prcikk: A KATA-mészárlás volt az utolsó csepp a döntésemben, hogy végleg elhagyom az országot | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

A KATA-mészárlás volt az utolsó csepp a döntésemben, hogy végleg elhagyom az országot

Huszonöt éve hallgatom, hogy szebb lesz, jobb lesz, kiszámíthatóbb lesz. És közben egyre szarabb. Elég volt, egy életem van, húzok innen. Vélemény.


Szinte látom lelki szemeim előtt a szemöldökfelhúzós, dacos fanyalgókat: menjél csak, neked semmi se jó, az ilyen ide nem is kell, nem vagy magyar, nem vagy hazafi, húzzál padlót mosni valami müncheni McDonald’s-ba!

Két diplomás, angolul felsőfokon beszélő értelmiségiként hányszor hallottam én ezt már! Megkapták a tanárok, hogy „húzzanak, ha nem elég nekik a nyári, három hónapos, »fizetett henyélés«, meg a napi 4-5 óra munka.” Megkapták az egészségügyisek: „mit pattognak, az orvosoknak most ugrott egekbe a fizetése, a többi is tartja a markát a hálapénzért, azt hiszik, máshol kolbászból van?”. Megkapták a pályakezdő fiatalok – körülbelül minden szakmában –, hogy „kitaníttattuk őket a drága adónkból, mi, magyarok, kap babavárót meg SZJA-mentességet, a jóisten ölibe ilyen dolga nem lesz, aztán elhúz a hanyatló nyugatra? Hazaáruló!” Megkapták az államigazgatásban dolgozók, akik „egész nap kávézgatnak az irodáikban, pénteken már nyomukat se látni, egy hivatalban se lehet elintézni semmit, és amúgy is mindegyik csókos, púp a hátunkon, menjenek!”

Huszonöt éve nézem, ahogy ezek a „henyélő, hálapénzért ácsingózó, hálátlan, hazaáruló, kávézgató” emberek szépen, sorban csomagolják a bőröndjeiket, számolják fel a lakásukat (ha egyáltalán van nekik, aki nem örököl, vagy kap a szüleitől, egy életen át nincs esélye sajátra), átölelik az itt maradó szüleiket, öregjeiket – és elmennek.

Mára már a barátaim körülbelül fele kint van. A nem hivatalos számítások szerint az elmúlt évtized alatt megközelítőleg egymillióan döntöttek úgy, hogy nem akarnak itt élni. Minden tizedik magyar.

Hát... Hamarosan én is közéjük fogok tartozni. A rendszerváltás után pár évvel kezdtem el dolgozni. Jellemző, hogy már huszonévesen BT-be kényszerítettek, amit aztán pár évre rá alig bírtam felszámolni, mert átvert a könyvelőm, én nem értettem hozzá, milliós ÁFA- meg TB tartozásom volt. A szüleim vettek fel kölcsönt, hogy kihúzzák a bajból a huszonéves, bölcsész gyereküket.

Aztán voltam közszolga. Évekig csak sima szerződéssel, mert nem volt szabad köztisztviselői hely. Nem, nem kávézgattam, hanem iszonyatos mennyiségű szakmai háttéranyagot, sajtóközlönyt, felkészítő szöveget meg beszédtervezetet írtam a „nagy embereknek”, akkor, kb. húsz évvel ezelőtt nettó 117 ezer forintért. Persze a nagy emberek akkor is milliókat tettek zsebre, mi meg, a „serpák”, ahogy hívtuk magunkat, elvégeztük helyettük, vagy legalábbis a kezük alá a munka oroszlánrészét. Aztán évek múlva nagy nehezen kineveztek, tíz éve már lett nettó kettőötvenem meg egy kis cafetériám, de bizony ezért nem egy estét ültem végig az irodában, nyolcig-kilencig pötyögve a határidős anyagokat, bámulva a sötétben egyetlenként világító monitort. Olykor csak én voltam az egész épületben, meg a porta biztonsági szolgálata.

