopokkal segíted azokat, akik szeretnének változtatni az étrendjükön, közben pedig – ha jól gondolom – folyamatosan kísérletezgetsz az újabbnál újabb receptekkel. Hogyan néz ki egy napod?

- Az utóbbi időkben nagyon sűrűk a napjaim, mivel 2 éve elkezdtem másoddiplomaként pszichológiát tanulni, annak érdekében, hogy a későbbiekben evészavaros személyekkel és az evés pszichológiájával is foglalkozhassak majd. Nagyon érdekel az evés – túlevés, nem evés – lelki háttere. A hatékony időmenedzsment érdekében első sorban a privát étrendes konzultációimat igyekszem összeegyeztetni az egyetemi elfoglaltságaimmal, de emellett szervezem a soron következő workshopokat, cikkeket írok egészségtudatos témakörben, vezetem az oldalamat, és szerencsére már előadásokra is gyakran felkérnek, úgyhogy nem unatkozom. Mindezek mellett persze gyakran sütök-főzök otthon is – a művészetek és kultúra mellett ez kapcsol ki igazán, én itt élem meg a flow-t.

- Mikor és miért döntöttél úgy, hogy szabadúszó leszel?

- Körülbelül 3 évvel ezelőtt hoztam létre a saját oldalamat, és már nem is szeretném ezt másképp csinálni. Imádom, hogy a magam ura vagyok, és tényleg megélhetem azt a fajta szabadságot a munkámban, amitől ez számomra élvezetes lehet. Másrészt így tudom garantálni azt a személyes és közvetlen hangvételt, amit kedvelnek az oldalam követői, olvasói. Valószínűleg a workshopjaimat vagy egyéb eseményeket sem szeretnék annyira, ha egy keretek közé szorított, műanyagból felépített valaki állna mögötte. Többek között az is a célom, hogy közelebb hozzam az emberekhez az egészséges táplálkozást, és ne valamilyen misztikumként tekintsenek rá. Éppen ezért szoktam kiscsoportos workshopokat is tartani a saját lakásomban, ahol az is belefér, hogy valaki a kanapémon kávézva ismeri meg ezt az „új világot”.

- Mennyi idő kellet ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból?

- Ilyen szempontból ez egy nagyon nehéz terület, ugyanis egyáltalán nem kiszámítható. Emlékszem, amikor először pénzt kaptam egy étrendért, el sem hittem. Időbe telt, mire feldolgoztam azt, hogy akkor én mostantól pénzt fogok kapni azért, amit kitaláltam magamnak, és imádok csinálni. Ahogy sok más területen is, nálam is vannak aktívabb és kevésbé aktív időszakok. Nyár előtt természetesen elég nagy a forgalom. A legjobb az, hogy most már több lábon állok, vagyis a személyre szabott étrendek, konzultációk, workshopok, cikkek, előadások, egyéb projektek kiadják a kerek egészet, lelkileg is és anyagilag egyaránt.

- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek, és különösen azoknak, akik az egészséges, tudatos táplálkozás iránt érdeklődnek?

- Első sorban azt, hogy találják ki, vagy inkább érezzék meg, hogy ők mit tudnak ténylegesen hozzátenni az adott területhez! Minden szakmában sok az új név, az új projekt, akár ha az én vonalamat nézzük, akkor minden nap születnek újabbnál újabb blogok, vagy akár tanácsadók, de mégsem tudnak előrébb lépni, nem találják meg a saját hangjukat, a saját közönségüket. Nálam valahogy az vált be, hogy személyesen is bele teszem magamat a vállalkozásba, vagy akár a követőkkel való napi kommunikációba. Másrészt pedig fontos, hogy ténylegesen egy zsigeri igény volt az, hogy ezt egyre tovább és tovább vigyem, nem valamilyen külső kényszer vagy elvárás szülte. Amúgy pedig nagyon hiszek abban, – és tapasztalom is –, hogy amikor bennem megfogalmazódik és kikristályosodik az, hogy mit is szeretnék pontosan, és merre akarok menni, akkor szép lassan minden igazodni fog ehhez körülöttem, és akár lehetőségek, akár új emberek vagy csak egy-egy jó gondolat által támogatva leszek abban, amit csinálok.

Aki a csoport erejével és a saját tapasztalatival segít neked lefogyni: Sólyom Gábor | TeamFit

„Imádom az érzést, amikor felébresztem benne a vágyat a mozgásra és a tudatos életvitelre. Hihetetlen, hogy milyen szinten lehet formálni és javítani az emberi testet. Egy csoda vagyunk!”

- Célul tűzted ki, hogy segíts olyan embereken, akik súlyproblémákkal küzdenek. Miből áll ez pontosan, és mi adta az inspirációt ahhoz, hogy ilyen célt tűzz ki magad elé?

- Világ életemben sportoltam. A mozgás iránti vágyam a kick-boxszal kezdődött még 10 éves koromban. Remek edzőm volt, aki mesterien elültette bennem a sport iránti lelkesedést. Mint miden küzdősport, a kick-box is a kitartást és akaratfejlesztést tökéletesíti az emberben. Én is innen szereztem meg az alapokat. A 20-as éveim közepe felé kezdetem el 8-12 hetes programok szerint edzeni, melyek súlyzós edzések voltak (akkoriban még külföldi segítséggel). Igen jó és látványos eredménnyel csináltam végig minden egyes programot. Akkor kezdtem el saját csoportos kick-box órákat is tartani. Mellette pedig segítettem egy volt munkatársamnak, hogy megszabaduljon a rárakódott súlyfeleslegtől. (Erről bővebben itt.)

Tulajdonképpen ez indította el az egészet. A segítés során rendszereztem az edzéseket, és egy megoldókulcsot dolgoztam ki az életmódváltáshoz. Ez tartalmazza az edzéselméletet, valamint a táplálék- és folyadékfogyasztást is. Ebből az egyszemélyes segítségnyújtásból merítettem az inspirációt és született meg a TeamFit, ahol már csoportban, egymást is segítve érjük el a célokat. Van egy remek idézetem is, ami tovább inspirált benne:

„Ha gyorsan akarsz eljutni valahova, akkor menj egyedül. Ha viszont messzire akarsz eljutni, akkor menjetek többen.” A TeamFit közel 4 év alatt remek közösség lett, amibe ha bekerülsz, csak messzire juthatsz.

- Weboldaladon számos sikertörténetet olvashatunk olyanokról, akiknek segítettél céljuk elérésében. Egyfajta hajtóerőt adsz az embereknek. Te miből meríted ezt a rengeteg energiát, mi az, ami a téged a leginkább motivál?

- Alapból pozitívan látom a világot, és aki elszánja magát a TeamFit-re, egytől-egyig hiszek benne, hogy sikerül elérnie azt, amire vágyik. A hajtóerőt Ők adják, amikor látom a testi-lelki javulást, a határozottságot és az elszántságot! Imádom az érzést, amikor felébresztem benne a vágyat a mozgásra és tudatos életvitelre. Hihetetlen, hogy milyen szinten lehet formálni és javítani az emberi testet. Egy csoda vagyunk!

- Mikor és miért döntöttél úgy, hogy szabadúszó leszel?

- Eleinte a főállásom mellett kezdtem el edzőként is tevékenykedni. Elsőnek kick-box órákat tartottam, majd ezzel párhuzamosan elindult a TeamFit. Kezdetben a munkaidőm letelte után tartottam az edzéseket. Később az élet úgy hozta, hogy megszűnt az állásom. Viszont ekkor már annyira jól mentek az edzések, hogy egy percet sem bántam. Örültem, mert még több időpontban tudtam indítani edzéseket. Ekkor döntöttem el, hogy a magam „ura” leszek.

- Mennyi idő kellett ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból?

- 4 év, de azt mondhatom, hogy már az elejétől kezdve sikeres volt. Mindent mérek és következtetéseket vonok le, majd visszacsatolok. Folyamatosan optimalizálom a tevékenységeimet. Ezt még a marketinges múltamból hoztam. Szoktam is mondani viccesen, hogy két diplomás edző vagyok.

- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek, és különösen azoknak, akik a fitnesz iránt érdeklődnek?

- Mindenképp kicsiben kezdjék el! A legjobb irány, hogy legyen koncepció abban, amit szeretnének. Nekem volt alkalmam dolgozni is, és van alkalmam flow-ban lenni is. Utóbbi az, amikor nem érzed a munkát munkának. Hihetetlen jó érzés és kívánom, hogy éljék meg Ők is!

Bea, Barbara és Gábor is azon szerencsések közé tartoznak, akik a munkájukban is megtalálják a flow-élményt. Tevékenységüket a sors alakította, és ambícióik által ma sikeres szakemberek, akik mások életére is pozitív hatással vannak. Nem könnyen indult be náluk a szabadúszó tevékenység, 3-4 év is kellet, hogy abból éljenek, amit valóban szeretnek. Ma a sikerük bizonyítja, hogy a kitartás meghozza a gyümölcsét, de emellett fontos, hogy kitűzd magad elé a célokat és a rögös út ellenére se téveszd szem elől azokat. A vágyak, az álmok és az inspiráló emberek segítenek, de az igazi hajtóerő sokkal mélyebben van, az egész lényed kell hozzá, hogy sikerüljön.

VIDEÓ: ez a klasszikus jelenet a Rocky Balboa című filmből motivációt adhat a célod eléréséhez

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
„Két napon át nem találták a szelvényt a lakásban” – sofőrként dolgozik az első magyar lottónyertes unokája
Gáborban csak nagymamája halálakor tudatosult, hogy híres család tagja: felmenője igazi híresség volt az ötvenes években. Miután nyertek, napokig keresték a lottószelvényt a lakásban.

Link másolása

Ring Sándorné vitte el a hazai lottójátékok történelmének első főnyereményét 1957-ben. Az asszony a 6. játékhéten játszotta meg négy gyermeke életkorának számát, ötödikként pedig a saját életkorát húzta be. Misi 23, Marica 26, Sanyi 33, Laci 37, ő maga pedig 66 éves volt. Pár nap múlva éppen ez az öt szám volt a nyerő, Ring néninek 855 ezer forint ütötte a markát. Érdemes tudni, hogy

az akkori az átlagkereset 1442 forint volt, mai értékre átszámolva pedig 146 millió forintot érne ez a nyeremény.

„Édesapám volt a legfiatalabb, ő nem is kapott olyan sokat a nyereményből. A nagyi elég szigorú asszony volt, poroszosan nevelte a gyerekeit és velünk is így viselkedett. Festményekbe, műtárgyakba fektette a pénzt, emlékszem, hogy édesapám is kapott egy nagy képet, de nagy gazdagság nem köszöntött ránk” – mesélte Gábor a Blikknek.

Nagy volt az izgalom a sorsolás után, ugyanis két napon át nem találták meg a szelvényt a lakásban.

Végül egy kabátzsebből került elő az értékes papírdarab. Ring Sándorné akkoriban azt nyilatkozta, hogy egyelőre takarékba teszi a pénzt. Később ugyan próbált okosan gazdálkodni az összeggel, de gyermekei nehezen tudták kezelni a hirtelen jött gazdagságot.

Gábornak ha pénz nem is jutott, a lottózás szeretete azért megmaradt. Ő is mindig ugyanazokkal a számokkal játszik, bízva abban, hogy egyszer rámosolyog a szerencse.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Szinte csoda: közel 30 év után találták meg a Forma-1-es versenyző ellopott Ferrariját
Mint kiderült, Gerhard Berger 1995-ben eltűnt autója Japánba került, majd onnan Nagy-Britanniába, ahol most találta meg a Scotland Yard.

Link másolása

Londonban találták meg Gerhard Berger volt Forma-1-es autóversenyző csaknem 29 éve ellopott Ferrariját.

Az osztrák expilóta Ferrari F512M típusú személyautóját 1995 áprilisában, a San Marino-i Nagydíj első időmérő edzése után lopták el ismeretlen tettesek Berger imolai szállodájának parkolójából, a Ferrari-istálló akkori másik versenyzője, Jean Alesi ugyancsak Ferrari típusú autójával együtt.

A Scotland Yard hétfőn bejelentette, hogy Berger Ferrariját az autókhoz kapcsolódó szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyosztálya 29 évvel az eset után Nagy-Britanniában megtalálta.

A beszámoló szerint a londoni rendőrség januárban értesítést kapott a Ferrari autógyártól arról, hogy egy amerikai vásárló tavaly egy brit közvetítő révén kívánt megvásárolni egy Ferrari személyautót, ám a cég vizsgálatai kiderítették, hogy lopott kocsiról van szó.

A Scotland Yard ilyen ügyekre szakosodott részlege kiterjedt vizsgálatot indított, amelyből kiderült, hogy Berger ellopott autójáról van szó. Az ügyosztály kiderítette azt is, hogy a kocsit a 29 évvel ezelőtti lopás után nem sokkal Japánba szállítottak, és onnan érkezett 2023 végén Nagy-Britanniába.

Az ügyosztály négynapi vizsgálattal feltárta a kocsi múltját, és a Scotland Yard ezután lefoglalta a járművet, megakadályozva elszállítását Nagy-Britanniából – áll a londoni rendőrség hétfői beszámolójában.

A vizsgálatot vezető nyomozó, Mike Pilbeam közölte: szakértői becslések szerint a kocsi értéke megközelíti a 350 ezer fontot (162 millió forint).

Pilbeam közölte azt is, hogy Alesi ellopott Ferrarija továbbra sem került elő.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
TikTok-videókban mutatja be Balázs, hogyan varázsoltak át egy romos parasztházat álmaik otthonává
Teljesen laikusként, szinte nulláról kellett felújítaniuk az etyeki házat, a három évig tartó munkát részletesen dokumentálták. A videókban szó esik sitthordásról, flexelésről, de még az építkezési alkoholizmusról is.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. február 18.


Link másolása

Vidékre Házasodtunk címmel október elején indult Tarnóczi Balázs TikTok-csatornája, amelyen elmeséli, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie friss házasként és apukaként egy házfelújítás levezénylése során. Arról beszélgettünk, mennyire tette próbára a projekt a kapcsolatukat a feleségével, előfordult-e, hogy besokalltak, és hogyan érintette őket az építőanyagok óriási áremelkedése.

– Sokan a gondolatától is fáznak annak, hogy felújítandó ingatlant vásároljanak. Számotokra mi szólt mellette?

– Épp nemrég készült egy kétrészes videóm arról, milyen előnyei vannak a romos, vagy legalábbis erősen felújítandó állapotú házaknak. A leglényegesebb szempont az ár, jóval olcsóbban meg lehet venni, mint egy kulcsrakész ingatlant. Emellett egy látszólag felújított ház is rejthet csapdákat: lehet, hogy amikor megveszi az ember, tök jónak tűnik, de pár hónap múlva mondjuk kiderül, hogy azért húztak fel gipszkarton falat, mert mögötte durván penészedik a valódi fal. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint visszabontani az egészet, akkor pedig máris ugyanott tartunk.

Ha a problémák előre láthatóak, az összességében sokkal ideálisabb helyzet, mint amikor ránézésre minden rendben, majd szép lassan kiderül, hogy valójában nagyon nem.

– Ha a fő indokotok az ár volt, akkor valójában kényszerből döntöttetek így, és mondjuk háromszor-négyszer annyi pénz birtokában inkább maradtatok volna Budapest belvárosában?

– Biztos, hogy nem. Én Salgótarjánban nőttem fel, aztán 12 évet éltem Budapesten, egyetemistaként és közvetlenül utána még kiélvezve ennek minden előnyét. Alapítottam stand up comedy társulatot, játszottam kilenc zenekarban, és még sorolhatnám. De ahogy elcsitultak bennem a kozmopolita ingerek, valahogy sokkal inkább a természetközeliség és a nyugalom kezdett vonzani.

Egyértelmű volt, hogy Budapestről el kell jönnünk, viszont a munkáim miatt valamennyire azért közel kellett maradnunk hozzá. Így végül a mindössze félórányira lévő Etyekre esett a választásunk. Egyéb szempontok is szóltak mellette, arról szintén készítettem egy videót, hogy mit érdemes mérlegelni, amikor az ember lakóhelyet választ.

– Mekkora személyes jelenlétet igényel egy ilyen projekt? Tudtatok-e dolgozni mellette?

