KULT

A gyilkos Micimackó sokat fejlődött, a Vér és méz 2 persze ettől még továbbra is egy hatalmas állatság

A folytatásban a csacsi öreg medve mellett visszatér Malacka, és megjelenik Tigris és Bagoly is, hogy együtt mészárolják le kegyetlenül a kisváros lakóit. Mindenkit figyelmeztetünk: csak saját felelősségre!

Link másolása

Mindenekelőtt érdemes megtudni, hogyan jöhetett létre a 2023-as Micimackó: Vér és méz című mozgóképes förmedvény (amely idén összesen öt Arany Málna-díjat zsebelt be: a legrosszabb film, a legrosszabb rendező, a legrosszabb forgatókönyv, a legrosszabb filmes páros és a legrosszabb előzmény/remake/koppintás/folytatás kategóriákban), valamint annak nemrég mozikba került folytatása, jelen kritikánk tárgya.

2022. január 1-jén rengeteg régi kreatív alkotás vált közkinccsé. Az amerikai szerzői jogi törvények értelmében azóta bárki újra kiadhat vagy feldolgozhat bármilyen, 1926-ban vagy azelőtt megjelent művet anélkül, hogy fizetnie kellene a szerző hagyatékát kezelőknek, vagy akár engedélyt kellene kérnie tőlük.

A bőséges kínálatban pedig olyan korszakalkotó könyvek szerepeltek többek között, mint A. A. Milne Micimackója, Felix Salten Bambija, vagy Ernest Hemingway és William Faulkner bemutatkozó regényei.

Bár a Disney stúdió Micimackó-verziója továbbra is szerzői jogi védelem alatt áll, a vállalat már nem rendelkezik a mesehős kizárólagos jogaival. A csacsi öreg medvét így természetesen, ahogy lehetett, azonnal sorozatgyilkos vadállatként gondolta újra Rhys Frake-Waterfield író-rendező, és persze nemcsak őt, hanem Malackát is. Mivel a mindössze 50-100 ezer dolláros költségvetésből (a marketing jóval többe fájhatott) 5,2 milliót fialt a film világszerte, vagyis katatsztrófaturizmus-jelenséggé vált, természetesen azonnal jöhetett a folytatás, amit Frake-Waterfield egy évvel az első rész premierje után rögvest fel tudott pattintani a vásznakra. A hozzávetőleges siker miatt ezúttal már jóval nagyobb büdzséből garázdálkodhatott, egyes becslések szerint belekerült a film egymillió dollárba is. Ez viszont valóban látszik is a végeredményen.

Technikailag abszolút érzékelhető a fejlődés a Vér és méz 2-ben: sokkal jobb maszkok, effektek, több hentelés, több vér, nagyobb szereplőgárda, több helyszín, komolyabb statisztéria stb. Na persze, hangsúlyozzuk, hogy nem jók, csak az előző képest jobbak, de hát a Vér és méz egy abszolút amatőr fércmű volt, na!

Lássuk azonban az új etap sztoriját, mert az is van, ráadásul mindjárt egy hatalmas csavarral indulnak a dolgok. Az animációs felvezetésében egy teljesen más alapsztorit kapunk, mint aminek a Vér és mézben (sajnos) szem- és fültanúi voltunk, majd a film nyitányában azt láthatjuk, ahogy Micimackóék, kiegészülve Bagollyal feltrancsíroznak három fiatal nőt, akik épp a Százholdas pagonyba mentek szellemet idézni, vesztükre. Itt feltűnik, hogy eléggé másképp néznek ki szörnyeink, mint az első részben, sőt, hmm, várjunk csak, abban ki is purcantak, ha minden igaz…(Na de ki is emlékszik már arra, hogy mi történt ott?)

Majd megismerjük Róbert Gidát, aki pszichiáterhez jár, és nem ugyanaz a fickó alakítja, aki az első részben. Vagyis nem Nikolai Leon, hanem a színészként és producerként is a futószalagon gyártott gagyi horrorok magasztos és elhivatott harcosa, Scott Chambers. Oké, mi folyik itt? Majd nem sokkal később fény derül mindenre: a 2023-as Micimackó: Vér és méz csupán egy film a filmben volt, vagyis a Vér és méz 2 világában készített olcsó horror, ami a valódi, vagyis a Chambers által alakított Róbert Gida esetéből készült.

Szóval Frake-Waterfield kemény öniróniája világlott ki mindebből, és valahogy sikerült tényleg érdekesebbé tennie a korábbi vállalhatatlant. A Vér és méz 2, ha lehet ilyet írni, filmszerűbb lett az első résznél:

itt van valamirevaló történet, vannak karakterek, motivációk, háttérsztorik, egy krimiszál, nyomozás, jobb színészek (bár azt nem értjük, hogy Simon Callow, akit olyan filmekből ismerhetünk, mint az Amadeus, a Szoba kilátással, a Képeslapok a szakadékból, a Mr. és Mrs. Bridge, a Négy esküvő és egy temetés, a Szerelmes Shakespeare, a Senkiföldje, vagy a Viktória királynő és Abdul, mit keres itt?!) és persze a lényeg: a gore, vagyis az egyre durvuló gyilkosságok. Micimackó és társai (Bagoly mellett Tigris tűnik még fel nagydumás veszedelemként) annyi embert aprítanak fel itt, amennyit nem szégyellnek, vagyis vegytisztán megkapjuk azt, amit a folytatások igényelnek: minden több, nagyobb és durvább. Ráadásul ez esetben bőven jobb is.

Na persze azért kezeljük továbbra is a helyén a dolgokat: Rhys Frake-Waterfield nem lett jó író és rendező az utóbbi egy évben, ő továbbra is a legalantasabb ösztöneinkre hajt. Azt viszont érezni, hogy nem veszi magát komolyan, hát hogyan is lehetne komolyan venni egy micimackós gyilokpornót? Ám az első rész totál amatőrizmusa átcsapott egy fogyaszthatóbb és sodróbb mederbe. Ezzel persze a trash-faktor is alábbhagyott egy icipicit, és a Vér és méz 2 ezzel már nem is annyira durván körberöhöghető szánalom, mint az előzmény, vagyis emiatt kevésbé emlékezetes is.

Ám aki szereti ledobni a fékszíjat időnként, és valami olyasmit látni, amit nem lehet mindennap (pl. ahogy Micimackó egy nő saját letépett karjával nyársalja fel a fejét meg hasonló cukiságok), annak irány a mozi: a feszengős, szégyenkezős, kiröhögős, „mi a jó fenét nézek”-élmény azért még abszolút megvan.

És persze ha valami egyszer beindul… Idén ugyanis már Mickey egér felhasználási joga is szabad préda (az 1928-as Willie gőzhajó okán), és kapásból két horrorszösszenet érkezik kedvenc Disney-rágcsálónk főszereplésével (a ScreamBoat jövőre, a The Mouse Trap viszont valószínűleg még idén). Ugyanakkor Rhys Frake-Waterfield sem áll le, már készíti elő ugyanis (és erre a Vér és méz 2 végefőcímében látható grafikák is utalnak) a „Miciverzumot”, vagyis a Poohniverse: Monsters Assemble című produkcót, amelyben Micimackó, Tigris, Bagoly, Malacka és Nyuszi mellett olyan mesefigurák irtják majd Ashdown békés lakóit, mint Bambi, Csipkerózsika, Csingiling, a Bolond Kalapos, Pinocchio, Tücsök Tihamér, Pán Péter és Hook. Jaj szegény fejünknek!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: