prcikk: Ilyen az élet a TikTok, a YouTube, a Facebook, a Snapchat, az X és a Reddit nélkül Ausztráliában, ahol a 16 év alattiaknak mindezt betiltották | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Ilyen az élet a TikTok, a YouTube, a Facebook, a Snapchat, az X és a Reddit nélkül Ausztráliában, ahol a 16 év alattiaknak mindezt betiltották

A néhány napja életbe lépett tiltás kötelezővé teszi, hogy olyan módszerekkel azonosítsák a tiniket, amiket nagyon nehéz kijátszani, de azért vannak próbálkozások. Megkezdődött a fiatalok elvándorlása is más platformokra, két 15 éves pedig beperelte a kormányt.


„Ez világszínvonalú. Ausztrália megmutatja, hogy elég volt” – mondta Anthony Albanese miniszterelnök december 10-én, amikor életbe lépett a világ első országos tiltása, amely a 16 év alattiak közösségimédia-fiókjait célozza. Miközben a kormány ünnepelt, a tinédzserek egy része úgy érezte, elveszíti a kapcsolati hálójának egy fontos részét. Az első néhány nap tapasztalatai vegyes képet mutatnak: a rendszeren tátongó lyukak, a szülők megkönnyebbülése és a gyerekek frusztrációja egyszerre van jelen.

December 10-től a kormány által kijelölt tíz „korhatáros közösségimédia-platformnak” ésszerű lépéseket kell tennie, hogy a 16 év alattiak ne hozhassanak létre és ne tartsanak fenn fiókot.

A szabályozás nem a felhasználókat vagy a szülőket bünteti, hanem a szolgáltatókat, amelyek akár 49,5 millió ausztrál dolláros, átszámítva több mint 10 milliárd forintos bírságot is kaphatnak, ha nem tesznek eleget a kötelezettségüknek.

A tiltólistán olyan óriások szerepelnek, mint a Facebook, az Instagram, a Threads, a TikTok, a Snapchat, az X, a YouTube, a Reddit, a Twitch és a Kick. A szabályozás ugyanakkor nem terjed ki a közvetlen üzenetküldő alkalmazásokra, így a WhatsApp és a Messenger továbbra is elérhető, ahogy a Discord, a Roblox, és kivétel a YouTube Kids is.

A bevezetés utáni első napokban azonnal megmutatkoztak a rendszer „gyerekbetegségei”. Bár a kormány és az eSafety kiberbiztonsági hatóság is a platformok felelősségét hangsúlyozta, az induláskor még akadtak olyan szolgáltatók, ahol egy 2011-es születési dátummal is gond nélkül lehetett regisztrálni. „Azok, akik átcsúsztak, idővel ki fognak kerülni a rendszerből. A tinédzseri kreativitás elszigetelt esetei nem tántorítanak el minket, mi hosszú távú játszmát játszunk” – fogalmazott Julie Inman Grant, az eSafety biztosa.

A kormányzat komolyan veszi az ellenőrzést: már be is kérték a platformoktól a december 9-i és 11-i felhasználói adatokat, hogy lássák, számszerűen mekkora a változás.

A mindennapokban azonban a személyes tapasztalatok a legbeszédesebbek.

„Hogy kaphatott 23 éves korigazolást, amikor ő 14?” – tette fel a kérdést Cassandra, egy új-dél-walesi édesanya, miután fia a Snapchat szelfis arcfelismerő rendszerét használva jóval idősebbnek szóló besorolást kapott.

Más szülők is arról számoltak be, hogy 11-13 éves gyerekeiket a rendszer nagykorúnak, néha akár 30 felettinek is „látta”. A tinédzserek egy része közben a kiskapukat keresi. „Akit le akarnak szoktatni, az lesz az első, aki megkerüli” – mondta a 15 éves Tyson, utalva a VPN-szolgáltatásokra és a születési dátummal való trükközésre. Ezzel szemben sok szülő fellélegzett. „Ez fekete-fehér szabály – olyan, mintha a gyerekem cigarettát akarna. Nem fog megtörténni” – nyilatkozta egy ausztrál lapnak egy melbourne-i édesanya, aki korábban sikertelenül küzdött 13 éves fia Snapchat-függőségével.

A hibás korbecslések ráirányították a figyelmet a technológiai háttérre. A törvény szándékosan nem ír elő egyetlen kötelező megoldást, a platformoknak csupán „ésszerű lépéseket” kell tenniük. Ezek közé tartozhat a felhasználó arcáról készült szelfi alapján működő, mesterséges intelligenciát használó életkorbecslés, a banki azonosítókon keresztüli „igen/nem” jellegű kor-ellenőrzés, vagy egy harmadik, megbízható félen keresztüli dokumentum-ellenőrzés. A hatóságok hangsúlyozták: nem elvárás, hogy minden egyes felhasználó szkennelje be a személyi igazolványát, és a platformok nem kényszeríthetik rá a felhasználókra a kormányzati digitális azonosító használatát sem.

A Meta a Yoti nevű arckorbecslő szolgáltatást, a Snapchat és a Kick pedig a szingapúri k-ID megoldását használja, míg a YouTube a már meglévő Google-fiók adataira és egyéb digitális jelekre támaszkodik. A k-ID azt állítja, hogy a hitelesítés után nem tárolja a felhasználók képeit, de kiberbiztonsági szakértők szerint az adatok az átvitel és a feldolgozás pillanatában így is sebezhetővé válhatnak.

A tiltás különösen érzékenyen érint bizonyos csoportokat, akik számára az online közösségek nem csupán szórakozást, hanem létfontosságú kapcsolati hálót jelentenek.

„A közösségi média segít kapcsolatban maradni a közösségemmel anélkül, hogy ki kellene mennem és végigszenvednem a fájdalmas napokat” – mondta a 15 éves Wren Alfaro, akinek az Instagram egyfajta mentőövet jelentett. A fogyatékossággal élő fiatalok érdekvédelmi szervezetei már fel is vetették, hogy számukra érdemes lenne kivételt tenni. Hasonló nehézségekkel küzdenek a bentlakásos iskolák diákjai és a hatalmas távolságok miatt elszigetelten élő vidéki fiatalok is, akik a baráti és családi kapcsolataik meggyengülésétől tartanak.

A tiltás hatására megindult a tinédzserek „átvándorlása” a megengedett platformokra. A WhatsApp és a Messenger mellett felértékelődtek az olyan, eddig kevésbé ismert alkalmazások, mint a Lemon8, a Yope vagy a RedNote. Az eSafety hatóság már jelezte, hogy figyeli a trendeket, és ha egy új platformon tömegesen jelennek meg a 16 év alattiak, azt is felveheti a tiltólistára.

Kénytelen-kelletlen teljesítik a cégek

A technológiai óriások vegyesen, de alapvetően a szabályok betartásával reagáltak az ausztrál törvényre. A YouTube bejelentette, hogy a 16 év alatti felhasználókat automatikusan kijelentkezteti, így nem tudnak majd kommentelni, lájkolni vagy tartalmat feltölteni. A cég közben élesen bírálta is a jogszabályt.

„Ez a törvény nem teszi biztonságosabbá a gyerekek online terét, sőt, a YouTube-on kevésbé lesznek biztonságban az ausztrál gyerekek” – áll a Google közleményében, amely szerint a kijelentkezett állapotban a szülői felügyeleti eszközök és a tartalomajánló algoritmusok biztonsági szűrői is gyengülnek.

A Meta, a Facebook és az Instagram anyavállalata megkezdte a becslések szerint mintegy 500 ezer, 13 és 15 év közötti ausztrál fiatal fiókjának deaktiválását, ami egyfajta karantén, hiszen lehetőséget biztosít az adatok letöltésére és a fiókok későbbi, 16 éves korban történő visszaállítására. A Snapchat, amelynek nagyjából 440 ezer tinédzser korú felhasználója érintett, háromlépcsős ellenőrzési rendszert vezetett be. A TikTok is jelezte, hogy végrehajtja a szabályokat, és a mintegy 200 ezer érintett fiók tartalmát archiválja, hogy a felhasználók később hozzáférhessenek.

Julie Inman Grant, az eSafety vezetője a The Guardian szerint előre jelezte, hogy nem számít zökkenőmentes átállásra, de a felügyelet fokozatos, kockázatalapú lesz, és elsőként a legkockázatosabbnak ítélt platformokat veszik górcső alá. Az első

napok tapasztalatai szerinte vegyesek voltak: több platformon rövid ideig még létre lehetett hozni fiókot hamis, de a korhatár alá eső

születési dátummal, ám a hatóság szerint ezeket a kiskapukat bezárják, és az érintett fiókokat „idővel” lekapcsolják.

Jogi és politikai támadások kereszttüzében a törvény

A kormányzó Munkáspárt szerint a lépés elengedhetetlen a gyerekek mentális egészségének védelme, valamint az online zaklatás és a függőség visszaszorítása érdekében. Anika Wells kommunikációs miniszter a YouTube kritikájára reagálva azt mondta, kifejezetten furcsának tartja, hogy „a YouTube mindig hangsúlyozza, mennyire nem biztonságos a platformja kijelentkezett állapotban”. Ezzel szemben az ellenzéki koalíció, bár megszavazta a törvényt, szkeptikus a végrehajtással kapcsolatban. Sussan Ley, az ellenzék helyettes vezetője az ABC Newsnak azt mondta, nem bízik benne, hogy a tiltás működni fog, mert ezt csak egy „áltörvény”, ami egy „álfolyamaton” megy keresztül. A koalíció ifjúsági szervezete, a Young Nationals pedig arra figyelmeztetett, hogy a tilalom a fiatalokat a kevésbé szabályozott, sötétebb és kockázatosabb online platformok felé terelheti.

Két 15 éves fiatal közben a Digital Freedom Project nevű jogvédő szervezet támogatásával az ausztrál Legfelsőbb Bírósághoz fordult, arra hivatkozva, hogy a tilalom sérti az alkotmányban foglalt, vélelmezett politikai kommunikációs szabadságjogot. A bíróság gyorsított eljárásban, várhatóan 2026 elején tárgyalja az ügyet, de a törvény addig is hatályban marad. A Reuters közölte: a Reddit szintén bejelentette, hogy keresetet nyújt be a legfelsőbb bírósághoz, mert álláspontja szerint a törvény „sajnos tolakodó és potenciálisan nem biztonságos ellenőrzési folyamatokra kényszeríti a felnőtteket is”, miközben elszigeteli a tinédzsereket a koruknak megfelelő közösségi élményektől. A cég úgy gondolja, a jó szándék ellenére a jogszabály célt téveszt a fiatalok online védelmében.

Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök viszont a családok számára fontos pillanatnak nevezte a tilalmat. Az X-en közölte: azt akarják, hogy „a gyerekeknek legyen gyermekkora, a családoknak pedig békés nyugalma”.

A törvény elfogadásához nagyban hozzájárult a „Let Them Be Kids” („Hagyjuk őket gyereknek lenni”) nevű, a News Corp médiabirodalom által is támogatott kampány, amelyhez több, online zaklatás miatt gyermekét elvesztő szülő is az arcát adta. Az ausztrál kormány a nemzetközi porondon is képviseli a témát, és a törvény hatálybalépését december 10-én országszerte hidak és középületek kivilágításával ünnepelte.

Hasonló törvények vannak, ennyire szigorúak nincsenek

Az ausztrál törvény globális viszonylatban is szigorúnak számít, ám léteznek hasonlók, például Európában. Nálunk először Dániában vezettek be olyan jogszabályt, amely kategorikus tiltással él: ott 2024 végén jelentették be, hogy minden 15 év alatti számára tiltott terep a közösségi média, noha a 13–15 évesek szülői engedéllyel még regisztrálhatnak. Caroline Stage dán miniszter ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a platformok túl régóta cselekednek szabadon „a gyerekek játszóterein”, ezért a digitális világban is ahhoz hasonló „kapukra” van szükség, mint a való életben a szórakozóhelyek beléptetésénél.

Más európai országok inkább a részleges korlátozást választották: Franciaországban például a 15 év alattiaknál kötelezővé tették a szülői beleegyezést, Németországban a korábbi 13 helyett már 16 év az alsó korhatár a regisztrációhoz, Olaszországban pedig 14 év alatt írnak elő szülői engedélyt.

De egyik helyen sem annyira kategorikus és hatékony a tiltás, mint Ausztráliában, mert nincs elrettentő bírság, és ennyire szigorú azonosítás sem.

Maga az Európai Parlament is csak egy javaslatot fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy szülői beleegyezés nélkül 16 évben határozná meg a minimális életkort a közösségi média, videómegosztó szolgáltatások és mesterséges intelligencia alapú chatbotok (pl. AI-komponensek) használatához.

Az EU mindazonáltal – bár nem állapít meg egységes korhatárt a közösségi média használatára – különféle védelmi kötelezettségeket ír elő az online platformoknak, például a kiskorúakra vonatkozó biztonsági és tartalmi szabályok, életkor-ellenőrzés támogatása vagy a káros tartalom elleni fellépés kapcsán.

Magyarországon egyébként nincs egységes, jogszabályban rögzített korhatár a közösségi médiás regisztrációra. A szabályozás alapja a GDPR: 16 év alatt a gyermek csak szülői hozzájárulással adhatja meg személyes adatait online szolgáltatásokhoz. A konkrét regisztrációs korhatárt maguk a platformok határozzák meg, jellemzően 13 évben.

Ezt azonban gyakorlatilag senki sem ellenőrzi.

A világ más részein – már ahol politikai okokból nincsenek eleve blokkolva a nagy platformok, mint például Nepálban, Afganisztánban vagy Iránban – szintén nem igazán találni az ausztrálnál keményebb tiltást, ám vannak még államok, amelyek szigorítottak a felhasználási feltételeken. Kínában például a kormány már korábban bevezette, hogy a gyerekek online játékideje legfeljebb napi 40 perc lehet, és – a gyermekvédelemre hivatkozva – egyébként is erősen korlátozzák a kiskorúak képernyőidejét. Említést érdemel továbbá a maláj törvénytervezet, 2026-tól betiltja a 16 év alatti regisztrációt a közösségi oldalakon.

Fiatalok tömegei lógnak a közösségi média alkalmazásokon

Az ABC News által szemlézett felmérések szerint a tinédzserek többsége napi rendszerességgel használ közösségi oldalakat. Az amerikai 13–17 éves korosztály 95 százaléka rendelkezik profillal, 90 százalékuk naponta használ YouTube-ot, 60 százalékuk pedig szintén minden nap pörgeti a TikTokot vagy Instagramot, és durva, de a 8–12 évesek 38 százaléka is napi szinten aktív a közösségi platformokon.

Ezek az arányok arra engednek következtetni, hogy a tinédzserek döntő része világszerte jelen van az online térben, így a tiltás alá tartozó korosztályt kiterjedt felhasználói kör jellemzi.

A szakértők pedig eléggé megosztottak abban a kérdésben, mennyire hatékony vagy indokolt egy olyan mértékben szigorú tiltás, mint az ausztrál. Vannak, akik történelmi jelentőségű intézkedésnek tartják. A Reuters által idézett Jonathan Haidt pszichológus „a legjelentősebb intézkedésnek” nevezte, mások viszont óvatosságra intenek: az UNICEF például arra hívta fel a figyelmet, hogy pusztán a tiltás nem elegendő, hiszen a szabály kijátszható, és nem helyettesíti a jobb tartalommoderációt.

Ezt az álláspontot támasztják alá a Top10VPN vagy a SensorTower adatai is. Előbbi kimutatta, hogy az ausztrál törvény hatálybalépését megelőző vasárnapon 103 százalékkal nőtt a kereslet a valódi IP-címet elrejtő, ezáltal földrajzilag korlátozott tartalmak elérését is lehetővé tévő VPN-szolgáltatások iránt, míg utóbbi azt találta, hogy a szigetország fiataljai tömegesen vándorolnak át alternatív közösségi média appok felé, mint amilyen a Rednote vagy a magát az Alfa generáció számára biztonságos közösségként pozícionáló Coverstar.

A Brookings Intézet elemzői közben kiemelték, hogy egy ilyen tiltás technikai és jogi problémákat is felvet – például a korhatár-ellenőrzés kérdését és a gyerekek szólásszabadságát –, valamint arra is figyelmeztettek, hogy a tiltás önmagában nem feltétlenül csökkenti a képernyőidőt (a gyerekek átmehetnek más online tevékenységre), ezért inkább a platformok tervezését és adatkezelését kellene szabályozni (ahogy azt pl. az EU teszi).

A közösségi média fiatalokra gyakorolt negatív hatásai

Azokat sem feltétlenül lehet viszont hibáztatni, akik akár drasztikus módszerekhez nyúlva próbálják akadályozni a fiatalok közösségi média-használatát. Számos kutatás talált ugyanis összefüggést a közösségi média intenzív használata és a tinik mentális egészségének romlása között. A tinédzserek körében egyértelműen gyakrabban fordul elő depresszió és szorongás, valamint gyakoriak a testképzavarok és az alacsony önértékelés esetei is.

Egy amerikai egészségügyi jelentés szerint azok a tinik, akik naponta több mint három órát töltenek közösségi oldalakon, kétszer nagyobb arányban mutatnak depressziós vagy szorongásos tüneteket, mint akik ennél kevesebbet neteznek. A tiltás támogatóinak meggyőződése szerint éppen ezért lehet szükség radikális lépésekre a gyerekek védelmében, ám sokan úgy látják, hogy a tiltásnál üdvösebb lenne a platformok felelősségre vonása.

A Brookings-elemzés szerint célszerűbb volna a közösségi oldalak algoritmusait és tartalommoderálását szabályozni, mint hagyományos korlátozásokra támaszkodni. Az intézet szakértői javasolják például az időkorlátos használat, a digitális oktatás és a szülői kontrollt erősítő eszközök bevezetését.

Bár a Facebookot és az Instagramot üzemeltető Meta már ilyen irányban is lépett – önkéntes alapon elindította a „tinifiókok” lehetőségét, ahol a 13–17 éves felhasználóknak szigorúbb tartalomszűrést kínál –, a szakértők szerint ez önmagában nem elegendő. Úgy vélik, elsősorban a platformok algoritmusainak és adatkezelési gyakorlatának szigorú szabályozását kellene előtérbe helyezni a gyermekek online védelmében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Brutális elvonások, politikai alapon osztott pénzek: így nullázta le a Fidesz 16 év alatt a magyar önkormányzatokat
Gémesi György szerint egy polgármesternek minden év gyomorgörccsel indul, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét. A kormány ugyanis több pénzt vett el a településektől, mint feladatot. Az önkormányzatiságból nem sok maradt. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Az 1989-es rendszerváltás egyik nagy vívmánya az önkormányzati rendszer megteremtése volt. Kezdetben az önkormányzatok több forrásból, és sokkal több jogkörrel igazgatták a helyi ügyeket, melyeket fokozatosan üresítettek ki az egymást követő kormányzatok. Az Orbán-korszak alatt mindez felgyorsult, az önkormányzatiságról a közéleti kérdésekben tájékozott embereknek jó eséllyel a forráshiány jut eszébe. Holott nem kellene, hogy így legyen, végsősoron ez az a terep, ahol nap mindannyian a mindennapjainkat éljük.

Mi történt a NER évei alatt ezzel a rendszerrel, és hogyan tovább. Korszakértékelő sorozatunkban Gémesi Györgyöt, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökét kérdeztük, aki 1990 óta, vagyis 36 éve áll Gödöllő élén.

— Mi volt a helyzet az önkormányzatoknál 2010-ben, a startvonalon? Milyen problémákat kellett volna megoldani?

— Már akkor is súlyos alulfinanszírozottság volt. Volt néhány olyan feladat, ami állami feladat lett volna, de az önkormányzatok látták el, és a megvalósításához szükséges pénznek csak a fele érkezett meg. Tipikusan ilyen volt a közoktatás. De a települések nem azért akartak a közoktatástól megszabadulni, mert nem tudták ellátni a feladatot, hanem azért, mert az állam nem finanszírozta azt, és ez feszültséghez vezetett. Ettől függetlenül a teljes államosítás megtörtént. Sajnos a közoktatás területén az állam nem tudta költséghatékonyabban ellátni a feladatot, mint korábban az önkormányzatok, holott vagy ötvenmilliárd forinttal több pénzt fordított rá.

— Volt valamilyen ígéret vagy program a Fidesz részéről 2010-ben az önkormányzatokkal kapcsolatban?

— Ígéret volt bőven, egy jól működő önkormányzati rendszert ígértek. Ehhez képest

nagyon erőteljes centralizáció következett.

Pozitívum volt az adósságkonszolidáció, mert a települések a forráshiány miatt kényszerültek hitelfelvételre. De ezzel párhuzamosan az állam egyre több feladatot vont magához az oktatásban, az egészségügyben, a szociális területen, az okmányirodai ügyintézésben, a gépjárműügyekben és az építéshatóságban. Ez szűkítette az önkormányzatok mozgásterét, miközben nem járt jobb feladatellátással.

— A feladatok elvonásakor pénzt is vitt el az állam?

— Igen. A szakértők szerint összességében több pénzt vitt el, mint amennyit korábban ezekre a feladatokra költöttek. Ezt ma már nehéz pontosan utánkövetni, de legalább annyit elvitt, mint amennyit a rendszerre fordított.

— Úgy tudom, már a rendszerváltozás óta folyamatos tendencia volt, hogy az állami költségvetés egyre kevesebb pénzt hagyott az önkormányzatoknál. Ez a probléma tehát nem 2010-ben indult.

— Ez mindig kézenfekvő tartalék volt a költségvetés számára. Az MDF-kormány idején még 100 százalékos SZJA-visszatérítéssel indult a rendszer, később pedig a gépjárműadó és az iparűzési adó is saját bevételi forrást jelentett. Aztán fokozatosan kevesebb forrás maradt helyben. A Bokros-csomag komoly megszorítást hozott, majd 2009-ben a Bajnai-csomag is. Igaz, 1998 és 2002 között volt némi többletforrás, de az inkább a bérekben jelent meg.

A rendszer így fokozatosan kiüresedett: folyamatos elvonások voltak, miközben új feladatokat is kaptak az önkormányzatok, forrás nélkül.

— 2010 után újabb feladatok és pénzek kerültek ki a rendszerből. Mi maradt egyáltalán az önkormányzatiságból?

— Nem sok. Sok hivatal már nem önálló, 2000 fő alatt társulásokban látják el a hivatali munkát. Maradtak a köztisztviselők, az utak, járdák, vízelvezetés fenntartása mint alapfeladat, a szociális feladatok egy része, valamint a kulturális feladatok, amelyek viszont nagyon alulfinanszírozottak: az állam ezek költségének 10–15 százalékát sem adja oda. Emellett maradt az államigazgatási feladatok egy része is.

— Egy önkormányzat tehetőssége korábban nagyban függött az iparűzési adóbevételektől, ami nagy különbségeket okozott. Törekedett a rendszer valamiféle kiegyenlítésre, vagy a különbségek végig megmaradtak?

— A különbségek megmaradtak, de a szolidaritási hozzájárulás eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a kis települések közszolgáltatásait és fejlesztését segítse. Ezzel önmagában nem volt baj, hiszen a nagyobb, adóerőképesebb településektől vonták el.

Csakhogy ez a hozzájárulás az eredeti 45–60 milliárdról 5-6 év alatt 400 milliárdra nőtt.

Ez elfogadhatatlanul magas, és már az erősebb gazdaságú településeket is megkopasztja. A fő probléma a mértéke.

— Létezik máshol a világon a szolidaritási hozzájáruláshoz hasonló konstrukció?

— Nem nagyon. A finanszírozási rendszerek eltérnek, de az ritka, hogy a településeket ilyen módon adóztatják. Egy bizonyos határig ez még védhető lenne. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége azt javasolja, hogy egységesen az iparűzési adó 15 százaléka legyen, ami nagyjából 200 milliárdra csökkentené a jelenlegi 400 milliárdot. Ez már kezelhetőbb volna. Viszont

ez a pénz nem jut vissza a megjelölt célokra.

Azt feltételezzük, hogy a 400 milliárdból csak 10–15 százalék jut el ténylegesen a településekhez, a többi a központi költségvetés bevétele lesz.

— Gyakorlatilag akkor ez nem is szolidaritási hozzájárulás, hanem egyfajta...

— ...extra adó, amit az állam elvesz, és nem a megjelölt célra fordít.

— Ez mióta van ez a rendszer?

— 2017 óta létezik. A COVID idején viszont megfelezték a kis- és középvállalkozások iparűzési adóját, ami sok településnél gyakorlatilag a bevételek megfelezését jelentette. Voltak települések, amelyek kompenzációt kaptak, mások nem. A megyei jogú városok extra támogatást kaptak, a többi település nem. Visszatérő probléma, hogy

nem átlátható, mely települések kapnak támogatást.

Például a Magyar Falu Program esetében is inkább a kormánypárti települések jártak jól.

— Nem normatív alapon történnek ezek a támogatások?

— Így van. A finanszírozásban vannak anomáliák, és ezek hátterében a politikai hovatartozás áll. Korábban is létezett ilyen „csókos pénzrendszer”, de a Fidesz megjelenésével ez sokkal durvább lett.

— Létezik olyan önkormányzati lobbi vagy érdekképviseleti erő, ami tárgyalásra tudja bírni a központi hatalmat?

— Van az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, de ez inkább kirakatszervezet. Érdemi egyeztetés alig van, inkább csak tájékoztatást kapunk. A tényleges befolyásunk nagyon csekély.

— Mit lehet mégis tenni?

— Nem tüntethetünk és nem is sztrájkolhatunk, mert választott tisztségviselők vagyunk. Nyilatkozunk, konferenciákat rendezünk, szövetségeket kötünk, civil szervezetekkel és szakszervezetekkel együtt lépünk fel. Van némi mozgástér, de a hatékonysága csekély.

— Amikor egy polgármester nem kormánypárti, de a képviselő-testület többsége igen, több helyen a fideszes testület polgármesteri jogköröket von magához. Hogyan lehetséges ez?

— A jogszabály bizonyos hatáskörök elvonását lehetővé teszi, de nem mindent. Az aláírási jogot és a település képviseletét nem lehet elvenni. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a kisebbségben lévő polgármestert így korlátozni tudják. Ez nem jó, mert a polgármester a település legközvetlenebb legitimációval rendelkező szereplője.

— Időnként felröppennek hírek arról, hogy bizonyos kistelepülések önkormányzatiságát megszüntetnék. Az biztos, hogy ahol mindenki mindenkit közelről ismer, probléma lehet a személyeskedés és az önkényeskedés. Ez lehet a megoldás?

— Ez létező probléma. Kellene egy erősebb szabályozás, ami ezt korlátozza. Nem egyszerű kérdés az sem, hogy jó-e ez a nagyon tagolt, 3100-3200 településes rendszer, de ezt a hatékonyság szempontjából végig kell gondolni. A településszám kérdése a jövőre nézve nem egyszerű.

— Mi a helyzet azokkal a településekkel, melyek az átlagnál gyorsabban növekednek? Ennek szabályozására fogadtatta el a parlamenttel Navracsics Tibor az identitásvédelmi törvényt.

— Ilyen például a közép-magyarországi régió, a balatoni övezet egy része és Nyugat-Magyarország is, ahol sokan külföldön dolgoznak, de itthon élnek. A települések nem bírják ezt szolgáltatásokkal. Megszületett ugyan ez a bizonyos identitásvédelmi törvény, de az

ezt a problémát nem tudta kezelni, viszont arra alkalmas volt, hogy adott esetben egy kisebbséget ki lehessen rekeszteni adott településről.

Ez így elfogadhatatlan, ezt a törvényt másképp kell megcsinálni, ha egyáltalán kell. Ha már törvényt alkotunk, akkor a túlnépesedést kellene kezelni vele. Mert az emberek odaköltöznek, ahova akarnak, ez önmagában rendben van, csak a településeknek ehhez infrastruktúrát kellene tudniuk biztosítani.

— Közben az önkormányzatok is hozzájárultak a túlnépesedéshez, amikor belterületbe vontak ingatlanokat.

— A külterületi telek és a belterületi telek ára között óriási különbség van, ezzel lehetett játszani. Ennek a következménye az lett, hogy egyes agglomerációs településeken már nem lehet normálisan élni, mert túlnépesedtek. Építési övezeteket hoztak létre, beköltöztek az emberek, de közben például bölcsődét már nem tudnak építeni, és nyaranta van olyan település, ahol még ivóvízkorlátozás is előfordul. Ha helyben maradna az adó, és azt fejlesztésre lehetne fordítani utakra, járdákra, oktatásra, szociális szolgáltatásokra, akkor a települések sokkal könnyebben tudnák kezelni a hirtelen megnövekedett lakosságszámot.

— Ha a választások után változások lennének, mi az, amit mindenképpen meg kellene oldani, milyen rendszer lenne ideális?

— A Magyar Önkormányzatok Szövetségének van egy elfogadott anyaga, ezt elküldtük a választáson induló pártoknak. A véleményünk szerint új önkormányzati törvényre van szükség. Ez nem dobná ki a régi rendszer értékeit, de újraszabályozná a feladat- és forrásmegosztást a települések és a kormány között, rendezné a középszintet, a régiót, és

visszaadna bizonyos feladatokat, például a közoktatás egy részét, a gyámügyet vagy az építéshatóságot.

Emellett a finanszírozást is újra kell gondolni. Vannak akut teendők 2026-ra, mert sok település nem fogja kibírni az év végéig, utána pedig a következő 5–10–15 év önkormányzati irányait kell kijelölni. A szolidaritási adó maradhat, csak ne ekkora összegben. A megyei közgyűlésekre pedig továbbra is szükség van, mert vannak olyan feladatok, amelyeket regionálisan lehet ellátni. Persze beszélni kell a kistérségekről, a járások együttműködéséről, a polgármesterek együttműködéséről és az önkormányzati középszintről. Itt a megfelelő nagyságrendet kell megtalálni.

— Volt valami visszajelzés bármelyik párt részéről ezzel az anyaggal kapcsolatban?

— Még nem, csak most küldtük el.

— Volt ráció abban, hogy öt évre hosszabbították az önkormányzatok mandátumát, így általában nem egyszerre vannak az önkormányzati és a parlamenti választások?

— Az ötéves ciklus jobb, mert az önkormányzati szint más mező, mint a parlamenti. Több idő, több körültekintés, több előkészítés kell, és kell idő arra is, hogy valaki bele tudjon nőni a feladatba.

— Ha a ’90-es évek elején felvázolt rendszert vesszük alapul, abból mennyi maradt meg az önkormányzatiságból, és mennyi lenne az ideális?

— Ma már másról szól a világ, ezért újra kell gondolni a rendszert. Vannak alapok, amelyeket nem lehet megváltoztatni, de sok mindent igen. Alapkérdés például, hogy az önkormányzati vagyon az államé-e. Ma az Alaptörvény szerint az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része. Pedig 1990-ben külön önkormányzati vagyon volt: a községháza a községé volt, a település saját vagyonaként gyarapodott. Ha viszont minden az államé, akkor elvész az ösztönzés, hogy a helyiek a sajátjukból is fejlesszék a települést.

— Miben reménykedik az elkövetkezendő két-három évben? Mit szeretne látni egy év múlva, és mit öt év múlva?

— Azt, hogy a települések biztonságban tudjanak működni, az odatelepített feladatokat el tudják látni, és meglegyen ehhez az állami forrás.

Ne gyomorgörccsel kezdje az évet egy polgármester azért, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét.

Ezek pedig ne politikai alapon dőljenek el, hanem normatív forrásokból. Emellett annyi bevételt kellene helyben hagyni, amiből fejlődni is lehet. A mostani rendszerben a szolidaritási adó mellett minden iparűzési adótöbbletet is elvesz az állam. Ez valójában kettős adóztatás.

Korszakértékelő sorozatunk eddigi részei:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter napi három órát alszik, azt sem tudja, mikor volt utoljára szabadnapos – videón a Tisza Párt vezetőjének egy napja
A Telex stábja egy teljes napon át követte a TISZA Párt alelnökének országjárását. A három megyét érintő körúton a politikus a választási esélyekről is beszélt még szombaton.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



A Telex stábja két héttel a választás előtt egy teljes napot töltött Magyar Péterrel, végigkísérve országjárásának hat helyszínét három megyén keresztül. A nap hajnalban indult, és éjfél előtt ért véget.

A TISZA Párt elnöke elmondása szerint nem emlékszik, mikor volt utoljára szabadnapja. „Hát nem lesz már szünnap” – tette hozzá, jelezve, hogy a kampány hajrájában napi hat, hét, sőt akár nyolc-kilenc helyszínt is felkeresnek. A sűrű tempó megviseli, ezt maga is elismeri.

„Le vagyok amortizálódva, azt kell, hogy mondjam” – fogalmazott. A politikus azt is elárulja, hogy két hónapja tudott utoljára edzőterembe vagy futni menni.

Azt mesélte, hajnali kettőkkor feküdt le, de ötkor már fel is kelt. Ilyenkor szöveget ír, sajtót olvas, és néha már fél hétkor hívogatja a kollégáit.

A politikus még mindig maga kezeli a közösségi oldalait. Elmondása szerint a kormányoldalról már szinte mindenhonnan letiltották. „Egy év kellett nekik, hogy rájöjjenek, hogy amikor mindig odaszólok, akkor kiröhögik az oldalaikat több ezren” – mesélte, hozzátéve, hogy a miniszterelnök és a kormány hivatalos Facebook-oldala után nemrég az Instagram-oldalukról is letiltották.

A szombati nap első állomása Őrbottyán volt, ahol a helyi jelölt, Szimon Renáta nem kívánt nyilatkozni a stábnak. Magyar Péter ezzel kapcsolatban úgy reagált, hogy a jelöltjeik rengeteget nyilatkoztak már, de a párt kommunikációját a párt szervezi.

„Egyelőre még nem a sajtó szervezi a Tisza Pártnak a kommunikációját” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy nem kellene a szabad sajtónak úgy tennie, mintha egy normálisan működő országban élnénk, ahol a médiafelületek 70 százalékát nem az állami propaganda tartja fenn. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülésük esetén a megválasztott képviselők rendelkezésre fognak állni.

A nap folyamán robbant a hír, hogy a kormány nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen a TISZA Párt egykori informatikusát hallgatják meg. Magyar Péter épp a kocsiban értesült a fejleményről.

„Pont maguk bizonyítják be, hogy mire használták a titkosszolgálatokat”

– reagált, felvetve a kérdést, ki oldotta fel a felvétel titkosítását, és hogyan kerülhetett az a kormány YouTube-csatornájára. Szerinte az ilyen anyagok kiszivárogtatása nevetségessé teszi a magyar titkosszolgálatokat.

A riport forgatása előtt három nappal jelent meg a Direkt36 interjúja Szabó Bencével, a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori nyomozójával, aki arról beszélt, hogy a magyar titkosszolgálat próbálhatta meg bedönteni a TISZA Pártot. Magyar Péter ezt „game changernek”, fordulatot hozó pillanatnak nevezte.

Elmondása szerint több mint egy éve értesült a titkosszolgálati akcióról, de úgy döntöttek, kivárnak, és egy független igazságszolgáltatás és egy átvilágított nemzetbiztonság felállása után vizsgálják ki az ügyet. A fideszes vádra, hogy a pártjukban külföldi szolgálatoknak dolgozó emberek lehetnek, úgy reagált: „Minket nem a külföldi szolgálatok fenyegetnek, hanem a magyar szolgálatok jelenleg, akik pártutasításra járnak el.”

A kampány során Magyar többször is éles kritikával illette Orbán Viktort. A miniszterelnök győri kiabálásáról azt mondta: „ott látszott, hogy nála ott eltört valami.”

Szerinte a kormányfőt elzárták a valóságtól, és most szembesül azzal, hogy „már nagyon nincs vele az ország.”

A beszédeiben használt gúnynevekről, mint a „wannabe császár”, úgy vélekedett, hogy ezeket a politikai kommunikációban az emberek jobban megjegyzik, mint a milliárdos összegeket.

A nap során Gyálon, Tatabányán, Oroszlányban, Móron és Székesfehérváron is tartott lakossági fórumot, a helyszíneken támogatók és érdeklődők várták.

Magyar Péter a kampány érzelmi terhéről is beszélt. „Néha egyébként a bizalmat nehezebb elviselni lelkileg, mint az ordibálást, meg a gyűlöletet, mert az lepattan az emberről, de amikor egy ilyen nagy szeretetet, meg reményt érez az ember, az nagyon megható, és egyben megterhelő is” – mondta.

Amikor arról kérdezték, hogy vereség esetén beül-e majd a parlamentbe, magabiztosan válaszolt pártjai esélyeiről.

„Nem fog veszíteni a TISZA” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte a Fidesz „még csalással sem nagyon tud nyerni”, és lélekben már feladták a küzdelmet.

Úgy véli, a kormányváltás után az „iratmegsemmisítők még nagyobb kapacitásra kapcsolnak majd”.

A nap végén, Székesfehérváron Magyar megkérdezte a stábtól, hogy a miniszterelnökhöz is mennek-e egy hasonló egynapos forgatásra. A riporter elmondta, hogy keresték Orbán Viktor stábját, de visszautasították a kérésüket. „Sad story” – reagált Magyar Péter éjfél előtt nem sokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Az elmúlt időszakban a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?
A politikai elemző a 21 Kutatóközpont és a Medián legfrissebb felméréseire reagált Facebook-posztjában. A két intézet egyaránt a Tisza Párt erősödését és közel 20 százalékpontos, vagy azt meghaladó előnyét mérte a Fidesszel szemben.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



Török Gábor a Facebookon reagált a 21 Kutatóközpont friss felmérésére. Mint írta, a kutatás tulajdonképpen ugyanazt mérte, mint pár napja a Medián: az elmúlt hetekben tovább erősödő Tiszát és közel 20 százalékpontos különbséget. A politikai elemző szerint az óriási kampányzaj, az állandó győzelmi jelentések és a kavargó hamisított eredmények közepette is érdemes realistának lenni.

Posztjában feltette a kérdést:

„De legyünk realisták: az elmúlt időszakban (a Medián évtizedek óta, a 21K a legutóbbi EP-választáson) a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?”

Török Gábor szerint „ha ezeknek a kutatásoknak csak a fele igaz/pontos, akkor bizony már csupán a Tisza győzelmének a mértéke kérdéses”.

A 21 Kutatóközpont szerda reggel publikált felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

A kutatóintézet március 25-én nyilvánosságra hozott adatai szerint nemcsak országosan, de több, korábban fideszesnek számító választókerületben is a Tisza Párt jelöltje vezet, például a bajai központú Bács 6-os körzetben 49–45, illetve 50–45 arányban. A kutatásuk rekordmagas, 83 százalékos részvételi hajlandóságot is jelzett, a Tisza-tábor különösen mobilizáltnak tűnik.

A Medián egy hete publikált kutatása alapján a TISZA növelni tudta az előnyét a februári méréshez képest, a teljes népesség körében 46 százalék, a pártot választani tudóknál 56, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 58 százalék az eredményük. A Fidesznél ezek a számok 30, 36, illetve 35 százalék, ami azt is jelenti, hogy csökkent a szavazóik száma.

A 21 Kutatóközpont friss felmérésére már Magyar Péter is reagált:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Egy volt rendőr százados tálalt ki: A rendőrség egy „politikai harapófogóban van”, a győri események pedig ennek a tünetei
Bartha Károly volt rendőr százados a győri események kapcsán a testületre nehezedő politikai nyomásról beszélt. „Van olyan helyzet, amikor nincs jó döntés. A győri helyzetben például nincsen jó döntés, mert bármit csinálsz, szorulni fogsz.” Ilyenkor a kisebbik rosszat választják, mondta.


A rendőrség egy „politikai harapófogóban van”, a győri események pedig ennek a tünetei – állítja egy, a HVG-nek nyilatkozó volt rendőr százados. Bartha Károly szerint a testület kétségbeesetten próbál kimaradni a politikai csatározásokból, de ez nem mindig lehetséges. Az Orbán Viktor országjárásán feltűnt fekete ruhás csoporttal kapcsolatban úgy fogalmazott: tevékenységük ugyanolyan rendbontás volt, mint amit bárki más csinál.

Bartha Károly századosként szerelt le a rendőrségtől, ahol többek között a Készenléti Rendőrségnél és a BRFK sajtóosztályán is dolgozott. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen írt szakdolgozata éppen a politikai rendezvények tömegkezeléséről szólt. A Covid-járvány alatt hagyta ott a testületet, ezt a döntését egy folyamat lezárásának nevezte.

„Amikor a 24.hu-nak beszéltem erről, akkor úgy hivatkoztam erre, mint egy bántalmazó párkapcsolatra, aminek a végén az ember azt mondja, hogy ez most már végképp többet visz, mint hoz” – fogalmazott. Azt mondta, nem akart 40 évesen gyomorfekélyben meghalni.

A volt százados nemrég egy videóban állt ki Szabó Bence, volt rendőr nyomozó mellett. Ezt azzal indokolta, hogy felháborította, ahogy Pintér Sándor belügyminiszter beszélt Szabó Bencéről.

„Én azt gondolom, hogy Szabó Bence egy kiváló rendőrtiszt, egy olyan nyomozó, aki tényleg hisz abban, amit csinál, szívvel-lélekkel teszi, és akár önmaga, az egzisztenciája és a teljes jövője, karrierje feláldozásával is kiáll az igazság mellett” – mondta Barta, aki szerint a kérdés az, hogy „milyen rendőrökre van szükség, ha nem ilyenekre?”

Bartha Károly szerint a rendőrségen belüli problémás működés, amiről a videójában beszélt, valójában csak egy tünet. „A betegség az, hogy maga a rendőrség egy politikai harapófogóban van” – állítja. Ezt úgy írta le, hogy a kormányoldal nevezi ki a rendőri vezetőket, az ellenzék pedig a rendőrségen keresztül támadja a kormányt, így a testület a politikai csatározás színterévé válik. Úgy véli, a rendőrséget ki kellene emelni ebből a helyzetből, a vezetőket nem a politikának kellene kineveznie, és nem is nekik kellene elszámolással tartozniuk.

A győri eseményeket is ennek a helyzetnek a következményeként látja. Szerinte a rendőrség „mindenáron megpróbál kimaradni ebből a helyzetből”, ami kampányidőszakban különösen nehéz. Hozzátette: „Csak van olyan helyzet, amikor nincs jó döntés. A győri helyzetben például nincsen jó döntés, mert bármit csinálsz, szorulni fogsz.” Ilyenkor a kisebbik rosszat választják, mondta.

Bár az ORFK közleménye szerint a politikai rendezvények biztosítása a szervező felelőssége, Barta szerint Győrben megalapozottan lehetett számítani ellentüntetőkre, hiszen eddig mindenhol megjelentek. A biztonsági szolgálat jogszerűen eljárhatott volna a rendzavarókkal szemben, de szerinte ami Győrben történt, az nem ez volt. Azt látni, hogy a biztonsági szolgálattól elkülönülten megjelent egy csoport, akik „azonos ruházatban vannak, szándék- és akarategységben cselekszenek”, és kifejezetten tagadták, hogy a hivatalos biztosításhoz tartoznának.

„Ráadásul volt, aki az arcát is eltakarta. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy nyilvános rendezvényen ez jogsértés” – emelte ki a volt százados. Szerinte egyértelműen megállapítható, hogy ezek az emberek nem tartoztak a rendezvényhez. „Innentől kezdve az a tevékenység, amit végeztek, kvázi ugyanolyan rendbontás, mint amit bárki más csinál.”

Bartha Károly szerint az, hogy nem láttak egyenruhásokat a helyszínen, nem jelenti azt, hogy nem voltak ott, lehettek tartalékban vagy civilben. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendezvényen részt vett Magyarország első számú védett vezetője, akit korábban meg is fenyegettek. „Most egy ilyen helyzetben Orbán Viktor kiáll a színpadra, és nincs ott, csak a Valton? Kérdezem én. Ott volt egy hadsereg, jó. Csak nem láttátok” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy egy civil ruhás rendőrnek mikor kell beavatkoznia, azt mondta, a jogi határ a bűncselekmény vagy szabálysértés észlelése. „Akkor a szabálysértési törvény és a Btk. alapján fel kell lépni. Az muszáj. De amíg valaki csak csúnyán néz ki…” – magyarázta. A csoportos garázdasággal kapcsolatban elmondta, hogy ahhoz legalább három fő kell, és olyan kihívó, közösségellenes magatartás, ami másokban riadalmat kelt. De hangsúlyozta, minden esetet egyedileg kell vizsgálni.

A rendőrségi sajtóosztály működéséről, ahol maga is dolgozott, azt mondta, a testület próbál kimaradni a nehéz helyzetekből. Ha a sajtó kérdez, a rendőrség sokszor védekezik, mert támadást feltételez.

„Az a probléma a politikai harapófogó, amiben a rendőrség van. Egyrészt meg kell felelniük az elvárásoknak – a videóban említett dolgok mind a megfelelési kényszerből fakadnak. Másrészt pedig próbálják kimozogni, kivédeni az ellenzék támadásait, ahelyett, hogy a dolgukkal foglalkoznának”

– fejtette ki.

A politikai nyomás egyik eszközeként említette, hogy a parancsnoki láncban egy osztályvezetőt indoklás nélkül el lehet mozdítani. Arra a kérdésre, hogy látott-e erre példát, igennel felelt. „A lényeg, hogy ha valami nem tetszik, fel lehet állítani” – tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk