Angyalszárny szindróma alakulhat ki a hattyúknál, ha etetjük őket
Javában költenek a hattyúk, hazánk egyik legnagyobb testű röpképes madarai. Magyarországon három fajuk fordul elő, a bütykös, az énekes és a kis hattyú. A bütykös hattyú őshonos fészkelő fajnak tekinthető, természetes része a magyar madárfaunának.
A hazánkban legelterjedtebb bütykös hattyú a csőre tövében lévő bütyöknek köszönheti nevét.
A lúdalakúak rendjébe, ezen belül pedig a récefélék családjába tartozó faj nálunk előforduló példányainak tollazata hófehér, de nem minden hattyúban dominál a fehér szín. Rokona, a fekete hattyú például nevéhez híven koromfekete. Ausztráliában honos, annak nemzeti madara is egyben.
Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője szerint a hattyúk vadmadarak, de a Balatonon fészkelő állományuk a strandokon történő etetések miatt szelídebbnek mondható, ilyenek a Velencei tónál fészkelő társaik is. A Fertőn viszont kifejezetten vadmadárként viselkednek, nem mennek a strandok közelébe, így meggyűrűzésük is nehezebb.
Kárt nem okoznak a veteményben, az enyhe teleken ezek a mezőgazdasági területek a túlélést biztosítják számukra, így az állomány egy része nem is vonul el, hanem a Kárpát-medencében telel át. Az elvonulók pedig csak a környező országok vizes élőhelyeit keresik fel, kutatások szerint főleg Horvátország és az Adriai térség vonzó számukra, de pontos útvonalaik felderítése a mai napig tart.
A hattyúk egy életre választanak párt, hiszen monogámok. Jellemzően fészkelőhelyükhöz is hűségesek. A fészket a tojónak kell megépítenie, amelyet sekély tavak nádasaiban tesz meg. Egyszerre 6-8 tojást rak le, amelyet egy 34-38 napos költési időszak követ. A hattyúfiókák 3-4 hónapos koruktól lesznek majd önállóak, vagyis a nyári időszak végétől.
A hímnek, vagyis a gúnárnak a tojó, a fészek, majd a fiókák védelme a feladata ebben az időszakban, így semmilyen körülmények között ne közelítsük meg, hiszen ilyenkor akár az emberre is rátámad. Kecses küllemük ellenére korántsem erőtlenek.
- mondja Orbán Zoltán.
Szárnytollaikat egyszerre vedlik, ami miatt több mint egy hónapig nem röpképesek. Ebben az időszakban több pár érkezik ide Európából, hiszen a táplálkozás szempontjából ideális hely számukra a Balaton. Ráadásul a tó mélysége miatt a szárazföldi ragadozóktól is védve vannak.
"Ez a hiánybetegség az angyalszárny szindróma. Görbék lesznek a tollai és a csontjai, gyengék az ízületei, röpképtelen fiókák fejlődhetnek. Ennek az az oka, hogy a fiókákat szüleik oda fogják vinni, ahol etetik őket. Így nem fognak természetes táplálékot fogyasztani, nem mennek ki a szárazföldre legelni. A viselkedést is torzítja, mivel ősszel nem vonulnak el."
Amennyiben úgy látjuk, hogy egy hattyúnak segítségre van szüksége, Orbán Zoltán szerint szóljunk a területen illetékes nemzetipark őrszolgálatának. A tavak mellett dolgozó természetvédelmi őrszolgálat tagjai, a tájvédelmi körzetek őrei fel vannak készülve ezekre a helyzetekre.
