Az elárverezett ingatlanokat vissza kell adni, az elbukott devizahiteles pereket semmissé kell tenni - Marczingós László a devizahitelekről
Két kormánypárti képviselő, Hantos István és Melléthei-Barna Márton egyetlen törvénnyel függesztené fel a devizahiteles pereket és az ezekhez kapcsolódó végrehajtásokat. Javaslatuk szerint a felfüggesztés a jogszabály erejénél fogva, hivatalból és soron kívül történne meg, és egészen addig tartana, amíg a devizahiteles szerződések jogkövetkezményeit egy új, önálló törvényben nem rendezik.
Jó kiindulópont-e a két képviselő javaslata a devizahiteles perek felfüggesztéséről? Milyen buktatói lehetnek a folyamatnak, és mi lehet a végleges rendezés? Erről beszélgettünk Marczingós László ügyvéddel, aki tavaly az Európai Bíróság előtt olyan pert nyert egy devizahiteles ügyben, aminek messzemenő következményei lettek nagyon sok más devizahiteles ügyre is.
— Napirendre kerül egy javaslat a devizahiteles perek és az ezekhez kapcsolódó végrehajtások felfüggesztéséről. Mit szól hozzá?
— Ha megnézzük a parlamenti előterjesztést, akkor láthatjuk, hogy ez két egyéni képviselő indítványa. Ez csak azért nagyon fontos, és egyáltalán nem mindegy, mert két remek jogász meglátta a szükségességét ennek a rendezésnek, és nem várt arra, hogy mit lép a kormány. Az Igazságügyi Minisztérium ugyanis nem lépett ebben a kérdésben semmit, pedig napok óta bombázom őket, hogy lépéskényszerben vannak az uniós jogállamisági követelmények miatt.
— Jó kiindulópontnak tartja az indítványt?
— Ez nagyszerű, főleg azért, mert egy évvel ezelőtt magam is ezt javasoltam. De van egy nagyon fontos dolog, amiben ez a javaslat kiegészítésre szorul.
Tehát úgy általában, hogy majd a jövőben születik egy most nem látható célú és megoldású törvény, erre hivatkozva nem lehet felfüggeszteni az eljárásokat. Ez szembemenne a jogállamisági és jogbiztonsági elvekkel. Utalok arra, amiről a sajtó is írt, amikor a Jobbiknak volt hasonló tárgyú népszavazási kérdése, ami elutasításra került. Akkor én írtam a fellebbezést, és a Kúria elutasította a jogorvoslati kérelmemet. Nagyon szépen összefoglalta, hogy nem lehet csak úgy szíre-szóra felfüggeszteni az eljárásokat, hanem nevesíteni kell azt a célt, amit el kívánunk érni, és amire várni kell. Akkor van értelme a perek felfüggesztésének, hogyha a Lex Marczingos néven említett törvényjavaslatom továbbdolgozva bekerül a parlament elé. Azaz: helyezzék hatályon kívül azokat a DH (devizahitel) törvényeket, amelyek az Európai Unió ítélkezési gyakorlata szerint irányelvet sértőek, mivel nem teszik lehetővé a fogyasztóknak azon jogaik érvényesítését, hogy az érvénytelen szerződést ne lehessen érvényessé nyilvánítani, és ne lehessen oda behelyettesíteni semmilyen többlettartalmat, hanem
Egyelőre még nem született meg, vagy legalábbis én nem tudok ilyen törvényjavaslatról, de ez nem jelent semmit, lehet, hogy három nap múlva benyújtja egy egyéni képviselő. Fontos, hogy a kettőnek egymás mellett kell mozognia. A végrehajtások és a polgári perek felfüggesztése azért indokolt, hogy az állam szervei (a végrehajtási szervek, a bíróságok) legalább több kárt ne okozzanak, mint amit eddig okoztak. Illetőleg csökkenteni kell a perek számát, mert semmi értelme nincsen olyan polgári pereket lefolytatni, amiket törvényileg is lehetne szabályozni az uniós jog alapján.
— Felmerült olyan vélemény is, hogy a felfüggesztés hátrányos lehet azoknak, akik jó eséllyel pert nyernének a bankokkal szemben. Ők így anyagilag rosszul járhatnak.
— Értem az aggályt, foglalkoztam is vele, és erre konkrétan tudok válaszolni. A magyar bíróságok szűkítik az Európai Uniós jog és az Európai Bíróság ítéleteinek a hatályát, amihez nincsen joguk. Ez megint súlyos törvénytelenség, jogellenesség. Ugyanis két ok miatt lehet egy szerződés érvénytelen a bírói felfogás szerint: van az úgynevezett átváltási rés sérelme, amit helytelenül árfolyamkockázati tájékoztatásnak hívnak a bíróságokon, és van a vételi és eladási árfolyamok alkalmazásával kapcsolatos érvénytelenség. Hiába mondta ki az Európai Unió Bírósága számos ítéletben, hogy mindazon szerződés teljes egészében érvénytelen, ami tartalmazza a vételi és eladási árfolyamok alkalmazását,
Ezért eltolták a dolgot egy bizonyítási kényszer felé, hogy egyenként bizonyítsák be a fogyasztók, hogy ők rossz tájékoztatást kaptak. Ennek az a következménye, hogy a Kúria már „kilőtte” azokat a gépjármű-finanszírozási cégeket, ahol az elmúlt 10-15 éves bírósági gyakorlatból nagyon jól tudjuk, hogy rossz volt a tájékoztatás. Ezeket az egyszerűbben megítélhető ügyeket a fogyasztók sorra nyerik, és nagyon sokan vannak, akiknek pénz-visszakövetelési igényük van. Számos jogi képviselő úgy tartja, hogy egy 2-3 hónapos perfelfüggesztés, ameddig nem rendezik az egészet, súlyos joghátrányt okoz nekik, mert ők már kapnának vissza pénzeket. Ezek az ügyek egyébként értéküket tekintve marginálisak a devizahiteles válságban. Hiszen az ingatlanalapú finanszírozásnál, tehát a jelzálog-finanszírozásnál a Kúria akadályozta az uniós jog érvényesülését. Tehát ezek a szerződések hiába voltak a jog által érvénytelennek nyilvánítva, a Kúria mégis érvényessé tette őket azzal, hogy az MNB árfolyamát behelyettesítette.
Ám abban igazuk van, hogy lehetőséget kell adni a fogyasztónak arra, és ez egy uniós jogi alapelv, hogy ha nem kéri a jogvitájának a felfüggesztését, ez ellen tiltakozhasson, és akkor folytatódjon tovább a jogvita. Egy ilyen kiegészítés beillesztésének a törvényjavaslatba semmifajta akadálya nincsen. A probléma ott kezdődik, hogy a fél vagy a jogi képviselő azt hiszi, hogy azt a pert másodfokon jogerősen tutira megnyeri, és a pénz házhoz áll. De mi van, ha nem? Akkor utána azt mondja, hogy elnézést, kérem vissza a babaruhát, és csináljuk vissza? Ezek a helyzetek furcsa állapotot idéznek elő. Az uniós jognak az is alapelve, hogy a bíróságnak minden tájékoztatást meg kell adnia a fél részére, hogy megalapozott döntést hozhasson. Tehát ha a fél és a jogi képviselője azt mondja, hogy nem kéri a felfüggesztést, akkor a bíróságnak olyan tájékoztatást kellene adnia, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeit milyen módszerek alapján képes levonni.
De ettől még valóban: meg kell, hogy illesse az a lehetőség minden ügyfelet, hogy szabadon dönthessen.
— Ön milyen kimenetelt valószínűsít, ha a Tisza felülvizsgálja a devizahiteles szerződésekkel kapcsolatos ügyeket?
— Az ügyek végleges lezárása nagyon egyszerű.
Nem lehet behelyettesíteni semmilyen többletfeltételt. Ha ezt kimondja a jogalkotó, és azt is, hogy az eredeti állapotot kell helyreállítani, akkor aki kapott 10 millió forintot, annak 10 millió forintot kell visszaszolgáltatnia, de nem többet. Ez esetben, ha a bankok eladták a követelésüket faktorcégeknek, ezek az ügyletek is semmisnek nyilvánulnak.
Eléggé bonyolult megoldásokat kell alkalmazni, és különböző törvényi vélelmeket kell felállítani. A banknak is van joga, ő is tud egy törvényi vélelemmel ellenbizonyítani. Tehát nem az összes per szűnik meg, hanem azokat a jogi korlátokat kell megszüntetni, amiket a magyar bíróságok és a magyar jogalkotó jogellenesen beiktatott, és ezzel szűkítette az európai uniós jog teljes érvényesülését. Ebben kell a főszabályokat felállítani. A főszabályok alapján az esetek döntő többségében a fogyasztó és a bank között születhet megállapodás. Ha mégsem, csak akkor kelljen bírósághoz fordulni. Jelenleg arról van szó, hogy egyetlen szerződés sem érvénytelen, mert az MNB-árfolyam behelyettesítésével a jogalkotók már mindent orvosoltak. De ez nem igaz, ez jogtalan. Ha egy magyar jogi rendelkezés az uniós joggal ellentétes, azt nem lehet alkalmazni. Tehát van egy ilyen jog nélküli állapot, ami nem azért következett be, mert ne lenne az uniós jognak megfelelő rendelkezés, hanem mert 2015-ben a DH-törvények megalkotásával a magyar fogyasztókat megfosztották uniós jogaiktól. Ezt vissza lehet állítani egy törvényi rendelkezéssel.
— Azóta sok idő telt el, sok eljárás befejeződött, ami miatt sokan tönkrementek. Ha most születik egy ilyen semmissé nyilvánítás, újabb perek indulhatnak az eredeti állapot helyreállítása iránt?
— Igen, indulhatnak. Minden nem veszhet el. Tehát
Van egy csomó olyan eset, amikor egy árverési vevő megvette az ingatlant, lebontotta, átépítette. Ott nem lehet az eredeti állapotot helyreállítani. Én azt gondolom, hogy ebben az esetben annak van teljes kártérítési felelőssége, aki a kárt okozta.
— Vagyis kinek?
— Alapvetően a banknak, aki az érvénytelen szerződéssel kapcsolatosan végrehajtást indított, vagy a faktorcégnek.
Tehát akkor az államnak kell fizetnie. Ezeket nem lehet törvényileg mindenre kiterjedően rendezni, ez szinte lehetetlenség. Azonban nagyon fontos, hogy a kereteket határozzuk meg, és utána egyedi perben, ha valakinek van kárigénye, akkor azt elővezetheti.
— Felmerül, hogy a bankok továbbperelhetnek az állam felé, hiszen az állam teremtett olyan jogi kereteket, amik alapján a bankok azt gondolták, jogszerűen járnak el.
— Ez egy tipikus banki érvelés, a válasz: nem. A bank alapvetően törvénytelenül járt el, és a saját felróható magatartására előnyszerzés végett nem hivatkozhat.
— Egy magyar állam által hozott törvényre hivatkozva sem?
— A bank nagyon jól tudta, hogy a magyar állam által hozott törvényt, ami a bankok kénye-kedvét szolgálta ki, nem lehetett volna alkalmazni, hanem az uniós jog alapján kellett volna eljárni. Én azt gondolom ebben a kérdéskörben, hogy nincsen ilyen hivatkozási lehetősége a banknak. Ezt a pert az állam ellen nem fogja tudni megnyerni.
— A devizahitelesek ügye részét képezi a jogállamisági eljárás kondicionalitási feltételeinek?
— Az igazságszolgáltatáson keresztül igen. És ezért, ha nem rendezi a magyar állam ezt végre, akkor ide nem fog európai uniós támogatás befolyni.
