Budapest legjobb épületkerámiái
Szeretem ezeket az épületkerámiákat. Kovács Margitról mindig Szentendre jut eszembe, az osztálykirándulás, a lángos-palacsinta a sikátorban, a fagyi, és az első rácsodálkozás a városra. Kár hogy nincsenek róla képeim.
A Régiposta utcain ott a monogramja középen. A Vármegye utcában a pávát még a nyáron fényképeztem, kemény délutáni fényben és addig ácsorogtam a kapuban, amíg ki nem jött valaki, mert az oszlopot az előtérben feltétlenül közelről is meg akartam nézni. A pávás kép a homlokzaton és a két oszlopot borító türkiz-piros kerámia is az ő munkája.
Nyilván nem véletlen, hogy mindkét házat ugyanaz a páros (Dénes Vilmos-Erős Imre) kivitelezte, bár a Régiposta utcai Kozma Lajos terve Dénes Vilmossal, a pávás pedig Szivessy Tiboré. A jellegzetes arcok alapján a Szent István körúti üzlet bejárata melletti életképeket is neki tulajdonítottam, és a Köztérkép szerint is így van. Régen egy népművészeti üzlet bejárata volt.
Az oroszlán az Alig utcában ül egy Hofstatter Béla által 1942-ben tervezett ház előcsarnokában, ide a Miénk a házzal jutottam be, ránézésre ez is Kovács Margit munkája, de nem tudom biztosan. A Globus egykori gyárának ebédlőjében is kerámiaborítású oszlopok vannak, de ennek alkotóját nem sikerül megfejtenem.
Kovács Margit 1902. november 30-án született Győrben, Kossuth-díjas magyar kerámiaművész, érdemes és kiváló művész. Keramikusi tevékenységet hazai és külföldi iskolákban sajátította el.
A művésznőnek a 30-as évek elején mintázott terrakotta kisplasztikák, reliefek és korongolt dísztárgyak alkotásával indult művészi pályája. A 30-as évek második felében stilizáltabb falképeket és folklorisztikus hatásokat asszimiláló, egyéni hangú dísztárgyakat kezdett alkotni.
A geometrizáló tendencia egyre jobban kezdett érvényesülni figuráinál a korongolt forgásformák alkalmazásával. Kúpformákra egyszerűsítette a kisméretű figurákat, a nagyobb méretű alakokat pedig oszlopszerűen kezdte megformálni. A korongolt formákat dekoratív ornamentális díszítményekkel gazdagította és a fényes fedőmázak mellett megkezdte a matt mázakkal való kísérletezést is.
Az 50-es években a népi, paraszti világot változatos zsánertémákkal megjelenítő kerámiákat alkotott. Élőképjellegű, epikusan mesélő reliefek, színes falképek mellett realisztikus hangvételű kisplasztikákat és bravúrosan korongozott nagyméretű figurákat kezdett készíteni.
Kedvelt terrakotta anyagát a hatvanas és hetvenes években samottra váltotta át és expresszívebb mintázással, vagy tömbösebb formázással egyre több új témát is feldolgozott mitológiákból, mesékből és mondákból is merítve. Kovács Margit rendkívül gazdag életműve, bensőséges emberközpontúságot sugárzó művészete egyedülálló hangot képvisel kortárs kerámiaművészetünkben.
Hasonló cikkekért katt a Kép-tér blogra
