KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„A francokat nem lehet semmi az ilyen csóró gyerekekből, nagyon is lehet!”

Tóth Zsé Ferenc látássérült, balhés intézeti fiatalból lett a gyermeksegítő Tündérkör Alapítvány elnöke.


“Azt hiszem, az én példám egy kuriózum. Ahogyan éltem, és amiket megjártam, nem volt mindennapos” - kezdi Tóth Zsé Ferenc, a Tündérkör Alapítvány elnöke. A férfi ma Kelet-Magyarország legnagyobb gyermeksegítő szervezetét vezeti, ám ezt annak idején senki nem nézte volna ki belőle: szegénységbe született, állami gondozásban élt, és régen csak a rendőrségi ügyeivel hívta fel magára a figyelmet.

“Súlyos fogyatékkal születtem meg ’79-ben: a bal szemem teljesen vak, és a jobb is fokozatosan romlik. Hatan vagyunk testvérek, és mi, a három legnagyobb tesó állami gondozásba kerültünk. Apámat alig láttam életemben” - mondja a debreceni férfi, aki akkoriban a gyengénlátók iskolája és a Lóverseny utcai bentlakásos intézet közt ingázott.

Mindez az úgynevezett “jojó-korszakban” történt, amikor ugyan hivatalosan már demokráciában éltünk, még jelen volt a szocializmusban bevettnek számító testi fenyítés az iskolában.

“Gondolj bele, mit kaptak a nevelőktől azok, akiknek nem voltak szüleik! Bármit megengedhettek maguknak. Szerencsére túlnyomórészt korrektek, gerincesek voltak, de azért akadt köztük egy-két idióta.”

Habár intézetben lakott, a szülei hivatalosan nem mondtak le Feriről, így a fiú néha hazajárt az édesanyjához. “Az intézetben farkastörvények uralkodtak, mégis jobb volt, mint hazamenni és éhezni. Nem volt víz, és nyolcan laktunk körülbelül 15 négyzetméteren. Amikor anyámmal napokra összevesztem, megtapasztalhattam, milyen az utcán kóborolni a -16 fokos télben, szédelegve az éhségtől.”

Az ilyen helyzetekben persze megvoltak a praktikái: lépcsőházban aludt, és az iskolatársaknál fürdött, ahol a szülők sokszor megsajnálták és befogadták.

“Vissza akartam adni valamit a jóistennek, amiért kirángatott a mocsokból”

Feri mégsem volt soha a tápláléklánc alján. 15 évesen már szemétszedőként dolgozott a debreceni piacon, megvett és eladogatott apróságokat, így fedezte a napi étkezését.

16 évesen már thai boxolt: ugyan szembetegsége miatt nem lett volna szabad nagy súlyokat emelnie, sem a derekánál mélyebbre hajolnia, nem hallgatott az intelmekre, így a látása egyre romlott. Végül 18 évesen, a nagykorúságot elérve kikerült az utcára, ahol megtapasztalta, hogy egy intézeti gyereknek onnantól senki nem fogja a kezét.

Kidobóként helyezkedett el egy diszkóban, amihez jól jött a tekintélyt parancsoló, 198 centis tesmagassága. Night clubokban és bordélyházakban dolgozott, az éjszakai életben pedig szinte vonzotta a balhékat: verekedésekbe, rendőrségi, majd bírósági ügyekbe keveredett, jellemzően az önbíráskodás vádjával.

“Sokszor bajba sodródtam, mert nagy volt a szám. Nem voltam szocializálva: nem volt bennem rosszindulat, de fogalmam sem volt, hogy kellene viselkedni. Egy zabolázatlan csikó voltam. Nem vettem észre, hogy hülye vagyok” - mondja a férfi, aki 2007-ben, 28 évesen eldöntötte, hogy lerakja az érettségit.

“Egyre kevésbé tetszett az éjszakai munka. Mindig megkaptam, hogy egy hülye, iskolázatlan bunkó vagyok, ezért határoztam úgy, hogy beiratkozom a gimibe. Legyen már meg az érettségim, hogy ilyenkor legalább a másik ember fejéhez vághassam: tévedsz, nem vagyok bunkó!”

Ferenc ezután három év alatt leérettségizett. Mivel mindig is foglalkoztatta a politológia, úgy döntött, jelentkezik erre a szakra a Debreceni Egyetemen. Fel is vették.

“Úgy döntöttem, poénból, hogy akkor már csak elmegyek, megnézem, milyen is ez. Végül elvégeztem a három éves képzést. Utána szereztem egy diplomát Igazságügy és igazgatás szakon, majd egy mesterdiplomát szociálpedagógiából. Mellette gyűjtögettem az OKJ-kat is: többek közt gyógypedagógus segítő asszisztens, családsegítő és kulturális rendezvényszervező lettem. Az utóbbi 14 évet végigtanultam, mert segíteni akartam, visszaadni valamit a jóistennek, amiért kirángatott a mocsokból.”

“Itt nincsenek kamu számlák, nincs humbug”

Ferenc ezután a politika felé fordult, be is szállt egy párt kampányába, ám az érdeklődése rövidtávúnak bizonyult:

“Megláttam, hogy mi megy ott, és nem akartam részt venni benne. Úgy voltam vele, hogy a politika nekem inkább maradjon plátói szerelem.”

Már 2014-et írtunk, amikor egy régi haverja megkereste a Tündérkör Alapítvánnyal:

“Amikor még kidobó voltam, őt sokszor meg kellett védenem, cserébe segített nekem hol aludni. Megbeszéltük, ha nagyobbak leszünk, csinálunk egy alapítványt, amivel olyan kölykökön segíthetünk, mint amilyen én is voltam. Amikor aztán bejegyezte a Tündérkört, szólt nekem, hogy "gyere, itt van, akkor csináld!”.

Akkoriban az alapítványnak összesen 46 lájkja volt, és semmiféle programja, amivel a gyerekeket segítette volna. Mára 30 ezer lájkot gyűjtöttünk, Kelet-Magyarország legszeretettebb, legtöbbet emlegetett alapítványa vagyunk, tele pozitív értelemben vett polgárpukkasztó programokkal” - meséli.

A Tündérkör egyik legfontosabb szolgáltatása, hogy az év minden napján 0-24 órás tanácsadást biztosít: bármikor lehet írni nekik, hívni őket. Ma már nem fordulhatna elő, hogy valaki a fiatal Ferihez hasonlóan a hidegben az utcán kóboroljon. Ha valakinek nincs hol aludnia, olyan állami csatornákat használva tudják elszállásolni, amiket ő nem ismer - elég, ha rájuk ír a Messengeren. De írhatnak azok is, akik bármikor megszorulnának, az alapítvány ugyanis az év 365 napján folyamatos élelmiszerügyeletet biztosít.

“Elsősorban a 16 év alatti gyerekekkel élő, igazán elesett, a szociális szervek előtt láthatatlanul maradó családokat célozzuk meg. Nekik viszünk tartós, száraz élelmiszert, és mivel 20 kg alatti csomagjaink nincsenek, autóval házhoz is megyünk. Ez gyors, hatékony, praktikus megoldás. Mindenkit le tudunk ellenőrizni, hogy valóban rászorul-e, főleg, mert általában van közös ismerősünk.”

Karácsonykor a Csing-Ling élelmiszerügyelet lép életbe, ilyenkor három napon át reggel 8 és este 8 közt bárhová azonnali indulással kiszállítják a csomagokat. Van tisztítószer-adományozás is, általában 2-3 kartonnal visznek egy-egy családnak az elsőosztályú termékekből.

Az alapítvány profiljába tartoznak olyan jótékonysági programok, amik sportra is motiválják a szülőket és gyerekeket. A társadalmi felelősségvállalás több formájára, például a környezetvédelemre is játékos módon hívják fel a figyelmet.

A 3. éves Tündérfutás jótékonysági sportgálán legutóbb például 2700 fő indult, de a pandémia alatt, virtuális formában is rengetegen csatlakoztak a programhoz. Nagy siker az autómentes napon tartott LégFuti futógála is a levegőszennyezés csökkentéséért, ahol már első alkalommal ezren vettek részt. De többszázan jelentek meg az Édességgyűjtő flashmobokon is, ahol minden résztvevő hoz valami finomságot a gyerekeknek karácsonyra, ezért hűtőmágnest kap cserébe.

“Ez egy igazi civil szervezet, ahol nincsenek kamu számlák, nincs humbug. Mi soha nem kaptunk, nem is kértünk önkormányzati vagy állami pénzt. Az emberek látják és érzik ezt, mert nem hülyék. Fontos az is, hogy az én esetemben a szakmai tudás a személyes tapasztalattal egyesül. Én egy igazi tündérmesét szeretnék megvalósítani, ezért dolgozok már 7 éve” - mondja az elnök, aki abban az általános iskolában vállalt munkát gyógypedagógiai asszisztensként, ahova ő maga is járt. Az iskolában súlyos fogyatékossággal élő gyermekeket nevelnek és oktatnak.

Az alapítvány munkájának hála pedig nem maradt el az elismerés sem: tavaly például Ferenc nyerte el a Három királyfi, három királylány egyesület Kopp-Skrabski-díját, amelyet a kiemelkedő társadalmi tevékenységet végzőknek ítélnek oda.

“Pedig szakmai zsűri dönt róla, általában orvosok és pszichológusok nyerik. Hajdú-Biharból még az első 10-be sem szoktak bekerülni” - mondja a férfi, akit idén a Mutass jó példát! díjra is jelöltek, nemrég pedig Skrabski Fruzsina Traumáinkon innen és túl című dokumentumfilmjében is szerepelt. Itt többek közt Bagi Ivánnal láthatjuk, aki szintén intézeti gyerekként kezdte az életét.

“Azt gondolták, ilyen nehéz sorsú, csóró ganéj gyerekekből nem lehet semmi sem. De a francokat nem! Dehogyis nem lehet.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: