KULT
A Rovatból

Beckham: a világ egyik legismertebb brandje, betegesen rendmániás, és tudja magáról, hogy nem okos

David Beckham volt az első igazi szupersztár futballista, aki kitaposta az utat a ma népszerű sportikonoknak. Nemcsak a pályán, de azon kívül is tudott bizonyítani, sikeres üzletember, családfő és mindemellett egy hangyányit hangyás is. Dokumentumfilm a Netflixen.


Az új Netflix-sorozat nem cicózik. Négy hosszú részen keresztül mutatja be David életének fontosabb eseményeit. Lebilincselő, összeszedett, igaz, néha hollywoodi eszközökkel operál a doksi, pont olyan, mint a témája, csilli-villi, és nem is olyan butácska, ahogyan azt elsőre gondolnánk. Nem voltam vele tisztában, ki is Fisher Stevens rendező, ezért utánajártam, és eléggé meglepett a dolog.

Fisher Stevens színész nevére kevesen emlékeznek, de ő az a tipikus „láttam már sok mindenben”-mellékszereplő.

Akinek az arcára és a karaktereire jobban emlékszünk, mint a nevére. Ő játszotta többek között a nagy sikerű HBO-sorozat, az Utódlás nyálkás PR-osát, Hugót, vagy a Fekete Lista Marvin Gerardját, de több Wes Anderson-filmben is feltűnt, általában ő „comic relief” mellékkarakter, de jellegzetes arca és vicces szerepei miatt mindenki emlékszik rá. Nos, Mr. Stevens nem csak színész, de rendez is, több tévésorozatot, zenei klipet és dokumentumfilmet köszönhetünk neki egy-két játékfilm mellett. Ő rendezte az Al Pacino, Christopher Walken és Alan Arkin nevével fémjelzett Született gengsztereket, vagy a Justin Timberlake főszereplésével készült Apple Original filmet, a Palmert is. Ilyen tapasztalatok mellett nem csoda, hogy kisujjból kirázta ezt a remek kis dokumentum-sorozatot a Netflixnek.

A négy rész Becks karrierjének négy nagyon fontos eseményére koncentrál, persze kicsit Davidet beállítva a pozitív szereplőnek. Az első epizódból viszonylag gyorsan megtudhatjuk, hogy mennyire betegesen maximalista ember, otthon mindennek rendben és tisztának kell lennie. Nem tudom, mennyi a megrendezett „show” ebből, de én kinézem belőle, hogy tényleg ő rak rendet este azután, amit a családja napközben „széthord”.

Minden a helyén, a ruhák elő vannak készítve egy hétre előre, a konyha olyan, mintha nem főzne benne senki.

Persze biztos vagyok benne, hogy ha éppen fáradt, vagy nem ér rá, akkor van erre is embere, de amilyen perfekcionista, mindent ellenőriz és javít. Megismerjük a múltját, szüleivel való kapcsolatát és azt, hogy gyerekkorától Manchester United-játékosnak nevelte az apja. Ő ültette el a csíráját annak, hogy számára az egyetlen létező angol csapat a vörös ördögök. Látjuk, hogyan mutatkozott be 17 évesen a Manchester Unitedben, majd végigkövetjük egészen az 1998-as világbajnokság híres kiállításáig az Argentína elleni rangadón. Bemutatják kapcsolatát a válogatott futballal, azt, hogy mennyire akart világbajnokságot nyerni Angliának, és ez mindig kútba esett.

A következő etapban a sikereit követhetjük végig a Unitedben, egészen a 2002-es világbajnokságig, majd a Sir Alex Fergusonnal (MUN legendás edzője, aki felfedezte őt) történő összetűzésükig. A folytatásban megtudjuk, hogyan került végül a Real Madridba, és ott milyen volt az élete. A vége pedig a leszállóágat ismerteti, a Los Angeles-i kalandot, a kölcsönjátékot Milánóban, majd pedig az utolsó nagy igazolását a PSG-be, ahol karrierjének utolsó mérkőzésén ünnepelhette a francia csapat az első bajnoki címét 18 év után. Beckhamnek ugyan nem volt nagy szerepe ebben, de kellettek azért az ő passzai is.

Kifejezetten tetszett, hogy külön hangsúlyt fektet a sorozat a családra és a csapattársakra. Nagyon ügyes a vágás és a struktúra szerkesztése, sokszor kerül kontrasztba, mit mond a feleség, a férj és a korabeli média ugyanarról a témáról. Hogy miként támadta egy időben egy egész ország őket, és mennyi mindent kellett elviselniük. Victoria Beckhamen kívül megszólal David édesanyja és édesapja, megtudjuk, ők hogyan élték meg a Beckham-jelenséget, a sikert és a vele járó nehézségeket. A futball szerelmesei pedig hihetetlen nevekkel fognak találkozni a ’90-es és 2000-es évekből.

Eric Cantona, Gary Neville, Phill Neville, Paul Scholes, Rio Ferdinand> és Sir Alex Ferguson a United-érából tud részletesebb infókat megosztani velünk Becks-ről, Paul Ince a válogatottról, míg Luis Figo, Roberto Carlos és Ronaldo (a brazil) a Real időszakról nosztalgiáznak kicsit.

Vicces, hogy pont Ryan Giggst nem szólaltatják meg (érthető módon, ő már nem létezik a média számára, a többszörös családon belüli erőszak vádjának köszönhetően – ami alól azóta tisztázódott egyébként), ő volt a Unitedban Beckham párja a bal oldalon. Giggs fiatalkorától a Unitedben játszott, és onnan is vonult vissza 41 évesen. Érezni, hogy Beckham is erre a jövőre számított, csak hát jött az a bizonyos cipőtámadás, és minden ugrott 2003-ban. Kicsit jobban hangsúlyozhatták volna, hogy Beckham hiányának köszönhetjük azt, hogy a Manchester United anno leigazolt valami fiatal portugál gyereket a lisszaboni Sporting csapatától, bizonyos C. Ronaldót. Ami szintén egy új korszakot nyitott számukra.

A megszólaltatott futballisták sok érdekességet mondanak, illetve nem csak dicsérik Davidet. Főleg Sir Alex, akin érződik, hogy még mindig neheztel Beckhamre az életmódja miatt. Tudniillik David volt az első igazi futball szupersztár. Ő taposta ki az utat Christiano Ronaldónak és Kylian Mbappénak is. A kétezres években érezhetően a Beckham-brand építésére ment el sok-sok ideje és energiája. Ezt Sir Alex nagyon rosszul kezelte, a drákói módszereibe nem fért bele, hogy David ennyire extravagáns életet élt. Modellként dolgozott, megszámlálhatatlan márkát hirdetett, saját márkákat indított, feleségével igazi filmekbe illő álompárt alkottak.

Ahogy Roberto Carlos fogalmazott, amikor a Madrid megvette Beckhamet, és elmentek világ körüli túrára, minden országban sorozatban húsz reklámot látott Daviddel, a saját arcképével meg jó, ha egyszer-kétszer találkozott. Nem lehet elmondani mennyire imádták az emberek a Beckham-brandet.

Nem volt annyira jó futballista, mint amekkora felhajtás volt körülötte, de tudta, hogy kell eladni magát.

Az alkotók megkérdezték a Real Madrid akkori elnökét, az enyhén maffiózó imázst árasztó Florentino Pérezt, hogy minek kellett Beckham, amikor az ő posztján ott van a még jobb játékosnak tartott Figo. Pérez csak annyit válaszol: Daviddel megháromszorozták a klub bevételeit, szinte a megvételének napján. Ennyit jelentett akkor a Realnak ő, nemcsak egy játékost igazoltak, hanem egy médiagépezettel megtámogatott brandet is megvettek. Igaz, a futballsikerek nehezen jöttek a galaktikus időkben a spanyol csapatnak, de gazdaságilag megállíthatatlan volt a klub.

Érintőlegesen kitér David afférjára is a doksi, amitől 2004-ben volt hangos média, de nem mondják ki, hogy valójában mi is történt a zárt ajtók mögött, egy biztos: a Beckham házaspár együtt maradt, és azóta született még egy gyermekük. Szép a sorozat íve, átgondolt a struktúra, látjuk, hogyan jutott el egy fodrász és egy beépített konyhákat építő vállalkozó fia a világhírnévig, és mit kezdett magával a visszavonulása óta. Az utolsó epizódban elmondják, hogy amint visszavonult, Amerikában belekezdett egy új projektbe, az Inter Miami futball csapat alapításába, ami azóta leigazolta például Lionel Messit is.

David az archív televízióinterjúkban nem tűnik intelligens embernek, és ő sem vallja magát annak, de elég jó üzletembernek bizonyult.

Azóta pedig még rendesen kommunikálni is megtanult, Fisher Stevens is kiemeli, hogy sokkal választékosabban beszél és az orgánuma is mélyebb, mint korábban. Jobban megélt a focin kívüli bevételeiből, hozzáment egy szép, intelligens és gazdag nőhöz, rengeteg munkával és elhivatottsággal rendelkezik, amit élmény nézni.

Az egyik legviccesebb pillanat az, amikor Victoria van a kamerák előtt, és éppen arról beszél, hogy ő is egy munkáscsaládból jön, mint a férje. David orvul beszól az ajtóból, hogy milyen kocsival is vitték Victoriát iskolába a szülei? Ekkor, hosszú terelgetés után elhangzik egy márka, aminek hatására kevesek fogják azt gondolni, hogy az Adams-család munkáscsalád lehetett. Aki szereti a focit, vagy ne adj' isten Manchester United-rajongó, vagy csak követi a Beckham-családot a médiában, azoknak mind tud valami érdekeset mutatni a netflixes Beckham-minisorozat. Tiszta szívvel tudom ajánlani, vicces, megható és ügyes.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Mostantól a tévében is nézhetők lesznek a Sziget magyar koncertjei
A Sziget Fesztivál és a közmédia megállapodásának értelmében az M1 csatorna tűzi műsorára a hazai fellépők koncertjeit. A szerződés szerint a felvételek a Médiaklikken is elérhetők lesznek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Sziget Fesztivál és a közmédia szerdán megállapodást írt alá, amelynek értelmében az M1 csatorna a nyár folyamán műsorára tűzi a fesztivál magyar előadóinak koncertjeit. A felvételek korlátozott ideig online, a Médiaklikk felületén is visszanézhetők lesznek – áll a közmédia közleményében.

Az erről szóló dokumentumot Gerendai Károly, a Sziget alapítója és Horváth P. András, a közmédia megbízott vezérigazgatója írta alá.

Gerendai Károly a bejelentés kapcsán a magyar zenei élet népszerűsítését hangsúlyozta.

„Örülünk annak, hogy ezek az élmények idén azokhoz is eljuthatnak a közmédia segítségével, akik személyesen nem tudnak részt venni a fesztiválon. Bízunk benne, hogy ez az együttműködés még több emberhez viszi közelebb a magyar zenei élet kiemelkedő előadóit” – mondta az alapító.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Taylor Sheridan megint megcsinálta! Visszatért az év egyik legjobb akciósorozata - Ilyen lett a Lioness 3. évadnyitánya
A Lioness egyszerre feszült kémsorozat, karakterdráma és brutális akcióthriller. Zoe Saldaña ismét remek formában vezeti a CIA legveszélyesebb programját, miközben Taylor Sheridan újabb nagyszabású történetet indít útjára. Az évadnyitó alapján a sorozat továbbra sem veszített a lendületéből.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. augusztus 04.



Taylor Sheridan neve mára szinte önálló márkává vált a televíziózásban, legalábbis a SkyShowtime/Paramount+-nál biztos. A legtöbben a Yellowstone-univerzum miatt ismerhetik a nevét, de az elmúlt években bebizonyította, hogy nemcsak a modern westernhez ért. Akár olajfúrókról, maffiavezérekről, börtönökről vagy titkos CIA-műveletekről mesél, mindig ugyanazzal a magabiztossággal épít karaktereket és feszültséget.

A Lioness ennek talán az egyik legjobb bizonyítéka. Olyan sorozat, amely egyszerre működik akciófilmként, kémtörténetként és családi drámaként.

Ráadásul mindhárom műfajban meglepően magabiztos.

Bevallom, a Lioness sokáig radar alatt maradt nálam. Aztán teljesen beszippantott, és egy hétvége alatt ledaráltam az első két évadot. Nem pusztán a látványos katonai akciók miatt, hanem azért, mert Sheridan itt is azt csinálja, amihez talán a legjobban ért: hús-vér karaktereket ír. A lövöldözések mögött végig emberek állnak, akiknek minden döntése valódi következményekkel jár.

Ebben természetesen óriási szerepe van a szereplőgárdának is. Zoe Saldaña, Nicole Kidman és Morgan Freeman már önmagukban is olyan névsor, amely bármelyik produkciót eladja, bár azt hozzá kell tenni, hogy utóbbi kettő eléggé mellékszereplő. A sorozat azonban szerencsére nem csak a sztárnevekre épít. A mellékszereplői is zseniálisak. Bármennyire nem kedvelem, különösképpen Saldaña remek választás Joe szerepére, aki a CIA Lioness-programjának irányítója.

A program lényege egyszerű, de rendkívül izgalmas. A hírszerzés olyan női ügynököket toboroz és képez ki, akik képesek olyan hálózatokba bejutnak, ahová férfi kollégák nem tudnak.

Cél: terroristák, bűnözők különféle családtagjaival összebarátkozni, majd közel kerülni a célponthoz.

Küldetéseik rendszerint életveszélyesek, és legtöbbször egy célpont likvidálásával érnek véget.

A sorozat azonban nem azért épít női főszereplőkre, hogy kipipáljon egy aktuális trendet. A Lioness-program létezésének világos dramaturgiai oka van: ezekhez a fedett műveletekhez valóban olyan ügynökökre van szükség, akik olyan körökbe is beépülnek, ahová férfi operátorok esélytelenek lennének. Emiatt a koncepció végig természetes hatást kelt, nem erőltetett.

Sheridan akár cowboyokról, olajmunkásokról vagy CIA-ügynökökről ír, mindig ugyanazzal az alapossággal nyúl a szereplőihez. Joe története sem csupán a titkos műveletekről szól. Miközben az egyik legfontosabb CIA-programot irányítja, próbál helytállni anyaként és feleségként is. Kívülről szinte tökéletes családot látunk: sikeres sebész férj, két gyerek, rendezett élet. A valóság azonban jóval bonyolultabb.

Sheridan kiváló érzékkel szemlélteti, milyen ára van annak, ha valaki olyan munkát végez, amelyben egyetlen telefonhívás is örökre megváltoztathatja az életét.

A Lioness ezért sokkal több egyszerű akciósorozatnál. A családi jelenetek legalább olyan fontosak és szórakoztatóak, mint a tűzharcok vagy a kiképzések. Szerencsére egyik sem megy a másik rovására. Az első két évad különálló történeteket mesélt el. A szereplők ugyan visszatértek, de minden szezon új geopolitikai konfliktus köré épült. Az első a Közel-Keletre koncentrált, a második a mexikói drogkartellek világába vezetett, így szinte borítékolható volt, hogy a harmadik évad ismét új terepre viszi a történetet.

A harmadik évad rögtön egy sokkoló jelenettel nyit: Joe eltűnik. Ahelyett, hogy azonnal választ adna a rögtön felmerülő kérdésekre, a sorozat hat hónapot ugrik vissza az időben, és apránként rakja össze, hogyan jutottunk idáig. Az új történet ezúttal az orosz–ukrán konfliktus közepén zajlik, az első epizód pedig gyakorlatilag egy nagyszabású különleges katonai művelet bemutatása, aminek a célja, hogy egy magas rangú orosz tisztet elkapjanak.

Sheridan pedig továbbra sem finomkodik: az akciók brutálisak, nyersek és kifejezetten realista hangulatúak.

Jól mozgat nagy létszámú katonai egységeket, és a lövöldözések soha nem érződnek öncélúnak. A feszültség végig működik, és az akciójelenetek mögött mindig ott húzódik a politikai és emberi tét is.

A Lioness egyik legnagyobb erénye azonban nem az akcióban rejlik. Sheridan nem próbál ötpercenként sokkolni, nem épít mesterséges csavarokra, és nem akar minden jelenetet világmegváltó fordulatként eladni. A történet logikusan építkezik, a karakterek döntései következetesek, a konfliktusoknak pedig valódi súlya van. Emiatt az egész sokkal hitelesebb, mint a legtöbb modern kémsorozat.

Ha a folytatás is tartja ezt a színvonalat, a Lioness könnyedén megőrizheti helyét a legjobb modern akciósorozatok között.

Az évadnyitó minden fontos kérdést feltesz, látványos, feszült és végig magabiztosan építkezik. Az egyetlen igazi probléma ugyanaz, mint eddig: amikor igazán beindulna, egyszerűen véget ér. A záró cliffhanger után pedig aligha lesz olyan néző, aki ne akarná azonnal elindítani a következő részt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Puzsér Róbert: Bocsánatot kérek a nERDŐ című kulturális merényletért, alávalósága a magyar kultúra sérelmére elkövetett botrány
A Szélsőközép vezetője szerint a produkció „hitványság” lett, és elismerte, hogy a publikálás előtt nem is látta az epizódot. Szerinte a rajzfilm a „South Parkhoz foghatónak hirdette magát”, de végül „Ihos József, Sas József és az Aradi-Varga Show örököse lett.”


Puzsér Róbert kedden videóban kért bocsánatot a nERDŐ című animációs sorozatért, amelyet „kulturális merényletnek” nevezett. A publicista teljes felelősséget vállalt a projekt minőségéért, és élesen elhatárolódott a hozzá kapcsolódó termékektől és támogatói csomagoktól is.

„Mélyen tisztelt felhasználók! Ezennel töredelmesen bocsánatot kérek tőletek azért, amit munkatársaim oldalán, a nERDŐ című kulturális merénylettel a hazai nyilvánosság ellen elkövettem” – kezdte bejegyzését.

Hozzátette, hogy szívből bánja és szégyelli „a nERDŐ címre keresztelt hitványságot.” Szerinte a projekt „alávalósága nem pusztán az én személyes szégyenem, és nem pusztán a Szélsőközép szégyene, hanem a magyar kultúra sérelmére elkövetett botrány.”

Puzsér elmondja, a bocsánatkérésnek már a „közgyalázat megjelenése után közvetlenül” el kellett volna hangzania. Ezt azért halogatta, mert bízott benne, hogy a vizuálisan igényesnek tartott rajzfilm egy újraírással még menthető lehet. „Mára ez az illúzió szertefoszlott” – szögezte le.

A produkció színvonalát éles szavakkal illette, mondván, az

a „South Parkhoz foghatónak hirdette magát, de még Maksa Zoltán humorát is alulmúlta.” Úgy vélte, a gazdag magyar rajzfilmhagyomány folytatójának szánt sorozat végül „Ihos József, Sas József és az Aradi-Varga Show örököse lett.” majd

A publicista elismerte személyes felelősségét, noha a rajzfilm úgy került fel a csatornájára, hogy abból egy percet sem látott. Úgy fogalmazott, megbízott a stábtagok ízlésében, de „ez a kifogás nem állná meg a helyét.” Kijelentette: „Igenis gondot kellett volna fordítanom rá, és felelősséget kellett volna vállalnom a minőségéért, főleg úgy, hogy a készítők a stáblistára írták a nevem.” Külön kitért a projekt anyagi vonzataira is.

„A hatalmas arccal előadott merchandise ajánlatok, meg a pofátlan mohósággal beárazott támogatói csomagok pedig csak súlyosbítottak ezen” – írta, és bár ezek megalkotásában sem vett részt, az ezért való felelősség alól sem akar kibújni.

Puzsér a bejegyzés végén önkritikusan megjegyezte: „Nem voltam jó gazdája a Szélsőközépnek.” Egyúttal ígéretet tett arra, hogy a jövőben másképp kezelik az ilyen jellegű projekteket.

„A Szélsőközépre közelebb akkor tesz majd úgy, minthogyha rajzfilmstúdió volna, amikor valóban az lesz. Ha minden jól megy, soha napján.”

A nERDŐ című, közéleti szatírának szánt animációs sorozat idén februárban debütált a Puzsér Róberthez köthető Szélsőközép YouTube-csatornáján. A publicista posztja szerint a produkciót a magyar rajzfilmhagyományok folytatójának szánták, azonban a megjelenést követően rendkívül negatív fogadtatásra talált.

A kritikák politikai oldaltól függetlenül bírálták a sorozat humorát, dramaturgiáját és ritmusát. A sajtóvisszhangok többsége a koncepciót és a kivitelezést is „fáradtnak” minősítette, amely szerintük nem képes szellemesen megragadni a közéleti karikatúra műfaját.

A sorozat körüli felháborodást tovább erősítette, hogy a premierrel egy időben az alkotók webshopot indítottak, ahol a rajzfilmhez kapcsolódó termékeket és különböző árú támogatói csomagokat kínáltak.

Puzsér bocsánatkérése:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Azért jöttem vissza, mert nélkülem megszűnt volna a Sziget” - Gerendai Károly másfél milliárdos veszteséggel menti meg a fesztivált
Gerendai Károly a Telexnek adott interjújában jelentette be, hogy idén tudatosan másfél milliárdos veszteséget vállalnak a Sziget Fesztiválon. Az üzletember szerint ez egy befektetés a jövőbe, amivel a rendezvény élményalapú megújulását alapozzák meg.
F. O. - szmo.hu
2026. július 30.



A Sziget Fesztivál régi-új tulajdonosa, Gerendai Károly a Telex After című műsorában beszélt a fesztivál megmentésének körülményeiről, az új stratégiáról és arról, hogyan látja a Sziget jövőjét a megváltozott politikai és piaci környezetben. Gerendai elmondta, hogy bár hivatalos státusza még nincs a cégben, heti 4-5 napot a fesztivállal foglalkozik, miután nyolc év szünet után visszatért a tulajdonosok közé.

A beszélgetés elején kifejtette, hogy a Sziget jövőjének biztosítása érdekében idén tudatosan másfél milliárd forintos veszteséggel terveznek, amit egyfajta befektetésnek tekint. Szerinte a fesztiválpiacnak fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy mindent a sztárfellépőkre tesz fel.

„Le kell jönni arról a szerről, amin most az elmúlt időszakban nagyon erősen voltak, hogy mindent a sztárfellépőkre teszünk föl egy lapra, és ha sikerül épp jó sztárfellépőket szerezni, akkor majd eladunk sok jegyet, ha nem sikerül, akkor meg nem adunk el sok jegyet” – jelentette ki.

Úgy látja, egy külföldi fiatal nem fog csak azért repülőre ülni, hogy olyan előadókat nézzen meg Budapesten, akiket otthon is láthatna, ezért a Szigetnek plusz érveket, egyedi élményt kell nyújtania. Hozzátette, hogy a nagy nevek egyre kevésbé akarnak fesztiválokon fellépni, mert a szólókoncertekkel anyagilag és kreatív szempontból is jobban járnak.

Gerendai szerint a korábbi tulajdonosi kör minden pénzt a fellépőkre csoportosított át, ami az élményt nyújtó egyéb programelemek rovására ment.

A visszatérése után az egyik elsődleges célja az volt, hogy ezt a gondolkodásmódot megváltoztassa. A korábbi, adatvezérelt bookinggal kapcsolatban úgy fogalmazott, az torz eredményt hoz: „Ez egy ilyen önbecsapó helyzet tud lenni, hogyha azokat kérdezed csak, akik jönnek, hogy mit szeretnének, és nem azokat, akik nem jönnek, hogy miért nem jöttek és mit szerettek volna.”

A fesztivál zenei sokszínűségével kapcsolatban elmondta,

a fiatalok zenehallgatási szokásai megváltoztak, már nem műfajokban, hanem előadókban és slágerekben gondolkodnak, ezért a korábbi, tematikus színpadok modellje ma már kevésbé működőképes.

Ennek ellenére fontosnak tartotta egy új, magyar nagyszínpad létrehozását, hogy ezzel is üzenjék, a hazai előadókat újra komolyan veszik. A Bródy János életműve előtti tisztelgés ötletét is ő vetette fel, mert úgy érezte, fontos, hogy egy ilyen jelentős életművet még az alkotó életében megünnepeljenek. „Jó lenne nem kivárni a Bródynál is, az mégiscsak az az életmű, amit ő itt letett az asztalra, az egy annyira egyértelmű ügy” – indokolta a döntést.

Gerendai Károly furcsállja, hogy a korábbi években a Sziget elsősorban a legfiatalabb, legkevesebb pénzzel rendelkező korosztályt célozta meg.

Szerinte ez demográfiai és gazdasági szempontból sem volt logikus lépés, hiszen a Sziget mindig is egy többgenerációs fesztiválként működött jól. Ezzel kapcsolatban beszélt a legrosszabbul fogyó jegytípusról, a félárú diákbérletről is.

„Hát nagyon fura nekem is, és itt egy picit talán ebben az interjúban azt is mondtam, hogy hát nekem itt nagyjából meg is állt a tudásom” – ismerte el. Egyetlen racionális magyarázatának azt tartja, hogy mivel ennek a jegytípusnak az ára nem emelkedik, a diákok az utolsó pillanatig kivárnak a vásárlással, figyelembe véve például az időjárás-előrejelzést is.

„Csak azt senki nem gondolja hozzá, hogy nekem fel kell hozzáépíteni azt a művelődési házat is. És ugyanabból a bevételből kell mindezt kigazdálkodnom.”

A fesztivál magas áraival kapcsolatos kritikákra reagálva elmondta, a látogatók gyakran elfelejtik, hogy a Szigetnek a teljes infrastruktúrát fel kell építenie a semmiből. Ugyanez igaz a vendéglátósokra is, akiknek egy hét alatt kell kitermelniük a teljes költségüket, ami indokolja a magasabb árakat. Állítása szerint ma már nem vonzó a vendéglátósoknak a Sziget, és sokszor rá kell beszélni őket a kitelepülésre.

A kormányváltás utáni üzleti környezetről bizakodóan nyilatkozott, reméli, hogy a jövőben újra a teljesítmény fog számítani, nem a politikai kapcsolatok.

A Sziget szempontjából pozitív változásra számít, mert szerinte a korábbi kormány politikájával sok külföldi fiatal nem szimpatizált, ami visszatartó erő lehetett. Ugyanakkor felvetette, hogy a Sziget eddigi vonzerejéhez hozzátartozhatott az is, hogy egy „megtűrt” eseményként állt ki bizonyos értékek mellett egy olyan országban, ahol ezek nem voltak magától értetődőek. „Teljesen más dolog elmenni Hollandiába kiállni a szabadságjogok mellett, vagy Észak-Koreába.” Ez a fajta „megkülönböztetett státusz” szerinte most megszűnhet.

„Nem gondolom, hogy én nagyon alkalmas vagyok az ilyen típusú struktúrákban való működésre. Én ezt mindig az előző kormánynál is, meg az az előttin is mindenkinek elmondtam, hogy ha valaki kíváncsi az én szakmai véleményemre, akkor tök mindegy, hogy én kire szavazok.”

A beszélgetésben szóba került, hogy több zenekar, például a Gogol Bordello és a System of a Down is politikai okokból nem lépett fel Magyarországon. Gerendai elmondta, a kormányváltás után tervezik felvenni a kapcsolatot ezekkel az előadókkal. Saját politikai szerepvállalását kizártnak tartja. A korábban a Sziget portfóliójába tartozó Volt Fesztivál és Balaton Sound sorsáról elmondta, azokat a Superstruct azért szüntette meg, mert ráfizetésesek voltak. Jelenleg a Sziget talpra állítása a legfontosabb, nem újabb veszteséges projektek beindítása.

A Lupa-tó projektjét személyes kudarcnak éli meg.

„Nekem személyesen inkább kudarc sztori. Szerencsére a látogatóknak nem az” – fogalmazott, hozzátéve, hogy tévedett, amikor azt hitte, nagy igény van a magas minőségű szolgáltatásokra, és alulbecsülte, mennyire szélsőségesen időjárásfüggő a strand látogatottsága.

Végül elárulta, a Sziget nem hiányzott neki az elmúlt években, de a megmentése érdekében muszáj volt lépnie. „Nekem tök jó volt az életem anélkül, hogy én a szigettel kellett foglalkoznom... de nekem az a helyzet úgy tevődött föl, hogy akkor majd nem lesz, hogyha egyébként én nem lépek ebben.” Hosszú távú terveiről pedig így nyilatkozott: „Én azt remélem, hogy a lehető leggyorsabban sikerül eljutni oda, hogy ne legyen rám megint szükség.”

A TELJES BESZÉLGETÉS


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk