A magyar szent, aki kétszer is nevet váltott
Ezúttal egy olyan történelmi magyar nőalakkal ismerkedhettek meg, akinek a magyar történelemre kevés hatása volt. Annál több azonban a Bizánci Császárságéra! Az alábbiakban az ortodox egyház egyetlen magyar származású szentjét, Szent Eirénét (Szent Irén) ismerhetitek meg, aki ráadásul életében kétszer is nevet váltott.
Eiréné valójában Piroska néven született valamikor az 1080-as években, I. (Szent) László és Adelhaid királynő egyetlen közös gyermekeként. Apja 1095-ös halála után Könyves Kálmán (uralkodott 1095-1116 között) udvarában élt egészen 1105-ig, amikor a magyar király úgy döntött, ideje dinasztikus kapcsolatokat építeni a mai Törökország területén fekvő Bizánci Császársággal.
Bizánci házasság a béke jegyében
Bizánc az ortodox, keleti kereszténység központja volt, ilyen módon a nyugati, római központú, latin nyelvű kereszténység ellenlábasa. A Magyar Királyság is rendre összetűzésbe került a birodalommal a XI. században, főleg a Balkánon fekvő területekért folytak a harcok. A béke jegyében született meg tehát ez a döntés, Piroskának költöznie kellett.
A hatalmas birodalom jövőbeni uralkodójához, Jóannész Komnénoszhoz adták hozzá, aki ezen a néven másodikként 1118-43 között ült Bizánc trónján. Piroska tehát 13 évvel hamarabb költözött el a Magyar Királyságból és áttért az ortodox hitre. A helyi szokásoknak megfelelően az
áttérésével együtt el kellett hagynia „barbár” nevét, ekkor kapta az Eiréné nevet.
Érdekházasságból szerelem
Eirénét hatalmas tisztelet övezte, mindmáig az egyik legjelentősebb bizánci császárnénak tartják, a legenda szerint 8 gyermeket, négy fiút és négy lányt, szült a császárnak, köztük a birodalom utolsó jelentős uralkodóját, Manuelt. A középkorban kissé szokatlan módon őszinte szerelem lobbant az uralkodó és felesége között. A dinasztikus házasságok nem éppen arról voltak híresek, hogy az érzelmek vezető szerepet játszottak volna a fiatalok életében, hiszen azokat úgymond felülről, a királyok érdekei szerint kötötték meg. Ez erre az esküvőre is igaz volt, azonban az ifjú pár hamar egymásra talált és erős érzelmi kötődés alakult ki közöttük. Erre a legjobb példa Eiréné 1134-es halálát követő egyik fennmaradt levél, amelyben az uralkodó így írt:
Szent Eiréné és férje, a császár a Kisded Jézust tartó Madonna két oldalán.
Erényesség és önsanyargatás
Eiréné rendkívül erényes asszony volt. A kortársak és életrajzírói kivétel nélkül kiemelik alázatosságát, szelídségét, nyugalmát és hitét. Ez utóbbi végigkísérte életét, ráadásul önsanyargató életet élt, keveset evett, aszkéta módon élt.
Halála előtt beállt szerzetesnőnek, ekkor vette fel a Xené nevet,
apácaruhát öltött és kolostorba vonult.
A császárné adománya
A császárné akaratából és hatalmas adományaiból kezdték építeni a Megváltó Krisztus monostort, amely Bizánc legnagyobb egyházi és karitatív épületegyüttese lett. A monostor területén volt egy különlegesnek számító hármas templom, ide temették az uralkodópárt is. A kor egyik legmodernebb épületegyüttese volt, fürdő, kórház és iskola is, amely évszázadokig működött, és ma is áll. Eiréné azonban nem élte meg a templomegyüttes elkészülését, ugyanis 1134-ben meghalt. Férje azonban folytatta az építkezést, 1136-ban készült el, alapítólevelében olvasható a fent már idézett mondat is.
A császárné hatalmas tiszteletnek örvend mind a mai napig, hiszen bár uralkodóként gazdag volt, életében mégis az önmegtartóztatás és a hitbuzgalom volt a legfontosabb számára. Buzgó vallásossága és könyörületessége miatt az ortodox egyház szentté avatta, ünnepét augusztus 13-án tartják.
A messzi földre szakadt, hitet váltó magyar nőt a középkori Magyarországon is tisztelték, szerették. Népszerűségére jellemző, hogy a világ egyik legismertebb székesegyházában, az isztambuli Hagia Sophiaban is megemlékeztek róla egy mozaik és egy görög felirat formájában: „Eiréné, a legkegyelmesebb augusta”.
Hagia Sophia
Képek forrása: Wikipédia