A Futni mentem alkotói megint betaláltak! A Szenvedélyes nők vicces, szexis és megható
Herendi Gábor tavaly történelmet írt, amikor a mozikba került a Futni mentem című vígjátéka, amely úgy lett a rendszerváltás óta a legnézettebb magyar film (lenyomva az 1997 óta a trónjáról letaszíthatatlannak tűnt A miniszter félrelépet), hogy egy fillérnyi támogatást nem kapott a Nemzeti Filmintézettől. Összesen 704 ezer 891 eladott jeggyel büszkélkedhetett, mielőtt idén februárban felkerült a Netflix kínálatába. Így végül nem sokáig tudta tartani e címet, mivel Orosz Dénes filmje, a Hogyan tudnék élni nélküled? megelőzte, sőt, elmenetelt egészen az egymilliós nézőszámig is.
Herendi tehát nem hazudtolta meg magát, és továbbra is a magyar közönségfilm koronázatlan királya maradt. E címet pedig annak köszönheti, hogy a filmjei nézettsége rendre meghaladja a minimum százezres, de többségében több százezres nézőszámot (Valami Amerika: 529 ezer, Magyar vándor: 456 ezer, Lora: 106 ezer, Valami Amerika 2: 448 ezer, Kincsem: 456 ezer, Valami Amerika 3: 373 ezer, Toxikoma: 108 ezer). A Futni mentemmel pedig megkoronázta az életművét, így nem is várt sokat arra, hogy leforgassa a következőt. Csupám egyetlen évvel a friss, ropogós és kocogós siker után máris itt van a Szenvedélyes nők, amely a Futni mentemhez hasonlóan ismét egy cseh film remake-je. Míg annak a 2019-es Nők, ha futnak szolgáltatta az alapot, addig jelen tárgyalt filmünket a 2010-es A nők megkísértése ihlette meg.
Tehát ismét egy nőközpontű történet bontakozik ki a szemeink előtt, amelyben Lillát (Balsai Móni) elhagyja a férje (Scherer Péter) egy jóval fiatalabb műkörmösért. A házasságát gyászoló nőt lánya, a kalandokat kereső Zsófi (Varga-Járó Sára a Hogyan tudnék élni nélküled? Lilijeként lehet ismerős) és anyja, az életművész színésznő, Vilma (Básti Juli) próbálják jobb kedvre deríteni, s ebben mindketten úgy látják, csak az vezethet eredményre, ha bepasizik. Zsófi szerelme, Jakab (Lengyel Benjámin) például a főnökét, a laza rocksztár Mikit (Lengyel Tamás) szánja Lillának, Vilma pedig az író Dávidot (Bányai Kelemen Barna), aki éppen az ő életéről ír egy könyvet.
Ahogy a Nők, ha futnakból (ott Miklya Annával közösen), úgy A nők megkísértéséből is Divinyi Réka (továbbá: Csak szex és más semmi, Tibor vagyok, de hódítani akarok, Szabadság, szerelem, Lora, Kaméleon, Valami Amerika 2, Veszettek, BÚÉK, Ida regénye) írt magyar forgatókönyvet, nála pedig a fentiek tükrében már hozzászokhattunk a pergő és poénos párbeszédekhez a fergeteges párkapcsolati dinamikákhoz. Ebben most sem okozott csalódást. A Szenvedélyes nők kifejezetten vicces. Sőt, van, amiben a Futni mentemen is túltesz…
A Szenvedélyes nők ráadásul a humor mellett jobban ráerősített a drámaibb pillanatokra, többször veheti észre magán a néző, hogy rendesen meghatódott a látottakon.
A színészek is remekelnek, különösen a főszereplő Lillát alakító Balsai Móni, aki simán elviszi a hátán a filmet, de szerencsére nincs erre szükség, mivel kiválóan asszisztál neki többek között Básti Juli a könnyűvérű nagyi szerepében (a legmeghatóbb pillanatokat neki köszönhetjük), vagy a szétesett, ultralaza, örök gyerek, szexmániás rocksztárként Lengyel Tamás. De Lengyel Benjámin is kifejezetten szerethető; Varga-Járó Sára karaktere sajnos már nem annyira, de az ő szála is kap remek pillanatokat.
Lilla ugyanis párkapcsolati pszichológusként dolgozik, és nyilván az ő élete esik szét a film legelején.
Csupán kötözködés, de a film lezárása talán kevésbé megalapozott, és egy kissé ellentmond annak, amire a cselekmény közepette próbálta rávezetni a karaktereket és a nézőket, de ez legyen a legnagyobb bajunk, mivel addig egy kifejezetten szórakoztató vígjátékot kapunk, amelynek kacajokkal és könnyekkel egyaránt adózhatunk.
Talán nem annyira kompakt és konzekvens, mint a Futni mentem, de soha rosszabb magyar közönségfilmet a mozikba!
