KULT
A Rovatból

Az év nagy meglepetéshorrorja – A Végső állomás: Vérvonalak friss, izgalmas, meghökkentő és nagyon véres, egyértelműen a franchise legjobbja

Ritka, hogy egy filmsorozat a 6. részével érjen a csúcsra, de most ez a helyzet. A Halál ezúttal sem kegyelmez, így tocsoghatunk a meglepő és válogatott halálnemekben.


A XXI. század első nagy horrorfranchise-a indult el 2000-ben, James Wong Végső állomás című filmjével, amely nagy feltűnést keltett, és szép sikert ért el, főként a kiváló koncepciójának hála. Nevezetesen, hogy egy fiatal srác (Devon Sawa) egy repülőút előtt előre látja a gép lezuhanását, így a barátaival együtt leszáll a gépről. A víziója pedig valóra válik, így a sajátja mellett megmentett számos életet. Csakhogy a Halált (direkt nagybetűvel) nem lehet átverni. Nekik valóban itt kellett volna hagyniuk ezt a világot a repülőn, ezért a Kaszás szépen sorban eljön értük, abban a sorrendben, ahogy amúgy elhaláloztak volna időrendben.

S itt nem egy nagy, fekete kámzsás, kaszával hadonászó entitást kell elképzelni (mint a Törjön ki a frász!-ban), hanem egyszerűen csak olyan láncreakciók indulnak be véletlennek tűnő apróságokból, amelyek végül az illető, általában nem túl szép kinyiffanását eredményezi.

A recept bejött, a Végső állomásból sláger lett, így érkezhettek a folytatások, kb. hároméves kihagyásokkal: a Végső állomás 2 2003-ban, a Végső állomás 3 2006-ban, A végső állomás 2009-ben, a Végső állomás 5 pedig 2011-ben került a mozikba, változatos minőséggel, de folyamatos megtérüléssel (olcsó filmek voltak, a brand neve így hozta mindig a várt anyagi sikert). A nézők pedig mindig várták, hogy vajon az aktuális új részben milyen tragédiával indul a haddelhadd, általában ugyanis ezek voltak az epizódok legszórakoztatóbb pillanatai. A második részben egy közúti, autópályás tömegkarambolban haláloznak el a delikvensek, a főszerepben egy fagerendákat szállító kamionnal; a harmadik elején sokak rémálma válik valóra, amikor egy hullámvasút siklik ki a pályájáról; a negyedikben egy autóverseny-pálya lelátójára csapódnak be a kisodródó kocsik, az ötödikben pedig egy hatalmas híd leszakadásának lehetünk szemtanúi.

S bár az ötödik halálmenet egész jóra sikeredett (főként a kifjezetten gyenge negyedik után), és anyagilag is sikeres lett (40 milliós költségeire 157 milliót hozott világszerte, ez pedig a 4. rész 186 milliója után a második legnagyobb összeg volt a franchise-on belül), valamiért mégis nyugdíjazta a New Line Cinema stúdió a Végső állomást. Meglepő módon 14 éven keresztül nem készült új etap, így sokan felkapták a fejüket, amikor bejelentették a Vérvonalak alcímmel készülő hatodik részt.

Az pedig kifejezetten ritka, hogy egy franchise-on belül a hatodik legyen a legjobb… Na de csak szép sorjában!

A Vérvonalakhoz nem valamelyik korábbi epizód rendezője tért vissza (1. és 3.: James Wong, 2. és 4.: David R. Ellis, 5.: Steven Pasquale), frissebb arcokat kerestek a direktori székekbe és a forgatókönyvírói posztokra is. Zach Lipovskyra és Adam B. Steinre minden bizonnyal a 2018-as Szörnyszülöttek című filmjük okán esett a választás, és nem a Kim Possible (Kis tini hős) című animációs sorozat 2019-es tévéfilmes élőszereplős feldolgozása miatt. A szkriptet pedig az Aki bújt, a Sikoly 5. és 6. része, valamint az Abigail írója (vagyis a Radio Silence nevű rendeződuó filmjeiért felelős), Guy Busick, illetve Lori Evans Taylor dobták össze, s bizony mindannyian kitűnő munkát végeztek.

A Végső állomás: Vérvonalak ugyanis ügyesen újít, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy érdekes új adalékkal egészíti ki a már ötször látott alapsztorit. Filmünk ugyanis az 1960-as években kezdődik, amikor Paul (Max Lloyd-Jones) leánykérés végett elviszi a szerelmét, Irist (maga Stargirl, vagyis Brec Bassinger) egy újonnan nyílt hatalmas kilátótorony tetején lévő puccos étterem megnyitójára. Itt pedig végignézhetjük, ahogy robbanások, üvegpadlótörések és a torony ledőlése során milyen változatos halált hal rengeteg ember. Fantasztikus és emlékezetes nyitány. Persze az egészet csak Iris látta előre, aki így meg is ment mindenkit. És hoppá, ugrás a jelenbe, kábé hatvan évvel későbbre.

Iris unokája, vagyis a főhősnőnk, Stefani (Kaitlyn Santa Juana) folyamatosan a nagyanyját és a torony ledőlését látja rémálmaiban, így hazautazik az egyetemi koleszéből, hogy kiderítse, miért látja azt, ami valóban megtörtént 60 évvel korábban, de amiről nem is kéne tudnia. A nagyanyját ugyanis egyáltalán nem ismeri, mivel Iris elhagyta a férjét és a két gyermekét, pontosan úgy, ahogy az ő anyja, vagyis Iris lánya, Darlene (Rya Kihlstedt) is elhagyta őt magát és az öccsét, Charlie-t (Teo Briones). Stefani így felkeresi a remeteéletet választó és zavart idős Irist (Gabrielle Rose), aki az elkerülhetetlenről papol neki, és figyelmezteti, az ő halála után a leszármazottai következnek.

Hiszen, ha nem látja anno a víziót a toronyról, és nem menti meg azt a rengeteg embert, akkor vele együtt a gyermekei és az unokái sem léteznének, a Halál pedig jön rendet tenni…

Ebből is látszik, hogy a Vérvonalak frappáns alapsztorival készült, szerencsére azonban a film erényei nem merülnek ki ennyiben. A történet folyamatosan tartogat a számunkra csavarokat, és azzal is nagyon sokat játszik, hogy melyik karakterre leselkedik épp veszély. Hogy ki a következő. Emellett talán a legvéresebb menet is a franchise-ban, valóban durva és válogatott halálnemekben tobózdhatnak a nézők, szóval akad bőven izgulnivaló. Nem igazán a félelemkeltésre játszik (ez talán kevésbé volt célja eddig is a sorozatnak), hanem inkább a meghökkentésre, a suspense-re és a vérengzésre. Ezeket pedig egytől egyig hozza is, úgy, ahogy azt a műfaj megköveteli.

Kétségtelenül az év egyik nagy meglepetése és egyben az egyik emlékezetes horrorja.

A Vérvonalak tehát bizonyítja, hogy van még kraft a Végső állomásban, és hogy érdemes volt 14 évet várni a hatodik epizódra, ami szépen megünnepli a franchise kezdetének 25. évfordulóját. S úgy tűnik, nem ez a film temeti majd el a brandet, hiszen több mint 51 millió dolláros nyitóhétvégével starolt az USA-ban, ami bőven a legsikeresebb résszé teszi a Vérvonalakat. S talán nem kell újabb 14 évet várni a folytatásra. Bár lehet, hogy épp a nagy szünetben rejlik az ereje…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET: