MOK-elnök: Olyan a helyzet az egészségügyben, mint amikor egyszerre kellene egy autót szerelni és menni vele
Az egészségügyben olyan a helyzet, mint amikor egyszerre kellene egy autót szerelni és menni vele – ezzel a hasonlattal jellemezte a magyarországi állapotokat Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke az Inforádió Aréna című műsorában. Szerinte a magyar egészségügy egy kockázatközösségi elven működik, tehát sosem volt ingyenes, viszont a rendszert meghatározó szolidaritás egyre inkább sérül. Míg évtizedekkel ezelőtt nagyjából hasonló ellátást kapott mindenki, és a hálapénz jelentette a különbséget, mára ez az egyenlőség megbomlott.
A MOK elnöke szerint az új kormánynak három sürgető területtel kell foglalkoznia. Mint mondta, nehéz top hármat kiemelni, mert a problémák összefüggnek, és nincs egyetlen csodaszer. „Nincs olyan, hogy átvágok egy gordiuszi csomót, és akkor a Magyar Egészségügy azonnal rendbe jön” – fogalmazott.
Mivel a kormány nem egy létező minisztériumot vesz át, hanem a nulláról kell felépítenie a rendszert, türelemre van szükség, mert „ha nincs jól felépítve az irányítás, akkor utána annak a terhét, problémáit egész cikluson keresztül fogja vonszolni magával” – mondta.
Az alulfinanszírozottság mértékét érzékeltetve elmondta, ha a finanszírozás a 2005-ös GDP-arányos szinten maradt volna, ma 6 ezer milliárd forinttal több pénz lenne a rendszerben.
A pénzt szerinte a rendszer átalakításával párhuzamosan kell beletenni, különben nem lesz érdemi változás. A betegeknek azonban nem érdemes gyors javulásra számítaniuk, a MOK elnöke szerint már annak is örülni lehetne, ha a ciklus végére látszanának az eredmények. „Sajnos igen, és nehéz kérni olyanoktól türelmet nyilván, akik éppen nincsenek jól, és akiknek fájdalmaik vannak, vagy kényelmetlenségük van” – jelentette ki.
– állítja Álmos Péter. Ez a magánegészségügy és az állami ellátás szürkezónás összemosása, ami egyes nagy intézményekben már új működési modellként jelent meg. Példaként a csípőprotézis-műtéteket hozta fel, ahol az orvos az állami rendszerben egy-másfél éves várólistát, míg az intézmény magánklinikáján egy hónapon belüli műtétet kínál fel ugyanazokkal az eszközökkel, ugyanazon az osztályon. Szerinte egy állami, főleg egyetemi klinikának nem az lenne a feladata, hogy a magánellátást növessze, hanem hogy az állami ellátás minőségére fókuszáljon.
Ők azok, akik hatalmukkal visszaélve a saját érdekeik szerint befolyásolják az egészségügy működését, például nem adják tovább a tudásukat, hogy megőrizzék monopolhelyzetüket.
Hangsúlyozta, az orvosbáró nem egyenlő a szakmai elittel, és az ilyen destruktív személyeket nem szabad megtűrni a rendszerben. A kórházi vezetők átvilágításával kapcsolatban elmondta, az egészségügy mélyen átpolitizált, és sok helyen nem a szakmai rátermettség, hanem a lojalitás döntött a kinevezéseknél. A megoldást abban látja, ha a rendszert teszik olyanná, hogy az érdem nélküli kinevezés ne történhessen meg. „Nincs olyan, hogy egy vezető úgy gondolja, hogy én most nem írom ki a pályázatot, mert szerintem egy rendkívüli helyzet van, miközben nincs, mert lennének pályázók” – fogalmazott. A kamara szerepét az etikai és szakmai színvonal felügyeletében látja, amihez elengedhetetlen a kötelező kamarai tagság visszaállítása.
Álmos Péter egy korábbi, nagy visszhangot kiváltó idézetét is pontosította, miszerint kórházakat kell bezárni. Elmondta, ezt abban a kontextusban értette, hogy nyíltan kell beszélni a struktúra átalakításáról, mert a jelenlegi ellátórendszer ennyi orvossal fenntarthatatlan. A cél nem a spórolás, hanem a minőség növelése egy tervezett, átgondolt átalakítással, nem pedig az, hogy az élet zárja be azokat az osztályokat, ahová éppen nem jut orvos.
A kórházi adósságok újratermelődését a krónikus alulfinanszírozottsággal magyarázta, ami miatt a kórházak hónapról hónapra görgetik maguk előtt a tartozásokat. A MOK által javasolt évi 500 milliárd forintos többletforrás fele szerinte azonnal elmenne az évente felhalmozódó adósságra. A kórházi fertőzések adatainak nyilvánosságra hozatalát támogatja, de csakis megfelelő kontextussal és értelmezéssel, hogy az ne keltsen pánikot, hanem a rendszer tanulását és a minőség javítását szolgálja.
Az alapellátás válságával kapcsolatban kifejtette,
A megelőzés hiányosságairól szólva elmondta, a háziorvosok rendkívül leterheltek. Szerinte a szűrővizsgálatok szervezésében nagyobb szerepet kaphatnának az asszisztensek, az emelt hatáskörű ápolók, valamint a digitális eszközök, mint például az Egészségablak. „Egy csomó eszköz van, amit lehetne használni a digitalizációval, főleg az Egészségablak. Figyelmeztethetne automatizáltan életkorhoz, vagy bizonyos laborleletekhez kötötten, hogy milyen szűrővizsgálatokra lehet szükség” – mondta Álmos Péter.