Ha azt szánod a rászorulóknak, amit amúgy a szemétbe dobnál, inkább ne adj semmit!
Több civil szervezet, illetve hátrányos helyzetű embereket, rászorulókat támogató közösség Facebook-oldalait figyelem rendszeresen, és több, segítségnyújtásra, gyűjtésre, adományozásra szakosodott csoport munkáját követem heti rendszerességgel.
Az utóbbi időben számomra meglehetősen durva jelenség kezd egyre jobban terjedni, erről egyre több posztot vagy velem is megosztott fotót látok:
a felajánlások egy része szemét. Penészes takarót, használhatatlan, szétszakadt/szétesett babakocsit, szétfeslett ruhadarabokat, használhatatlan állapotú bútorokat és lejárt szavatosságú élelmiszereket küldenek az emberek más emberek számára.
De előfordult már az is, hogy romlott élelmiszert akartak rátukmálni a segítőkre.
Úgy tűnik, van, aki szemétlerakónak nézi mind a támogató közösségeket és civil szervezeteket, mint a rászorulókat.
Számomra egyértelmű: hülyének nézik őket. Igen, a segítőket és a szegényeket is. Mi másért küldenék el a háztartási hulladékot vagy azokat a berendezései tárgyakat, amiket lomtalanításkor csak lehordanának az utcára?
Tényleg érdekelne, mi volt a célja annak az embernek, aki a csomagba olyan cipőt tett, ami szétesett? Mi motiválta? Mit gondol saját magáról és azokról az emberekről, akik nála nehezebb helyzetbe kerültek? Miért gondolja úgy, hogy attól, hogy mások szegényebbek, elesettebbek, nekik a szemét is jó? Tudok még jobbat, fordítsuk meg.
Aki gyakorlatilag hulladékot és lomokat ajándékoz, az örülne, ha ilyesmit kapna "ajándékba"? Mit szólna, ha egyszer megbillenne az élete, gyerekbútorokat és könyveket kérne, hogy tisztességessen gondoskodhasson iskolás korú gyermekéről, és a felhívásra az ismerősei szétrongyolódott, összefirkált, kakaóval leöntött könyveket küldenének neki, meg szúrágta, dohszagú, összevissza billegő asztalt, széket? Akkor mit gondolna?
Azt, hogy ez a jelenség nem ritka és nem is elszigetelt, mi sem bizonyítja jobban, hogy a segítők és civil szervezetek tagjai, vezetői az utóbbi időben több olyan közleményt/Facebook-bejegyzést is írtak, amelyek pontosan erről szólnak.
Nemrég L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány Prima Primissima díjra jelölt igazgatója is írt a jelenségről. "Egy olyan mondattal kezdem, ami nagyon emblematikus ebben az egészben, és még mindig gyakran hallani. 'Pesten annyi fölösleges dolog van, meg kell szervezni, hogy lejusson vidékre' – mondta nekem egy lelkes fővárosi segíteni akaró. Hát nem.
A vidék, a vidéki szegénység nem a fővárosban 'fölösleges' dolgok befogadója. Mondhatnám úgy is, hogy nem lomtár, nem olyan holmikat várnak, amit a fővárosban megvesznek ugyan, de haszontalanok, értelmetlenek,
ezért egy idő után fölösleges lommá válnak, ezért adományba adhatók. A raktárunkban elég nagy mennyiségben halmozódtak fel effélék."
Mi a teendő? először is, amit lomtalanításra lehordanál, te már nem ennél meg, nem innál meg, nem vennél fel, akkor sem, ha az lenne az utolsó ruhadarabod, ami tönkrement, kilyukadt, szétfeslett, elszakadt, eltört stb. azt NE ADD TOVÁBB, HANEM DOBD KI. Ne adományozz például olyan cumisüveg sterilizálót, aminek a belseje szétolvadt, azt inkább dobd ki a szelektív gyűjtőbe a műanyag hulladékok közé. Olyan babaruhákat se adj tovább, amiket szétrágtak a molyok. Azt dobd ki.
Ha valóban segíteni akarsz, először tájékozódj, milyen segítségre van szükségük azoknak, akiket támogatnál.
Ha hajléktalanná vált nőket, akkor vadonatúj, tiszta fehérneművel és tisztálkodószerekkel segíthetsz. Ahol gyerekekszámára színes ceruzákat, zsírkrétákat, festéket és rajzlapokat kérnek, oda azt küldj, természetesen újat. Ha élelmiszert adományozol, olyasmit adj, mi fogyasztható, és azt add, amit kérnek.
Hihetetlenül jó érzés az, ha tényleg tehetünk valamit másokért. De csak akkor ér valamit az akciónk, ha az adományozással nem sértjük meg mások emberi méltóságát.