„A minap majdnem rossz gyereket adtam oda egy anyukának, mert még nem láttam az arcát maszk nélkül”
Szerdán 20 órakor hatályba lépett az éjszakai kijárási tilalom Magyarországon, és még jó néhány másik szabályhoz is hozzá kell szoknunk, amelyek miatt a következő minimum 30 napban sokkal szigorúbb keretek között kell élnünk az életünket.
Az Egerben élő Kormos Katalin kedden késő este Facebook-oldalán írta le gondolatait a fentiekről, illetve általánosságban a járványhelyzet gyakorlati és lelki kihívásairól. Posztját a hozzájárulásával, változtatás nélkül közöljük.
"Este indultam ma futni. Direkt így terveztem. Szeretem, amikor a nyirkos novemberi levegő az első percekben szúrja a tüdőm, majd egyenletesen kezdek lélegezni, és már csak a kellemes, csendes áramlást érzem. Este 9 után indultam. Szeretek este futni a kiüresedett, csendes utcákon.
Ma még annál is csendesebb volt. Rengeteg gondolat cikázott a fejemben, aztán lassan minden tisztult, mondatokká vált.
És egy furcsa, keserédes érzés lett rajtam úrrá. Hogy milyen jó most itt nekem, s hogy milyen sokáig nem fogom ezt tapasztalni.
Már tegnap, az utolsó jóga órán is könnyeztem az utolsó percekben, Pedig nem köt oda sok érzelem. Csak jó volt, és tudtam, hogy ez sem lesz. Ahhoz elég szentimentális vagyok, hogy bármin könnyezzek, nincs ebben semmi különös.
Nem vagyok negatív. Rengeteg ötlet és terv van a fejemben, hogyan lehet majd a helyzetből kihozni a legtöbbet. Kameraállvány megrendelve, online edzések, online dalok próbálva. Van jövőkép... Ugyanakkor még így is sok megválaszolatlan kérdés, gondolatfoszlány kavarog...
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... a múlt héten úgy köszöntem el az edzésen a lányoktól, hogy szerdán találkozunk, de holnaptól csak egy monitoron látom őket...
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... a minap majdnem rossz gyereket adtam oda egy anyukának, mert még nem láttam az arcát maszk nélkül....
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... a nagyapámat februárban öleltem meg utoljára felhőtlenül, 87 éves, és ha bármi történne, nem bocsátanám meg... Kinek is?
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... az az ember, akire felnézek, mert mindenben mindig a jót látja, ma dühös volt, mert fogalma sincs, mi lesz holnap...
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... szerettem, aki orvoshoz kellene menjen, nem mehet, mert nem a manapság megfelelő betegséggel rendelkezik...
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... márciusban az üres kórházakba pizzát küldtünk és este tapsoltuk az egészségügyeseket, ma meg...
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... nem szeretnék attól az asztalostól széket venni, aki online szerzi a mesterségét....
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... március óta nem hallottam arról központilag, hogy mivel erősítsem meg a szervezetem, hogy ellenállóbb legyek bármilyen betegséggel szemben....
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... aki sportol és most nem teheti meg, egy hét múlva depressziósabb lesz, mint valaha és még az okát sem tudja majd. Vagy de.
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... Orwell regénye minden nap elmémbe furakodik, és követeli magának, hogy jé, ez is megegyezik. És én felfedezem, hogy hát így csinálták...
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... Döbrögi is eszembe jut... "Itt én vagyok a törvény"
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... mémeket gyártunk, hogy humorral orvosoljuk azt is, ami nevetséges és ne sírjunk, pedig ahhoz is kell erő...
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... önként vagy kis kényszerrel szakítjuk el egymást szeretteinktől, barátainktól, helyeinktől, cselekvéseinktől...
Nem gondolom, hogy nincsen baj, de.... tudom, hogy itthon több millió, világszerte több milliárd ember fogalmaz ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatokat, és a sort lehetne folytatni.
Nem gondolom, hogy nincsen baj. Baj van."