Tanítottam is. Egyszer. Három hónapig. Ez pár éve volt, szerettem volna az eredeti pályámon dolgozni végre, gyerekekkel foglalkozni, oktatni. Akkor már lassan húsz éves munkaviszonnyal nettó 194 ezer forint volt a hivatalos bértábla szerinti fizetésem. Mert ugye a BT-t, meg az ilyen-olyan, barkácsolt munkaszerződéseket nem számították bele. A nyugdíjba sem fogják. Tanárként három hónapig bírtam, a belváros egyik legjobb általános iskolájában. Akkor adtam fel, amikor egy gyerek teljes erejéből az osztálytársához vágott egy nagy, nehéz, fémvázas széket, én eléugrottam, és csak a csodán múlt, hogy nem talált el, és nem nyúltam ki ott, helyben. És ez egy sima napközi volt.

Javaslom a tanárok “henyélős” munkáját fricskázóknak, hogy töltsenek el egyszer egy napot BÁRMELYIK, magyar általános iskolában. Garantálom, hogy a magyarok istenét ott fogják megismerni, nem a templomban.

Négy évvel ezelőtt aztán úgy döntöttem: elég volt a bújtatott munkaviszonyokból, a megalázó fizetésekből, amelyekből hónapról hónapra ugyan meg lehetett élni, főként úgy, hogy elváltam és nem született gyerekem, de előrébb jutni, félretenni, idősebb napjaimra öngondoskodni... na, az a rózsaszín álom kategória maradt. Úgy döntöttem, a szabadpiacon adom el, amit tudok. KATÁ-s lettem. Reklámcégeknek, online lapoknak írtam, egy EU-s oktatási alapítványnak vállaltam angol nyelvű PR-munkákat, szövegírást, webszerkesztést. Minden ügyfelemet én szereztem, többnyire otthonról dolgoztam, a saját laptopomról, saját árammal, wifi-vel, évről évre előre kellett gondolkodnom, kilépnem a középszar, de biztos munkaviszony melegéből, a konfortzónámból.

Ha nem dolgoztam, egy fillért se kaptam, ha szabadságot adtam magamnak, akkor se kerestem semmit. Nagyon más élet volt, de a magam ura voltam, én kértem meg az árát a munkámnak (mondjuk még így se fizettek agyon), nem kellett ordítozó főnököktől rettegni meg gazsulálni. Nem szedtem össze sokat, a havi 280-300 már örömünnepnek számított. De tiszta bevétel volt, leadózott, az online rendszeren át a NAV felé tökéletesen átlátható munka- és életforma.

Ennek lett vége most. Adózási év közben, keddről szerdára, megkötött, éves keretszerződések kellős közepébe belepacsálva. Mivel a munkám természetéből adódóan kizárólag cégeknek dolgoztam, nekem szeptembertől annyi.

És negyvenesként, huszonöt év lavírozás után a magyar munkaerőpiac kusza, kiszámíthatatlan, rögtönzés-szagú és kiszolgáltatott világában végleg megszületett bennem az egyébként valahol mélyen már érlelődő döntés: el innen. Van még közel két „munkás” évtizedem. Nyugalomban szeretném eltölteni. Egy olyan helyen, ahol merészelhetek legalább egy-két évre előre tervezni, ahol annyi pénzt keresek, amiből legalább idősebb napjaimra megúszom az éhenhalást. Ahol nem kapok gyomorfekélyt az idegtől, ahol urambocsá még az a ritkán tapasztalt érzés is elkaphat, hogy ha odateszem magam, ha nem büdös a munka, akkor megbecsülnek.

Kiadtam a lakásomat (a szüleim vették még diploma után, magamtól nem futotta volna rá), a testvéreméknél húztam meg magam, és az EU álláskereső portálján belevágtam a kutatásba. Jelenleg 4 millió állás van fent, nekem gyakorlatilag bármelyik ország jó, bár van, ahová szívesebben mennék. Angolul már kitöltöttem a jelentkezési egyenformulát, a CV-t, vannak külön EU-s álláskeresési tanácsadók is, akik e-mailben mindenben segítenek. Nem vágyom magasröptű, topmenedzser munkára, sőt. De egy darabig a padlófelmosással is bőven beérem, egy-két év után úgyis előbbre jutok. Ismerem magam, menni fog.

Nem lesz könnyű, és nincsenek illúzióim. Dolgozni mindenhol kell. De ebből, itt elég volt. Egy életem van. Szeretem Magyarországot, de két és fél évtized után úgy érzem, nem tudok itt méltón élni/megélni.

Egy életem van. Húzok innen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szabó Bence „nincs jó állapotban” az ügyvédje szerint, a történtek rendkívüli módon kimerítették
A volt nyomozót hivatali visszaéléssel gyanúsították meg a Direkt36-nak adott nyilatkozata után, és szinte azonnal átkutatták a házát, ahová még korábbi kollégáit is kivezényelték. Jogi képviselője szerint a férfi most szembesül a helyzet valódi súlyával, például hivatása elvesztésével, ami lelkileg nagyon megviseli.


Szinte azonnal meggyanúsították a Tisza Párt informatikai rendszerének bedöntésére irányuló állítólagos kamunyomozásról kipakoló Szabó Bence volt rendőrszázadost. A most már csak volt nyomozó ügyvédje, Laczó Adrienn a 24.hu-nak adott interjúban beszélt a történtekről, meglepőnek nevezve az eljárás gyorsaságát.

„Az nem lepett meg, hogy eljárás indult ellene, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy szinte azonnal, pár órán belül meg is gyanúsítják”

– fogalmazott az ügyvéd.

Laczó Adrienn elmondta, hogy az egész folyamat délután négytől másnap hajnali négyig tartott. A több helyszínen zajló házkutatás után, hajnali három körül akarták kihallgatni a volt nyomozót, aki ekkor az ügyvédje tanácsára nem tett vallomást.

„Megmondom őszintén, és ez nem titok, én tanácsoltam neki, hogy ne tegyen vallomást. Olyan szellemi és fizikai állapotban volt akkor már a hajnali órákban, hogy egyszerűen nem tudta volna összeszedni a gondolatait”

– közölte az ügyvéd, hozzátéve, hogy a vallomástételre később, nyugodtabb körülmények között visszatérhetnek.

A házkutatásról az ügyvéd elmondta, hogy az egy professzionális és érzelemmentes intézkedés volt, melyet a nyomozó főügyészség felügyelt.

A helyszínen jelen volt a Nemzeti Védelmi Szolgálat, a Budapesti Rendőr-főkapitányság, sőt, Szabó Bence saját korábbi csoportjának tagjai is.

„Nem úgy kell elképzelni, mint a filmekben, hogy mindent összeforgatnak, tehát viszonylag kíméletesen végezték, viszont minden olyan dolgot elvittek, aminek bármi köze lehet az eljáráshoz” – részletezte Laczó Adrienn. Az adathordozókat nem a helyszínen vizsgálták, csupán lefoglalták őket, tartalmukat később fogják elemezni, ami szerinte egy hosszadalmas folyamat lesz.

Szabó Bence állapotáról szólva az ügyvédje azt mondta: „Nincs jó állapotban.”

Bár a volt nyomozó saját döntése volt, hogy a nyilvánossághoz fordul, és számított is a következményekre, most szembesül a helyzet valódi súlyával. Laczó Adrienn szerint védencének az egész élete megváltozik, hiszen fel kellett adnia a hivatását, ami egy komoly meghasonulási folyamatot indított el benne, és a történtek rendkívüli módon kimerítették.

A volt rendőrt hivatali visszaéléssel gyanúsították meg, és nyolc órára előállították, de nem vették őrizetbe. Az ügyvéd szerint most már nem is várható semmilyen kényszerintézkedés elrendelése.

Szabó Bence azután került a hatóságok látókörébe, hogy a Direkt36-nak arról beszélt, hogyan próbálta az Alkotmányvédelmi Hivatal a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodával elvégeztetett kamunyomozás révén megbénítani a Tisza Párt informatikai rendszerét. Részletek itt:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek” – a gyerekekkel zsarolják a családokat a szavazatokért egy megrázó dokumentumfilm szerint
A szavazat ára című dokumentumfilm 60 interjú segítségével vizsgálja, hogy a legszegényebb országrészeken hogyan vásárolják meg a szavazatokat. A filmkészítők célja, hogy minél többen jelentkezzenek őrzőknek, akik a választás napján a helyszínen vigyáznak majd.


A De! Akciócsoport videójáról már írtunk csütörtökön, A szavazat ára című dokumentumfilmet néhány óra alatt 225 ezren látták a YouTube-on. A filmet Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették, a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a választási csalásokra.

A filmből kiderül, a szegregált területeken a szavazatvásárlás bevett gyakorlatnak számít. „Itt szegény emberek laknak tényleg. Itt napról napra vannak az emberek. Itt ők megvásárolhatók sajnos” – magyarázta egy helyi lakos. A rendszer olyannyira kiépült, hogy az emberek már elvárják a juttatásokat. „Már várják is, hogy mikor fogják hozni azt az élelmiszercsomagot” – tette hozzá.

Egy volt szervező elmondta, régebben ő is segített a krumpliosztásban, ahol „5 kg volt szavazónként”. Ma már ez másképp működik: „most ugyanez van, csak nem krumpliban, hanem szavazatonként megy egy tízezer forintos”.

A tarifák változóak, ezer, ötezer vagy tízezer forintot adnak, ami sokaknak „az egynapi élelem”.

A módszerek azonban ennél durvábbak is lehetnek. Előfordult, hogy dizájnerdrogért cserébe adták a szavazatot, a függőket pedig könnyen meg tudják venni. „Azt tudják ők is, hogy kik a drogosok ezen a területen” – hangzott el. Egy másik forrás szerint a drogkereskedelmet szándékosan hagyják futni, mert „a választásokra az ilyen településeket, ahol mélyszegénység van, ezek az emberek fogják bevinni”.

A választás napján a dokumentumfilm szerint a mozgósítás olajozottan zajlik.

„Nagyon sok autó áll ott, akit hoznak-visznek, hoznak-visznek. Meg van szervezve, igen” – mesélte egy szemtanú. A szervezők listákkal dolgoznak, a legtöbb embert már kora reggel elviszik szavazni, a későn kelőket délelőtt, és a nap maradék részében már csak a hiányzó embereket "vadásszák le".

A szavazatok leadását többféleképpen is ellenőrzik. Elterjedt a láncszavazás, amikor az első ember kihozza az üres szavazólapot, amire kint ráhúzzák a megfelelő helyre az ikszet, és a következő szavazó már ezt viszi be. Van, akitől nyílt szavazást kérnek, vagyis „nem megy be a fülkébe, hanem az asztalon kell kint szavazni”. Máshol fotót kérnek a leadott voksról, vagy telefonos csörgetéssel jelzik a kint várakozóknak, hogy a szavazat rendben van.

Az is előfordul, hogy írástudatlanságukra hivatkozva „segítők” kísérik be a szavazókat a fülkébe. Egy megszólaló arról számolt be, hogy azt látta, „nem a szavazó húzta az ikszet, hanem az a polgármesterhez közelálló”.

Ahol a pénz nem elég, ott a fenyegetés és a zsarolás lép a helyébe. A polgármestereknek komoly befolyásuk van az emberek életére. A leggyakoribb fenyegetés a közmunka elvesztése. „Ha nem szavaztok a Fideszre, akkor nem lesz közmunka, nem lesz semmi” – idézte fel egy érintett a polgármester szavait.

Ennél is durvább, amikor a gyerekekkel zsarolnak. Egy családnak, amelyik nem akart a megfelelő helyre szavazni, a polgármester megüzente: „Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek, és elvitetem a gyerekeket”.

Egy másik esetben egy politikai ellenlábas újszülött gyermekét nem adták haza a kórházból, arra hivatkozva, hogy a gyermekjóléti szolgálat szerint „nem hazavihető”. Mint kiderült, az intézkedés jogellenes volt, mivel nem született róla gyámügyi határozat.

Egy asszony sírva mesélte, hogy a gyerekei nem tartják vele a kapcsolatot, mert elveszíthetik a munkájukat. A menyének a munkahelyén meg kellett tagadnia őt. „Könnyezett a szeme, hogy ilyet kellett mondjon” – mondta.

Van olyan település, ahol a helyi polgármester egyben a körzeti orvos, és az emberek attól félnek, hogy ha nem szavaznak rá, „nem írja ki a gyógyszert, nem fogja fogadni”, vagy nem kapják meg a közmunkához szükséges orvosi alkalmassági igazolást.

Az idősotthonokban is gyakori a választási csalás. „A dolgozók töltik ki a szavazólapokat a bent lakó idősek helyett” – állította egy forrás.

Hozzátette, hogy olyan demens betegek nevében is leszavaznak, akik már nem is tudják, mi történik körülöttük. Ha a hozzátartozó nem a megfelelő helyre ikszelne, megfenyegetik, hogy a beteg „olyan állapotban van, hogy ők már nem tudják vállalni”, és kikerül az intézményből.

A rendszer működtetésére elképesztő összegek állnak rendelkezésre. Egy szervező azt állította, nyolc éve 12 millió forintot kapott a munkájáért.

Más források szerint egyetlen választás előtt egy-egy 50 millió forintos csomagot 156 helyre visznek ki, ami összesen közel 8 milliárd forintot jelent.

A pénzeket gyakran helyi alapítványokon keresztül mozgatják, amelyeket a polgármesterekhez vagy az országgyűlési képviselőkhöz köthető emberek vezetnek.

Az országgyűlési képviselők elvárják a polgármesterektől, hogy hozzák a megfelelő szavazati arányt, cserébe pedig pályázati pénzeket ígérnek. „Neki azért kell úgy ugrálni, ahogy ő fütyül, mert máskülönben nincs pályázati pénz” – foglalta össze a helyzetet egy polgármester.

A film egyik kulcsmondata, hogy a vidéki, mélyszegénységben élőket a hatalom mesterségesen tartja ebben az állapotban.

„Meg kell értened: az ő kontrollálásukkal kontrollálnak téged!” - hangzik el.

A film készítői azt remélik, hogy a dokumentumfilmet megnézve minél többen jelentkezzenek „őrzőknek” (ezen az oldalon keresztül), akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Az az érzésem, hogy nem pusztán árad a Tisza, hanem ez gátszakadás
A youtuber döbbenetes listát állított össze a kormány körüli ügyekről. Felhívja a figyelmet, hogy még több mint két hét van hátra a választásokig, de már most durva dolgok derültek ki.


Pottyondy Edina, a youtuberként és humoristaként ismert közéleti véleményformáló a Facebookon fejtette ki, hogy szerinte a magyar politikában már nem egyszerűen csak „árad a Tisza”, hanem „gátszakadás” van. Bejegyzésében több, az elmúlt napokban nyilvánosságra került ügyet sorol fel, amelyek szerinte ezt az érzést támasztják alá.

Azt írja, Orbán Viktor nyilvános beszédein spontán összeverődött emberek azt skandálják, hogy „Mocskos Fidesz!”, hivatkozik a Medián egy mérésére, amely szerint 23 százalékkal vezet a legnagyobb ellenzéki párt, és megjegyzi, hogy a Mi Hazánk a küszöbön billeg, a DK-nak pedig négy jelöltje is visszalépett.

A poszt szerint ez azonban a legkevesebb. „Hiszen Szijjártó nyilvánosan elismerte, hogy forródróton tájékoztatja Lavrovot az EU belső vitáiról, és egyezteti vele a magyar álláspontot. Majd aztán letagadta az egészet, mondván, hogy nincs semmi látnivaló, mert ezek teljesen nyilvános információk, amikről mindenki tud. De basszus, akkor miért telefonálgatnak?!”

– teszi fel a kérdést Pottyondy.

Ezután arról ír, hogy a „Pjotr kémügyét” szerinte két nap múlva elsöpörte Szabó Bence rendőr százados vallomása,

„aki végső tehetetlenségében – miután minden szolgálati út lezárult előtte – a közvéleményhez fordult, hogy elmondja: a magyar titkosszolgálatok törvénytelen eszközök sokaságával próbálják ellehetetleníteni a Tisza Pártot”.

Hozzáteszi, hogy a rendőrség másnap házkutatást tartott nála, Orbán Viktor pedig ukrán kémek emlegetésével próbálja hitelteleníteni a századost. Pottyondy szerint eközben Matolcsy Ádám Dubajba menekíti a vagyonát, Mészáros Lőrinc pedig kiüríti a legnyereségesebb cége bankszámláját, a hatóságok pedig tétlenül nézik mindezt.

A youtuber a Partizán két videóját is említi. Az egyik Gyopáros Alpár kormánybiztos feleségének építkezéséről szól, amelyet állítása szerint egy olyan cég végez, amely kedvezményezettje a Gyopáros által felügyelt Magyar Falu Programnak. A másik videóból Pottyondy szerint az derült ki, hogy „Tóth Gabi napi hat órában a Fidesz frakció mellett dolgozik mint titkár. Nettó 1,3 millió forintért”. Végül egy szavazatvásárlásról szóló dokumentumfilmről is ír, amely szerinte bemutatja, hogyan működik a voksok megvásárlása, és amelynek készítői önkénteseket gyűjtenek a csalások megakadályozására.

„És ez csak az elmúlt négy nap termése, még van hátra tizenhét. Mi lesz még itt???”

– zárja bejegyzését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír” - A szavazat ára című film megdöbbentette a kommentelőket
Gyerekekek elvételével megzsarolt családok, 5-10 ezer forintért vagy drogért megvásárolt szavazatok, profin megszervezett buszoztató hálózat, fülkébe kísért választók - a szavazatvásárlásokról szóló új dokumentumfilmre nagyon sokan azt írják: erre nincsenek szavak.


A De! Akciócsoport dokumentumfilmjét Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették. Az volt a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a szavazatvásárlásra, és hogy minél többen jelentkezzenek „őrzőknek”, akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A filmkészítők több mint 60 interjút készítettek az ország legszegényebb részein, megvásárolt szavazók, rendőrök, polgármesterek is megszólaltak nekik, néhányan névvel, a többségük a bosszútól tartva név nélkül. A filmből egy jól szervezett, komplett rendszer képe bontakozik ki, amely pénzzel, droggal, fenyegetéssel, zsarolásssal bírja rá a legszegényebbeket, hogy oda szavazzanak, ahová kell. Nehéz rangsorolni, de a legdurvábbak talán azok a történetek, ahol a gyerekek elvételével, a gyámüggyel fenyegetnek családokat, ha nem állnak be a sorba.

A dokumentumfilm nézettsége már közelíti a 300 ezret, és a YouTube-on nagyon sok kommentelő fogalmazza meg felháborosását, ezekből idézünk:

„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír!”

„50 éves vagyok a fél életemet külföldön töltöttem. Ez a film minden illuziómat ledöntötte a hazámmal kapcsolatban. Sírni tudnék azon, ahogy végletekig kihasználnak embereket a hatalom megtartása erdekeben. Ilyen korrupciót es gyalázatosan rohadt rendszert sehol sem hallottam. Ha a kormanyváltás sikerül, rengeteg ember futni fog, de a bűnösöket meg fogjak büntetni felülrol lefelé. Példat kell statuálni, hogy sose törtenhessen ez meg újra!!!! Vérlázító!”

„Ide NEM "szavazatszámlálók" kellenek, hanem konkrét akció soport. Rögzíteni kell mindent, amit csak lehet...”

„Az elmúlt évek egyik legfontosabb videója. "Tudtuk, csak nem sejtettük..."

„Angliából úton haza szavazni”

„Ez borzasztóan nyomasztó, torokszorongató. Én csak Bécsből, de én is hazamegyek szavazni és viszem az első szavazó fiamat is, akit ugyan nem érdekel a politika, de jönnie kell neki is. Ha másért nem, hát azért, hogy pótolja az anyut, szegény ő már nem érte meg. pedig harcias ellenzéki volt ő is mindig.”

„A gyerek még a Cosa Nostránál is tabu volt b...meg!”

„A szegény emberek kontrollálásával kontrollálnak téged... ez ütött.”

„Őszinte szomorúságot és szégyent érzek, hogy a legkiszolgáltatobbak hátán állva fuldoklik az ország.”

„Lenyomorították az országot és a nyomorult tömegeket zsarolva, megvesztegetve veszik a szavazatokat! És mit csinálnak a családokkal?A gyerekekkel fenyegetőznek,a gyerekvédelmi rendszert küldik rájuk? Milyen módszer ez?”

„Alig vártam, hogy hazaérjek délutános műszakból és megnézzem. És most itt ülök, nem térek magamhoz, sejtettem, hogy ez így megy amikor 90-100%- ot kap a fidesz, de ezt látni... Nincsenek szavak. Köszönjük a megszólalóknak, a készítőknek!”

„Sírok, ordítok, szétszakad a szívem-lelkem. Borzasztó, felháborító, undorító! Rendszerváltást!!!”

„Tegnap Szabó Bence százados videója után azt hittem nincs ennél súlyosabb. De van.”

„Amire oly büszkék, hogy ők a "Csendes többség", ugye? Itt a csendes többség, a megvett, a szerencsétlen, a megzsarolt emberek. Eszem megáll....legyen már vége! Köszönjük nektek!”

„Ezt nem lehet könnyek nélkül kibírni...”

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET: