SZEMPONT
A Rovatból

Bod Péter Ákos: 2026-ban az új parlament és az akkori kormány belenéz a kasszába, és nagyot fog nézni

2025-re világossá vált, hogy gazdaságilag zsákutcába vitték az országot, és a mostani voksvásárlással Orbán Viktor a következő két-három kormány mozgásterét is beszűkítheti - mondja a jegybank volt elnöke. Évértékelő sorozatunk témája ezúttal a magyar gazdaság.


Orbán Viktor repülőrajtot ígért 2025-re, aztán a háború folytatására fogta ennek elmaradását. Az év második felére az is kiderült, nemhogy repülőrajt, gyakorlatilag gazdasági növekedés sem lett idén, vagyis folytatódott az elmúlt évek tendenciája. A kormány ennek ellenére választási költekezésbe kezdett, és ezúttal nemcsak egyszeri tételeket költenek el, hanem olyan adókedvezményeket, államilag támogatott hiteleket is beépítenek, amelyek hosszú távon is szűkíthetik a következő kormányok mozgásterét.

Évértékelő sorozatunk újabb részében a jegybank volt elnöke, Bod Péter Ákos elemzi a hazai gazdaságpolitika elmúlt évét, és a jövő évi kilátásokat.

— Egy éve ilyenkor hova vártuk a magyar gazdaságot? Látszott, ahova tartunk, vagy meglepetés volt önnek is, ami történt?

— A mérték tekintetében sajnos értek meglepetések. Egy évvel ezelőtt, akár professzionális elemzőként, akár személyes prognózissal azt lehetett látni, hogy a magyar gazdaság lefojtott állapotban van, és nem nagyon mutatkozik ok a felszabadulásra. Amikor a kormányzati szereplők egy idő után már komikusan ismételgették, hogy „most jön a nagy felpattanás, a szárnyalás”, akkor a hazai független kutatók, a külföldi elemzők és a nemzetközi szervezetek egybehangzóan mondták: nincsenek jelei igazi fordulatnak. De amikor azt halljuk, hogy idén is csak fél százalékkal nő a gazdaság, tudnunk kell: átlagszámról van szó. A magyar gazdaság sok ágazatból áll, sok-sok gazdasági szereplővel, akik teszik a dolgukat, és ha tudnak, lépnek előre, jobb időkben akár tempósan is, és szakterületenként most is eltérő mértékben.

Az országos teljesítmény pangása döntően a kormányzat miatt van.

Ami groteszk, mert évek óta, legalábbis szóban, mindent a növekedésnek rendelnek alá, miközben elhessegetik az egyensúlyhiányt emlegető kritikákat, mondván: „kinőjük a gondokat”. Ehhez képest 2022 nyarától számítva, három évből háromban, nem volt érdemi növekedés: a GDP a plusz egy és a mínusz egy sávban mozgott. Az idei adat plusz lesz, mármint a gyatra tavalyihoz mérve. Ebben nincs meglepetés. A mértékben igen: ennél azért jobb teljesítményre számítottunk. Az egyensúlyi helyzet pedig inkább romlott a várthoz képest: makacs az infláció és roppant nagy az államháztartás hiánya. Fontos még Magyarország nemzetközi pozicionálása: az Európai Unióval való viszony éleződött, tompítás és normalizálás helyett a kormányfő külföldi kalandos utakra indult. Ennek következményeit még nem látjuk át, de amit látni, az nem megnyugtató.

— Sok EU-pénz nem érkezik 2021 óta. Úgy tűnik, Magyarország nettó befizetővé vált. Mennyi élet van uniós források nélkül?

— Két pontosítás. Az egyik: nem az ország, hanem az államháztartás az, amely valóban olyan helyzetbe kerül 2025-ben, hogy az EU fenntartását szolgáló, természetesen kötelező befizetések összege talán meghaladja az államháztartásba idén beérkező uniós források mértékét. Államháztartást mondok, nem országot: az agrárpénzek, milliárd eurós nagyságrendben, továbbra is jönnek, és bizonyos alapokból a gazdasági szereplőkhöz is érkeznek összegek. A másik a fontosabb. Az EU-tagság közgazdasági mérlege nem csak a költségvetési elszámolásból áll, annál vannak sokkalta fontosabb ügyek. Az előttünk, 1995-ben EU-taggá váló Finnország, Svédország, Ausztria társadalma tudta, hogy országuk eleve nettó befizető lesz, hiszen a klub fenntartása pénzbe kerül.

A mérleg másik oldalán van viszont a 400 millió fogyasztót jelentő piac, a gazdasági biztonság, az oktatási és kulturális hozadék, és sok egyéb előny, amiket nehéz forintosítani. Pedig ezek a lényeges, nagy ügyek.

Nem véletlen, hogy a nem-tagok, például a velünk kötött szabadkereskedelmi megállapodás fejében Norvégia vagy Svájc is hozzájárul anyagilag Európa déli és keleti részének felzárkóztatásához, annyira fontos ezeknek az országoknak a nagy EU-piac, az uniós fogyasztókhoz való hozzáférés. A „Norvég Alapnak” nevezett forrásokról korábban sokat lehetett hallani, amikor az Orbán-kormány durcásan lemondott a társadalmi fejlődésünket szolgáló pénzbeli támogatásról, ha nem a kormány felügyelheti a civil alap teljes egészét. Ez az ügy egyébként jól mutatja a hatalom gyerekes és felelőtlen reflexét: amit nem tud közvetlenül kontrollálni, az nem kell. Szóval nem az uniós büdzsé velünk kapcsolatos mérlege a legfőbb előny, és nem az aggaszt önmagában, hogy az egyenlegünk most romlott.

A nagyobb gond az, hogy Magyarország uniós beágyazottsága recseg-ropog.

Csak egy példa: az uniós jogrend itteni megsértése miatt a magyar egyetemek korlátozottan vehetnek részt uniós programokban, a kutatói pályázatoknál is hátrányt szenvedünk, a tudomány és a kultúra széllel szemben megy. És bizony az ország külső megítélésének romlását minden külföldre járó érzi. Újabban jobb a bemutatkozáskor hozzátenni, hogy „civil vagyok, Budapestről jöttem”, a partner gyakran megkönnyebbül, mert a kormány híre...

— Az akkumulátoripar felé fordulás 2022–2023-ban gyorsult fel. Túlzás, hogy „minden határban gyár épül”, de a hatásai érezhetők, és a munkaerőt is egyre inkább külföldről hozzák. Mi a nettó mérleg, és mit tett ez 2025-höz?

— Az ipartörténet azt mutatja, és erről már a ’70-es évek végén, a ’80-as évek elején magam is írtam, hogy

ha egy ország a közepes fejlettségi szint kultúráját célozza, a legjobb esetben is legfeljebb kicsit lép előre.

Nagy eséllyel beragad, ahonnan nehéz felfelé mozdulni, viszont könnyű visszacsúszni. Most valami hasonlót tapasztaltunk, ami visszanyúlik a 2010-es évek elejére. Akkor a 2008-as pénzügyi válság után némileg érthető volt az újraiparosítási szándék, hogy felszívódjon a munkanélküliség. Az akkor meghirdetett „munkaalapú társadalom” azonban szómágia. A modern gazdaság ugyanis tudásalapú. A kormány a külföldi tőke betelepítésével akarta felszívni a magas munkanélküliséget, kinézve az amúgy is erős járműipart. Csakhogy a motorizáció számunkra legalkalmatlanabb területeire állt rá. A gumiabroncs-ipar energiaigényes, az abban elérendő „nagyhatalmi státusz” víziója ennyire importfüggő viszonyok között értelmetlen. A nagy energiaigény pedig nálunk akkor is tudhatóan nagy orosz függést jelentett. Most hasonló a helyzet az akkumulátorokkal: odáig rendben van, hogy a zöld átállásnak része az elektromos autózás felé fordulása, ahhoz pedig kell Európában is akkumulátor. Csakhogy ez a termék az értéklánc egyik legenergiaintenzívebb, nagytömegű, szállításigényes eleme.

Tengeri kikötővel és olcsóbb energiához jutással rendelkező országok: Lengyelország, Svédország, Németország, Franciaország erre alkalmasabbak. Nálunk ez zsákutca.

Az akkugyártás az ipari termelés statisztikát és a GDP-mutatót tudja javítani, de a nemzeti jövedelmet alig növeli, mert a hazai hozzáadott érték kicsi. A munkaerőn kívül minden import. Kutatás-fejlesztés? Nem jön. Egy kínai vagy koreai cég stratégiai funkciót nem telepít ide. Kínában több kutató él, mint a teljes magyar népesség. A munkanélküliség felszívása pedig nagyrészt megtörtént. Hogy milyen áron? Félmillió magyar elment Nyugatra. Van közmunka, noha az nem teljes értékű foglalkoztatás. Maradt még munkanélküliség, főleg Kelet-, Észak- és Dél-Magyarország egyes térségeiben, csakhogy a munkaerő-tartalékok egy része nehezen mozgósítható. Az ott élő potenciális munkavállalót leginkább a jól fejlődő kis és közepes cégek tudnák integrálni, ezzel szemben

egy gigagyár, amely ötezres munkáslétszámot igényel, nem tudja felszívni a távoli járások munkanélkülijeit, és inkább importálja a munkásokat.

Továbbá a feszes, hosszú műszakok kultúrája távol áll a magyar munkavállalók többségétől. Az iparban említenek nekünk extrém példákat: vannak gyárak, ahol a szalagmunka megszakítását korlátozzák, és felnőttpelenka alkalmazását várják el. Ilyen iparfejlesztéssel nem kerülünk az európai perifériáról a mag felé, miközben az észtek, szlovének, csehek már közelebb vannak.

— Az infrastruktúráról: vasút és energia. Gyors áruszállításról alig beszélhetünk, a pályák állapota rossz. A rezsicsökkentés pedig elhalasztott fejlesztéseket halmozott. Mekkora a kár, és mit okozott 2025-ben?

— Amikor a sajtó 4–5 ezer milliárd forint feletti idei deficitről ír, és jövőre az Államadósság Kezelő Központ finanszírozási tervében 5.400 milliárd forintot meghaladó újabb deficit áll, látnunk kell: a magyar állam tartósan és roppant nagy mértékben többet költ, mint amennyi a bevétele. Eközben mulasztások és halasztások halmozódnak. Az említett akkumulátorgyárak eddig késve épültek fel, és némelyik fél terheléssel működik, ám ha mindegyik beindult volna, az áramigényeket a jelenlegi energetikai rendszer nem bírná. Új erőmű az elmúlt évtizedben gyakorlatilag nem épült, és talán nem is kellene, ha a gazdaság energiahatékony, modernizált irányt vett volna, és a kormány nem az 1950-es évek iparpolitikáját akarná megismételni újabb kiadásban.

A helyzet tehát rosszabb annál is, mint amit a költségvetési számok mutatnak: el nem végzett feladatok gyűltek fel, amelyeket előbb-utóbb el kell végezni, hogy az ország működő- és fejlődőképes legyen.

Idén már a MÁV-nál is látványos problémák mutatkoztak, s bár a személy- és áruszállítás más logika, de a pályák állapota mindkettőt sújtja.

— Otthon Start: a 3 százalékos hitel megmozgatta az építőipart, és akár felhúzhatja a 2026-os számokat. Okos lépés volt ebből a szempontból?

— Az állami intervenció akkor jó, ha valami piaci zavart enyhít, vagy előmozdít szükséges folyamatot. Ez esetben inkább pótmegoldás. Igaz, hogy a lakásépítés üteme gyenge, az építőipari teljesítmény jó ideje gyenge, a beruházási volumen harmadik éve zsugorodik. Ilyenkor az okok értelmezésével kellene kezelni: miért nem ruháznak be a cégek, a háztartások miért nem építenek, újítanak, miért nem korszerűsítenek az energiaárakhoz igazodva? És miért ilyen magas a piaci kamatszint?

Nyugat-Európában lakáscélra, állami beavatkozás nélkül is 3 százalék körüli hiteleket adnak.

Ehhez képest nálunk az infláció és a kamatszint (az alapkamat 6,5%) kiemelkedően magas. A jegybank inflációt fékező kamatpolitikája ebben a helyzetben védhető, viszont a kormány ezzel párhuzamosan mesterségesen olcsó hitelt kínál 3 százalékon. Amikor a magyar állam a 10 éves kötvényeken kb. 6,9 százalékon finanszírozza az államháztartást, a 3 százalékos lakáshitel különbözetét a költségvetésnek kell állnia. Persze vannak nyertesei is ennek: akik belevágnak a lakásépítésbe, meg persze az építőipari cégek. De minden állami támogatásnál jön a spekuláció, a torzulás, a nem szándékolt hatás. Az a kisjövedelmű adófizető is, aki soha nem juthatna hitelhez, az áfán keresztül fizeti ki ezt és a többi támogatást.

Az egész illeszkedik a voks­vásárló döntések sorába.

Tartalmi indokokat persze lehet találni, de lényegében politikailag motivált keresletélénkítés folyik, amelynek számláját a következő generációk fizetik.

— Apropo voks­vásárlás: 2022-ben sok ilyen típusú juttatás egyszeri alkalom volt (a 13. havi nyugdíj előrehozása kivételével). Most viszont több esetben tartós ígéret marad a nyakunkon, ilyenek az élethosszig tartó adómentességek, új kedvezmények. Ez nem ássa alá a közteherviselés eszméjét? És mit kezdünk ezzel később, 2026–2027-ben, vagy akár tíz év múlva?

— A 2021–2022 közti kiköltekezés más jellegű volt. Akadt benne indokolt, például a nyugdíjak reálértékének alkalmi korrekciója, de már a fegyveres testületeknek adott „hat havi fegyverpénz” típusú juttatások politikai ízűek voltak akkor is. Aztán a 2022-es választás után jöttek a rejtett és kevésbé rejtett megszorítások: a kisadózók terheinek emelése, új különadók, árképzési beavatkozások, az „önkéntes” ármérséklés kikényszerítése. A gazdaság három év alatt sem szívta fel teljesen a korábbi kiköltekezést. Most is beindult egy halom állami kiadási program, amelyekre rakódnak tartós ígéretek, például széles körű személyi jövedelemadó-mentességek. Ezek a következő költségvetési évek mozgásterét is leszűkítik. Az adóbázis egy részéről a kormány előre lemondott a mandátuma vége felé, ami etikai kérdéseket is felvet, és fenntarthatatlanná teheti a büdzsét.

2026-ban az új parlament és az akkori kormány belenéz a kasszába, és nagyot fog nézni.

Hogy mit kezd ezzel, az majd ott dől el; de ez a konstrukció akár két-három kormány mozgásterét is beszűkítheti.

— Ha kitekintünk, látjuk nem volt törvényszerű ez az út, amit Magyarország bejárt. Nem kell messzire menni, Lengyelország példája mutat alternatívát: ha csak az infrastruktúra állapotát nézzük, ott a „100 perces városok” vasúti program 2030-ig ambiciózus célokat tűz ki. De a gazdaság általános állapota is összehasonlíthatatlanul jobb. Mi a különbség, mit mulasztottunk el?

— Ez újabb beszélgetés témája lehetne, de röviden: amit eddig 2025 kapcsán taglaltunk, illeszkedik egy hosszú folyamatba, amiről kimondható: rezsimépítés. Említettem, hogy a 2010-ben kormányra kerülők, visszakerülők, választ akartak adni az akkori fejlődési dilemmákra, amelyek egyébként az egész Kelet-Közép-Európai térség dilemmái voltak. De úgy látom, és már korábban is jeleztem: rossz a válasz nálunk. Nem csak én mondom. A V21 csoport, melyet volt kormányzati tisztségviselők alkotnak, vitairatot tett közzé „Szabadulás a zsákutcából” címmel. A zsákutca természete pedig olyan, hogy ha beleszaladtunk, ne nyomjuk tovább a gázt, hanem álljunk meg, tájékozódjunk, ha kell, tolassunk vissza, és keressük meg a kivezető utat.

2025–26 lényege, hogy ez a zsákutca már azoknak is világos, akik eddig hittek az eddigi gazdaságpolitikában, sőt, azok közül is egyre többeknek, akik csinálják.

Lehetett volna másként, hiszen 35 éve Magyarország a régió élvonalában volt, mára viszont sokan megelőztek minket. Ahol a verseny minimális feltételei adottak, ahol nem a kormány mondja meg, mit kell termelni, mennyi legyen az ár és az árrés, hanem a kereslet-kínálat, ott a szereplők, mérnökök, vállalkozók, munkavállalók, megtakarítók, a saját érdekük szerint, keményen dolgoznak. Ahol viszont kijelölik a „nyerteseket”, azaz eldöntik, hogy ki nyerjen az állami tenderen, ki építse a vasutat, ki kap 35 évre autópálya-koncessziót, ott kijelölik a vesztesek tömegét is. Nem idealizálom a többieket: a szlovákiai Mečiar-idők, a cseh kuponos privatizáció, a román fejlődés botlásai is ismertek.

De ahol hagyják az embereket és a gazdasági szereplőket érvényesülni, ahol élni hagyják a civil társadalmat, és az újságok megírhatják, amit látnak, ott egyszerűen jobb a hatásfok.

Ahol viszont erőkoncentráció van, mint nálunk, és nem vonták le a tanulságokat a szocializmus négy évtizedéből, amely hasonló ár- és piacpótló eszközökkel próbálta helyettesíteni a piacgazdaságot, ott lefullad a gazdaság. A mai mutatók azt jelzik, zsákutcába kerültünk. De nem reménytelen a helyzetünk: egyszerűen ki kell jönnünk onnan.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk