SZEMPONT
A Rovatból

Az élet Londonban: "Most minden bizonytalan, nem tudjuk azt sem, hogy maradhatunk-e"

A harmincas Bea öt éve él kint. Szereti a munkáját és a várost, nem szívesen költözne haza, de lehet, hogy nem rajta fog múlni.


„Városi legenda, hogy itt mindig esik” – mondja Bea, amikor arra kérem, mondja el, milyen sztereotípiák élnek bennünk Angliával és Londonnal kapcsolatban. A párja már Londonban élt, amikor megismerkedtek és összejöttek, miatta költözött ki öt évvel ezelőtt. Szerettük volna megtudni tőle, hogy mennyire könnyű vagy nehéz kint boldogulni magyarként, kelet-európaiként, és mit gondol a Brexitről.

„Az első kultúrsokk vagy nehézség abból adódott, hogy itt egészen másféle angolt beszélnek, mint amit Magyarországon az iskolákban tanítanak, és más kifejezéseket használnak, mint amiket az amerikai filmekben hallunk, meg kellett szoknom a kiejtést is, ezért hónapokig nem mertem telefont használni” - kezdi Bea a különbségek részletezését.

A másik furcsaság az volt számára, hogy Londonban az emberek jókedvűek, mosolyognak, barátságosak, senki sem frusztrált, mindenki udvarias – akkor is, ha csak felszínesen is. Az angolok szerinte akkor is képesek sorban állni, ha csak hárman várnak egy buszmegállóban. „És nincsen olyan, hogy vársz a sorban, de elég vág valaki, te meg elküldöd az anyjába. Állandóan azt kérdezik udvariasságból, hogy 'How are you?', „Hogy vagy?', és amikor először kérdezték azt tőlem, elkezdtem őszintén elmondani, hogy vagyok – válaszra sem méltattak. Úgyhogy rájöttem, hogy ez csak egy udvarias szokás, azt kell rá mondani, hogy 'Fine, thanks' és kész.”

Az angolok Bea tapasztalatai szerint amúgy sem barátkoznak könnyen, nehezen engedik közel magukhoz a külföldieket. Kedvesek, elvannak a kollégáikkal. „De soha nem lesz velük olyan a kapcsolatod itt Londonban, mint mondjuk egy másik kelet-európaival, például egy románnal, akivel két hét után a legjobb barátok lesztek. Jellemző egyébként, hogy

otthon azt szoktam meg, hogy mindenkit gyűlölünk, aki körülöttünk lakik, aztán kijöttem, és itt szlovákokkal, románokkal, csehekkel, lengyelekkel vagyunk puszipajtások. Egy hajóban evezünk.

Na, ez is más, hogy itt nincsen zsidózás, cigányozás, románozás stb. Létezik ugyan Angliában szalonrasszizmus, de nyíltan nem találkoztam még semmilyen ehhez hasonló gyűlölettel. Az egyetlen utálat, az az, ami egységesen a kelet-európaik ellen irányul, de az sem olyan durva.”

Hogyan kezdett el dolgozni?

"Mentem körbe a városban, és ahol ki volt írva, hogy pincérnőt keresnek, oda bementem, mert akkor még nem tudtam jól angolul, és úgy gondoltam, így megtanulhatok, gyakorlásnak jó lesz. Jó is lett, fel is vettek. Később, amikor már jobban beszéltem angolul, kávézóba jelentkeztem. Fontosnak tartottam, hogy ha tovább akarok lépni, lássák, hogy van munkatapasztalatom. A kávézóból már tudtam jelentkezni irodai munkára. Egy év elég volt ahhoz, hogy feljebb lépjek."

A hétköznapokban Bea számára most az a legnehezebb, hogy a nyolcmilliós Londonban, amelynek a területe is tízszer nagyobb, mint Budapest, hatalmasak a távolságok és sokat kell utazni. „A barátnőmék például majdnem Budapest-Siófok távolságra laknak tőlem, és ha elmegyünk bulizni, annyi időt töltünk utazással, mintha Budapestről elmennénk Szegedre. Már az is könnyebbség, ha az ismerősök, barátok csak egy-két kerülettel laknak arrébb.”

És ez, vagy a napi akár három órát munkába utazás teljesen normális. A biciklit szerinte Londonban el lehet felejteni, rém fárasztó, annyira messzire van minden egymástól. Úgy véli, akár barátságok mehetnek tönkre a távolság miatt; az egyik budapesti barátnőjével ugyanis többet találkozik, mint egy másikkal, aki egy évvel utána költözött ki Londonba.

„Az is nagy különbség, hogy itt nincsen akkora éjszakai élet. Míg Budapesten éjfél előtt nem is indul be igazán a buli, és reggel hétig csapatjuk, Londonban már este nyolctól lehet bulizni, és hétköznap éjszaka minden pub bezár tizenegykor. Itt senki nem megy bele hajnalig az éjszakába. Pénteken rendszerint éjfélig tartanak nyitva, szombaton kettőig, de azok is jellemzően a belvárosban. Viszont az éjszakai buszhálózat nagyon jó, csak a vonatok nem járnak.

Ami még nem jellemző, nem is divat, az az, hogy a hétvégi buli előtt valakinél alapozzanak. Bea szerint nyilvánvalóan azért, mert anyagilag megengedhetik maguknak, hogy beüljenek valahová és ott igyanak. A magyarok az alapozás hagyományát ugyanúgy folytatják, mint otthon, csak éppen korábban mennek át egymáshoz.

És mit szól azokra a megjegyzésekre, hogy kár kimenni, mert ott sincs kolbászból a kerítés? Bea válasza az, hogy

de, itt kolbászból van a kerítés, és nekem senki ne mondja, hogy nem lehet kint karriert csinálni, mert aki akar, az tud.”

Aki nem akar nagy karriert, az is elvan. Nem akar mindenki meggazdagodni. Úgy látta, van, akinek már az is elég, hogy kint lakik Londonban, egy szabad országban, van egy kis félretett pénze, amit arra tartogat, hogy ha nyugdíjas korú lesz, akkor abból hazaköltözzön Magyarországra.

„Itt az a jó, hogy előre lehet haladni a ranglétrán, akkor is, ha nem vagy senkinek az embere. Itt azt ismerik el, ha valaki jól dolgozik, - márpedig a kelet-európaiak nagyon jól dolgoznak -

itt nincs ilyen, hogy csak akkor lehet valaki supervisor, ha ismeri a tulajt, vagy a cégnél a micsodának a kicsodája.

Nem ezen a fajta kapcsolati hálón alapul a ranglétra. A konyhai mosogatóból tényleg főszakács lehet valaki, ismerek ilyet, de akár étteremvezető is lehet valakiből.”

Arra a Magyarországon elterjedt sztereotípiára, hogy „Na, Londonban lakik, akkor ez is csak mosogat”, azt feleli, hogy ez hülyeség. A barátai többségének jó munkája van, és sokan nem a vendéglátásban dolgoznak, nem is ott kezdték. Bea is csak azért vállalt először pultos munkát, mert nem a tanítói végzettségével akart elhelyezkedni. Nem akar kint tanítani. Akinek jó szakmája van, kaphat hasonló munkakörben állást.

„A magyarokkal egy baj van: nincsen önbizalmuk. A lakótársamon is láttam ezt. Pénzügyi területen dolgozott otthon, de öt éven keresztül nem mert pénzügyi területre jelentkezni.

Londonban vendéglátózott, de utálta, mi meg úgy könyörögtünk neki, hogy jelentkezzen a végzettségének megfelelő helyre, már az önéletrajzát is megírtuk, Réka, a barátnőm meg elküldte a lány önéletrajzát ahhoz a céghez, ahol ő dolgozott, és be is hívták, de először az interjúra sem mert elmenni. Végül elment, hat jelentkező közül őt választották, fel is vették, és fél év után elő is léptették. Szóval akinek van önbizalma, az munkát is tud szerezni.”

Ami még nagyon szimpatikus Bea számára, és ami miatt szívesen maradna Londonban, az, hogy nem érzékeli „azt a fajta negatív és lehúzó attitűdöt”, mint otthon. „Kint rendszerint nem szövi át folyamatosan a mindennapokat a politika, normál esetben senki sem politizál, nem ez a beszélgetések témája, és bár valószínűleg itt is létezik korrupció, mi ebből semmit nem érzékelünk, feltűnően nem látni. Nem szűrődik át a hétköznapokban, nem érzed azt, hogy ökölbe szorul a gyomrod.”

Politika alól az egyetlen kivétel a Brexit. Ez állandó téma. Kriptahangulat van.

„Tavaly ilyenkor ez még nem érződött, ám most mindenki erről beszél állandóan, és mindenki el van keseredve.”

A Brexit réme Bea szerint olyan erősen érezteti hatását, hogy a kelet-európaiak közül sokan már most mennek tovább másik államba: a legtöbben Németországba, Máltára, Írországba és Hollandiába költöznek át. Sokan készülnek haza, de még többen mennek ezekre a helyekre.

A lengyelek viszont elkezdtek hazaköltözni, mert ott már jobb a gazdaság helyzete. A lengyelek között sok a vidéki, összegyűjtöttek annyi pénzt, hogy otthon vegyenek maguknak házat, elindítsák a saját vállalkozásukat. Azok nyilván maradnak, akik letelepedési vízumot kértek.

„Én olyannal még nem találkoztam, aki a Brexitet jó dologként fogta volna fel.

Nem tudjuk, milyen papírokat kell beszereznünk, ezeket egyáltalán be tudjuk-e szerezni. Jelentkezzünk letelepedésért vagy ne? Megvárjuk a Brexitet vagy inkább ne? És hiába vagyok itt 5 éve, lehet, hogy simán hazaküldenek. Már olyan rémtörténetet is hallottam, hogy valaki befizetett egy rakás pénzt az állampolgárságra, és nem kapta meg.

Nem lehet tudni egyelőre semmit, azt sem, hogy mi, magyarok maradhatunk-e?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a vagyonkimentésről: A NER-lovagok nem szaladgálnak bőröndökkel a határon
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a NER-vagyonok visszaszerzése egy hosszú és bonyolult jogi folyamat lesz. Úgy látja, a nemzetközi szinten tartott vagyonok felkutatása nem hónapok, hanem évek kérdése.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 02.



Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egy bejegyzésében árnyalja a „vagyonkimentésről” szóló közbeszédet, amelynek már a nyitánya is egyértelművé teszi az álláspontját: „A NER pénz nem fut. A NER vagyon fel lett építve.”

Úgy látja, a jelenlegi diskurzus túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet. „Az elmúlt napokban azt látom, hogy egyre többen beszélnek úgy »vagyonkimentésről«, mintha az egy hirtelen, kapkodó mozdulat lenne” – írja, hozzátéve, hogy ez a kép félrevezető.

Kifejti, hogy ezek a vagyonok nem pillanatok alatt jöttek létre, és nem egyetlen helyen tárolják őket. Szerinte egy ilyen mértékű vagyon felépítése évekig tartó, sokszínű folyamat.

„Mit jelent ez? Azt, hogy: több országban van jelen, több eszközben van tartva, cégeken, alapokon, befektetéseken keresztül működik”.

Tarjányi hangsúlyozza, ez a nagy vagyonok általános működési módja. A szakértő szerint a legnagyobb félreértés a folyamat jellegét övezi. Azt állítja, a kommunikáció gyakran azt a benyomást kelti, mintha a NER-hez köthető személyek készpénzzel teli táskákkal menekülnének. „Ez nem a valóság” – szögezi le.

Úgy látja, a pénz nem tűnik el, hanem a pénzügyi rendszeren belül mozog. „Átrendeződik. Átkerül. Átstrukturálják.” Rámutat, hogy a globális pénzügyi rendszerben léteznek olyan szolgáltatók, különösen a Közel-Keleten, Ázsiában vagy Latin-Amerikában, amelyek éppen az ilyen helyzetekre specializálódtak, amikor a tulajdonosok biztonságos helyet keresnek a vagyonuknak.

A kulcskérdés szerinte nem az, hogy van-e pénzmozgás, hanem az, hogy ezt hogyan értelmezzük: pánikreakcióként, vagy egy olyan rendszer előre megtervezett lépéseként, amelynek mindig is volt forgatókönyve a vészhelyzetekre.

Ezzel kapcsolatban a sajtó felelősségét is felveti: „Kevesebb hangulatkeltés és nagyobb pontosság kellene a médiában…”

Tarjányi szerint a jövőbeli kormány feladata rendkívül nehéz lesz. Óva int attól, hogy bárki könnyűnek állítsa be ezt a folyamatot.

„Az új kormánynak a vagyonok visszaszerzése hosszú menet lesz. Évek!!!”

Végül a jogállami garanciákra hívja fel a figyelmet. „Ha valaki – legyen az személy vagy cég – bizonyítani tudja, hogy jogszerűen rendelkezett a pénzzel, akkor az államnak vissza kell adnia azt.” A szakértő szerint ilyen esetekben a zárolásokat fel kell oldani, sőt, az államnak akár kártérítési felelőssége is felmerülhet. „Egyszóval ez kemény munka lesz…” – zárja gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Fekete-Győr András: Orbán helyében inkább azon aggódnék, hogy mi lesz, amikor végre megnyitják a Kónya-féle kegyelmi aktákat
A politikus Facebook-posztban bírálta Orbán Viktort az Európai Bíróság ítélete után. Fekete-Győr szerint "a magyarok már átléptek a maffiaállamán, és legfeljebb csak szánalommal figyelik a kapálózását”.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 03.



Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom alapítója a közösségi oldalán fejtette ki véleményét az Európai Unió Bíróság magyar „gyermekvédelmi” törvénnyel kapcsolatos ítéletéről és a leköszönő kormányfő arra adott reakcióiról. A politikus szerint szórakoztató figyelni a bukott miniszterelnök utolsó erőfeszítéseit. Úgy véli, a közvéleményt már egyáltalán nem érdekli, mit tesz vagy nem tesz a leköszönő kormány.

Fekete-Győr azt állítja,

a volt kormányfő „már a múlt embere, aki a saját összeomlott kártyavárának a romjain próbálja elhitetni magáról, hogy még mindig ő osztja a lapokat”.

A politikus szerint hiába levelezget Sulyok Tamás köztársasági elnökkel, mert „a valóságban a magyarok már átléptek a maffiaállamán, és legfeljebb csak szánalommal figyelik a kapálózását”.

Levelezgethet Sulyok Tamással hajnaltól napestig, de a valóságban a magyarok már átléptek a maffiaállamán, és legfeljebb csak szánalommal figyelik a kapálózását.

A poszt írója szerint a korábbi kormány tizenhat éven keresztül próbálta megosztani a társadalmat „mesterségesen generált, »gyermekvédelminek« hazudott aljas uszítással”, és ezzel ártatlan embereket állított célkeresztbe. Fekete-Győr úgy látja, „ennek az undorító kirekesztősdinek vetett véget április 12-én a magyarok elsöprő többsége”.

Felidézte, hogy

a vitatott jogszabály „puszta politikai haszonszerzésből, a leghitványabb módon egy kalap alá vették a pedofil bűnözőket a meleg honfitársainkkal”.

Állítása szerint most, hogy az Európai Bíróság is kimondta az ítéletét, „végleg lerántotta a leplet erről az államilag szervezett, homofób megbélyegzésről”, Orbán Viktor még mindig egy „genderpropaganda nevű ócska fantommal viaskodva” igyekszik eljátszani a nemzetmentő szabadságharcost.

Fekete-Győr szerint ma már egyértelmű társadalmi akarat van egy olyan Magyarországra, „amely nem a megosztásra és a kirekesztésre, hanem az emberi méltóságra, az egyéni szabadság megkérdőjelezhetetlen tiszteletére, a magánélet szentségére és az európai szolidaritásra épül”.

A politikus a „most felálló rendszerváltó parlament” felelősségének nevezte, hogy a következő hónapokban törölje el a „putyini kottából átvett propagandatörvényeket”. Ezzel együtt egy olyan új gyermekvédelmi törvényt kell alkotni, amely szerinte „nem ártatlan kisebbségeket bélyegez meg, hanem tényleges védelmet nyújt a valódi szexuális ragadozókkal szemben”.

Innen is üzenem a bukott miniszterelnöknek: a helyében én mélységesen befognám a számat, és inkább azon aggódnék, hogy mi lesz, amikor a következő hónapokban végre megnyitják a Kónya-féle kegyelmi aktákat!

Végül Fekete-Győr azt írta, nem akarja megzavarni a volt miniszterelnököt a „politikai önfelszámolásban”, és nyugodtan írogathatja tovább „az értelmetlen leveleit a saját kis bukott bábjainak”. Azt tanácsolta neki, egy dolgot azonban jobb, ha az eszébe vés: „a történelem és a szabad Magyarország már túllépett rajta, a politikusbűnözők korszakának végérvényesen leáldozott!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: A csontvázhullás megkezdődéséhez és az Orbán-párt népszerűségének bezuhanásához még az új kormány megalakulására sem volt szükség
Vidéki Prókátor egy friss posztban fejtette ki, hogy a választás utáni események, mint a Hankó-ügy, igazolják a korábbi forgatókönyvét. Szerinte a Fidesz népszerűségének bezuhanása már az új kormány megalakulása és az elszámoltatás megkezdése előtt beindult.


Vidéki Prókátor egy friss bejegyzésben vette sorra, hogy a választás utáni események, köztük a Medián egyik felmérése és a Hankó-ügy, az ő korábbi elméletét látszanak igazolni. A szerző szerint a történések „alátámasztani látszanak a kétlépcsős rendszerváltással kapcsolatos, választást megelőzően közzétett elméletem megalapozottságát és megvalósíthatóságát”.

Ennek a forgatókönyvnek az volt a lényege, hogy amennyiben a Tisza Párt nem szerez kétharmados többséget, a kormányváltást követően „rövid időn belül olyan mennyiségű csontváz fog kiesni a szekrényből”, hogy a Fidesz támogatottsága bezuhan. Úgy vélte, „ennek, meg a propaganda letekerésének köszönhetően az Orbán-párt népszerűsége nagy valószínűséggel levihető azon szint alá, mely a 2/3-os többség megakadályozásához szükséges”. A poszt írója szerint a második fázisban már könnyen elérhető lett volna a cél. „Ha pedig ez bekövetkezik, akkor a második lépcsőben, egy időközi választás révén már létrehozható az alkotmányozó többség.”

„Szerencsére azonban úgy alakult, hogy a gyakorlatban nem szükséges kipróbálni az elmélet megvalósíthatóságát” – írja a szerző.

Meglátása szerint a Fidesz népszerűségének csökkenése és a kellemetlen ügyek napvilágra kerülése már a kormányváltás előtt megindult.

„Amúgy ma már az is megállapítható, hogy a csontvázhullás megkezdődéséhez és az Orbán-párt népszerűségének bezuhanásához még az új kormány megalakulására és az új kormány intézkedéseire sem volt szükség”

– állítja.

A bejegyzést egy kérdéssel zárja, amely a jövőbeli kormányzati lépések lehetséges hatásaira utal: „MI lesz itt akkor, ha az új kormány elkezdi a munkát, elzárja a propaganda és a NER gazdasági hátországának közpénzcsapjait, nyilvánosságra hozza az Orbán-rendszer idején elkövetett bűnöket és nekiáll az elszámoltatásnak?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hankó Balázs nem emlékezett rá, pontosan miért adott 500 milliót egy két héttel azelőtt létrejött cégnek
A miniszter az Egyenes Beszédben próbált válaszolni arra, hogyan kerülhetett 17 milliárd forint Fideszhez köthető szervezetekhez és előadókhoz a választások előtt a Nemzeti Kulturális Alapból. Hankó szerint a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok melletti kiállás döntött.


Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter az ATV Egyenes beszéd című műsorában reagált a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli pénzosztási botrányra. A miniszter szerint az eljárás jogszerű volt, a döntések pedig ízlésbeli kérdések, amelyek a hazaszeretetet és a magyar büszkeséget erősítő kultúrát hivatottak támogatni.

A beszélgetés elején Hankó Balázs kifejtette, hogy az NKA ideiglenes kollégiumát, amely a vitatott támogatásokat kiosztotta, maga a Nemzeti Kulturális Alap bizottsága hozta létre a korábbi évekből megmaradt, az ötöslottó bevételeiből származó „tartalék” szétosztására. Azt állította, hogy a testület tagjai, köztük saját minisztériumának munkatársai, több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, így „az ő kulturális rálátásuk megalapozott”.

Rónai Egon műsorvezető felvetésére, miszerint a testület egyik tagja, Ughy Attila szerint lényegében csak jóváhagyták az eléjük tett javaslatokat, a miniszter nem reagált érdemben. A tárcavezető elmondta, hogy az elmúlt másfél évben összesen mintegy 17 milliárd forintot osztottak szét közel 1100 nyertes pályázó között.

Amikor a műsorvezető felhozta, hogy Kis Grófo és Dopeman is úgy kapott 5-5 millió forintot, hogy állításuk szerint felhívták őket, hogy pályázzanak, a miniszter azzal hárított: „Hát ha nem tudott volna róla, akkor nem nyújtotta volna be a pályázatot.”

A miniszteri keretből kiosztott százmilliós támogatásokkal kapcsolatban Hankó Balázs több ponton is bizonytalannak tűnt. Amikor Rónai Egon Fásy Ádám lánya, Fásy Zsüli 101 milliós támogatásáról kérdezte, a miniszter először egy Munkácsy-kiállításra emlékezett, majd javított, mondván:

„A magyar kultúráról szóló, többrészes dokumentumfilm készítése” volt a cél. A Mága Zoltán fotósához köthető, alig egy héttel a támogatás elnyerése előtt bejegyzett cégnek juttatott félmilliárd forintról azt mondta, az egy országos koncertsorozatot finanszíroz.

Arra a felvetésre, hogy egy frissen alapított, múlt nélküli cégnek hozomra adtak ekkora összeget, úgy reagált: „Nézzük meg, hogy milyen kulturális tartalmat fog biztosítani.”

Hasonlóan kitérő választ adott a szintén újonnan alapított, egy Fidesz-alkalmazott tulajdonában álló Part Event Magyarország 450 milliós támogatására is, mindössze annyit közölt, a cég által szervezett koncertek egy része már lezajlott. A miniszter azzal védekezett, hogy a döntéseket nem a cégek múltja, hanem a benyújtott pályázatok tartalma alapján hozzák meg.

„Lehet, hogy ön cég alapján dönt – vagy lehet, hogy mások cég alapján döntenek –, én a kulturális tartalom alapján hozom meg a döntést” – mondta.

Amikor Rónai Egon megkérdezte, hogy mi volt ez a kulturális tartalom, Hankó azt válaszolta: „A kulturális tartalom, mint, hogy végigbeszéltük, az adott koncertek, események, amelyeket a miniszteri keret esetén a felterjesztések tartalmaztak”.

„Szóval nem emlékszik rá, hogy mire adta?” - jött a kérdés.

„Tulajdonképpen a miniszteri keret esetében meghatározott szakmai konzultációt követően az adott kulturális tartalom kerül támogatásra, és ennek megfelelően a születnek maga döntések” - válaszolta a miniszter, Azt nem volt hajlandó elárulni, kikkel konzultál szakmailag, többszöri visszakérdezésre is csak annyit mondott, hogy a kollégáival.

Az érintett Fidesz-alkalmazott épp az, akinek a lakásában sajtóértesülések szerint a Magyarországra menekült lengyel igazságügyi miniszter-helyettes lakik, aki ellen hazájában büntetőeljárás folyik. De Hankó szerint ennek semmi köze a támogatáshoz.

A miniszter a botrány hatására bejelentette, hogy a Nemzeti Kulturális Alap bizottságától részletes beszámolót kért, és kezdeményezte, hogy mind az 1100 támogatott nyújtson be egy időközi pénzügyi és szakmai beszámolót.

Amikor a műsorvezető szembesítette azzal, hogy az Edda egyetlen Aréna-koncertre 150 millió forintot kapott, ami a piaci árakat messze meghaladja, a miniszter azzal érvelt, hogy egy Kossuth-díjas előadóművészről van szó, akinek „a magyar kultúrában jelentős volt a hozzáadott értéke”. A fővárosi független társulatok ehhez képest összesen kaptak 1,3 milliárd forintot. Hankó Balázs szerint a függetlenek támogatása a tavalyi 800 millióhoz képest így is emelkedett.

A miniszter a politikai részrehajlás vádját azzal utasította vissza, hogy a kulturális döntések ízlésbeli kérdések. Szerinte a támogatási politikát egyértelmű elvek vezérlik.

„Akik a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok mellett állnak, az alapvető döntési elv kell, hogy legyen a kulturális döntések során – legalábbis mi ezt az elvet követjük.”

Arra a kérdésre, hogy létezik-e olyan magyar kultúra, amely nem a hazaszeretet mellett áll ki, igennel felelt.

Van olyan kultúra, amely magyar nyelven szól, de nem a magyar hazaszeretet mellett áll ki.

Hozzátette, a kormány feladata az, hogy a nemzeti büszkeséget erősítő alkotásokat támogassa. „Az ember érti és érzi azt, hogy a hazáját szereti, és nekünk büszke magyarokként kell azt a kultúrát támogatni, amely ezt a büszkeségünket erősíti meg” – fogalmazott.

A beszélgetés végén Hankó Balázs megerősítette, hogy a parlamentben az Oktatási Bizottság alelnöke lesz. Védelmébe vette az egyetemi modellváltást, mondván, annak eredményeként megduplázódott a világ legjobb 5 százalékába tartozó magyar egyetemek száma. „6 egyetemünk volt a világ legjobb 5 százalékában; most úgy adom át, hogy 12 egyetemünk van a világ legjobb 5 százalékában” – jelentette ki. Az SZFE-n és a MOME-n zajló tiltakozásokat azzal magyarázta, hogy a művészeti területeken mindig vannak „ízlések közötti viták”.

A teljes interjú


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk