SZEMPONT
A Rovatból

Bod Péter Ákos: Most azt próbálják megérteni a gazdasági szereplők, hogy ezután milyenek a játékszabályok

Trump vámtarifái után sokkolóak az első piaci reakciók. A volt jegybankelnök szerint beindul egy újrarendeződési játék, amin Amerika csak veszíthet. Az Egyesült Államok világkereskedelmi súlya csökken, és a mostani fordulat ki fog hatni a dollár nemzetközi szerepére is.


Hatalmas piaci sokkot okoztak Donald Trump vámtarifái, a koronavírus járvány óta nem zuhant akkorát az amerikai tőzsde, mint most. A Dow Jones 4 százalék mínuszban fejezte be a napot, a S&P 500 4,8 százalékkal, míg a Nasdaq 5,4 százalékkal került lejjebb. A Nike 14%-ot, a Boeing 10%-ot, az Apple és az Amazon 9%-ot zuhant, miközben a dollár és a bitcoin is gyengült, az arany és az euró viszont erősödött. A tőzsdei pánik miatt dollármilliárdokat buktak az amerikai elnök legnagyobb támogatói is. Ő az egészre úgy reagált: a tőzsdék fellendülnek majd, fantasztikusan fognak teljesíteni.

A világ többi része most azon dolgozik, milyen választ adjon a hatalmas, 10 és 50% közötti vámokra. Trump az Európai Unióval szemben 20%-os, Indiával szemben 26%-os, Vietnámmal szemben 46%-os vámot jelentett be. Kínának pedig összességében 54%-os (!) vámmal kell szembenéznie. Milliók rettegnek a munkájuk elvesztése miatt azokban a szegényebb országokban, ahonnan például a ruhákat vagy más termékeket exportálták eddig Amerikában, de az európai autógyártást is megrengetik a következmények. Bod Péter Ákossal, a jegybank volt elnökével a következményeket latolgattuk.

– Mik a kilátásaink?

– Amit most lehet tudni: az európai járműiparra 25% vám már életbe lépett. Tovább az Európai Unióra mint egy vámunióra 20 százalékos importvámot vetett ki Trump. Az Egyesült Királyság 10 százalékos, Amerika ázsiai szövetségesei, mint Japán, Dél-Korea, Tajvan 30 százalék körüli vámtételt kaptak a nyakukba, és az Amerikával szemben nagyon nagy exporttöbblettel rendelkező Kína vagy Vietnam még ennél is nagyobbat. Lehet még persze az eddigi történések tapasztalatai alapján reménykedni, hogy mindez nem végleges, hiszen a Mexikóval és Kanadával szemben meghirdetett vámok alkalmazását egyszer már egy időre felfüggesztették.

Most sem tartom lehetetlennek, hogy akár egy országra, akár egy szektorra vonatkozóan valamilyen felmentés vagy módosítás jönne.

Egyelőre nem láttuk a részletes bontást: pontosan milyen termékkörre vonatkoznak a most elrendelt intézkedés. Az ország tág fogalom, vámok esetében konkrét kódszám alatti termékekről, szolgáltatásokról szokás dönteni. Nos, a magyar idő szerint tegnap esti bejelentés után körülbelül ennyit tudunk, meg láthattuk a sokkoló első piaci reakciókat. A kereskedelmi kapcsolatok jövőjét illetően nem javított a helyzeten Trump indoklása. Az elnök beszéde nem arról szólt, hogy az Egyesült Államok nagy külkereskedelmi mérleghiányán szeretne javítani kereskedelem-politikai eszközökkel, ehelyett a szövetségeseit és versenytársait megvádolta különböző visszaélésekkel és manipulációkkal. Olyan emocionális érvelést használt, ami nem szokásos a kereskedelempolitikában.

Bemutatott számokat egy nagy táblán, amelyek viszont nem stimmelnek. Például azt mutatta fel, mintha az Európai Unió 39 százalék vámot vetne ki az amerikai termékekre. Ilyenről szó sincs.

A tényleges vámtételek csekélyek, csakhogy azokhoz hozzáadta az EU-ban szokásos áfát, meg néhány iparági adót. Ez azonban teljes félreértése vagy félremagyarázása a dolognak. Az áfa az országon belüli általános forgalmi adó, amit a végső vevő fizet, és nem a külkereskedő. Amerikában is van sales tax a kiskereskedelemben, és az más kategória, mint az importvám, amit az amerikai importőr kénytelen befizetni a költségvetésbe.

És itt a másik kolosszális tévedése: a megemelt importvámot nem az európai, kínai exportőrök fizetik, hanem majd az amerikai importőrök fogják befizetni az amerikai büdzsébe, és az amerikai fogyasztó fogja a következő hetekben érezni a kasszánál, hogy a kormánya lényegében egy nagy adótételt pakolt a nyakába.

Az importvám ugyanúgy drágítja a terméket, mint egy kereskedelmi adó.

– Itt nem arról volt szó, hogy Trump a kereskedelmi hiányt konvertálta át valahogy vámmá? Hogy ezt akarja helyrebillenteni a vámokkal, ami egy eléggé unortodox megoldásnak tűnik nekem.

– De igen, innen indult ki a dolog. Az egész világot sújtó vámemelés indokaként több dolgot mondott. Az egyiket már érintettük: kereskedelmi mérleghiánya van Amerikának egy sor országgal szemben, mégpedig Trump szerint azért, mert azok mindenfajta visszaéléseket, árfolyamvétkeket követnek el Amerika ellen. Tehát nem azért deficites a külkereskedelmi mérleg, mert az érintett termékkörben nem elég versenyképes az amerikai termelés – véli Trump. Nem közgazdasági érvet használ, inkább hátsó szándékot sejtet. De segít-e a külkereskedelmi hiányon a vámemelés? Elvileg igen, hiszen az emelt vámok után Amerika importja drágább lesz, és így a vásárlók kevesebb külföldi terméket akarnak, tudnak venni. Ha ezen közben az amerikai exporttermékre nem vetnek ki hasonló mértékű vámot, és az amerikai cégek ugyanúgy exportálnak tovább, akkor a kisebb import és változatlan export mellett csökken a kereskedelmi mérleghiány. Csak hát

miért ne válaszolna az érdeksérelmet szenvedő fél hasonló módon?

Ám önmagában a vámemelés nem unortodox módszer.

– De eredményes is?

– Szerintem nem. Az erősen megemelt vám a világ hatékony, versenyképes cégei elől elzárja az amerikai piacról, mert mondjuk egy 25 százalékos autóvám ezt jelenti, hogy jogilag behozható mondjuk a német autó, de az importőrnek annyival többe kerül a termék, és a megnőtt fogyasztói áron már nem lesz annyi vevője, mint előtte. Ez rossz hír a német autók kedvelőinek, meg a német autógyáraknak, de végül mérséklődik az amerikai mérleghiány. Csakhogy, amint említettem, meglehet, hogy azok az országok, amelyeket most tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal vádol, és amelyeknek a termelőit az amerikai importvám-emelés hátrányosan érinti, maguk is válaszintézkedést hozhatnak. Például az amerikai exporttermékekre, mondjuk

a szójára, ki lehet vetni szintén 20%-os vámot. Akkor viszont az amerikai szójaexportőrök, amelyek eddig nyereséggel árusították a termékeiket az 500 milliós európai piacon, nagyarányú vámot kapva a nyakukba, kiszorulhatnak az európai piacról.

Tehát a piaci következmények sokfélék lehetnek, a viszontválasztól függően. Egyébként van itt még egy ügy. Trump vámemelési hivatkozása az volt, hogy Amerikának az árukereskedelemben súlyos mérleghiánya van. Csakhogy ez nem igaz a szolgáltatásokra, amelyekben egyáltalán nem áll rosszul Amerika, gondoljunk az amerikai filmekre, IT-szolgáltatásokra, a New York-i jogi irodák működésére, a banki szolgáltatásokra. Emellett a világban befektetett amerikai tőkéből nagy tőkejövedelmek származnak.

Eleve nagy haszna van az Egyesült Államoknak az amerikai dollár kulcsvaluta-szerepéből.

Szóval az elnök a javaknak egy olyan csoportját emelte ki, amelyekben az Egyesült Államok valóban hosszú évek óta masszívan nettó importőr, fogyasztója a máshol előállított termékeknek: a tajvani chipeknek, a francia bornak, a magyarországi gyógyszernek, a kínai, vietnámi háztartási gépnek, mexikói autóalkatrésznek. De a külkereskedelmi egyenleg alakulása mögött világos közgazdasági okok állnak, nem pedig a gonosz külföldiek mesterkedései.

– Elkezdtek zuhanni a tőzsdék. Az amerikai dollár is gyengült az euróval szemben, ez egy olyan reakció, amivel számolni kell. Nem tudom, hogy a Trump számolt-e ezzel?

– Nyilvánvaló, hogy az intézkedések hatását nem kalkulálta ki. Indoklása alapvetően nem közgazdasági. Például Kanadával vagy Mexikóval szemben kezdettől fogva nem gazdasági, hanem lényegében oda nem tartozó érveket említett, miszerint onnan szöknek át tömegesen a bevándorlók, vagy onnan jön át a kábítószer. Ami vagy igaz, vagy nem. Ám ha van ilyen gond, annak nem az a megoldása, hogy a kanadai rönkfára kivetnek egy plusz adót. Nála folyton keveredik a politikai, a nem-üzleti szempont a gazdasági szemponttal. Márpedig az ilyen problémák megoldására lennének nemzetközi fórumok. Ezekről a fórumokról azonban az Egyesült Államok kormányzata nagy sebességgel vonul ki, ahelyett, hogy felhasználná a Valutaalapot, OECD-t a Világkereskedelmi Szervezetet - azokat a fórumokat, amelyek konfliktusrendezésre jöttek létre, és ezt a munkát jól-rosszul végezték az elmúlt évtizedekben. Viszont Trump a tárgyalásos, kereskedelempolitikai megoldás helyett az általunk megismert világkereskedelmi rendszer intézményeit kikerülve, egyoldalú, drasztikus, egyeztetés nélküli, meglepetésszerű intézkedéseket vezetett be. Láttuk, hogy a sokk hatására a valutaárfolyamok elkezdtek mozogni, a tőzsdék érzékenyen reagáltak rájuk. Hogy aztán mi lesz két nap múlva, nem tudhatjuk, mert ilyenkor a hírek hatására fel-alá futkosnak az árfolyamok.

Most azt próbálják megérteni a gazdasági szereplők, hogy ezután milyenek a játékszabályok. Mert valamilyen szabálynak kell lennie.

Keresik a szereplők, hogy milyen lépéseket tegyenek. Kína már régebb óta észlelve az amerikai protekcionista nézetek terjedését, jó ideje elkezdett függetlenedni az Egyesült Államoktól, az amerikai kereskedelmi forgalmának a nemzetgazdasági aránya már nem az, mint tíz éve volt. Az Európai Unió is most gondolja át a külkereskedelmi stratégiáját, valamint a védelmi terveit is. A világ jelentős kereskedelmi szereplői azt is átgondolják, hogy melyik valutanemben fognak majd üzleteket kötni. Ez a mostani fordulat ki fog hatni a dollár nemzetközi szerepére.

Az elzárkózó, protekcionista útra lépő Egyesült Államoknak a világkereskedelmi súlya csökken, mint ahogy a dollárnak a nemzetközi pénzügyi szerepe is mérséklődik.

Holott nyilván nem ez volt Trump szándéka. A kérdése arra irányult, hogy ezt végiggondolta-e – hát nem.

– Lehet Európa ennek a folyamatnak hosszabb távon nyertese?

– Minden ilyen változás átrendezi a pozíciókat. Például ha egy térség 20%-os vámterhelést kap a nyakába, de egy másik 40-et, akkor azt lehet mondani, hogy relatíve nem ő szenved a legtöbbet. Vannak aztán olyan ágazatok, amelyek új piacokat tudnak találni a termékeik számára – ezek másoknál kevesebbet vesztenek. Elképzelhető továbbá, hogy a nagy kereskedelmi szereplők egymás felé fordulnak, és saját feltételek mellett működő kereskedelmi klubokat alkotnak. Erre lehet példa az EU és Kanada, Európa és a Maghreb országok ügye. Sőt, még talán a Kínához fűződő viszonynak, ami nagyon bonyolult, lehetnek olyan vonatkozásai, amelyek nem voltak az asztalon fél évvel ezelőtt.

Beindul egy újrarendeződési játék, a globális termelési láncok egy része át fog alakulni. Ameddig ez eltart, addig sajnos termelés-visszaesés, profitcsökkenés várható,

de ha újrastrukturálja magát a rendszer, akkor onnantól kezdve az új szabályok szerint lehet játszani.

– Azt mondta az előbb, hogyha egy nap után itt össze-vissza mennek az árfolyamok, abból ne vonjunk le mélyreható következtetéseket. Ma az látszott, hogy miközben az euró erősödött, a forint meg hát finoman szólva egyáltalán nem. És itt az örök kérdés: nem megint az látszik, hogy sokkal jobban jártunk volna, hogyha már régóta eurónk lenne és nem forintunk?

– Ez bizony így van. Amikor egy ilyen bizonytalanság becsap, az a kisebb országokat különösen megrázza. Nyilván ilyenkor jobban ki van téve a megpróbáltatásoknak a kis gazdaság, meg a sérülékeny valuta, amelyik törékenyebb. Az euró, mint nagy hajó, fenségesen úszkál a viharban, de a kis ladikokat a hullámok ide-oda hajigálják. Szóval, ha most már mi is benne lennénk az euróövezetben, akkor az ilyen hirtelen vihar minket is csak tompítva érintene.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk