Benőtte a gaz a hatalmas gépeket, pedig szabadtéri múzeumnak szánták
Dunaújvárosban, a Vasmű tér előtti kiserdőben van egy kiállítás, ami ma már alig látható. A valaha hatalmas erőket megmozgató gépek, és alkatrészeik békésen pihennek a lombok alatt. Kiszolgálták az idejüket becsülettel, majd új feladatot kaptak, múzeumi bemutatótárgyak lettek.
Ám az idő kegyetlen, és a különös tárlat szép lassan feledésbe merült, elhanyagolták, sőt megrongálták, összefirkálták a sok évtizedet megélt tárgyakat.
Az Ipartörténeti Skanzen és szabadtéri kiállítást 1989-ben adták át azzal a céllal, hogy bemutassák a vaskohászat 1920-1980 közötti időszakát, valamint a Dunai Vasmű technológiáját a gyár megnyitásától.
Ide kerültek komoly ipartörténeti jelentőségű gépek, csillék, kisvasút, hatalmas fogaskerekek. A megnyitáskor tájékoztató táblákat helyeztek ki, sétányt alakítottak ki, hogy az arra járók megismerhessék a városba települt vaskohászat múltját.
Ám mára mindez már a múlt. Az erdő az úr, visszavette, ami az övé, lassan benőve, elbújtatva a tárgyakat, melyeket a rozsda is kikezdett.
Dunaújváros helyén már az őskorban is éltek. Kiváló elhelyezkedésének köszönhetően mindig is lakták. A település életében fordulópontot az 1949-es év vége hozott, ekkor döntött úgy az akkori vezetés, hogy egy gigantikus vaskohászati kombinátot hoznak létre Dunapentelén, a dolgozóknak pedig lakótelepet építenek. Így létesült itt Magyarország egyik nehézipari központja.
Az első munkálatok 1950. május 2-án indultak meg a hamarosan Sztálinvárosra keresztelt településen. Az első nagyolvasztó 1954 elején készült el és augusztusban indult a csapolás. Ezt követte 1960-ban a meleghengermű, majd 1965-ben a hideghengermű. A kohászat mellett a saját termékek feldolgozásával is foglalkoztak, volt például spirálcsőgyártás, de készítettek radiátorokat is.
A sokat látott üzem ma is működik, megrendelőik között sok külföldi cég is van, szállítanak svájci, szlovén, német cégeknek is, sőt szobor is készült az öntödében.
A gyáróriást folyamatos korszerűsítették, és a régi gépek, alkatrészek egy részét megőrizték az utókornak, így kerülhettek aztán a kiserdőbe.
Akkoriban az országban egyedülálló bemutató volt a mára már alig ismert, elhagyatott szabadtéri tárlat.
