„Ja és még takarítani is kell!” – mit takar a bruttó 400 ezres balatoni diákmunka?
A napi 6000 forint sem sok 8 órás munkáért. Egy hónap alatt heti 2 pihenőnappal számolva 22×6000, vagyis nettó 132.000 forint.
Heti 1 pihenőnappal számolva 26×6000, vagyis 156 ezer forint.
Ha megállás nélkül dolgozik valaki egy hónapig, pihenőnapok nélkül, az akkor is csak 180 ezer nettó havonta.
– Írtak szerződést a munkáról?
- A megbeszélés szerint feketén ment. Később kiderült, hogy volt ugyan szerződés, de az csak napi 6 óráról szólt. Ennek ellenére ennél naponta jóval több órában dolgoztattak bennünket.
Ebben az is rossz volt, hogy amikor az ember rájön, hogy ez már nem úgy van, ahogyan előzetesen a munkáltatóval megállapodott, addigra már eltelt 3-4 hét. Ha ilyenkor felállok és elmegyek, nem fizet ki. Vagy ha azt mondom, hogy kiverem a balhét, akkor csak annyit fizet ki, amit a szerződésbe beleírt, a napi 6 órára szóló összeget. De annál lényegesen többet dolgozik az ember, így inkább marad.
– Máshova nem lehetett volna elmenni?
– Egyrészt kisebb település volt, másrészt a nyár közepén már macerás lett volna új helyet keresni.
Reggel felsöpörte a teraszt, levette a székeket az asztalról, áttörölte őket. Letette a terítőket.
Ezután a konyhán segített a szakácsoknak zöldséget pucolni, darabolni, szeletelni.
Ezt követően a rendeléseket vette fel, az elkészült ételeket adta ki, és a pénzt kezelte.
Az edényeket vagy a mosogatógépbe tették, vagy, ha a gép nem működött, maguk mosogattak.
A nap végén jött a takarítás.
Előfordult, hogy még az esti buli idején is segítenie kellett volna, de inkább hívtak még pultosokat. Gabi azt mondta, nem is bírta volna, ha még éjjel is dolgoznia kell.
– Az ellátással mi volt a helyzet? Megkapta, amit ígértek?
– Az étellel semmi gond nem volt, ott étkeztünk. Szállás is volt,
csak éppen azt nem mesélték el, hogy alattunk hetente több alkalommal buli van.
Az épületet úgy kell elképzelni, hogy az alsó szinten működött a büfé, az italpult, és a felső emeleten volt a szállás. Hetente kétszer vagy háromszor buli volt éjszaka. Mi ott aludtunk a meleg, légkondi nélküli tetőtérben, alattunk meg folyt a buli. Bár olyan fáradtak voltunk, hogy egy idő után már az sem zavart. A meleg annál inkább.
– Megfelelőek voltak a munkakörülmények?
– A berendezés rendben volt, tisztaság volt, nem volt balesetveszélyes egyetlen eszköz sem, és ha annyi vendég volt, hogy nem győztük, a főnök is beállt mosogatni. Csak a pénz, a ledolgozott órák száma, meg a szállás nem volt olyan, mint amiben előzőleg megállapodtunk.
A legnagyobb szívás az volt, hogy bár úgy állapodtunk meg, hogy 6 napot kell dolgozni egy héten, ehhez képest volt, hogy 32 napot egymás után húztam le. Egyetlen pihenőnap nélkül.
Megtörtént, hogy szerettem volna hazautazni, mert nem a Balatonnál lakom, de nem engedtek, mondván, nincsen elég ember. Másnap, amikor rossz idő volt, közölték, hogy ha akarok, hazamehetek, csak másnap este menjek vissza. A közlekedés miatt összesen három órát tudtam volna otthon tölteni, így inkább maradtam.
Végül az egész nyarat lehúztam abban a balatoni büfében. Kitartottam, de megfogadtam hogy többé ilyen helyzetekbe nem megyek bele, mint ott. Csak úgy vagyok hajlandó dolgozni, ha minden le van írva, és ha tartjuk is magunkat a leírtakhoz.
– Mire érdemes figyelniük a diákmunkásoknak, a konyhai kisegítő vagy felszolgáló munkát vállalóknak?
- Elsősorban
arra, ha túl szép az ajánlat.
Egy kicsit mindig sötétebbre és rosszabbra kell gondolni, így kell kalkulálna, és csak akkor érdemes elvállalni, ha azzal együtt is megfelel. Érdemes egyrészt inkább órabérben megállapodni a napidíj helyett, illetve érdemes előzőleg leinformálni a helyet, és próbálni keresni valakit, aki dolgozott már ott, és tud róla mondani valamit.
– Milyen tapasztalatokat szerzett ezzel a munkával?
– Megtanultam, hogy a pénz mennyire nehéz megkeresni, és azt is átértékeltem, hogy adott munkáért ha ennyit és ennyit adnak, akkor abból és mit tudok megvenni, mire elég. Sokkal jobban megbecsüli az ember a dolgait, ha kemény munka árán veszi meg magának, mint ha a szüleitől kapná meg.