– Amikor elkezdtük, hétvégente jártunk ki, már csak azért is, mert akkoriban olyan munkahelyem volt, ami állandó városi jelenlétet igényelt. Viszont apósom a távollétünkben is egyengette a dolgokat. Négy és fél hónapunk volt arra, hogy befejezzük az első szobát és a fürdőszobát, mivel addig tartott at albérleti szerződésünk, amit csak nagyon előnytelen feltételekkel tudtunk volna meghosszabbítani. Emiatt az első 4 hónap, 2020 decemberétől 2021 áprilisáig rettentően feszített tempóban zajlott.

Ráadásul ez pont a karantén idejére esett, ami abból a szempontból jó volt, hogy nem is vágyakoztunk elmenetelre, hiszen lehetőségünk se lett volna rá. Emiatt az összes szabadidőnket ebbe öltük. Az áprilisi beköltözést követően pedig már hétköznapokon is tudtunk haladni.

A munkám addigra jórészt otthonról végezhetővé vált, szóval két feladat között „pihenésként” nem megittam egy teát, hanem mondjuk elhordtam pár vödör sittet, kiástam egy négyzetmétert a terasz előkészítéséhez, esetleg leszedtem pár kiló mészkövet a disznóólról, hogy szét tudjuk bontani.

Amiatt is sietnünk kellett, mert augusztusban összeházasodtunk, és az esküvőnk után már itt nálunk szerettünk volna egy összejövetelt tartani, tehát addigra vendégfogadásra alkalmas állapotba kellett hozni a helyet. Nem egyszer fordult elő, hogy felkeltünk egy órával hamarabb hajnalban, hogy felvihessünk még egy réteg meszet valamelyik szobára, mert akkor az napközben tud száradni, és este mehet rá egy újabb réteg.

– Volt olyan, hogy besokalltatok?

– Inkább a feleségemnek volt olyan érzése néha, hogy jó volna szünetet tartani, elmenni kirándulni, vagy bárhogyan kikapcsolódni. De annyira hajtott bennünket a határidő és az előre lefektetett ütemterv, hogy nem éreztem szükségét a pihenésnek. Ez konfliktusokhoz is vezetett köztünk, úgyhogy meg kellett tanulnom kikapcsolni. Ahhoz képest, hogy ez a fajta munkavégzés addig totálisan távol állt tőlem, egy egészen új dimenzióját ismertem meg a flow érzésnek.

– Hárman csináltátok az egészet az apósoddal, senki mást nem vontatok be?

– Kezdetben még próbálkoztunk barátok elhívásával, hogy egyfajta közösségi élményt nyújtva őket is részesévé tegyük a történetnek, de ez nem mindig sült el jól. Ment rá emberi kapcsolatunk arra, hogy aki segíteni jött, nem tudta felvenni azt a tempót, amihez mi hozzáedződtünk a hónapok során.

Ilyenkor egy idő után óhatatlanul fellép egy olyan rossz érzés, hogy „mégse voltam jó segítség”, és ha sikerélmény helyett ezzel tér haza az adott barát, az sajnos súrlódáshoz vezethet. Egyébként készült arról a témáról is egy videóm, hogyan lehet elkerülni az ilyesmit.

Volt egy egyszemélyes kőműves segítségünk is egy idős mester bácsi személyében, aki például a vakolást és az ablakok cseréjét végezte, közben pedig folyamatosan tanított bennünket. Rengeteget köszönhetünk neki, de mivel korlátozottak voltak az anyagi lehetőségeink, csak időnként bíztuk meg őt. És persze ott voltak szüleim is, akik amikor tudtak, bekapcsolódtak az aktuális folyamatokba, de Salgótarjánból nekik ez bonyolultabb volt azért, úgyhogy távmunkában végezhető feladatokat vittek, mint például a 100 éves tálaló szekrényünk kipofozása.

– A kapcsolatotokat mennyire tette próbára a projekt?

– Próbára tette, de kiállta a próbát. Amikor tavaly nyáron, a terhessége hetedik hónapjában nekiláttam a pince felújításának, és egy héten keresztül napi 12 órát ott töltöttem a pincében, amit ő akkor megközelíteni se tudott, érthető módon nem volt boldog. De fantasztikus megbocsátó- és megértőkészsége van, szóval ezen és a hasonló helyzetekben szerencsére túl tudtunk lendülni.

– Az építőanyagok ára óriásit nőtt az elmúlt pár évben. Ezt ti mennyire éreztétek meg?

– Abszolút mértékig. Épp most tervezek egy videót arról, mikor érdemes anyagot venni az építkezéshez, a válasz erre nagyon röviden annyi, hogy amint pénze van az embernek. Attól jobb ajánlatot ugyanis, amit ma kap, később biztos nem fog kapni, valószínűleg már másnap se. Rosszabbat viszont annál inkább kaphat. Az építkezés három éve alatt a faanyagtól a cementen át a sóderig mindennek az ára hatalmasat drágult.

@videkrehazasodtunk Első meglepetések a felújítában Pt.1 #vidékreházasodtunk #költözzvidékre #vidékiélet #vidék #etyek #csináldmagad #diy #diyproject #felújítás #házfelújítás #házasélet #házépítés #házilag #hajópadló #homok #építkezünk #építkezés #parketta #vizesedés #falak #fal #tippek #tippeknektek #tippekneked #fyp #tippektrükkök #mész #mészkő #festék ♬ eredeti hang - VidekreHazasodtunk

– Milyen váratlan akadályok merültek még fel?

– Rögtön az építkezés elején volt egy olyan bakim, hogy meg kellett néznem, milyen mélyen van a ház alapja. Soha nem csináltam előtte ilyet, szóval bementem a szoba közepére és ott kezdtem el ásni. Már egy egész nagy kupacot kiástam, amikor bejött a feleségem, majd nevetve közölte, hogy az alapot a fal mellett kell megnézni, nem a szoba közepén. Hasonló, a szaktudás hiányából fakadó felesleges feladatvégzések több alkalommal adódtak, de a ház állapota is okozott meglepetéseket.

– Hogy jött a TikTok-csatorna ötlete, ki a célközönség?

– Magával a csatornával többféle célom is volt. A fő szempont mindenképpen az oktatás, hiszen én pusztán gyakorlat útján el tudtam jutni a teljesen laikus szintről egy olyan fokra, amikor már magabiztosnak mondhatom magam az építkezéssel összefüggő kérdésekben. Szerettem volna a megszerzett tudást minél többeknek átadni, hiszen ha a munka elején is rendelkeztem volna vele, biztosan rengeteget tudtunk volna spórolni. Egyben azt a nézetet is népszerűsítem, hogy nyugodtan vágjunk bele olyan dolgokba, amelyekhez látszólag egyáltalán nem értünk, mert minden tanulható.

A harmadik szempont pedig, hogy teljesen beleszerettem a vidéki életbe, ami egykori városiként komoly tanulási folyamat volt. Ennek része például, hogy igen, itt előfordul, hogy hétvégén is kaszálnak az emberek a telkükön, de valamikor le kell vágniuk a füvet, és mivel hétköznap dolgoznak, máskor nem tudják. Empatikusnak kell lenni mások felé. Az is teljesen természetes dolog, hogy az út közepén sétálnak az emberek, mert itt nincs járda, városiként viszont ez is nagyon furcsa lehet.

Rengeteg olyan vidékre települő van, aki pontosan azt a városi kultúrát hozza magával, amit hátra akart hagyni. Szerintem ha szórakoztató formában mutatjuk be az itteni tipikus élethelyzeteket, az nekik is segít az átállásban. Most már 53 videó közül lehet válogatni, emellett a YouTube-csatornán elindítottam egy podcast-sorozatot is, amelyben a miénkhez hasonló történeteket mutatok be olyan emberekkel beszélgetve, akik városból költöztek vidékre.

@videkrehazasodtunk Miket kell elfogadj vidéken? 3: Ne flexelj! #vidékreházasodtunk #vidék #vidékiélet #vidékiéletszépségei #vidékvagyváros #vidéki #közösség #tanács #tanácsadás #tanácsok #gondoldújra #tipp #tippek #tippeknektek #tippekneked #tippektrükkök #flex #flexelés #társadalom #társadalomkritika #fy #fyp #foryou #foryourpage #ingyen #jótékonyság #felajánlás #szerénység #bmw #porsche #maserati #balenciaga ♬ eredeti hang - VidekreHazasodtunk

– A ház már teljesen készen van, vagy akad még feladat?

– Egy ház soha nem lesz kész… (nevet) Egyelőre ami látható feladat, az a falak külső lemeszelése, ugyanakkor a gyerekünknek a cseresznyefára elképzelt lombháztól kezdve az udvarban kialakítandó járófelületig folyamatosan jutnak eszünkbe olyan dolgokat, amiket meg lehetne valósítani, és ami persze tartalmat is biztosítana a csatornára. Egyelőre még visszamenőleg dolgozom fel az elmúlt 3 év eseményeit, de miután azzal végeztem, jöhetnek az újabb témák.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Balogh Levente: Az első évadban egészen szelíd voltam ahhoz képest, amilyen a másodikban vagyok
Keménykezű vezető vagy szőrösszívű üzletember? Milyen valójában Balogh Levente? Tényleg minden üzletet megköt? Az Álommeló és a Cápák között befektetője fogadott minket az irodájában.

Link másolása

Balogh Levente üzletember, befektető, televíziós személyiség, a Szentkirályi Magyarország Kft. alapítója és vezetője. Vízmárkája mellett kozmetikai termékeket és kávékat értékesít a piacon, közvetett módon több tízezer embernek ad munkát. Jelenleg is új munkatársat keres.

- Néhány hete indult az Álommeló 2, az első évad megosztó volt, egyértelmű volt a második évad elindítása?

- Nem volt egyértelmű. Amikor az első évadot forgattuk, szó sem volt a folytatásról, viszont olyan jól sikerült, hogy adta magát. A műsor nézettségét tekintve úgy döntöttünk az RTL Klubbal, hogy érdemes továbbvinni. Ami a személyes megélést illeti, nagyon jó élmény volt számomra, arról nem beszélve, hogy valóban egy remek munkatársat kaptam az Álommelónak köszönhetően.

- Mondjuk el, hogy az irodájában itt van velünk Keserű Balázs, az Álommeló első győztese, aki szemmel láthatóan jó munkaerő, amióta itt vagyok, elképesztő tempóban dolgozik, és az is látszik, hogy jól kijönnek egymással. De meg kell hagyni, hogy a műsorban kemény kezű volt a versenyzőkkel, és ez most sincs másképp.

- Az első évadban egészen szelíd voltam ahhoz képest, amilyen a másodikban vagyok.

Ez pedig semmi ahhoz képest, ahogy a műsor amerikai változatában viselkedik a cégvezető, igazi kispályás vagyok hozzá képest. Ezzel nem teljesen értek egyet, édesapám volt ilyen keménykezű, én ebben különbözök tőle.

Ugyanakkor tudom, hogy milyen sok múlik a kiválasztáson, ha rossz embert választok, akkor csak hátráltatom magamat, ha viszont megtalálom a pozícióra legalkalmasabb kollégát, akkor sokat tehetek a cégért. Vagyis az én elméletem a következő: legyél nagyon kemény, ha új munkatársak keresel.

- Ilyen az igazi Balogh Levente?

- Aki szeretné tudni, hogy milyen vagyok valójában, nézze meg az Álommelót és a Cápák között műsort. Az igazság a kettő között van.

Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL

- Az üzleti műsorról akartam kérdezni. Megszámlálhatatlan vállalkozásba szállt be, legalábbis mi ezt láttuk a képernyőn.

- Azért a gyakorlatban ez nem egy nagy szám, ráadásul folyamatosan változik, ezért most nem tudom megmondani, hogy ezen a napon pontosan mennyi együttműködésről van szó. Ennek oka, hogy folyamatosan változnak a részesedések,

van, hogy kivásárolnak engem a vállalkozásból, vagy hogy egy vállalkozó nem teljesíti a műsorban foglalt feltételeket, ezért nem tudok beszállni.

Persze még ez is változhat. Előfordult, hogy egy cég nem teljesítette a feltételeket, viszont sok pontenciál volt az üzletben, ezért újra tárgyaltunk arról, hogy érdemes lenne szerződni. Összességében a Cápák között műsorban kötött üzleteknek az ötven százaléka valósul meg.

- Ez játék vagy üzleti stratégia?

- Ezen a szinten játék. A Szentkirályi 70 milliárdot ér, ezzel szemben a néhány milliós vállalkozások eltörpülnek.

- Mi a helyzet a saját vállalatával? Van itt ivóvíz, kozmetikumok és már kávé is.

- A Szentkirályinál jelenleg kőkemény automatizálás folyik. A cél, hogy megőrizzük azt a minőséget, amit megszoktak a fogyasztók, ebből nem engedek. Most, amikor itt beszélünk, közvetlen módon négyezer embernek ad munkát a Szentkirályi, közben szépen halad a maga útján. Akárcsak a Vízangyal, amelyből két kategóriát készítettem, egy mindennapi, könnyen elérhető termékcsaládot, valamint egy prémiumkategóriás termékcsaládot, amelyre kozmetikai láncot építettem.

A legújabb üzletem a kávéra épül, ez egy szerelemprojekt, aminek a célja, hogy olyan magas minőségű kávét áruljak, amelyek vélhetően sosem fognak bekerülni a boltok polcaira, elvégre az igazán jó kávékat nem a multikban árulják.

Miért éppen kávé? Szeretem, jó ötletnek tűnt beszállni a kávépiacra, de a fókusz mindig a Szentkirályin lesz. Ez a legfontosabb minden üzlet között, és büszkén mondhatom, hogy a Szentkirályi tőkeszerkezete sokkal erősebb, mint bármikor korábban, arról nem beszélve, hogy a cég régen kinőtte magát. Negyven év múlva fellövöm az űrbe, ott lesz a Holdon a Szentkirályi!

Fotó: Ujvári Sándor

- Mintha csak a magyar Elon Musk lenne. Külföldre is terjeszkedik?

- Nem célom az exportálás. Nem lenne jó döntés, márcsak azért sem, mert az Európai Unió korlátozza. A kút forrástól számított ötszáz kilométeres sugarú körön kívül nem adhat vizet.

Ez védi a vízbázist attól, hogy ne fosszuk ki.

Így van ezzel minden nemzet, Szerbiában például ott van Milos víz vagy Ausztriában a San Pellegrino, és még hosszan sorolhatnám a többi ország nemzeti vízmárkáját. Ezt pedig tiszteletben tartja minden cégtulajdonos, valamint ezt támogatja a nemzetközi Centrál European Mineral Water Holding, amelynek ez elnöke vagyok.

- Mindig is erre vágyott: cégvezetés, üzleti döntések, elnöki poszt?

- Édesapámtól láttam, hogyan lehet felépíteni egy sikeres vállalkozást. Majd megismertem egy görög milliárdost, akinek tetszett a vezetői stílusa, az élete, a gondolkodása, és elkezdtem figyelni őt. Mellette rengeteget olvastam a világ legnagyobb, leghíresebb márkáiról, kezdve a Gucci háztól a Mercedesig. Tizennégy éves korom óta tudatosan építem magam, ez lett az eredménye, amit ön most felsorolt.

- Tehát kemény munka árán jutott ilyen magasra?

- Sok munka van benne, ez nem vitás, de azért hozzá kell tenni, hogy erre születni kellett. Mert vagy vezetőnek születik valaki, vagy nem. Itt vannak például a zeneművészek. Vegyünk egy zseniális hegedűművészt: hiába tanul sokat a virtuóz, ha nem erre született, akkor nem lesz nagy művész. A gyerekekkel is ezt akarom megértetni, amikor előadásokat tartok számukra. Arra ösztönzöm őket, hogy

vizsgálják meg, minek születtek: vezetőnek vagy menedzsernek. Ha vezetőnek, akkor ennek megfelelően kell továbbmenni az életben,

ha menedzsernek, akkor ennek megfelelően edukálják magukat. És van még valami, legyenek értékeik! Sajnos ma egyre kevesebben vagyunk azok, akik saját értékeink mentén teremtettünk vállalkozást, holott erre óriási szükség lenne ma Magyarországon, mert a német cégek nem fogják képviselni a mi értékeinket…

 

Link másolása
KÖVESS MINKET: