KAPCSOLAT
A Rovatból

„Az a jó domina, aki a lelkéből domináns” – őszinte beszélgetések a BDSM-ről

A BDSM-közösség tagjai gyakran hosszú utat járnak be, mire maguk előtt is felvállalhatják a vágyaikat.
Rónyai Júlia. Fotó: Pexels (illusztráció) - szmo.hu
2021. december 13.



Korábbi cikkünkben már körbejártuk a BDSM fogalmát és legfőbb szabályait, ahogyan eloszlattuk a leggyakoribb tévhiteket is. Most a BDSM szubkultúra néhány tagját is bemutatjuk, akik személyes tapasztalatokkal bírnak, és hosszú utat jártak be, mire megtalálták a megfelelő kereteket a vágyaik megéléséhez. A BDSM lelki oldalának megértéséhez Dr. Szántó Szilvia, mentálhigiénés szakember volt a segítségünkre.

Kinga 27 éves, fiatal nő, aki Budapesten dolgozik vendéglátósként. Jelenleg egyedülálló, de mint mondja, ez nem akadályozza meg abban, hogy megélje a szexuális vágyait. Közel egy évtizede vannak személyes tapasztalatai, és vállalja, hogy nagy szenvedélye az ilyen típusú együttlét.

“Nekem alapvetően erősen szubmisszív és kicsit mazochista beállítottságom van. Leginkább a másik fél dominanciája izgat. Szeretem megélni a kiszolgáltatottság érzését, akár fizikailag (megbilincselve, kikötözve), akár mentális játékok keretein belül. Élvezem, mikor uralkodnak felettem és használnak, esetleg megaláznak, vagy a határaimmal játszanak” - meséli.

A nő ugyanakkor nyomatékosítja azt is: az együttlétek alapfeltétele, hogy a partnere pontosan ismerje a határait, és hogy tudja, megbízhat benne.

“Szeretem a fájdalmat és igényem is van rá, de nem mindegy, hogy kitől és milyen formában kapom. Ennek több fajtája is lehet, például büntetés, amit akár direkt is kiprovokálok, vagy pusztán élvezet céljából történő fájdalomokozás” - teszi hozzá.

Kingát már egészen gyerekkorától kezdve foglalkoztatja a BDSM – igaz, akkor még nem tudta, hogy létezik ez a fogalom, és hogy pontosan mit is takar.

„Olyan 11-12 éves lehettem, mikor barátnőmmel többször játszottuk azt, hogy megkötöztük a másikat és ki kellett szabadulni. Már akkor is jobban szerettem azt, mikor én voltam megkötözve. Mikor lehetőségem volt rá, elkezdtem ilyen témában keresgélni az interneten és idővel egyre nagyobb szegletét ismertem meg a BDSM világnak. Mikor először néztem pornót, már az is ilyen témájú volt, így egyidejűleg ismerkedtem meg a BDSM-mel és magával a szexualitással is.”

De vajon hogyan vallja be egy ember önmagának, hogy ilyen típusú vágyai vannak? A fiatal nő elmondja, volt, amikor eluralkodott rajta a kétségbeesés, hogy amit csinál, amire vágyik, az nem normális.

„Különben is, egy épeszű ember menekül a fájdalom és az ütések elől, nem pedig kéri azt. Ráadásul olyan sokan élvezik a „sima”, a szlengben csak vanillának titulált szexet, hogy nem értettem, engem vajon miért nem ez izgat?”

Kinga számára az út egyik legfontosabb állomása volt, hogy végül saját maga előtt is felvállalta: nincs azzal baj, ha olyasmire vágyik, ami nem megszokott. Mint mondja, most már egyre szabadabban tudja átadni magát egy-egy BDSM szeánsznak, és nem foglalkozik az előítéletekkel.

A valódi BDSM és a bántalmazás kizárják egymást

A témában megkerülhetetlenek Dr. Szántó Szilvia művei, aki mentálhigiénés szakemberként több könyvében is foglalkozik a területtel. Igaz történeten alapuló regénye, A nárcisztikussal egy ágyon főhősnője tudattalan programjai által olyan szerelmi viszonyba sodródik, ahol valójában bántalmazás folyik.

Jázmin rögös utat jár be, mire rájön, hogy mit jelent valójában a BDSM, és hogy az kölcsönösségen, tiszteleten, beleegyezésen, önkéntességen és biztonságon alapszik. A szerző szerint sajnos jellemző, hogy – akárcsak főhősnője – sokan nem biztonságos körülmények közt, hanem bántalmazó kapcsolatokban élik meg az odaadásukat, behódolási igényüket, akár lelki, akár szexuális értelemben. Időbe telik, mire felismerik, hogy biztonságos keretek közt is kiélhetik a késztetéseiket.

A férfi elhúzta a száját. Szívesebben lett volna egyedül. Ha ez a csaj olvasna a gondolataiban és felszívódna, amint ő elélvez, az lenne tökéletes.

Anton félrefordult. Felhúzta a sliccét és az ajtóhoz lépett. Jázmin szerencsére vette a lapot és odasietett. Anton erőt vett magán, elmosolyodott, és két keze közé fogta Jázmin arcát. Mélyen a szemébe nézett.

– Bocsánat, ha nem voltam kíméletes – susogta hódítónak szánt hangon –, de annyira vonzó vagy, és annyira akarlak. Gyere be máskor is, ha ügyeletes vagyok, szívesen látlak. Jövő héten beszélünk. Tűnj nagyon gyógyultnak, amikor távozol! – Ezzel homlokon csókolta a lányt, és otthagyta.

Hallotta maga mögött a távozó lány cipőjének kopogását, és elvigyorodott. Mennyire naiv ez a kislány! Még hogy nem tudja, mit szeretne Antontól… meg hogy tovatűnhet. Dehogy tűnik el! Örökre a szolgám marad – gondolta a férfi elégedetten.

(Dr. Szántó Szilvia: A nárcisztikussal egy ágyon)

„A történet szerint Jázmin egy nárcisztikus szociopata orvossal, Antonnal keveredik kapcsolatba, és sokáig rajong érte. Habár a férfi szexuálisan új dimenziókat nyit meg a nő előtt, ez nem nevehezhető BDSM kapcsolatnak” – mondja Szilvia.

Hogy miért? Jázmin és Anton soha nem beszélgetnek szabályokról, nincs köztük egyeztetés, sem kölcsönösség. A nő nem tudja képviselni a határait és az igényeit, sok mindent megenged a férfinek, de ami köztük történik, az inkább bántalmazás Anton arrogáns, erőszakos viselkedése miatt. Márpedig a valódi BDSM és a bántalmazás kizárják egymást.

A könyv végén azonban Jázmin olyan partnert talál, akivel már képes a BDSM alapelveit egyeztetni. A regény folytatása és a teljes trilógia azt mutatja meg, milyen gyökerei lehetnek annak, ha valaki bántalmazó kapcsolatba kerül és milyen módon lehet megelőzni, hogy ismét ilyen típusú kapcsolatot válasszon.

A vágyaink önazonos képviseletéhez a mentálhigiénés szakember szerint alapvető az önismeret, a saját motivációnk tisztázása, a gyermekkori traumákkal való szembesülés és a meggyógyításuk. „Amikor tudjuk, hogy kik is vagyunk és mit is szeretnénk valójában, amikor már nem a tudattalan programjaink irányítanak bennünket, akkor tudunk jól partnert választani.”

Rebeka: “Ha végigmegyek az utcán, látom az embereken, ki szubmisszív, domináns vagy éppen szadista”

Szilvia egy hete megjelent Beszélgetések a valódi BDSM-ről, Ismét tabumentesen a nem szokványos szexualitásról című interjúkötetében egyedülálló őszinteséggel, minden mítosztól és sallangtól mentesen foglalkozik a hazai BDSM-fétis közösséggel.

A könyv a BDSM szubkultúra tagjait szólaltatja meg a szexualitásukról és az életükről – őszintén, nyíltan, tabuk nélkül.

Az interjúkötet egyedi abban, hogy minden beszélgetés után megszólal egy szexuálpszichológus, aki értelmezi az interjúalany által elmondottakat. Az olvasottak feldolgozását segíti az is, hogy a szerző az interjúkötet végén fogalomtárban összegezte a legfontosabb definíciókat. Az olvasó tehát egy sajátos világba tud belépni, ha akar.

Az interjúkötetben találkozhatunk többek közt a dominaként dolgozó Rebekával is, aki hivatásként tekint a munkájára, és nagy élvezettel végzi azt. A 37 éves nő saját stúdiójában dolgozik. Mint mondja, a funkcionális eszközök és a speciális ruházat alsó hangon egy-kétmillió forintba kerül.

„Teljes eszköztárunk van. Dolgozunk kötéllel, korbáccsal, van felcsatolhatós is, és masszázságy azoknak, akik a kényszerhelyzeteket még jobban meg szeretnék élni, azaz teljes kiszolgáltatottságot akarnak. Magassarkúból is van nálam vagy nyolcvan pár” – mondja.

Rebeka ápolónőként dolgozott egy kórházban, amikor találkozott egy gyakorlott dominával, aki bevezette ebbe a világba.

„Nagyon jó volt emberekkel foglalkozni és tudni, hogy a kezem által gyógyulnak meg. A domina munkámban is ezt élem meg. Itt is segítek, csak másképp” - mondja a nő, aki egyébként olyan párkapcsolatban él, amelybe olykor odahaza is belefér a játék.

„A domina nem azonosítható be azzal, hogy perverz, szadista vagy fetisiszta. A nő lelkében, kisugárzásában benne van a dominancia, abban, ahogyan megjelenik, viselkedik, felhívja magára a figyelmet. Az az igazán jó domina, aki a lelkéből domináns. Ha végigmegyek az utcán, látom az embereken, ki szubmisszív, domináns vagy éppen szadista.”

A nő hangsúlyozza: magát nem szexmunkásnak, hanem szolgáltatónak tartja, mivel nála nincsen semmifajta szexuális aktus. Nem hajlandó arra sem, hogy maradandó károsodást okozzon a klienseinek, bár előfordulnak extrém kérések, így például a kasztrálás is.

„A férfiak kilencven százaléka az orgazmust követően visszaváltozik azzá, aki volt. A tíz százalék pedig elrohan, úgy, hogy jóformán tusolni sem szeretne, mert a szégyenérzete felülkerekedik rajta. Nekik körülbelül a felük jön vissza, majd legközelebb újra ugyanezt csinálják. Azt hiszem, az ilyen férfi önmagát nem fogadja el.”

Rebeka azonban nyomatékosítja: „Ide az emberek folyamatosan hozzák a tabuikat, mert itt van valaki, aki elfogadja őket ilyennek. Tudjuk: a ki nem élt vágyak beteggé tesznek. Lehet, hogy ha nem jön el, akkor pedofil lesz belőle, vagy mutogatós ember a parkban, vagy ön- és közveszélyessé válik. Ki kell engedni a szellemet a palackból!”
Segítenek megtalálni a helyünket

Ezzel Kinga is egyetért:

„Viszonylag frissen kerültem be egy olyan baráti társaságba, amely tagjai közül sokan érintettek BDSM-ben is. Köztük az egymás tisztelete, elfogadása és el nem ítélése a legalapvetőbb. Ennek a sok pozitív energiának szerepe volt abban is, hogy saját magamat és a vágyaimat is feltétel nélkül el tudjam fogadni.

Fontos a tiszta és nyílt kommunikáció, hogy senki ne akarjon ráerőltetni a másikra semmit, amit igazából nem akar, és ne hódoljon be az ilyen nyomásnak. Ne más elvárásai miatt vegyünk fel egy szerepet, hanem azért, mert így érezzük jól magunkat. Hatalmas felszabadulás volt az a felismerés, hogy én saját magam miatt vagyok szub, és nem azért, mert ezt bárki is elvárná tőlem.”

Hogy mit tanácsolna az ebbe a világba újonnan érkezőknek? Elsősorban azt, hogy aki érdeklődik a BDSM iránt, az ne hagyatkozzon pusztán az internetre. Keressen valódi fétis és BDSM tematikájú eseményeket, közösségeket. Ezek által vegye fel a kapcsolatot olyanokkal, akik már tapasztaltabbak a témában.

„Akik megélik ennek a világnak a valódi oldalát, szívesen segítenek azoknak, akik még keresgélnek, hogy megtalálják a helyüket. Az sem szégyen, ha valamiről előzetesen azt gondoltuk, hogy szeretnénk, például hogy elverjenek minket pálcával, majd mikor megtapasztaltuk és rájöttünk, hogy ez mégsem jó nekünk, akkor ezt a felismerést megosztjuk a partnerünkkel.

Ne érezzük magunkat rosszul, amiért esetleg nem szokványos vágyaink vannak. Még abban az esetben sem, ha azok a vágyak megalázó vagy életösztönökkel szembemenő helyzetekbe visznek minket. Érdemes tisztában lenni a BDSM alapfogalmaival és megfelelő elméleti tudást gyűjteni akár egy-egy játékról vagy eszközről is.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
Fájdalmas, de igaz: kutatások igazolják, hogy a férfiak sokkal gyakrabban válnak el, ha a feleségük betegszik meg, mint fordítva
Egy kutatás szerint egy nő súlyos diagnózisa után akár hétszeresére is nőhet a válás kockázata.


„Nem bírom nézni, ahogy meghalsz… Most hallasz rólam utoljára.” – ezekkel a szavakkal hagyta el egy férfi az agydaganattal küzdő feleségét, miután a közös bankszámlájukat is kiürítette. Az üzenetváltás nyáron terjedt el a TikTokon és a Redditen, és a döbbenetes eset egy olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amit több kutatás is alátámaszt.

A Journal of Marriage and Family című folyóiratban megjelent

friss tanulmány 18 éven keresztül követett több mint 25 ezer heteroszexuális párt. A kutatók megállapították, hogy amikor a férj betegedett meg, a pár általában együtt maradt. Amikor azonban a feleség lett beteg, a házasság nagyobb valószínűséggel ért véget.

Egy korábbi, idősebb amerikai párokat vizsgáló tanulmány is hasonló eredményre jutott, egy onkológiai és neurológiai kutatás pedig kimutatta, hogy egy nő súlyos diagnózisa után a kapcsolat hatszor-hétszer nagyobb eséllyel bomlott fel, mint egy férfi esetében.

Bella DePaulo szociálpszichológus szerint a jelenség a nemi szerepekhez köthető. „Amikor a feleség súlyosan korlátozottá vált a mindennapi teendők elvégzésében, de a férje nem, a pár nagyobb valószínűséggel vált el, mint amikor egyikük sem tapasztalt súlyos korlátokat. Ha a helyzet fordított volt, és a férj vált súlyosan korlátozottá, a házasság nem ért véget nagyobb eséllyel” – magyarázta.

Alex Broom szociológia professzor szerint a nők hagyományosan többet gondoskodnak másokról.

„A kutatások gyakran kimutatták, hogy a nők viselik a gondozási felelősség terhét az élet mindkét végén – a korai és az időskori években is.

Ugyanakkor a férfiak az életükben felkészületlenek lehetnek arra, hogy gondoskodást és támogatást nyújtsanak nekik, amikor szükségük van rá” – mondta. Az adatok ezt alátámasztják: a nők egyértelműen több időt töltenek házimunkával és főzéssel, miközben a munkaerő közel felét teszik ki.

A nyáron elterjedt történet alatti kommentek is a jelenség gyakoriságát tükrözik.

„Szó szerint erre tanítanak minket az ápolói iskolában, hogy felkészüljünk a betegek érzelmi vigasztalására, mert olyan gyakran hagyják el a férfiak a beteg feleségüket”

– írta egy hozzászóló. Egy másik kommentelő szerint: „A nőknek meg kell érteniük, hogy ez gyakori. Beszéljenek az onkológiai vagy az intenzív osztályon dolgozó orvosokkal és ápolókkal, és ők is elmondják.” Mások személyes történeteket osztottak meg: „Volt egy autóbalesetem, és a volt férjem azt mondta: »Már nem vagy szórakoztató.«”

Via Medium


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KAPCSOLAT
A Rovatból
Tömeges kiábrándulás a randiappokból: a nők rájöttek, mit csinálnak totál rosszul a férfiak
Mi az az egyetlen dolog, ami a legtöbb férfinak eszébe sem jut, pedig erre vágynak a legjobban?


Bár a képernyőn újra tombol a romantika, a való életben a nőknek elegük lett a laza, elköteleződés nélküli randikból. Egy friss kutatás szerint tízből nyolc egyedülálló ausztrál nő több romantikára vágyik, mert frusztrálja őket, hogy a modern ismerkedés túlságosan is felszínessé és kötelezettségmentessé vált. A jelenségről a New York Post is beszámolt egy Bumble társkereső által végzett felmérésre hivatkozva, amely éppen akkor készült, amikor a romantikus történetek, mint a Bridgerton vagy a készülő, Margot Robbie és Jacob Elordi főszereplésével forgatott Üvöltő szelek-adaptáció, újra a kulturális figyelem középpontjába kerültek.

A felmérés adatai szerint a nők kétharmada olyan szerelmet szeretne, amilyet ezekben a történetekben lát, a Bumble pedig „Storybooking”-nak nevezte el a trendet, ami a gyors tempójú randikultúrára adott válasz. A kutatásból kiderül, hogy

a nők számára a tiszta kommunikáció, az érzelmi biztonság és a kölcsönös erőfeszítés a legfontosabb egy új kapcsolat elején,

sőt, ötből négyen ezeket ugyanolyan izgalmasnak tartják, mint a rejtélyt. Ezzel párhuzamosan tízből hét nő magabiztosabban húzza meg a határait, mint néhány évvel ezelőtt.

„A randikultúránk közismerten laza” – mondta Chantelle Otten, a Bumble kapcsolati szakértője. Szerinte a romantikus történetek a várakozást és a kiszámíthatóságot hozzák vissza, lelassítják a folyamatot és értelmet adnak neki.

„A nők továbbra is a szerelmi történetet akarják, de most már érzelmi zűrzavar nélkül. Olyan partnereket választanak, akik világosan kommunikálnak, erőfeszítést tesznek és tiszteletben tartják a határokat.”

A kutatás eredményeit a 30 éves, Alejandra is megerősíti, aki szerint a randikultúra „túl lezser és közönyös”. Tapasztalatai szerint a férfiak már alig közelednek a nőkhöz, hacsak nem ittasak. „Gyakran tapasztalom, hogy a férfiak kerülik a szemkontaktust, hogy aztán később megtaláljanak a közösségi médiában és rám írjanak. Ez egyszerűen nagyon lustának tűnik.” Alejandra számára a romantika a következetességről szól, nem az intenzitásról. „A korai szakaszban a romantikának nyugodtnak és szándékosnak kell lennie. Kiválasztani egy jó éttermet és lefoglalni, adni egy őszinte bókot, tartani a szemkontaktust és teljesen jelen lenni.”

Hasonlóan látja a helyzetet a 21 éves Eva is.

Szerinte a randizásból gyakran hiányzik a szenvedély, és széles körben tapasztalható a kiégés a vegyes jelzések, a ghosting és az érzelmi kiszámíthatatlanság miatt.

„Ha olyan sorozatokat nézel, mint a Bridgerton, elkezdesz vágyni a várakozásra, a kiszámíthatóságra és az érzelmi mélységre. Nem a drámára, csak a figyelmességre.”

Chantelle Otten szerint a kulcs az, hogy megkülönböztessük az egészséges romantikát a túlzó intenzitástól, például a legtöbb bántalmazó kapcsolat elején tapasztalható „love bombing”-tól. „Nem a romantika a probléma, hanem az indokolatlan intenzitás” – magyarázza a szakértő.

A valódi, egészséges romantika a kapcsolattal arányosan bontakozik ki, tiszteletben tartja a határokat, és biztonságos érzést nyújt.

Ahogy fogalmazott: „A romantikának hozzá kell adnia az életedhez, nem pedig eltérítenie azt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
Pszichológusok szerint ez a 6 meglepő jel mutatja, hogy a párkapcsolatod a végét járja, és szakítani fogsz
A szakítást gyakran rejtett gondolatok és viselkedés apró változásai előzik meg. Lehet, hogy nem is tudatos, csak azt érzed, valami mi nem stimmel.
Szabó Anikó, Pexels - szmo.hu
2026. január 15.



Nemrég volt január 5-e, a „válások napja”, amikor az ügyvédek szerint megrohanják őket a válni szándékozók.

Most, ahogy lassan véget ér a téli bekuckózás, sokan érezhetik, hogy valami nincs rendben a kapcsolatukban.

A legtöbb szakítás ugyanis nem hirtelen döntés, hanem egy lassú, sokszor észrevétlen folyamat eredménye.

Az Evening Standard cikkében vezető pszichológusok gyújtötték össze a hat legárulkodóbb jelet, ami arra utalhat, hogy egy kapcsolat a vége felé közeledik.

Az egyik legelső jelenség a „mikromegcsalás”, ami nem fizikai hűtlenséget takar.

Sara Davison szakítás- és váláscoach szerint ez „nem fizikai jellegű kapcsolatok építése másokkal.” A szakember kifejti: „Lehet, hogy érzelmileg nyílunk meg mások felé – bejegyzéseket lájkolunk, rácsúszunk valaki üzeneteire, vagy kicsit bizalmasabb viszonyban vagyunk valakivel a munkahelyünkön”. A coach szerint ez egy tudattalan tesztfázis. „Gyakran azt látjuk, hogy amikor valaki szakításon megy keresztül, már korábban is nyújtogatta a csápjait mások felé” – magyarázza Davison.

A következő lépcsőfok, amikor már a közös jövő tervezése is nyűggé válik.

Susanna Abse pszichoterapeuta úgy fogalmaz: „Egyszer csak azon kapod magad, hogy nem kovácsolsz közös terveket — a partnered ötletel, hogy nézzetek dátumokat a húsvéti szünetre, te pedig ellenállsz. Nem tudatosan mondod azt, hogy ‘nem utazunk közösen, mert nem leszek veled’, csak nincs kedved előre tervezni és pénzt fektetni a kapcsolatba.” Hayley Quinn randi-coach ezt kiegészíti: „Lehet, hogy kifogásokat keresel, miért lenne rossz ötlet most összeköltözni, vagy azt hajtogatod, hogy még több időre van szükséged, mielőtt igazán dönteni tudnál.”

Gyanús, ha már nem a párod az első, akivel megosztod az érzéseidet, gondolataidat, az aznap történteket, a sikereidet.

Hanem inkább barátoknak, kollégáknak mondod el, vagy egyszerűen magadban tartod. Így az érzelmi intimitás csendben halványul, és te szépen lassan eltávolodsz a másiktól.

Az érzelmi kapocs lazulását a fizikai is követi, csökken a csókok, az együttlétek száma vagy el is tűnik az intimitás.

Marianne Johnson pszichoterapeuta szerint „a szex kevésbé vonzóvá válhat, és azon kapod magad, hogy kifogásokat keresel az elkerülésére.” Susanna Abse ezt még erősebben fogalmazza meg: szerinte ez „a fizikai érintkezés iránti érdeklődés hiánya, a a zsigeri érzés, hogy igazából nem akarsz szexelni”.

Az egyik legmeglepőbb jel, amikor a párok abbahagyják a veszekedést.

Joanna Harrison párterapeuta úgy véli, „furcsa módon, amikor párok között van konfliktus… az még mindig annak a jele, hogy törődnek a kapcsolattal és egymással, mert tulajdonképpen azért vitatkoznak, hogy a dolgok valamilyen módon legyenek köztük. Az a fajta közöny, amikor már ahhoz sincs kedved, hogy bevonódj a partnered felé, annak a jele lehet, hogy valahol feladtad a kapcsolatot.” Amy Bojanowski-Bubb is egyetért: „Lehet, hogy azt gondolod: ‘Ó, hát mi rendben vagyunk – nem veszekszünk.’ Valójában van egyfajta béke. Csakhogy ez nem azért van, mert jobbak lettek a dolgok, hanem mert már nem törődsz eléggé a másikkal.”

A végső fázis, amikor már a jövőt is a partner nélkül tervezed.

„Elkezdhetsz olyan terveket szőni, amelyekből egyszerűen kihagyod. Például másik országba vagy városba költözés, munkahelyváltás vagy utazás – és nem is töprengsz azon, hogyan illeszkedik ez a kapcsolatba” – magyarázza Bojanowski-Bubb. A szakember szerint ezzel „valamilyen szinten, tudattalanul azt teszteled, milyen érzés elképzelni a jövőt úgy, hogy ő már nincs benne.”

Via Evening Standard


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
Kiderült, hogy akik gyakrabban és szenvedélyesebben csókolóznak, azoknak jobb a szexuális életük
Egy friss tanulmány szerint nem mindegy, hogyan csókolózunk, mert összefüggést mutat az intim együttlétek minőségével.


Szeretnéd feldobni a kapcsolatodat és a szexuális életedet? A válasz kézenfekvőbb, mint gondolnád.

Egy friss kutatás ugyanis komoly összefüggést talált a csókolózás és a boldogság között.

Az eredmények sok szerelmes párnak adhatnak okot a gondolkodásra. Régóta ismert tény, hogy a heteroszexuális kapcsolatokban a férfiak gyakrabban élnek át orgazmust, mint a nők, de most úgy tűnik, a megoldást a több és szenvedélyesebb csók jelentheti.

A Psychology Today által ismertetett tudományos vizsgálat a csókolózás két típusát különböztette meg. Az egyik a „specifikus csókolózás”, ami a szex közbeni csókokat jelenti, a másik pedig a „hétköznapi csókolózás”, vagyis a mindennapokban, a hálószobán kívül váltott puszik és csókok. A kutatók 878, legalább féléves kapcsolatban élő nőt és férfit kérdeztek meg szexuális és párkapcsolati szokásaikról, és az eredmények magukért beszélnek.

„Akik többet csókolóznak szex közben, azok gyakrabban szexelnek”

– szögezték le a kutatók. A nők számára még ennél is jobb híreik voltak. „A több csókolózás szex közben összefügg azzal, hogy a nőknél több volt az orgazmus.”

Ez azt jelenti, hogy a csók nemcsak a szexuális együttlétek számát, de azok minőségét is látványosan javíthatja a nők esetében.

A magyarázat egyszerűbb, mint hinnénk: a csókolózás a nők számára az érzelmi közelséget, a lassabb tempót és a több előjátékot jelezheti, ami elengedhetetlen a teljes átéléshez. A férfiakat ezzel szemben más ingerek is csúcsra juttathatják.

A csók azonban nem csak intim helyzetben számít. Kiderült, hogy a hétköznapi csókolózás gyakorisága azt is megmutatja, milyen a kapcsolat minősége.

Ha mindennapos a csókváltás a pár tagjainál, akkor elégedettebbek a kapcsolatukkal” – áll a tanulmányban. Vagyis ha egy pár egyre kevesebbszer csókolózik csak úgy, a nap folyamán, az komoly figyelmeztető jel lehet, ami a kapcsolat romlására utalhat.

A csók jelentősége nem új keletű dolog. Egy 13 országot felölelő, 2019-es felmérés már kimutatta, hogy a romantikus csók a hosszú távú párkapcsolatok fenntartásának egyik legfontosabb eszköze, ami segít megerősíteni a kötődést és az elköteleződést. A mostani eredmények pedig egyértelműen alátámasztják ezt: a gyakorlati tanács tehát egyszerű. Tudatosan építsétek be a csókot a szexuális együttlétekbe, és ne feledkezzetek meg a napközbeni apró csókokról sem, mert ezek táplálják a szerelmet. A bizonyíték egyértelmű: a csókolózás számít.

Via Psychology Today


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk