Alföldi Róbert: Nem kell minden szerepben, amit rám osztanak, odaszólogatnom
20 éve a Fekete Péter című zenés vígjátékkal nyitott meg a Centrál Színhzáz. Most a jubileum alkalmából ismét műsorra tűzték. Alföldi Róberttel, aki Charlie bácsit játssza, a sajtóbemutató után beszélgettünk.
– Az interjúidat nézve, olvasva az a benyomásom, hogy sokkal több szó esik a rendezőről, mint a színészről. Talán azért, mert rendezőként elfoglaltabb vagy…
– Ez ma már nincs így. Most már sokkal többet játszom. Havi huszonöt előadásom van. Ebből nagyon sokat köszönhetek Puskás Tamásnak és aCentrál Színháznak, körülbelül a My Fair Lady óta van ez így.
– Színészként mennyire válogatod meg, hogy mit vállalsz el?
– Arról azért nincs szó, hogy naponta jön ötven felkérés. Ugyanakkor nem is keresnek olyan szereppel, aminél nagyon gondolkoznom kellene, elvállaljam-e. Talán azért, mert nem is kérnek meg olyanra, amiről tudják, hogy nem vállalnám.
Másrészt látni kell, hogy elég kevés azoknak a színházaknak a száma, akik felkérnek. Most például a Liliomot próbálom Budaörsön Kovalik Balázs rendezésében, és a Tamás közben felhívott, hogy van-e kedvem eljátszani Charlie bácsit a Fekete Péterben.
Egyrészt a Pusinak az ember nem mond nemet, másrészt Básti Julival még sosem játszottam.
– Ezt Tamás és Juli is régóta mondja, hogy nagyon szeretnének összehozni egy Básti-Alföldi együttműködést. Ilyesmire gondoltál közös munka alatt?
– Szerintem ez csak ilyen bónusz. Egy desszert.
– Azok, akik szeretnek, és tulajdonképpen azok is, akik nem, általában provokatív, mondanivalós, mély rétegeket kapirgáló előadásokat kötnek a nevedhez, mint például a Mephisto. Ehhez képest a Fekete Péter azért elég könnyű kis valami.
– Én nem gondolom ezt. A My Fair Lady sem olyan nagyon komoly, és az Átriumban is játszom vígjátékokban.
– Mégis van egy olyan nimbuszod, hogy akár színpadon, akár rendezőként, akár magánemberként, Te azért odaszólsz.
– Az igaz, hogy nem félek kimondani, amit gondolok. De azért nem kell minden szerepben, amit rám osztanak odaszólogatnom.
A Network az egy más dolog, de a My Fair Ladyben vagy a Fekete Péterben „csak” egy nagyon jó szerepet kell eljátszanom egy nagyon jó darabban. Borzasztó jól esik az embernek, ha sokfélét kell játszani. Szóval nem kell mindig ugyanannak lennem, bármi is az elvárás.
Jelenleg 14 féle előadásban játszom, azok közül egyik sem olyan, amikre igaz lenne, amit te most mondtál. Az inkább a rendezésre vonatkozik. De mint minden sztereotípia, ez sem fedi a valóságot. A Magyartengernél sincs odamondogatás.
Nem ez a legfontosabb jellemzőm, és nagyon remélem, hogy amikor színpadra megyek, nem ez jut az emberek eszébe, hanem azt látják, amit épp csinálok.
– Az operettet sokan temetik, régi idők műfajának tartják.
– A Fekete Pétert inkább tartom zenés vígjátéknak, mint operettnek. Olyan sanzonok, dalok vannak benne, amelyek már nagyon régóta slágerek, és ma este is azt lehetett érezni, hogy az emberek dúdolják, ismerik őket. Nagyon remélem, hogy a fiatal generáció fülébe is belemegy valamennyire.
Én nem hiszek ezekben a műfajtemetésekben. Ez egy nagyon édes kis darab. Az igaz operettek pedig zenei megközelítéstől függően nagyon komoly művek is lehetnek.
Az megint más kérdés, hogyan játsszák, mennyire veszik komolyan, stílben van,-e vagy csak a szirupot játsszák belőle. Ha csak a szirup, az valóban kicsit „oldschool”. De volt egy csomó előadás a közelmúltban, ami abszolút másképp viszonyult ezekhez a műfajokhoz.
– Milyen volt Puskás Samuval dolgozni?
– Nagyszerű. A színház is nagyon rendes volt, és a kollégák is nagyon rendesek voltak. Mint mondom, én közben a Liliomra készülök, aminek december 16-án lesz a bemutatója. Úgyhogy nem nagyon próbáltam itt, hanem a Samuval gyakoroltam délutánonként kétszer-háromszor, kettecskén.
Ő dolgozott a háttérben a Magyartengerben is, szerettem, amit Martinovics Dorinával csináltak a kisszínpadon, meg hát, miért ne legyen az ember kíváncsi egy fiatalemberre?
– Mesélj kicsit a Liliomról is, ha már szóba került.
– Nem tudok mesélni róla, mert annyira benne vagyok. Kovalik Balázs rendezi, amit azt jelenti, hogy nagyon máshonnan közelíti meg a darabot, mint amit megszoktunk. Kezdve azzal, hogy én játszom a Liliomot. De nehéz objektívan beszélnem róla.
– Hamarosan rendezni is fogsz itt, a Centrálban.
– Igen. Arthur Millertől Az ügynök halálát csináljuk Stohl Andrással, Balsai Mónival, Fehér Tibivel és Szécsi Bencével. Nagyon örülök, hogy a színház bevállalja a nagyszínpadon. Bíró Bence újrafordította, és csinált belőle egy nagyon sűrű változatot. Kevésbé lesz amerikai, de félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy nem New Yorkban fog játszódni.
Sokkal szorosabban próbál koncentrálni a családtagok viszonyaira. I
Nagyon remélem, hogy ki fog derülni az előadásból, miért gondolom így.
