KULT
A Rovatból

A rendőrség vagy a média okolható az 1972-es müncheni olimpia túszdrámájának alakulásáért? A Szeptember 5 című film közben biztosan lerágjuk mind a tíz körmünket

Idén 53 éves már az első túszdráma, amit élőben közvetített a tévé szerte a világon. Most végre láthatjuk, hogyan.


Ha valaki még nem ismerné a történelem e sötét fejezetét: 1972. szeptember 5-én a müncheni nyári olimpiai játékok alatt fegyveresek behatoltak az olimpiai faluba, megölték az izraeli olimpiai csapat két tagját, és túszul ejtettek kilenc másik izraeli csapattagot. A Fekete Szeptember nevű szervezet parancsnoka, Luttif Afif követelte az Izraelben fogva tartott jelentős számú palesztin fogoly, valamint a Vörös Hadsereg Frakció egyik nyugatnémet börtönben lévő alapítója, Ulrike Meinhof szabadon bocsátását. A listán 328 fogvatartott szerepelt.

A müncheni repülőtéren aztán a nyugatnémet rendőrök rajtaütöttek a terroristákon, és a Fekete Szeptember nyolc tagja közül ötöt megöltek, de a mentési kísérlet kudarcba fulladt, így az összes túsz meghalt, illetve a tűzharcban egy rendőr is életét vesztette. A nyugatnémet kormányt erős bírálatok érték az incidens kezelése miatt. A három túlélő elkövetőt letartóztatták, de a következő hónapban a Lufthansa 615-ös járatának eltérítését követő túszcsere során szabadon engedték őket. Az izraeli kormány ekkorra már gyilkossági kampányt indított, amely felhatalmazta a Moszadot, hogy felkutasson és megöljön mindenkit, aki szerepet játszott a támadásban.

No, ez utóbbi mondat tömören Steven Spielberg 2005-ös, München című (egyébként kiváló) filmjének sztorija, vagyis a sztárrendező a müncheni mészárlás utóéletével foglalkozott (persze röviden megmutatta az olimpiai támadást is). Emellett pedig még a téma mozgóképes megörökítései közt mindenképp fontos megemlíteni Kevin Macdonald (Zuhanás a csendbe, Az utolsó skót király, A dolgok állása, A sas, Majd újra lesz nyár, Fekete-tenger) Egy nap szeptemberben című 1999-es, Oscar-díjas dokumentumfilmjét, amely rendkívül hatásosan mutatja be a szomorú, de egyben izgalmas eseményeket.

S hogy miért volt izgalmas? Nos, azért, mivel a terroristák az olimpiát választották támadásuk céljául, vagyis azt akarták, hogy minél több szem szegeződjön az akciójukra.

A játékokat akkor már természetesen élőben közvetítette a tévé szerte a világon, így a müncheni lett az első túszdráma, amit élő, egyenes adásban követhettek a nézők, méghozzá főként az amerikai ABC csatorna szakembereinek köszönhetően, akik a legközelebb voltak a támadás helyszínéhez, és a leggyorsabban reagáltak.

A svájci filmrendező, Tim Fehlbaum (Fény, Tides) Szeptember 5 című filmje pedig ezt a szemszöget választotta az események bemutatására: a média felelősségét firtatja a túszdráma alakulásában. Hiszen az élő képsorokat (amelyekben többek között az is látható volt, ahogy a nyugatnémet rendőrök próbálnak rajtaütni a terroristákon) a túszejtők is nézték, így pontosan tudták, mi készül ellenük, és fel tudtak rá készülni. A szervek ugyanis elfelejtettek szólni a tévéseknek, hogy ne vegyék fel őket, így kénytelenek voltak visszavonulni.

A Szeptember 5 történetének középpontjában tehát az ABC sportközvetítő csapata áll, akiknek nyilván nem voltak szakmai tapasztalataik ilyen események közvetítésében, így rögtönözniük kellett a nagy sztori reményében.

A filmben látható személyek többsége valós, a három vezető, Roone Alridge (Peter Skarsgaard), Geoffrey Mason (John Magaro) és Marvin Bader (Ben Chaplint jó régen láthattuk, hirtelen fel sem ismerni) tévétörténelmet írtak ezen a napon. Fehlbaum is főként rájuk koncentrál, kiegészülve egy fiktív karakterrel, a német Marianne Gerbharttal (Leonie Benesch a tavalyi Oscar-jelölt A tanári szoba főszerepéből lehet ismerős), aki a stáb német tagjaként tolmácsként vett részt a közvetítésben. A színészek frontján tehát nem lehet panaszunk, különösen a fő fókuszt kapó John Magaro (őt többek között a szintén Oscar-jelölt Előző életekben, valamint A másik énben, A dobozban, a Rendíthetetlenben, A nagy dobásban, a Viharlovagokban vagy az Overlordban láthattuk többek közt) remekel az ifjú titánként, aki élete első nagy feladatát kapja adásrendezőként, és tessék, rögtön egy túszdráma kellős közepén találja magát. Talán ő az, akit a média felelőssége, vagyis az, amiért az egész sztoriban küzdött, a leginkább szíven üt.

A Szeptember 5 már az első percekben durván magába húzza a nézőt: azonnal kialakul a fojtogató légkör, ami nem is ereszti a nézőt egészen a film végéig. Főként a tévéstúdióban és az irányítóteremben nézünk embereket, ahogy idegesen beszélgetnek, telefonálgatnak, hallgatják a rádiót, nézik a tévét, és utasítgatják egymást, de Fehlbaum s írótársai, Moritz Binder és Alex David forgatókönyve mindezt pattanásig feszült párbeszédeken és a szereplők közti izgalmas dinamikán keresztül mutatja be. Mem is véletlen tehát, hogy a Szeptember 5 szkriptjét Oscar-díjra jelölték idén a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában. Sajnos ez a film egyetlen nominációja, azonban megérdemelt volna még néhány jelölést, akár a legjobb filmek közt is.

Egy világszerte ismert történelmi esemény más, eddig nem látott szemszögből, amely további beszélgetéseket generál azzal kapcsolatban, hogy kik is igazából a balul elsült túszmentés igazi felelősei. A rendőrök? A média? Az olimpia szervezői? Mindenki közülük?

A Szeptember 5 tömör játékidővel (Fehlbaumék tisztában voltak azzal, hogy 95 perc bőségesen elég a sztori elmesélésére), rendkívül izgalmas képsorok közepette repít minket vissza 53 évvel ezelőttre, hogy mi, nézők is úgy érezzük, ott vagyunk a sport- és médiatörténelem e fontos és tragikus napján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET: