Bod Péter Ákos a költségvetésről: „Egyszerűen nem akarják az adófizető orrára kötni, mire költik a pénzt”
Csütörtök éjjel jelent meg a Magyar Közlönyben a 2023. évi állami költségvetés módosítása, kormányrendelet formájában. Az eljárás önmagában is szokatlan, és a jogszabályból több dolog is hiányzik, ami segítene értelmezni a számokat. Például nincs benne a „Központi alrendszer mérlege” című táblázat, melynek hiányában nem könnyű kisilabizálni, hogy végül is pontosan mi változott, illetve hogy a változások mögött milyen intézkedések húzódnak meg. Egy biztos, hogy a nyári tervekhez képest 6400 milliárd forinttal, majdnem 20 százalékkal növekszik a kiadási oldal, ést 5380 milliárd forinttal, azaz 17 százalékkal nőnek a bevételek, a Portfolio elemzése szerint. Majdnem 1000 milliárddal többre számítanak például a fogyasztást terhelő adókból, és több mint 200 milliárddal nagyobb lesz az eredetileg vártnál a társasági adóból befolyó összeg is. Emellett 250 milliárd forintot kell lefaragniuk a különböző minisztériumoknak a kiadásaikból, hogy pontosan mire jut majd kevesebb, az nem derül ki. Bod Péter Ákost kérdeztük, hogyan értékeljük azt, ami megjelent.
– Amikor múltkor beszéltünk, azt mondta, hogy egy konyhaasztal sarkán is meg lehet írni valamit, az attól még nem lesz költségvetés. Ilyesmi történt?
– Az látszik, hogy sebtében készült, nem úgy, ahogy egy ország költségvetési tervének készülnie kellene. A költségvetési törvény ugyanis az egyik legfontosabb, sőt talán a legfontosabb pénzügyi törvény, mert ez emeli törvényszintre az adóbeszedést, ami tulajdonképpen az államhatalom fellépése a polgáraival és a vállalkozóival szemben. Ez akkor tisztességes, ha emögött törvény áll, amit a többség támogat, és kijelöli a kiadási tételeket, amelyekkel onnantól kezdve az intézmények nyugodtan tudnak számolni. Továbbá megadja azt a gazdaságpolitikai keretet, amihez az állampolgár, a család, az intézmények igazodni tudnak. Ha ezt veszem, akkor a mostani dokumentum egyiknek sem felel meg. Ami most megjelent, az csak egy dokumentum, amit a parlament még nem látott, nem szavazott meg. Azonban most is van jogi érvénye, hiszen kormányrendelet. Ez már külön abszurdum, hogy kormányrendelettel születik egy országos költségvetési törvény. Rendelettel törvény, ez a mondat jelzi a dolog abszurditását.
A kiadási tételeknél olyan nagy, bontatlan alapok vannak, amelyekről nem lehet tudni, mi van bennük, talán az sem tudja, aki csinálta, vagy pedig egyszerűen nem akarják az adófizető orrára kötni, mire költik a pénzt. Ilyen értelemben ez mélypontja az elmúlt 30 év pénzügyi gazdálkodásnak. Emlékezzünk arra, hogy volt olyan év, amikor éjfélbe nyúló szavazások voltak még, mondjuk 1991. december 31-én. Minden sorra rákérdezett az ellenzék, módosító javaslatokat tett. A transzparencia az ellenőrizhetőség akkor még megvolt.
– Nekem is eszembe jutott ez az 1991-es, éjfélbe nyúló szavazás. Akkor talán még ennél is nehezebb helyzetben volt az ország, a mostantinál is kevésbé volt tervezhető a költségvetés, mégis végigvitték a hagyományos utat...
– Igazából fel sem merül tulajdonképpen, hogy külső változások diktálnák ezt a fajta improvizálást, hiszen a költségvetés lassan egy évtizede elvesztette azt a jellegét, hogy reagáljon az élet változásaira. Rendszeresen nyáron terjesztik be, és akkor el is fogadják. Miközben még azt sem lehet tudni, hogy az az év hogyan fog teljesülni, amihez képest majd a rákövetkezendő évet kellene prognosztizálni. Mindig csodálkozik az ember, hogy miért, mert közgazdasági értelemben nincs racionalitása.
Normál időkben is mindig vannak változások. Tehát az, hogy eleve nem komolyan gondolt terv készül, az objektíve megadja a későbbi belenyúlás szükségességét és felhatalmazását. Na most ezzel rendszeresen él úgy a kormány, hogy elfogadják a nyári költségvetést, de rögtön újabb és újabb változásokat kell átvezetni, mivel az élet közben változik. Ennek csupán extrém változata a mostani. Nyáron beterjesztettek egy olyan költségvetést, amely szerint 2023-ban annak a gazdaságnak, amelyet majd adóztat az állam, és amelyet majd kiadásaival terhel, annak az inflációja évi 5,4 százalék. Ezt tartalmazta a mostanáig érvényes költségvetési terv. De ezek a nyári makrogazdasági hipotézisek akkor is tudhatóan hamisak voltak, azóta ez még világosabban látszik. Tehát a nyári költségvetés 2023-ra abból indult ki, hogy nem nagyon lesz infláció, és a gazdaság 4,1 százalékkal növekszik. Most december vége van, lehet látni, hogy a magyar gazdaság 2023-ban aligha fog nőni. Hát beírtak 1,5 százalékos növekedést. Ugye ez a „majd meglátjuk” esete, a független elemzők számításaiból nem jön ki ennyi. Továbbá beírtak 15 százalékos átlagos fogyasztói árindexet. Ez a kormányra nézve önmagában nem kellemetlen, hiszen a bevételek szaporodását jelenti, mert
Inflációs időben a bérek is nőnek, azok pedig az szja-bevételt duzzasztják, hacsak annak egy részéről le nem mond a kormányzat. Egyébként most lemond, az szja egy részét nem szedi be, ehelyett viszont különböző iparági adókat vet ki. Tehát új helyzet van, és a nyári, eleve, tudottan hamis költségvetés helyett született ez a dokumentum.
– Egy így elfogadott költségvetés okozhat-e károkat a nemzetközi piacokon? Csökkenhet-e a Magyarországgal szembeni bizalom?
– Én belül kezdeném. Egy rendes költségvetés azért is fontos, mert az érintett gazdasági szereplők abból tudnak valamilyen információt leszűrni a saját jövőjükre nézve. Ha ezek a tervek nagyon gyorsan változnak és komolytalanok, akkor ez a fajta gazdasági háttér hiányozni fog.
Az a mód, ahogy ez a dokumentum felszínre került, jelzi, hogy itt nagyon sok támaszt a vállalkozók, a cégek, a gazdálkodók nem fognak kapni a kormányzattól.
– És mi a helyzet a külső megítéléssel?
– A külső tényezőkről annyit, hogy persze, a magyar költségvetés készítését nem figyelik olyan izgalommal, mint mondjuk az amerikait. Ha megnézzük a főbb számokat, a főbb számok olyanok, amilyenek. A magyar deficit meglehetősen nagy, és nagyobb, mint amit még az adventi hetekben hallottunk. Tehát itt még az utolsó napokban történhetett valami. Nemrég még 3,5 százalékos hiányról beszéltek. Ez most felkúszott 3,9 százalékra, de hozzáteszem, hogy ez egy olyan számítás, amelyikben be van állítva egy halom uniós bevétel. Ha ezek helyett egy más számítási módszert alkalmaz valaki, akkor nagyobb deficit jön ki. Mindenesetre majd meglátjuk a külső értékelést. A hitelminősítő intézetek naptárában januárban benne van Magyarország, tehát egy-két héten belül választ kapunk rá, hogy a hitelminősítők mennyire tartják reálisnak ezeket a terveket.
