KULT
A Rovatból

"Szeretem azokat, akik meglátják bennem az érzékeny kislányt" – találkozás Borbély Alexandrával

Egy szerelmi háromszög, egy lélektani dráma, és egy tehetséges színésznő. A Spirál forgatásán beszélgettünk vele.

Link másolása

Rigófütty és bogárzümmögés tölti be a sződligeti horgásztó mesés környezetét. Ha vízre szegezzük szemünket, tetten érhetjük színeváltozásait, ahogyan pillanatonként ragyog fel a nap és bújik el a sötét felhők között. Itt is, ott is nyírfakörök, hihetetlen Föld-energia áradással. Mindent betölt egy megfoghatatlan vibrálás. Olyan hely, ahová az ember szívesen elvonulna lecsendesedni, lelkét tisztaságban megfüröszteni.

Itt készül Felméri Cecilia erdélyi filmrendezőnő első nagyjátékfilmje, a Spirál, amelynek egyik főszereplője Borbély Alexandra. A Testről és lélekről Európa-Filmdíjas hősnőjével egy pallón mentünk át egy zsombékra épült kis horgánytanyához, amelynek árnyékában beszélgettünk.

-A rendező szerint ebben a filmben „mindenki a maga világában él”. Ön milyen karaktert személyesít meg?

-Ez a felfogás azt jelenti, hogy nem egy nézői szemszögből látjuk a filmet, hanem hogy mi van az egyik vagy a másik szereplő fejében. Ezt nevezzük úgy, hogy „Bence világa”, „Nóra világa”, amelyeket az objektív képek mellett láthatunk. Ilyen megközelítést még nemigen láttunk. Ami a karaktert illeti: úgy kezdődött a szereplőválogatás, hogy különböző pszichológiai teszteket csináltuk Cecivel, velem kapcsolatban arra volt elsősorban kíváncsi, hogy én hogy állok bizonyos párkapcsolati kérdésekkel, hogyan viselkedem, hogyan jut el az ember húsz éves korától harmincig, mi az, amiben változik, mi az, amiben alámegy.

Megpróbáltam ezekben nagyon őszinte lenni, aztán csináltunk próbajeleneteket is. Fontos volt azonban az is, hogy Ceci engem akart és belőlem indult ki. Nóra lehetnék akár én is. Itt találkozik Bencével, akinek mindene ez a tó, a legfontosabb dolog az életében. Én itt maradok, egymásba szeretünk. Aztán egyszer csak az ember nem tudja, hogy mi ez, hogy hol van és mi az, ami nem megy. Akármelyikünkkel előfordulhat, hogy belekerül egy kapcsolatba, amiben hirtelen nem tudja, hogy mi nem stimmel, hogy mi akadályozza meg, hogy tovább lépjünk egy magasabb szintre.

-Milyen szempontok döntik el Önnél, hogy elvállal-e egy szerepet?

-Egy magyar színész nemigen van abban a helyzetben, hogy válogasson, mert nem hever tíz forgatókönyv az asztalunkon. Én akkor nem vállalok valamit, ha úgy érzem, hogy a minőség nem megfelelő, ha szájbarágósan, didaktikusan mindent kimondanak. Az élet nem így működik, apró dolgokból is értjük egymást mi, emberek. Nagyon fontos egyes emberek véleménye. Most kaptam például egy német forgatókönyvet, amin sokat gondolkodtam. Meg kell várnom, hogy megtaláljak egy hiteles kapcsolatot, az egyik legjobb német ügynököt, aki megerősítette, hogy nagyon jó a rendező, a forgatókönyvíró is. A harmadik dolog a megérzés. Én bízom a megérzéseimben, és eddig a sors, a Jóisten, vagy az a vezető, aki a fejemben van, nagyon jó döntéseket hozott. Amikor sírtam egy szerep után, hogy nagyon szeretném, és mégsem kaptam meg, pedig csak egy kicsin múlt, mindig kiderült, hogy nagyon jó, hogy nem én kaptam meg.

Az élet mindig visszaigazolja, hogy valamit miért nem kapok meg. Tehát eddig szerencsésnek mondhatom magam a választásaimban.

