KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Bercsák Nóra bezárná a kóbormacska-gyárat

Becslések szerint hazánkban kétmillió cica él az utcán. A Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoport tenni szeretne ez ellen.


Bercsák Nóra a szabadidejének legnagyobb részét állatmentéssel tölti - hosszú évek óta. Számára az állatokkal való törődés, a kóbor macskák és cicák felkarolása nem üres lózung, hiszen neki is vannak befogadott cicái és kutyái. Látva az utcán élő macskák szenvedéseit és kilátástalan helyzetét, és azt, hogy nincs annyi ember, amennyi ezt a rengeteg cicát felkarolhatná és hazavihetné, nyáron a barátaival, ismerőseivel együtt létrehozta a Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoportot.

A közösség célja, hogy minél több macskát ivartalaníthassanak, hogy minél kevesebb cica szülessen bele az állandó veszélybe és az "utcai harcokba". A csoport tagjai mindent saját forrásból, közösen fedeznek, saját idejüket, energiájukat áldozzák a kóbor macskák etetésére, ivartalaníttatására, műtét utáni ideiglenes vagy végleges befogadására. Bercsák Nóra beszélt nekünk a csoportról és az ivartalanítás szerepéről.

nori

Bercsák Nóra nem a levegőbe beszél: cicái és kutyái is vannak otthon

A Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoport bemutatkozása

Egy nőstény kóbormacska átlagosan 3-4 évig él. Ha ivartalan, akkor a kilátástalanságba és szenvedésre született kiscicák száma: 0. Ha ivaros, akkor élete során kb. 10 alkalommal hoz a világra kölyköket.

Ha egy óvatos 5 kiscicás átlag alomszámmal kalkulálunk, ez akkor is 50 macska, ami csak a példánkban szereplő nőstény szaporulata az élete során. És itt még bele sem gondoltunk, hogy ezen utódok még 1 éves koruk előtt (ha életben maradnak) szintén elkezdik az újabb "kóbormacska-gyártást".

Be kell látnunk, hogy ennyi macskát anyagilag is és fizikailag is lehetetlenség felkarolni, gyógykezelni, rehabilitálni, és örökbe adni. Ezért tartjuk égetően fontosnak, hogy a probléma kiindulási pontjára koncentráljunk.

Ha kíváncsi vagy a programra, esetleg részt is vennél benne, kérünk Téged is, csatlakozz a "Zárjuk be a kóborgyárat!" Facebook-csoporthoz!

- Miért kezdtél el kóbor állatokat befogadni, állatokon segíteni?

- Az ember beleszületik. Kisírja tizenévesen, hogy legyen állata, kiszúrja a kóbor cicákat stb. Hosszú folyamat, amíg valaki eljut a tudatos cselekvésig. Nekem sokat segített, amikor egy alkalommal egy ismerősömhöz fordultam segítségért, aki a Noé Állatotthon Alapítványnál önkénteskedett, hogy segítsen macskamentésben. Tőle hallottam először az ivartalanítás jelentőségéről, a betegségek megelőzéséről. Daganatos betegségek megelőzéséről például.

- Tehát szervezett formában folytatódott az állatvédelem?

- Persze, és ilyenkor az ember azt érzi, hogy nincsen egyedül, és nem esik úgy kétségbe, ha ideiglenesen fogad be egy cicát, hogy mi lesz, ha "a nyakán marad". A Facebook létrejötte pedig hatalmasat lendített ezen a történeten. Akkor ismerkedtem meg vidéki menhelyekkel, aktív csoportokkal. Látja az ember, hogyan lehet felépíteni egy jó gazdikereső hirdetést, és így tovább. Több éves folyamat, amíg valaki egy hazavitt kóbor cicától eljut az önkéntességig, a tudatos állatmentésig.

koborgyar1

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- Hol tart ma Magyarországon az állatok védelme?

- Mindig azt halljuk, hogy sehol nem tart az állatvédelem.

Úgy vélem azonban, hogy pozitív irányú változáson megyünk keresztül, sok civil életben, magánemberek által szerveződő akciót látok.

Az állami támogatás sajnos nulla, a nonprofit szervezeteknek pedig az SZJA 1 %-ra épített működése pedig rosszat tesz ennek a területnek, mert versenyhelyzetet teremt. Ha versenytársakat látnak egymásban a civil szervezetek, akkor nem tudnak olyan jól együttműködni. Sőt, mivel rendszerint mindenki csak a tűzoltással tud foglalkozni, általában véve is ritkán tudnak együttműködni.

- Miért fontos az ivartalanítás?

- Ha van egy gazdi, aki ragaszkodik a kis háziállatához, jó, ha tudja, hogy az állatnál 10-11 évesen nagyon súlyos betegségek léphetnek fel, ekkor pedig rendszerint már túl idős az állat szervezete egy nagyobb műtéthez. A macskáknál gyakran előfordul az emlődaganat, a gennyes méhgyulladás. Az egyik cicámnál pillanatok alatt alakult ki rákbetegség, tőle el is kellett búcsúzni.

- Miért pont a cicák?

- A macskák sérülékenyebbek. Észrevétlenül tűnnek el. Ezzel szemben egy kutya maga a felkiáltójel, sokkal hamarabb észrevesszük az utcán. Előbb-utóbb befogja, befogadja valaki. A cicák észrevétlenül betegszenek meg és pusztulnak el egy bokor alatt, kevés az esélyük. Egy 6-8 cicából álló alomból jó, ha 1-2 megéri a felnőttkort. Rengeteg a kicsik között a macskanátha következtében kialakuló szembetegség, mely kezelés nélkül sokszor a szemük elvesztéséhez vezet. Pedig ha a kóbor macskákat ivartalanítanák, nem lenne akkora szaporulat, és nem születnének bele a nyomorba, betegségbe újabb kiscicák.

10915220_10205802661644533_4850769721761245246_n

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- A kívülálló erre azt mondja: "De hát gondoskodnak az emberek a macskákról, sokan etetik a kóbor állatokat!"

- Persze, vannak kolóniaetetők, azonban ha kizárólag etetjük a macskákat, és nem gondoskodunk mellette az ivartalanításról, akkor 1-2 éven belül hatalmas lehet a kolónia szaporulata és kezelhetetlenné válik a cicák mennyisége. Arról pedig nem is beszélve, hogy rengeteg cica lesz mérgezés áldozata olyan környékeken, ahol az emberek nem szeretik/tűrik meg a kóbor macskákat. Ha valaki kolóniát etet, érdemes hozzánk, a Zárjuk be kóborgyárat! Facebook-csoporthoz fordulnia segítségért, hogy lépésről lépére megtörténhessen minden cica ivartalanítása.

Így halt meg egy kis fekete cica...

Még a múlt héten egy kedves csapattag kérte a segítségünket, egy kis fekete cica ivartalanítása miatt. Beszéltük, hogy képeket készít, körbekérdezi az orvosokat, aztán mihamarabb nekifutunk a dolognak.

Egy kis fekete cica, talán tavaszi születésű lehetett. Ma kaptam a hírt, hogy meghalt. Megtalálták a kis testét a fák között. Eddig észrevétlenül élt, fekete kis árnyként. Most egy percre emlékezzünk Rá. Már csak ezt adhatjuk neki, meg azt az ígéretünket, hogy a hozzá hasonló kiszolgáltatottakról még életükben megpróbálunk gondoskodni. Árnyék, legyen ez a neved. Legyen neved. Gondolunk ma Rád!

Forrás: Zárjuk be a kóborgyárat!

koborgyar3

koborgyar2

- Honnan jött a név?

- Az egyik barátom, Anikó ötlete volt. Ezzel a barátommal, illetve a közösségünkkel indítottuk a csoportot. Együtt alakítottuk ki a többi alapító önkéntessel a csoportnormákat, meghatároztuk a csoport célját, megbeszéltük, hogyan működjünk. A csoportunk mindenkit beenged a tapasztalt cicamentőktől a kolónia etetőkön át a teljesen kezdőkig. Élharcos állatvédők segítenek azoknak, akik tapasztalatlanabbak. Néhányan folyamatos kapcsolatban vagyunk egymással, műszakok szerint vállaljuk az admin-feladatokat, koordináljuk az ivartalanítás megszervezését. Abszolút csoportmunka, amelyben egymást támogatjuk.

- Mi az alapcél?

- Nem célunk az egész hazai kóbormacska állományt ivartalaníttatni, hiszen becslések szerint kétmillió macska él az utcán, ez lehetetlen feladat. Azokkal foglalkozunk, akiket elérünk. A csoportcél az, hogy minél több utcacicát tudjanak ivartalanítani. A másik cél az együttműködés, egymás támogatása. Az már csak ennek következménye, hogy együtt tanuljuk ezt az egészet. A legfontosabb, hogy senki ne essen pánikba, amikor belecsöppen a helyzetbe.

- Hogyan működtök?

- Magunk szervezünk mindent. Az etetéstől az állatok befogásáig. Mindenki bedobja a közösségbe, amije van. Van olyan tagunk, aki két kóbor cica ivartalanítását tudja anyagilag vállalni, de keres valakit, aki elszállítja a macskákat az orvoshoz, és van egy ideiglenes befogadó, aki a lábadozás alatt otthonában gondoskodik a cicák nyugalmáról. Együtt keresünk orvost. Ha hiányzik a pénzügyi fedezet, támogatókat keresünk, és a csoporttagok anyagi hozzájárulásával szedjük össze a műtétek árát. Mindig hangsúlyozzuk, hogy nincs alacsony összeg, pár száz forintnyi támogatás is rengeteget segíthet! Összességében azt szeretnénk megszüntetni, hogy valaki teljesen magára hagyva, egyedül érezze magát a macskamentésekben.

koborgyar4

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- A közösségi oldalak és közösségi csatornák virágzásának idejét éljük. Ezt hogyan élitek meg a csoportban?

- Sokkal könnyebb csoportot létrehozni, közösséget építeni, elérni egymást. Arról nem is beszélve, hogy Facebook például sokkal könnyebben kezelhető felületté vált.

- Hogyan érdemes megszólítani a közösségi oldalakon az embereket az ivartalanítással kapcsolatban? Mit érdemes elmondani nekik?

"
- Van, aki azt gondolja, ez rossz az állatoknak. Ezt a tévhitet el kell oszlatni.

Tény, hogy a nőstény macskákat jobban megviseli a műtét, mert nagyobb beavatkozás. A kandúroknál ez egyszerűbb és gyorsabb. Aki azt gondolja, hogy borzasztó dolog az ivartalanítás, mert meggátoljuk szegény macskát a szaporodásban, annak tudnia kell, hogy a nőstényeknek az aktus kifejezetten fájdalmas, egyáltalán nem élvezik. A nőstények védtelenebbek, törékenyebbek. Ha kóborként kölykeik lesznek, saját maguk ellátására sem tudnak figyelni, mert a kicsinyeik táplálásával és őrzésével vannak elfoglalva.

- Mi a helyzet az utcán élő kandúrokkal?

- A kandúrokról tudni kell, hogy ha ivarosan kóborként élnek, a legtöbb esetben olyan fertőző betegségeket kapnak el az utcaharcok során, amely később a halálukat okozhatja. A FIV például kandúrok között, vérrel, nyállal terjedő csúnya, halálos betegség. A karmolások következtében elfekélyesedik a pofijuk, a sebeik tályogossá válnak, szörnyű állapotba kerülnek, nem is ragozom tovább. Ha azonban ivartalanítják őket, sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek, elmaradnak az utcai harcok, vagy legalábbis jóval kisebb eséllyel bocsátkoznak verekedésbe. A kórházak területén mindig vannak macskák. Ha ivartalanítják őket, akkor nem lesz szaporulat évekig, ráadásul az új macskákat a régiek nem engedik be a területükre, így nem nő tovább az állomány. Ez megalapozott, jó érv lehet például azoknak, akik kórházban dolgoznak.

cicuka

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- Melyik a legelterjedtebb tévhit a macskák ivartalanításával kapcsolatban?

- Az, hogy csak bizonyos kor felett lehet elvégezni a műtétet, és az, hogy a nőstényeknek szülniük kell előtte. Minél hamarabb történik meg az ivartalanítás, akár már ivarérettség előtt, annál nagyobb esélyük lesz a cicáknak arra, hogy elkerülhessék a daganatos betegségeket. A saját macskáimat éppen a prevenció érdekében ivartalaníttattam.

- Mit mondanál azoknak, akik a Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoporthoz szeretnének csatlakozni?

- Fontos tisztázni, hogy ez nem cicakereső/örökbefogadó oldal. Nem macskákat közvetítünk. A kóbor cicák ivartalanításának megszervezése a célunk. A másik, hogy itt mindenki igazi közösséget, valódi segítséget talál. Nem hagyjuk egymást egyedül!

Ha érdekesnek találtad az interjút, lájkold vagy oszd meg az ismerőseiddel!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Saját vizéből itatott meg egy szomjas gólyát a közutas a 40 fokos hőségben
Nagy Árpád a Tiszakécske melletti kánikulában segített a madáron, miután észrevette, hogy az a bokrok leveleit csipkedi. A férfi a Facebookon osztotta meg a történetet, ahol azt írta, az eset jól mutatja, mennyire megviseli az állatokat is a rekkenő hőség.


A 38-40 fokos hőségben egy szomjazó gólyával találkoztak a Magyar Közút dolgozói Tiszakécske határában, miközben hidegkátyúzást végeztek. Egyikük, Nagy Árpád a saját védőitalából itatta meg a madarat. Az esetről kedden posztolt a Facebookon „Szavak nélkül” címmel, a történet pedig gyorsan terjedni kezdett az interneten.

A közutasok az út menti árokban figyeltek fel a madárra, ami a bokrok leveleit csipkedte, láthatóan megviselte a kánikula – írta a Sokszínű Vidék. Nagy Árpád a bejegyzésében leírta a váratlan találkozást és a madár reakcióját.

„A reggel kapott hideg vizünkből – amit védőitalként kaptunk – megpróbáltam odacsalogatni. Meglepő módon a gólya átsétált az árkon, odajött hozzánk, és ivott a vízből. Egy apró pillanat volt a mai munkanapból, de jól megmutatta, mire képes a szomjúság, és mennyire megviseli az állatokat is ez a 38–39–40 fokos hőség” – részletezte a férfi. A posztjában arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagy melegben nemcsak egymásra, hanem az állatokra is vigyázni kell. „Mi, közutasok nap mint nap az utakon dolgozunk, és ilyenkor nemcsak egymásra kell figyelnünk, hanem a körülöttünk élő állatokra is.

Egy tál víz, egy kis odafigyelés, egy perc törődés akár életet is menthet” – fogalmazott Nagy Árpád.

Nem ez az első eset, hogy a Magyar Közút munkatársai állatok segítségére sietnek. Korábban országszerte híre ment, amikor dolgozóik egy nehezen világra jövő kisborjú születésénél segédkeztek, egy másik alkalommal pedig egy útszélén talált, elhagyott kiskutyát fogadtak örökbe a veszprémi mérnökségen. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a cég munkatársai a terepen végzett feladataik mellett gyakran kerülnek olyan helyzetbe, ahol gyors reagálással és lélekjelenléttel tudnak segíteni a bajba jutott állatokon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Már több mint százan jelentkeztek önkéntes babasimogatónak a kistarcsai kórházban maradt csecsemők szeretgetésére
A Flór Ferenc Kórházban hivatalos önkéntes program indul a kórházban maradt csecsemők megsegítésére. Olyan emberek jelentkezését várják, akik időt töltenek a babákkal, ringatják, szeretgetik, megnyugtatják őket és játszanak velük, hogy a kicsik az alapellátáson túl a szükséges szeretetet és törődést is megkaphassák.


Szervezett keretek között, önkéntes szerződéssel és kötelező oktatással babasimogató programot indít a kistarcsai Flór Ferenc Kórház. Az ötletgazda, Balogh Tamás egy Facebook-posztban jelentette be a kezdeményezést, amelynek célja egy országos modell kidolgozása. Azt írta, „a Flór Ferenc kórház lesz a minta kórházunk”.

Múlt héten nagy sajtóvisszhangot kapott a hír, miszerint a kistarcsai kórház csecsemő- és gyermekosztálya öt újszülött kisfiúról gondoskodik, akiket nem vittek haza a születésük után. A kórház közzétette, milyen adományokat – például egyes tápszert, pelenkát és légzésfigyelőt – fogadnak szívesen a babák ellátásához. Az ott dolgozók elmondása szerint azonban a kórházban hagyott babáknak leginkább szeretetre, törődésre, érintésre van szükségük, ehhez kellenének önkéntesek.

„Olyan emberek, akik időt töltenek olyan újszülöttekkel és csecsemőkkel, akik hosszabb ideig kórházban maradnak, mert a szüleik nem tudják vagy nem akarják hazavinni őket. Ölbe venni és ringatni a babát, megnyugtatni sírás esetén, beszélni hozzá vagy játszani velük, bőrkontaktust biztosítani, és úgy általában jelen lenni”

– foglalta össze Balogh Tamás a feladatokat egy ápoló elmondása alapján.

Az ötletgazda közölte, hogy a napokban hosszas és eredményes megbeszélést folytatott a kórház csecsemő- és gyermekosztályának főnővérével, valamint a főorvos jóváhagyásával kötöttek megállapodást. Ennek keretében bemutatják, hogyan is képzelik el a babasimogatást szervezetten, a szabályok betartásával, a megfelelő oktatások elvégzésével. Cél, hogy a program „legfőképpen a babákra nézve biztonságos keretek között legyen megszervezve”.

A jelentkezés feltételeihez tartozik, hogy az önkénteseknek szerződést kell kötniük a kórházzal. A szerződés semmire nem kötelez, viszont kizárólag a szerződés meglétével, és az alábbi pontok teljesítésével lehet csak belépni a babákhoz.

Az önkéntesek a papírok megléte után hivatalos babasimogatók lesznek. Ehhez részt kell venniük egy másfél órás képzésen, amely tűz- és munkavédelmi, adatvédelmi, minőségirányítási, valamint kórházhigiéniai oktatást foglal magában. Emellett szükségük lesz egészségügyi alkalmassági igazolásra is,

amihez EKG-, labor- és mellkasröntgen-vizsgálatokat kell elvégezni. Balogh szerint ezt a kórház soron kívül és azonnal elvégez az önkénteseken.

A babasimogatók a feladatukat fehér köpenyben, hivatalos kitűzővel fogják végezni, és szigorú szabály, hogy a babákról kép, videó és hanganyag rögzítése szigorúan tilos.

Az önkéntesektől heti minimum egy, de lehetőség szerint két óra jelenlétet kérnek, és csak olyanok jelentkezését várják, akik a rendszeres utazást Kistarcsára meg tudják oldani. Az ötletgazda hangsúlyozza: „Egyszeri babasimogatók ne jelentkezzenek. Ez nem turista látványosság”.
Így jelentkezhetsz babasimogatónak:

Írj egy e-mailt Ágoston Ibolya főnővérnek az alábbi címre: agoston.ibolya@florhosp.hu. Az ötletgazda azt kéri, hogy senki ne keresse fel személyesen a kórházat a jelentkezés céljából, ez csak e-mail küldésével lehetséges.

Balogh Tamás nem sokkal a felhívás megosztása után arról tájékoztatott a Facebookon, hogy

alig pár óra alatt már több mint százan jelentkeztek babasimogatónak.

A távlati cél egy olyan egységes rendszer kidolgozása, amelynek a végén, az ország összes kórházban maradt babája mellett ott lesz legalább egy, de remélhetőleg 4-5 babasimogató.

Azt is közölte, hogy már felvette a kapcsolatot a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikaval, de tervben van a Bethesda Gyermekkórház is, és sorban jön majd az ország összes többi kórháza is. A rendszert lassan, de stabilan építenék fel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Elvitte a mentő a sofőrt! Ne büntesd meg!” – egy idegen cetlije mentette meg a bírságtól a rosszulléttel küzdő autóst Pécsen
Egy pécsi áruház parkolójában lett rosszul egy férfi, akit kórházba szállítottak, az autója azonban a parkolóban maradt, ahol egy óra várakozás után fizetni kell. Egy szemtanú nemcsak üzenetet hagyott a szélvédőn, de a parkolóőrrel is egyeztetett a méltányosságról.
DKA – Fotó: - szmo.hu
2026. július 06.



„Elvitte a mentő a sofőrt! Ne büntesd meg! Köszi” – ez az üzenet állt azon a kis papírcetlin, ami néhány nap alatt bejárta a magyar internetet. Múlt hét szerdán Pécsen, kora reggel egy áruház parkolójában egy autós rosszul lett, mentő vitte kórházba. Később, amikor visszatérhetett a kocsijához, egy kézzel írt üzenetet talált a szélvédőjén. A cetlit lefotózta és megosztotta a Facebookon, hogy köszönetet az írójának.

„Szeretném szívből megköszönni annak a kedves, ismeretlen embernek, aki ezt a szélvédőmre tette. Ez a figyelmes és önzetlen gesztus igazán megmelengette a szívemet, és mosolyt csalt az arcomra. Jó érzés tudni, hogy vannak még ilyen kedves emberek. Kívánom, hogy az élet sokszorosan adja vissza ezt a jóságot Önnek. Legyen csodálatos napja, és köszönöm még egyszer ezt a szép gesztust!”

– üzente a sofőr a megmentőjének.

A kedves történetről az Országos Mentőszolgálat is beszámolt a Facebookon, a poszt alatt pedig megszólalt a cetli írója, Solymosi-Kisfalvi Anita is. Azt írta kommentben, hogy ott csak az járt a fejében, hogy meg fogják büntetni az autó tulajdonosát, ezért nem sokat mérleget, tette, amit jónak látott. A Blikknek részletesebben is elmesélte, mi történt. Mint mondta, az egyre hangosodó szirénára lett figyelmes a parkolóban.

„Közelebb mentem, és akkor láttam, hogy egy ott parkoló autóhoz érkeztek, ahol egy úr állt, aki a mellkasát szorította. Még be tudta zárni az autóját, aztán betették a mentőbe, én pedig vártam, hogy elviszik-e, vagy sem”

– idézte fel a történteket.

Mivel az áruház parkolójában egy óra várakozás után fizetni kell vagy komoly büntetést kockáztat az ember, Anita cselekedett, miután a mentő elhajtott a beteggel. Először megírta a cédulát, amit a szélvédőre tett, majd felkereste a parkolóőrt is.

„Ismerem Tamást, aki a parkoló autókra figyel, és mondtam neki, hogy egy kórházi kivizsgálás nem csak egy órán át tart, így ne büntesse meg a tulajt. Részemről ez volt a legkevesebb, amit tehettem. Nem azért csináltam, mert viszonzást várnék, egyszerűen így éreztem helyesnek”

– mondta a nő.

A parkolóőr egyetértett vele abban, hogy egy ilyen esetben el lehet tekinteni a büntetéstől.

Az autó sofőrje, Csaba később írásban köszönte meg a segítséget, és elárulta, mi történt vele. „Szívinfarktusra utaló tünetek miatt hívtam magamhoz a mentőt. Munkába menet, vezetés közben lettem rosszul.”

„Abban a pillanatban nem az járt a fejemben, hogy szabálytalan helyen parkolok-e, vagy hogy ezért esetleg büntetést kapok.”

A férfi hozzátette, csak az volt a fontos, hogy minél hamarabb segítséget kapjon. Külön megköszönte Anita kedvességét és emberségét, ami sokat jelentett számára a nehéz pillanatokban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Az egész falu énekelve virrasztott a partra sodort 18 éves lány holtteste mellett
A Djaul-sziget lakói a közösség hagyománya szerint nem hagyták magára a partra sodort lányt, akinek édesanyját is ugyanott találták meg. A két holttest több mint 200 kilométerre került elő attól a helytől, ahol a két csónak felborult.


A Djaul-sziget egyik falujának lakói egész éjjel énekelve virrasztottak egy 18 éves lány holtteste mellett, akit a tenger sodort partra. A lány annak a múlt szombati pápua új-guineai hajószerencsétlenségnek az egyik áldozata, amelyben két, családokat szállító csónak borult fel. Péntek reggelig kilenc áldozatot találtak meg. A hatóságok ekkorra hivatalosan is az áldozatok felkutatására összpontosító szakaszba léptették a keresést – írja az ausztrál ABC News.

Michael Rangrang helyi tanító szerint a közösség számára természetes volt, hogy nem hagyják magára a lányt.

„Ez a kultúránk része. Ha valaki meghal, tennünk kell valamit” – mondta.

A lány és édesanyja holttestét három nappal a baleset után találták meg, több mint 200 kilométerre a tragédia helyszínétől. A keresésben több mint húsz hajó vesz részt, de a viharos idő és az erős áramlatok nagyon megnehezítik a munkát.

Byron Chan, Új-Írország tartomány kormányzója is beszélt a nehéz körülményekről.

„A holttestek elsodródnak az emberek és a szigetek mellett. Különösen a fiatalabb áldozatoké, mert könnyebbek, így messzire sodorja őket a víz” – mondta.

A kormányzó közölte, hogy nagyobb hajók bevetéséhez a pápua új-guineai haditengerészet segítségét kérte. Rebecca Marigu helyi újságíró arról számolt be, hogy szerdán három holttestet is láttak. Mire azonban a hajó vissza tudott térni értük, a magas hullámok miatt már nem találták őket. A rendőrség cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint kalóztámadás történt. Az egyik azonosított áldozat a helyi egészségügyi hatóság munkatársa volt. Kollégái díszsorfallal búcsúztak tőle.

A tragédia múlt szombat délután történt a Bismarck-tengeren. A két csónak fedélzetén 27 ember, köztük több kisgyerek utazott. A családok a Pangpang Beach Resortban tartott születésnapi ünnepségről tartottak hazafelé, amikor a csónakok felborultak. Csak a két hajóvezető élte túl a balesetet. Hat órán át sodródtak a vízen, mire partot értek.

Ez volt az ország egyik legsúlyosabb tengeri szerencsétlensége a Rabaul Queen 2012-es kompkatasztrófája óta, amelyben több mint 140 ember halt meg.

A tragédia ismét felhívta a figyelmet a tengeri közlekedés biztonsági hiányosságaira egy olyan országban, ahol a szigetek közötti utazás a mindennapok része. A hatóságok szerint szigorúbban kellene ellenőrizni a kötelező GPS-jeladók és mentőmellények használatát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk