Benedict Cumberbatch egy báb segítségével keresi eltűnt fiát - Eric
Az első előzetesek alapján az Eric-et nagyon nehéz bekategorizálni.
Valahogy ezt a két zsánert sikerült Abi Morgannak úgy vegyíteni, hogy hiába kaptunk több nagy gyomrost is a sorozat nézése folyamán, minden epizód végén azért megnyomtuk azt a következő rész gombot.
Történetünk szerint 1985-ben járunk New Yorkban. Az AIDS-krízis alatt, amikor épp a lakhatási válság is lecsapott a Nagy Almára, rengeteg hajléktalan és mélyszegénységben élő lakosa volt a városnak. Vincent (Benedict Cuimberbatch) egy gyerekműsor társalkotója, írója és egyik fő bábmestere.
Ez persze kihatással van a magánéletére is, hiszen az amúgy is labilis Vincent a családján kezdi el levezetni a munkahelyi stresszt, ami alkoholizmusba és hangos veszekedésekbe torkollik feleségével, Cassie-vel (Gaby Hoffmann). Amit közös tíz éves gyermekük, Edgar (Ivan Morris Howe) mindig végig hallgat.
Az egyik komolyabb vita után Edgar nem szól senkihez, és dühösen, egyedül elindul otthonról, nem akar apjával együtt menni, Vincent ráhagyja és csak a nap végén derül ki számára, hogy fia nem érkezett meg az iskolába. Ezt a stresszt már nem bírja elviselni, és tudja, hogy erre a házassága és a munkája is rámehet. A mentális összeomlás közepén kitalál magának egy új képzeletbeli bábot, eltűnt fiának jegyzetei alapján. Meggyőződése, hogy ez a báb, Eric lesz a kulcsa fia hollétének felkutatásához. Bejön a nyomozós szál.
Bekerül több szokásos netflixes klisé is a történetbe, Ledroid ugyanis homoszexuális, amit a rendőrségnél a 80-as években titkolnia kellett, illetve élete párja utolsó stádiumos AIDS-es. Valamint van több eltűnt gyermek is, akikkel nem foglalkozik a rendőrség, mert fekete bőrűek és elkönyvelik őket bűnözőknek. Általában ezek a történetelemek nem szoktak tetszeni, mert izzadságszagú, kötelező elemnek tűnnek 2024-ben, ám a korszakhoz illenek ezek a problémák és a forgatókönyv is ügyesen implementálja ezeket az egyeseknek woke-nak tűnő gondolatokat.
A színészekről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, Benedict Cumberbatch eredeti hangján egy telefonkönyvet is végig hallgatnék, főleg, ha Eric mély hangján szólal meg. A szerepe elég összetett, csak az alkotók sajnos az alkoholizmust helyezik előtérbe, pedig a mentális problémái és az apjával való konfliktusai sokkal érdekesebbek. Maradjunk annyiban, nem véletlenül lett olyan apa, hogy elmeneküljön otthonról a gyermeke.
A Ledroit nyomozót alakító McKinley Belcher III is ügyes, a nyomozós szál jó, kellően ügyesen csavarják az eseményeket, a végére talán kicsit kiábrándítóan egyszerűek a megoldások, de ez nem róható fel a színészeknek. Akit még ki lehet emelni, az Dan Fogler, Vincent barátját és főnökét alakítja remekül, valamint Adepero Oduye, akinek a fia szintén eltűnt, csak nem kapott akkora hírverést, mint a gazdag családból származó fehér kisfiú eltűnése.
A hangulat erős, a ’80-as évek itt sokkal mocskosabban jön le, mint a szokásos nosztalgiafaktorral dolgozó egyéb netflixes tartalmakban. Ekkor tényleg senki nem törődött a színes bőrűekkel vagy a homoszexuálisokkal. Az LMBTQ gondolata se merül fel senkiben, és a gyerekeket minden téren kihasználhatták gonosz emberek, ez nem a meseszerű Stranger Things ’80-as évek. Talán emiatt a nyomasztó, ragadós hangulat miatt egyeseknek nehéz sorozat lehet az Eric, főleg témáját tekintve.
Ezen felül elég lassan folynak az események. Illetve a címszereplő fontosságát is kicsit eltúlozták. Akik látták a 2017-es, kultikus Happy! című sorozatot, azok véletlenül se hasonló szériára számítsanak. Akik pedig nem látták még, azok mindenképpen pótolják be. Nem véletlenül hoztam elő a párhuzamot, a két sorozatnak nagyon hasonló az alaptörténete, de a Happy! olyan, mintha az Eric egy kolumbiai kokaintúrán lenne túl, lőpárbajokkal, belezéssel és 18+-os tartalmakkal bőségesen megáldva.
Ebből nem azt akarom kihozni, hogy az Eric rossz sorozat lenne, csak nem kiemelkedő. Alapötlet terén se egyedi, megvalósításában nagyon ügyes, de túl lassú és kimért ahhoz, hogy igazán áttörő legyen. Cumberbatch őrület határán lévő művész karaktere érdekes, de túlzottan elviszik az önpusztító alkoholista vonalra.
Azért az alkotóknak nincs szégyellnivalójuk, tud hatni a nézőre az Eric, egy-két könnycseppet azért elmorzsoltam a végére. A szokásos Netflixes tucattartalmakhoz képest a streamingszolgáltató jobbjai közé tartozik. Vincent és Eric tragikus története megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.