-Egy forgatási helyszín hogyan hat Önre?

-Alapesetben egy ilyen helyre nem dolgozni jönnék, hanem pihenni. Ránézel a tóra, kikapcsolsz és csak „vagy” és boldog vagy. Nagycétényben, Szlovákiában, ahonnan jövök, is van egy halastavunk… Egy óra az út, amíg ideérek, és már előre örülök, hogy idejöhetek. A jelenlegi szakaszban a tavaszi-nyári pozitív dolgokat vesszük fel, egy kapcsolat legboldogabb pillanatait, ezért most nagyon ki tudom használni a környezet kisugárzását.

De legalább ilyen fontos, hogy csodálatos partnert kaptam Bogdan Dumitrache személyében. Mindketten szeretünk teljes lényünkkel benne lenni a jelenetekben. Itt van egy jó könyv, egy nagyszerű partner, a csodálatos környezet, Ceci is nagyon tehetséges, tehát minden adott ahhoz, hogy a színész érzékeny maradjon és jól reagáljon.

-Volt-e az eddigi forgatás alatt olyan élménye, amit szívesen elmesélne?

-Egy tíz éves macskafóbiát sikerült legyőznöm. Képtelen voltam egy macskával egy légtérben lenni, mert azonnal erős szívdobogás és pánik jött rám. Amikor láttam a forgatókönyvben, hogy Nóra a cicát az ölébe engedi, eteti, nem tudtam még, hogy ez hogy fog-e menni. Halász Árpi azonban olyan fantasztikus állatidomár, hogy két foglalkozás alatt sikerült rávennie engem, hogy a macska az ölembe üljön. Attól féltem, hogy mi lesz akkor, ha a macska hirtelen rám ugrik, belekarmol az arcomba, vagy valami olyasmit csinál, amire nem tudok felkészülni. Ő megnyugtatott, hogy amikor Anthony Hopkins-szal csinálta a Rítust, Hopkins aludt és arra ébredt, hogy a macska néz a szemébe a mellkasáról és nem volt szabad karmolnia. Ettől teljesen megnyugodtam. A cicát – nem mellesleg – Terrornak hívják. Csodálatos dolog a színészet, hogy legyőzhetem magam egy feladat kedvéért. Tudtam, hogy nem adom fel, mert annál sokkal jobban szeretem a munkámat.

-A nagy nemzetközi tapasztalatú Enyedi Ildikó után az elsőfilmes Felméri Cecíliával dolgozik. Miben hasonlít és miben tér el a két rendezőnő munkamódszere?

-Megnéztem Cecinek három rövidfilmjét, mind a három olyan, mintha különböző emberek csinálták volna. Nagyon tetszettek, ez is egy ok volt arra, hogy igent mondjak. És van benne olyan titokzatosság, mint Ildikóban, olyan különleges kisugárzása, amire én „harapok”. Nagyon jól működik a kapcsolatunk, mert nagyon ért és „lát” engem. Nagyon szeretem azokat az embereket, akik olyannak látnak, amilyen vagyok, akik meglátják bennem az érzékeny kislányt, aki voltam, és aki szerintem azért nem múlik el, mert kell a színészetemhez, és így tudják belőlem kihozni a legtöbbet, ami egy filmhez kell.

Akár filmjelenet is lehetett volna az a hatalmas nyári zápor, amely éppen a forgatásra várva zúdult le Sződligetre a táncoló nádassal, az ezernyi gyönggyel borított, sötétszürkévé vált víztükörrel, miközben kétszólamú szimfóniát komponált az eső és a szél. Gyermekkorom esőillatát éreztem, abból az időből, amikor még jól esett a langyos esőben bőrig ázni. Még betekinthettünk egy-két rövid jelenet próbájába és felvételébe, láthattuk Terrort, amint éppen egy sündörgésre „instruálja őt” Halász Árpád. Amikor a felvételvezető teljes csendet kért, mert forog a gép, mindenki elnémult, mozdulatlanságba merevedett. Kivéve a madarakat és a bogarakat…

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.

Link másolása
KÖVESS MINKET: