JÖVŐ
A Rovatból

Az Amazon-felhő leállása megmutatta, mennyire kiszolgáltatottá vált a globális infrastruktúra néhány amerikai óriáscégnek

Sokan nem tudtak online fizetést indítani, banki ügyeket intézni, és számos munkahelyen a napi működés is leállt. Ez azonban csak ízelítő volt abból, mit is okozna, ha hosszabb időre kiesne egy nagy felhőszolgáltató, vagy leállna az internet.


Az Amazon Web Services (AWS) október 20-i leállása jelentős és ijesztő üzemzavarként marad meg az emlékezetünkben. Nem, nem azért, mert néhány órán át nem működtek bizonyos szolgáltatások, hanem azért, mert az eset rávilágít, mennyire sebezhető az online adatforgalom, ami kvázi a világgazdaság fundamentuma.

Az Egyesült Államok keleti régiójában, Észak-Virginiában beállt üzemzavar hatással volt a globális internetre, és a felhőszolgáltatás kimaradása akár órákra megbénított számos nagy online platformot, köztük a Snapchatet, a McDonald’s appot, az Apple TV-t, a Prime Videót, az HBO Maxot, a Tindert és olyan népszerű, milliók által használt játékszervereket, amelyek a Robloxot, a Fortnite-ot vagy a PUBG-t tartják működésben.

A veterán internetezők elsőre megmosolyoghatták a dolgot: többen túlélték már, ha néhány órára elszállt a videojáték vagy a streaming, de talán elmúlt a humorérzékük, amikor kijött a bedőlt online szolgáltatások teljes listája, rajta banki, tömegközlekedési és egészségügyi szolgáltatásokkal, illetve már olyan nevekkel, mint a ChatGPT, a Perplexity AI, és főleg a banki adatokat kezelő, illetve tranzakciókat is bonyolító Alexa AI-asszisztens, Amazon webáruház, Venmo mobilfizetési szolgáltató és Coinbase kriptovaluta-tőzsde.

A leállás földrajzi értelemben egyetlen régióhoz kötődött, de a hatása globális volt: a Downdetector nevű szolgáltatás szerint több mint 8,1 millió felhasználói hibajelzés érkezett – az Egyesült Államokból 1,9 millió, az Egyesült Királyságból egymillió, Ausztráliából pedig 418 ezer. És ők csak a bejelentők, szóval az érintettek valós száma jelentősen magasabb lehetett.

A The Guardian szerint az AWS-re épülő online rendszerek sokasága vált elérhetetlenné vagy kezdett el akadozni a kimaradás idején: a hírek szerint több mint 2000 vállalat és szolgáltatás élt át zavarokat, a teljes leállástól az akadozó működésig.

A fennakadás következtében emberek milliói szembesültek azzal, hogy alapvető online tevékenységek váltak elérhetetlenné: sokan nem tudtak mobilalkalmazásból repülőjáratot ellenőrizni, online fizetést indítani vagy banki ügyeket intézni, és számos munkahelyen a napi működés is leállt – sorolja a Reuters.

A jelenség ezen a ponton ugyan zavarba ejtő, ám jelentős káoszt nem okozott. Figyelmeztető jel viszont, hogy azon a szinten, mint amekkorát a felhőóriás AWS képvisel, egyetlen hibának is világszintű jelentősége van. Itt már nincs apró baki, mert egész egyszerűen túl nagy adatforgalom, túl sok szolgáltatás és felhasználó kapcsolódik egyetlen szolgáltatóhoz – amelyből ráadásul kifejezetten kevés van a világon.

Domináns felhőszolgáltatók és globális piaci részesedésük

FelhőszolgáltatóGlobális Felhőinfrastruktúra Piaci Részesedés (IaaS + PaaS)
Amazon Web Services (AWS)kb. 31-33%
Microsoft Azurekb. 21-24%
Google Cloud Platform (GCP)kb. 10-12%
Alibaba Cloudkb. 4-7%
Huawei Cloudkb. 2-4%
Többi szereplő (IBM Cloud, Oracle stb.)A fennmaradó rész

Mi okozta az ijesztő üzemzavart? DNS-hiba és a mögöttes okok

Az AWS tájékoztatása szerint egy belső DNS-hiba indította el a láncreakciót. Azt írták, a domainnév-szerverek hibásan működtek, így a rendszer nem tudta a DynamoDB nevű adatbázis-szolgáltatás végpontjának domainnevét számítógépek által is olvasható IP-címmé alakítani.

Ez konyhanyelven annyit tesz, hogy amikor meglátogatunk egy weboldalt, például a szeretlekmagyarorszag.hu-t (ami az oldal domainneve), akkor a számítógépünk nem a domainnév alapján találja meg az adatokat (cikkeket, videókat, galériákat) a szerveren. A tartalomhoz vezető utat a számsorból álló IP-címek mutatják meg a számítógépünknek, ami „az internet telefonkönyvétől”, a DNS-től, vagyis Domainnév Rendszertől kérdezi meg, hogy mi a szeretlekmagyarorszag.hu IP-címe. A DNS megküldi a választ, így a böngészőnk már tudja is, hová küldje a kérést, és megjelenik az oldal.

De ha a DNS nem működik, akkor ez az alapvető folyamat sem tud lejátszódni. Az AWS-nél éppen ez történt a leállás idején: a számítógépek nem tudták, hova kapcsolódjanak, a DynamoDB-t használó szolgáltatások (pl. weboldalak, játékok, appok) nem tudtak adatot kérni vagy menteni, így a felhasználók rögtön érzékelték, hogy az oldalak és online alkalmazások nem töltődnek be.

Mivel a DynamoDB egy alapszolgáltatás, amelyre sok más szolgáltatás épül, a kiesés hatása futótűzként terjedt.

Az elakadás miatt a régió szinte összes többi szolgáltatása is hibázni kezdett, és ennek következtében az internet jelentős része egyszerűen leállt: banki rendszerek, videojátékok, közösségi oldalak, kormányzati szolgáltatások dőltek a kardjukba. Ez elképesztően ijesztő – pláne, ha hozzávesszük, mennyire lassan reagáltak a problémára az AWS mérnökei.

Úgy tudni, a szakemberek 75 kínosan hosszú percig keresték a hiba forrását, mert akadozott a kommunikáció: azok a mérnökök, akik az AWS státuszoldalát figyelték, azt láthatták, hogy a rendszerrel „minden rendben”, miközben a háttérben fejlesztők százai küzdöttek a leállással.

A The Register elemzése felidézi: a vállalat már korábbi incidenseknél is elismerte, hogy nem megfelelően gyors és részletes a hibakommunikáció, de a jelek szerint ebben továbbra sincs érdemi előrelépés, ráadásul az ügyfelek javarészt tehetetlenül, tájékoztatás nélkül nézték végig, hogy a szolgáltatásuk tömegesen veszíti el a felhasználókat.

Kár volt leépíteni a rutinos szakembereket?

Az Amazon szerint egy technikai malőr – egy belső hálózati komponens hibája – állt az október 20-i leállás hátterében, ám a szakértői vélemények ennél összetettebb okokra is rávilágítanak. Corey Quinn szakújságíró például azt emelte ki, hogy az AWS csapatainál felhalmozott sokéves tapasztalat elengedhetetlen (lenne) az ilyen hibák gyors felismeréséhez és orvoslásához. Ezen a ponton persze felvetődik a kérdés, hogy hová tűntek azok a veterán mérnökök, akiket már legalább egyszer táncba vittek ehhez hasonló krízisek, így emlékeznek rá, hogy ha baj van, akkor melyik sarokban milyen – a hibától látszólag független – rendszert kell megpiszkálni.

A gyanú szerint az utóbbi években sok tapasztalt szakember hagyta el a céget, és magával vitte azt az elemi tudást, amivel az AWS óriási rendszereinek mély hibamintáit is gyorsan fel lehetne tárni. És ha ez a tapasztalat elvész a vállalatból, akkor rengeteg belső szakértelmet kell újra, a nulláról felépíteni.

Emlékezetes, hogy 2022-2024 között több mint 27 ezer Amazon-alkalmazottat érintettek a leépítések. Belső felmérések állítólag kimutatták: ezek 69–81 százaléka ún. „megbánt távozás”, ami azt jelenti, hogy az elbocsátott vagy felmondott dolgozók legnagyobb részének elvesztését kifejezetten fájlalja az Amazon.

Ezt támasztották alá a leállások kapcsán sokat kommentelő volt Amazon-dolgozók is, akik szerint a cég elhibázott módon próbálta visszakényszeríteni az irodába a home office-ban foglalkoztatott embereit, illetve sok, a bánásmód miatt csalódott, kiégett veterán inkább máshol helyezkedett el.

Bár a hiba bekövetkezését feltehetően nem a kisebb rutinnal rendelkező szakemberek okozták, teljesen biztosnak tűnik, hogy a leállást olcsóbban és rövidebb idő alatt is megúszhatták volna szolgáltatók ezrei és felhasználók milliói, ha az AWS jobban megbecsüli a veterán dolgozóit, ahelyett, hogy a tapasztalt, drágább csapatokat kisebb létszámú, olcsóbb, de kevésbé rutinos gárdákkal váltja fel.

Ennek megfelelően Quinn úgy véli, a legutóbbi leállás talán csak kóstoló volt a jövő nagy összeomlásaihoz képest, amit közvetve a nagy techcégek leépítési hullámai okoznak.

„Az AWS mostani, elnyújtott leállása intő jel: a cég persze elszigetelt esetnek minősítheti a történteket, de ha a mérnöki gárdát kiüresítik, minden újabb hiba egyre valószínűbbé válik. A következő leállás már készülőben van – csak az a kérdés, melyik túlterhelt csapat botlik meg először” – fogalmaz a szerző.

Globális dominóhatás: az AWS-kiesés súlyos következményei

A mostani AWS-kimaradás rávilágított a modern internet sérülékenységére, hiszen egyetlen szolgáltató egyetlen régiójának hibája is globális fennakadásokat okozott. Jake Moore, az ESET európai kiberbiztonsági cég szakértője szerint az egész jól illusztrálja, mennyire függünk egy „relatíve törékeny infrastruktúrától”, és milyen sebezhető a világ összekapcsolt digitális szolgáltatási lánca. Hasonló véleményt fogalmazott meg Cori Crider, a Technológiai Jövő Intézet vezetője is: szerinte „nem hagyhatjuk”, hogy a kritikus infrastruktúránk továbbra is amerikai techóriások kegyétől függjön.

„Az AWS leállásával láthattuk, hogyan alszanak ki a fények a modern gazdaság területein – a bankrendszertől a kommunikációig.”

Az incidens valóban számos kritikus ágazatot érintett: az Egyesült Királyságban például több nagy bank (Lloyds, Halifax, Bank of Scotland) online rendszere akadt meg, üzletek és éttermek kényszerültek leállni (mert nem működtek a kártyás fizetések), és a kiesés sok helyen a hétköznapi életet is lassította vagy megállította, zömében internetalapú tömegközlekedési és fuvarozási rendszerek (buszok, vonatok, taxi- és fuvarappok), máshol pedig akár kórházi és sürgősségi rendszerek (pl. digitális betegnyilvántartások, laborvizsgálati eredmények) üzemzavara miatt.

A szakértők rámutatnak: ha egy nagy felhőcég szolgáltatása akadozik, órák alatt dollármilliárdos károk keletkezhetnek.

Az AWS kiesése arra figyelmeztet, hogy a felhőpiac centralizáltsága túl kockázatos. Dave McCarthy, az IDC piackutató felhőszolgáltatásokért felelős vezetője a CBS Newsnak azt mondta, az eset „emlékeztetőül szolgál a hatalmas koncentrációs kockázatra, amit a globális gazdaság vállalt azzal, hogy mindössze néhány felhőóriásra építette digitális hátországát”.

Jelenleg az AWS a legnagyobb ilyen szolgáltató: önmagában is több mint 30 százalékos részesedéssel bír a világ felhő-infrastruktúrájában. És ha ez a láb meginog, azt az egész világ megérzi.

Madeline Carr, a University College London professzora szerint nehéz vitatkozni a kritikákkal, amelyek szerint a globális internet túlságosan kevés cégre támaszkodik. Az ellenérv viszont az, hogy pont ezeknek a hiperméretű cégeknek van elegendő erőforrásuk ahhoz, hogy biztonságos és ellenálló globális szolgáltatásokat nyújtsanak – mégis „a legtöbb szakember úgy véli, hogy ez egy kockázatos helyzet a világ számára”.

Leállhat tartósan is az internet? A kockázatok és valószínűségük

Felmerül a kérdés: mekkora az esélye egy a mostaninál is súlyosabb, akár napokig tartó internetleállásnak, és mit okozhatna egy ilyen katasztrófa? A szakértők szerint a teljes globális internet összeomlása nem következne be egyik pillanatról a másikra. Maga az internethálózat ugyanis nem kapcsolható le egyetlen ponton: világszerte szerverfarmok, tenger alatti kábelek, műholdak és alternatív útvonalak bonyolult szövete biztosítja, hogy ha egy útvonal kiesik, akkor az adatok egy másik úton célba jussanak.

Ahhoz, hogy az egész internet megbénuljon, a hálózat számos pontját kellene szinte egyidejű, katasztrofális hatással sújtani – ami szinte teljesen lehetetlen szcenárió.

Elég baj viszont, hogy akár egy regionális felhőleállás is óriási zavart kelthet. Nem zárható ki, hogy a jövőben lesznek még hasonló vagy súlyosabb incidensek – például egy másik nagy felhőszolgáltató párhuzamos meghibásodása, vagy több kritikus régió egyidejű kiesése, amikor a helyreállítás meghaladhatja a „csupán” néhány órát, hiszen a hibajavítást egyszerre több fronton kell elvégezni.

Ennek a valószínűsége rendkívül kicsi, de nem nulla: a szakértők már évek óta figyelmeztetnek szándékos, globális léptékű kibertámadásra vagy extrém erősségű napkitörésre. Ezek bármelyike okozhat olyan fizikai károkat, amelyek nemhogy órákra, de napokra vagy akár hetekre is elnémíthatják a világhálót – figyelmeztet az Elite Group.

Az ilyen forgatókönyveket eddig jobbára a sci-fi kategóriába soroltuk, ám az AWS mostani incidense rávilágított, hogy a digitális infrastruktúránk sebezhetősége valós – és mintha minden nagyobb kiesés egy újabb figyelmeztető jelzést igyekezne a világ fejébe verni.

Milyen lenne internet nélkül egy napig, egy hétig, egy hónapig vagy még tovább?

A szakértői elemzések alapján egy tartós leállás következményei drámaiak lennének, és a helyzet súlyossága az idő előrehaladtával hatványozottan nőne.

Már egynapos globális internetleállás esetén is komoly fennakadásokkal szembesülne a világ. Az Economic Times által hivatkozott becslések szerint a 24 órás teljes kimaradás 43 milliárd dollár veszteséget jelentene a világgazdaságnak, és az élet szinte minden területén éreznénk a hatását.

Leállnának az elektronikus fizetési rendszerek (bankkártyás tranzakciók, online utalások), akadoznának a kommunikációs csatornák (internetes telefon- és üzenetküldő szolgáltatások), és nehézkessé válnának a létfontosságú közszolgáltatások is (mint az egészségügy, a közlekedés vagy az energiaellátás).

A Allconnect konkrét példát is hoz egy regionális incidens alapján: 2015-ben Arizonában vandálok rongáltak meg egy fő internetkábelt, és pár órára az egész államban megállt az élet – nem működtek a bankkártyák, bezártak a boltok, sőt csak rádióval és vészmegoldásokkal volt elérhető a 911-es segélyhívó is, így az emberek hirtelen rádöbbentek, mennyire elválaszthatatlan az internet a mindennapjaiktól.

Noha egy nap kiesés után az alapvető rendszerek valószínűleg helyreállnának, a kiesett adatok pótlása és a feldolgozatlan tranzakciók utólagos rendezése napokig terhelné és döcögőssé tenné a gazdaságot.

Egyhetes internetleállás esetén a hatások már jóval súlyosabbak lennének, és akár mély káoszba is lökhetnék a gazdaságot. A szállítási és ellátási láncok megszakadnának, és a társadalmi rend is meginogna. A BBC Science Focus elemzése arra jut, hogy minden bizonnyal zavargások törnének ki – ahogy azt az ilyen forgatókönyveket elemző tanulmányok is előrevetítik.

Néhány nap után az üzletek készletei kimerülnének, a lakosság pánikvásárlásba kezdene, miközben a létfontosságú infrastruktúrák (áram- és vízszolgáltatás, közlekedés) fenntartása is egyre nehézkesebbé válna az online vezérlés és kommunikáció hiánya miatt.

A pénzügyi piacok összeomlanának, hiszen egy hétig semmilyen tranzakció vagy banki művelet nem menne végbe elektronikus úton. A vállalatok jelentős része képtelen lenne működni, számos iparág termelése leállna vagy visszaesne. A kormányok valószínűleg vészhelyzeti intézkedéseket vezetnének be a közrend fenntartására és a legfontosabb szolgáltatások (így az élelmiszer- és üzemanyag-ellátás, egészségügyi szolgáltatás) biztosítására.

Ha a világháló egy teljes hónapra eltűnne, az példa nélküli krízist idézne elő a modern civilizációban. Az elemzések egy ilyen forgatókönyv esetén már a globális gazdaság megbénulását és újjászerveződését emlegetik. Néhány hét internet nélkül gyakorlatilag azt jelentené, hogy a mindennapi életünk alapjai szaladnak ki a lábunk alól: a készpénz utáni roham és a bankrendszer túlterheltsége miatt a pénzügyi rendszer manuális üzemmódba kényszerülne, de valószínűleg nem bírná a terhelést. Az ATM-ek nem működnének, a bankfiókok előtt hosszú sorok kígyóznának, majd hamarosan a banki szolgáltatások nagy része is összeomlana.

Mindeközben a globális tőzsdék aktivitása leállna; a kereskedelem alapvető mechanizmusai megbénulnának. Leállna a GPS-műholdhálózat és számos kommunikációs műhold is, hiszen internet híján a vezérlőrendszerek nagy része nem érhető el. Ezzel a légi közlekedés irányítása is ellehetetlenülne, a légitársaságok kénytelenek lennének tartósan a földre parancsolni a repülőgépeket.

Hálózat hiányában a vasúti és városi tömegközlekedési hálózatok is felmondanák a szolgálatot. A nagyvárosokban pánik és zűrzavar alakulna ki: az emberek többsége semmilyen friss információhoz nem jutna hagyományos (online) csatornákon, a 0-24 órás hírszolgáltatás megszűnne, az országok és közösségek elszigetelődnének egymástól, és a társadalmak csak nehezen tudnák újjászervezni magukat a megszokott kommunikációs eszközök nélkül.

Ennél is nagyobb bajt jelentene, hogy néhány internetmentes hét alatt az élelmiszer- és üzemanyag-elosztás is kritikussá válna: teljesen kiürülnének az üzletek, mert a készletek utánpótlása, a logisztika irányítása is nagyrészt online rendszerektől függ.

Ez már messze nem csak technológiai probléma lenne, hanem humanitárius válság, amely akkor is további hónapokig tartó káoszt hagyna maga után, ha a hálózatot sikerülne újraindítani.

De mi van, ha ez nem történik meg, és jön egy tényleg tartós, többéves internetkiesés? Gyakorlatilag teljes a konszenzus abban, hogy ez példátlan változásokat hozna a történelemben. A világ, ahogyan eddig ismertük, megszűnne működni. Olyan alapvető globális újrarendeződés menne végbe, amihez képest a korábbi gazdasági válságok eltörpülnének.

Ha a világháló tartósan elsötétülne, a napjainkat uraló tech-óriások (Google, Microsoft, Amazon, Meta stb.) vagy drasztikusan összezsugorodnának, vagy teljesen megszűnnének, így a világgazdaságnak gyökeresen át kellene alakulnia.

A becslések szerint ez trillió dolláros nagyságrendű veszteséggel járna, és tömeges munkanélküliséget okozna, olyan globális gazdasági krízist előidézve, amilyet még soha nem tapasztaltunk.

A mindennapi életünk évtizedeket repülne vissza az időben – ám most a modern kori népességgel, amely teljesen rászokott a digitális kényelmi megoldásokra. Mintha egyik napról a másikra az 1980-as években találnánk magunkat, de úgy, hogy közben a társadalom nem készült fel erre a váltásra.

Egy ilyen helyzetben a modern civilizáció alapjai rendülnének meg. A globalizáció azonnal visszafordulna: az országok és közösségek csak helyi szinten tudnák újraszervezni a gazdasági és társadalmi működést, a nemzetközi együttműködés minimálisra csökkenne. A digitális kor vívmányai nélkül maradt emberiség kénytelen lenne hagyományos módszerekhez nyúlni – a cégek visszatérnének a papír alapú adminisztrációhoz és postai levelezéshez, a bankoknak ismét papíron kellene vezetniük a számlákat, a hírek pedig csak nyomtatott sajtón vagy rádión keresztül terjedhetnének.

A szakértők szerint ez a forgatókönyv maga lenne a globális rémálom – a modern világ „lekapcsolásának” hatásait szinte lehetetlen megjósolni, de az biztos, hogy civilizációnk ezzel egy egészen új korszakba lépne, amelyben az eddig megszokott életünk gyorsan és gyökeresen megváltozna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Hevesi Kriszta: az AI illúziókkal töltheti ki a kapcsolati hiányt, már a szex fizikai megélésére is lusták vagyunk
A szakpszichológus az AIToday-nek fejtette ki, miért tart attól, hogy egyre többen használnak kommunikációs maszkot az ismerkedés során. Az AI még a valódi, szenvedélyes szeretkezéseket is egyre inkább kiölheti az életünkből, és növeli az elidegenedést.


Az intimitás új korszakában az algoritmusok diktálják a szerelmi elétünk szabályait. Segítenek bemutatkozó szövegeket írni, üzeneteket fogalmazni, párkapcsolati tanácsokat adni, sőt sokak számára már bizalmas beszélgetőpartnerré vagy akár érzelmi társsá válhatnak. A mesterséges intelligencia a munkánk után a magánszféránk felé is utat talált: az algoritmusok jelenléte alapjaiban változtatja meg azt, hogyan ismerkedünk, miképp ápoljuk a párkapcsolatainkat, sőt, azt is, ahogy az intimitást megéljük.

De milyen következményekkel jár, ha a gép hús-vér emberek közé áll, és átveszi a flörtölésben, a bizalmas beszélgetésekben vagy akár a szexualitásban játszott emberi szerepeket?

Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológiai szakpszichológussal, az ELTE PPK egyetemi docensével, aki az AIToday.hu-nak részletesen kifejtette az AI intim kapcsolatainkra gyakorolt lehetséges hatásait, az ezzel kapcsolatos kutatások - helyenként kifejezetten sokkoló - eredményeit, valamint saját szakmai álláspontját. A szakértő azt mondja, a chatbotok átformálják a másik ember felé támasztott elvárásainkat, és akár a legalapvetőbb humán képességeinket is tompíthatják.

— Egyre többen használják a mesterséges intelligenciát társkereső tanácsadóként: segít bemutatkozó szöveget és üzeneteket írni, sőt egyesek bensőséges társalgásra vagy romantikus kapcsolatra is használják. Pszichológiai szempontból mi történik akkor, amikor egy algoritmus betolakodik az ismerkedés és a párkeresés legintimebb szakaszaiba?

 — Az emberi kapcsolatokban eleve nehéz a kezdeti, megismerkedéskor mutatott „szebbik arcunk” fenntartása hosszú távon, amennyiben pedig egy gép formálja ezt, végképp megugorhatatlan szakadékot alakíthatunk ki a látszat és a valóság között. A fiataloknál már eddig is problémát jelentett a jól bevált „chat-nyelv” után személyes találkozáskor a beszélgetés, hiszen társas készségeink is – éppúgy, mint a személyes ismerkedés – „használat hiányában” elkopnak.

Az okos eszközök már helyettünk számolnak, tájékozódnak, emlékeznek – ha még a randizás kezdeti lépéseit is átadjuk nekik, egyre kevesebb részünk lesz a másikkal kialakított közelség érzés elérésében.

Hogy mennyire elterelhetőek vagyunk a sokkal ingergazdagabb vizuális képeket kínáló internet világa által, jelzi az a sajnos gyakori jelenség, amikor a társaságban töltött közös idő nagy részét is az okos eszközeinkre fordított figyelem teszi ki.

— Lehet-e valódi érzelmi kötődést kialakítani egy mesterséges intelligenciával? Vagy csak elhisszük, hogy valódi érzelmi kötödést alakítottunk ki vele?

— Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy kommunikációnk technológiai eszközökön keresztül zajlik, hogy innen már csak egy lépés annak elfogadása, hogy a másik oldalon nem is egy ember, hanem akár a mesterséges intelligencia áll. Ez különösen akkor válik csábítóvá, ha az AI legalább olyan kedves, sőt gyakran még megértőbb, támogatóbb és érzelmileg kielégítőbbnek tűnő válaszokat ad, mint egy hús-vér társ. Sok esetben éppen azokat a reakciókat nyújtja, amelyekre a felhasználó a leginkább vágyik, hiszen

a generatív mesterséges intelligencia egyik alapvető célja, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjon a felhasználó igényeihez – beleértve az érzelmi szükségleteit is.

És hogy valójában mennyi érzelmet tud egy gép felénk viszonozni? Paraszociális kapcsolatoknak nevezzük azokat az egyoldalú kötődéseket, amelyek a kölcsönösség és az intimitás illúzióját keltik – az AI azonban a folyamatos interakciók révén még inkább egy valós viszony téves érzését keltheti a felhasználóban.

— Mit jelenthet az önbizalom szempontjából, ha valaki egy mesterséges intelligenciától kap folyamatos megerősítést? Segítheti ez az önértékelést, vagy veszélyes, ha valaki kizárólag egy algoritmustól vár visszaigazolást?

— Hevér Lóránt rendező éppen erről a folyamatról készített egy zseniális filmet, amelyet néhány hónap múlva mutatnak be itthon. A Szerető című lélektani drámában egy válságba került párkapcsolatba lép be a mesterséges intelligencia, és megadja a nőnek azt a figyelmet, amely eltűnt a kapcsolatából. A film fő kérdése:

megcsalásnak számít-e, ha valaki egy mesterséges intelligenciával alakít ki intim, érzelmi kapcsolatot?

A film is azt feszegeti, hogy mi, emberek, miközben szomjazzuk mások figyelmét, mennyire nem vagyunk képesek ugyanezt megadni a másiknak, és inkább elmondjuk a gondjainkat az AI-nak, mint egy másik embernek, mert félünk a kapcsolati veszteségtől. Én magam úgy látom, hogy ezt a hiányt, ezt a rést tudja az AI kitölteni, azonban egy nagyon veszélyes és illuzórikus módon, amely ráadásul azt eredményezi, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól. Összességében növeli az elidegenedés érzését, károsítja a mentális egészséget és a valódi emberi kapcsolatokat.

— A chatbot mindig elérhető, figyelmes, nem utasít el, és személyre szabható. Átalakíthatja ez az elvárásainkat a valódi emberi kapcsolatokkal szemben, amelyekben nem minden szép és jó?

— Egy 2024-es kutatás alapján az amerikaiak 20 százaléka már folytatott flörtölő beszélgetést chatbottal, egy 2025-ös reprezentatív felmérés pedig azt az eredményt hozta, hogy a kapcsolati AI-partnereket használók 42 százaléka szerint könnyebb az AI-jal beszélgetni, mint valódi emberekkel, 43 százalékuk szerint jobb hallgatóság, és 31 százalékuk pedig úgy érzi, hogy az AI jobban megérti őt, mint más emberek. A mesterséges intelligenciával csevegők 33 százaléka szexuális izgalmat keres itt, a fiatal felnőttek 44 százaléka szerint az AI-képek vonzóbbak lehetnek, mint a hús-vér emberek, valamint a húszas éveikben járó fiatalok közül minden negyedik személy romantikus vagy szexuális célból használja a technológiát. Összességében tehát az erre fogékony és/vagy magányos személyek nagyfokú nyitottságot mutatnak az AI-partnerek iránt, amely kapcsolatok ráadásul ugyanazokat a neurokémiai és dopamin válaszokat váltják ki a felhasználóból, mint a nagyon kielégítő és jutalmazó emberi viszonyok.

— Az AI-társak gyakran emlegetett előnye, hogy csökkenthetik a magány érzését. Van tisztán – a felhasználó által is – észrevehető határ a chatbot, mint hasznos érzelmi támasz, és aközött, hogy valaki elkezdi kiváltani vele a valódi emberi kapcsolatokat?

— A BBC Loneliness Experiment 237 ország részvételével vizsgálta a magányosság témakörét, és az eredményeik szerint az individualista kultúrákban ez leginkább a fiatal korosztályt érinti. A mesterséges intelligencia által kínált kapcsolatok azt ígérik, hogy gyógyírt jelentenek a magányosságra, azonban minél több időt tölt valaki ebben az antropomorf, vagyis emberi tulajdonságokkal, érzelmekkel, szándékokkal és személyiséggel felruházott, a felhasználó által tökéletes partnerré alakított AI-társsal, annál inkább hozzászokik ennek kockázat- és ítélkezésmentes biztonságához és kényelméhez. Az elmúlt 10-15 évben egyre több tanulmány foglalkozik a fejlett országokban, kiemelten az USA-ban, Nyugat-Európában, Japánban tapasztaltható szexuális recesszió jelenségével.

Az emberek ritkábban élnek szexuális életet – a legerősebb csökkenést a 18-24 éves férfiaknál találták –, a Z generáció később kezd el randizni, idősebben veszíti el a szüzességét, kevesebbet jár társaságba, viszont több időt tölt a képernyő előtt.
A teljes egészében és ingyenesen az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában Hevesi Kriszta arra is kitér, hogy

- milyen veszélyeket lát abban, ha az emberi intimitást AI-partnerekre cseréljük,

- az AI miként gyengítheti tovább a személyes kapcsolódás képességét,

- milyen következményei lesznek, ha a társkeresőkön AI-jal írjuk meg a bemutatkozást vagy akár a flörtölő üzeneteket,

– hogyan alakítják át az AI-vezérelt társkereső alkalmazások algoritmusai az ismerkedési szokásokat, és miért hasonlítanak egyre inkább jutalmazásra épülő videojátékokhoz,

- összességében mit veszíthetünk pszichológiai szempontból, ha egyre mélyebb érzelmi és intim kapcsolatot alakítunk ki a mesterséges intelligenciával.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Budapest főtájépítésze: Ha leáll az öntözés, 30–50 év munkája mehet kárba, akár pár hét alatt
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze a kormányzati locsolási tilalommal kapcsolatos félreértésekre reagált. Szerinte a városi zöldfelületek öntözésének leállítása a természetes hűtőrendszer összeomlásához vezetne.


Káros, ha a politikusok azt hiszik, vagy azt sugallják, hogy a vízgazdálkodási és környezeti rendszerek egyik napról a másikra átalakíthatóak, erről beszélt Bardóczi Sándor az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.

Budapest főtájépítésze szerint a miniszterelnök felhívását, hogy ne locsoljunk, sokak félreérthették. A pazarló öntözést kerülni kell. Célzott locsolásra viszont továbbra is szükség van, különben évtizedek munkája mehet tönkre. Szerinte a kormányzati kommunikáció szerencsétlen volt. Olyan háttéranyagra épült, amely vízhiány esetére szól, csakhogy Budapesten van víz.

A főtájépítész kifejtette, hogy a fővárosi vízellátó rendszer túlméretezett. A mai lakosságszámhoz és fogyasztási szokásokhoz képest is.

„A 80-as években kiépült rendszer azt feltételezte, hogy már két és fél millióan leszünk, és nagyjából úgy használjuk a vizet, ahogy akkor, vagyis nagyon pazarló módon” – magyarázta.

Hozzátette, hogy ehhez képest ma jóval kevesebben élnek a városban, és a modern háztartási gépeknek köszönhetően a vízfogyasztás is sokkal takarékosabb.

Szerinte éppen ez a tartalék teremti meg a lehetőséget, hogy a város ne hagyja veszni a zöld infrastruktúráját. „A városnak még mindig a 65 százalékát zöldfelületek borítják, ezt nagyon sokan el szokták felejteni. Ötezer hektárnyi erdőnk van például.”

Bardóczi Sándor a zöldfelületek hűtőhatásáról beszélt: „Ezek a város legnagyobb természetes légkondicionáló berendezései, amelyek vízzel működnek. Vizet táplálunk be azért, hogy elpárologtassák, és ezzel megszüntessék a hősziget jelenséget, és kevesebbet kelljen használni a klímát”.

Figyelmeztetett: ha leáll az öntözés, 30–50 év munkája mehet kárba. Szerinte ez akár néhány hét alatt megtörténhet.

Azt is hozzátette, hogy a tűzveszély is egyre nagyobb, Spanyolországban például már riadót fújnak, ha a hőmérséklet 30 fok fölé megy és a szél sebessége meghaladja a 30 km/órát, és Magyarország is ennek a határán van.

A szakember szerint a locsolásnál rangsorolni kell. Először az angol pázsitot érdemes elengedni. „Arra kell berendezkednünk, hogy sokkal inkább száraz gyepeket fogunk látni, akár a közparkokban is.”

Bár a kiégett gyep nem szép látvány, mégis fontos szerepe van. „Nagyon hatékonyan takarja a talajt, és ha van pára vagy harmat, azt csapdába ejti, átnedvesíti egy kicsit a talajt, és legalább a talaj felső, mikrobiom rétegét védi a kiszáradástól” – mondta. Épp ezért „a gyepeket is kell valamennyire locsolni, de nem azért, hogy szép zöldek legyenek, hanem azért, hogy a talaj felső rétegét megóvjuk a teljes kiszáradástól.”

A fiatal fákat szerinte különösen védeni kell.

„A fiatal fák az első öt évben, a begyökeresedés időszakában nagyon érzékenyek, életben kell tartanunk őket, hiszen ők a jövő árnyékai. Egyáltalán nem hagyhatjuk őket magukra” – jelentette ki.

Bardóczi Sándor kitért a vízhiány kapcsán újra és újra előkerülő vízlépcsőépítés kérdésére is, amelyet rossz iránynak tart. „A Duna Magyarországon síkvidéki szakaszon folyik, itt nagyjából 7-8 métert esik 100 kilométeren, míg egy hegyvidéki szakaszon, például Ausztriában, 42 métert” - magyarázta.

Szerinte a Duna magyarországi, síkvidéki szakaszán a járulékos költségek óriásiak lennének. Ezért nem támogatja az ilyen beruházást. Emlékeztetett, hogy a Bős–Nagymarosi vízlépcső tervének megtérülését egy nemzetközi közgazdász csapat 200 évre becsülte.

Úgy véli, a vízmegtartásra és a vízszintemelésre más megoldások is léteznek, például a meder szűkítése szabályozó művekkel. „Rehabilitálni kellene a folyók menti, lefűződött mellékágakat is, hogy sokkal nagyobb víztestek legyenek.”

A főtájépítész szerint a tájhasználat megváltoztatására is szükség lenne.

„Ezeket a mély fekvésű területeket az 50-es években a magyar mezőgazdaság nagy büszkén lecsapolta, elvezette a vizeket. Most pedig csodálkozunk, hogy porzik a határ, és nincsenek belvizek” – mondta.

Úgy véli, az ökológiai kiegyenlítő felületek szabályoznák a helyi klímát. Szerinte így több esőfelhő keletkezne az Alföld felett. „Az Alföldön nem a leállított Országos jégkármérséklő rendszer (JÉGER) miatt nincsen eső, hanem azért, mert ezek az ökológiai kiegyenlítő felületek eltűntek.”

Kritizálta a mezőgazdasági támogatási rendszert is, amely egyszer a belvízkár, másszor az aszálykár miatt fizet, ahelyett, hogy a tájhasználat-váltást támogatná. „Támogathatná például, hogy bizonyos típusú területeket fölhagyjanak, és a tájhasználat-váltást segítsék.”

Úgy látja, a politika nehezen érti meg, hogy a tájépítészetben mások a szabályok. „Azt tudja megcsinálni egy kormány, amit az előző előkészített.”

„Egy tájépítész 50 évben gondolkodik. A legkisebb intervallum egy projektnél hét év, mert a tervezés, engedélyeztetés, környezeti hatásvizsgálatok és a tulajdonosi hozzájárulások mind időt visznek el. Ebben az a csapdahelyzet, hogy a politikusok négy évben tudnak gondolkodni.”

Bár léteznek előkészített tervek, mint például a Vásárhelyi-tervhez kapcsolódó víztározók, ezek hasznosítása is akadályokba ütközik. „Ezeknél a víztározóknál az történik, hogy szükségvíztározóként épültek ki, tehát nem vásárolták meg vagy nem kompenzálták azokat a gazdákat, akiknek a területén megépültek.”

Pedig a vízmegtartás nagyon fontos lenne. „A Mediterráneumban rendkívül sok víztartalmú levegő kering, és ez előbb-utóbb lecsapódik az Alpokban vagy a Kárpátokban, tehát ha jön egy nagy árvíz, azt meg lehetne fogni.” Bardóczi Sándor szerint ezeket a tárgyalásokat le kellene folytatni a tulajdonosokkal, hogy onnantől kezdve egy-egy terület vizes élőhely lesz.

A teljes beszélgetés

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
El Niño-jelenség: Különös folyamatokat észleltek az Atlanti-óceánon
Ritka időjárási jelenség, az úgynevezett atlanti „Niña” van kialakulóban a trópusokon. Bár a „La Niñához” hasonlóan az átlagosnál hidegebb tengerfelszín jellemzi, ezúttal nem a Csendes-, hanem az Atlanti-óceán egyenlítői térségében csökken jelentősen a víz hőmérséklete.


A Csendes-óceánon egy El Niño-jelenség erősödik. Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) már arra figyelmeztetett, hogy a közelgő El Niño tovább emelheti a globális átlaghőmérsékletet és fokozhatja a szélsőséges időjárási eseményeket. A rekordmeleg tengervíz miatt egyenesen egy „szuper” El Niño kialakulásának esélye is felmerült.

Most azonban egy ritka és szokatlan légköri jelenség, egy úgynevezett atlanti Niña jelent meg az Atlanti-óceán trópusi vizein - ami nem összekeverendő a La Niñával, ami a Csendes-óceánon fordul elő.

A jelenségről, ami névrokonához hasonlóan szintén hidegebb tengerfelszíni hőmérsékletet okoz a Severe Weather Europe írt részletes elemzést.

Ennek a lényege, hogy

A meleg El Niño és a hideg atlanti Niña óceáni anomáliák légköri hatása kedvezőtlen, ellenséges környezetet teremt a trópusi viharok kialakulásához és megerősödéséhez.

Az európai meteorológiai központ (ECMWF) legfrissebb, augusztusra szóló előrejelzései is ezt támasztják alá. A modellek a hurrikánok fő képződési zónája fölött süllyedő légmozgásokat, magasabb légnyomást és az átlagosnál kevesebb csapadékot jeleznek.

Az előrejelzés szerint ez a száraz, stabil légkör a Karib-térségtől a Mexikói-öblön át egészen az Egyesült Államok keleti partvidékéig elfojthatja a heves trópusi viharok, például hurrikánok kialakulását az amerikai kontinensen.

Az elemzés kitér arra is, hogy a mostani csendesebbnek ígérkező szezon előrejelzést adhat az amerikaiak 2026/2027-es telére is. A tapasztalatok szerint az ilyen évek után gyakran gyengébb, töredezettebb poláris örvény alakul ki, ami hidegebb légtömegek betörését eredményezheti Észak-Amerikában.

Bár a hatás csökkenti a trópusi viharok számát a térségben, a kockázat sosem nulla.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
El Niño: 150 éve nem volt ilyen brutálisan erős a jelenség, 2027 lehet az eddigi legforróbb évünk
A kutatók szerint 150 éve nem látott erősségű El Niño van kialakulóban a Csendes-óceánon. Ez a globális felmelegedéssel kombinálva 2027-et a valaha mért legforróbb évvé teheti.


A Csendes-óceánban erősödő El Niño éghajlati jelenség az előrejelzések szerint legalább 150 éve a legerősebb lehet, és a következő évet szinte biztosan a valaha mért legforróbbá teheti – írja a Nature.

A Berkeley Earth nevű kutatószervezet klímatudósa, Zeke Hausfather szerint a legfrissebb modellek alapján a mostani esemény csúcsa az eddigi rekordot felülmúlja.

A szakértő egy sajtótájékoztatón arról beszélt, a mostani esemény az eddigi rekordot „igazán észvesztő mértékben” fogja felülmúlni.

A szakértő 14 különböző klímamodell eredményeit összevetve azt mondta, a csendes-óceáni vízhőmérséklet csúcsa körülbelül 0,8 Celsius-fokkal lehet magasabb a korábbi, 2015-2016-os rekordnál. Hausfather hozzátette: „nem zárható ki”, hogy a jelenség a globális felmelegedéssel együtt 2027-re akár 1,7 Celsius-fokkal is megemelheti a globális átlaghőmérsékletet az iparosodás előtti szinthez képest.

Ez a bolygót a párizsi klímaegyezményben rögzített 1,5 fokos küszöb átlépésének szélére sodorná

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) legfrissebb előrejelzése szerint négy az öthöz az esélye annak, hogy az év végére egy „nagyon erős” esemény alakul ki, és szinte biztos, hogy az El Niño-körülmények legalább 2027 tavaszáig fennmaradnak. A hivatal szakértői szintén úgy gondolják, hogy légkör és az óceán jelei egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy az eddig mért legerősebb El Niño-jelenség jöhet.

A rekordméretű éghajlati jelenség súlyos következményekkel járhat. A hőhullámok, aszályok, áradások, erdőtüzek és egyéb természeti katasztrófák miatt rengeteg ember élete kerülhet veszélybe, és komoly gazdasági károk keletkezhetnek, ami az egész világon éreztetni fogja hatását.

A Dartmouth College kutatója, Justin Mankin szerinta jelenlegi esemény akár 10 ezer milliárd dolláros veszteséget is okozhat a világgazdaságnak 2032-ig.

A szakértők úgy számolnak, hogy egy korábbi, 1997-98-as erős El Niño 5,7 ezer milliárd dolláros veszteséget hozott az azt követő években - tehát a mostani esemény még az anyagi kár mértékében is minden korábbit felülmúlhat.

Nyár elején a az ENSZ Meteorológiai Világszervezete bejelentette az El Niño kezdetét, és felkészülésre szólította fel a világ kormányait.

A tudósok körében egyelőre még vita tárgya, hogy az ember okozta felmelegedés hozzájárul-e az erősebb és gyakoribb El Niño-jelenségek létrejöttéhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk