A fiatalabb felnőtteknél és a nőknél gyakoribbak a vakcinával járó mellékhatások

Voltál-e az elmúlt egy évben méhnyakrák-szűrésen? Ha férfi vagy, utánajártál-e valaha is, hogy hordozol-e HPV-vírust? Ha esetleg nemmel válaszolnál, akkor azért érdemes továbbolvasnod, sőt, megnézni a Diagnózis podcast legújabb epizódját, mert megtudhatod, hogy

Ha pedig azok közé tartozol, akik egészségtudatosak és rendszeresen eljárnak szűrővizsgálatokra, akkor is érdemes maradnod: megtudhatod, hogy mi jelenti a lebiztosabb védekezést a méhnyakrák ellen, ha valakinél mégis felüti fejét a betegség, hogyan küzdhető le, és mi minden segít ma már a tájékozódásban.

A podcast aktuális adásában megismerhetjük Tóth Icó történetét, akinél 15 évvel ezelőtt diagnosztizáltak méhnyakrákot. Második gyermekével volt várandós, amikor már tapasztalt furcsa tüneteket, de akkor még az orvosok megnyugtatták, hogy nincs oka aggodalomra. Miután megszületett kislánya, egy védőnő hívta fel arra a figyelmét, hogy a jelek, amiket észlel, akár méhnyakrák jelenlétére is utalhatnak, jobb, ha utánajár a dolognak.

Sajnos igaza lett a védőnőnek, Icónál valóban találtak rákos elváltozásokat. A diagnózis sokként érte:

– meséli Icó.

Dr. Tóth Richárd, a Semmelweis Egyetem Nőgyógyászati klinikájának nőgyógyász orvosa és daganatsebésze, a beszélgetés másik résztvevője megerősítette, hogy a daganatos diagnózis a legtöbbször tényleg igazi sokként éri a betegeket, és jó, ha az elhangzottak 10%-ára emlékeznek közvetlenül az orvossal folytatott beszélgetés után.

„Ebben benne van a szorongás, a félelem, de az is, hogy mi orvosok elárasztjuk a pácienseket egy sor információval. Ez mindenképp bénító hatású. Nagy segítség, hogy ma már vannak olyan kiadványok, mint amilyeneket a Mályvavirág Alapítvány készít, és segítenek az érintettek tájékoztatásában” – emeli ki a szakértő.

– hangsúlyozza dr. Tóth Richárd.

Icó komplex kezelést kapott, műtétre, sugárterápiára és kemoterápiára is szüksége volt – de meggyógyult. Remélte, hogy az ő történetéből mások is erőt merítenek, ezért magánkiadásban megjelentette azokat az írásait, amelyeket a gyógyulási folyamata alatt alkotott. A könyvbemutatókon találkozott sok sorstárssal, ez pedig megerősítette benne, hogy van tennivaló az érintettekkel való kommunikációban, a felvilágosításban. Létrehozta a Mályvavirág Alapítványt, amelynek vezetőjeként sokat tesz a méhnyakrákban érintettékért, de azért is, hogy minél többen megtudhassák: a méhnyakrák gyógyítható, de el is kerülhető.

Dr. Tóth Richárd is ezt tartja a legfontosabbnak, hogy

Mivel jellemzően a HPV vírus két fajtája, a 16-os és a 18-as a legnagyobb maliginitású típusok, ezek hordozzák a legnagyobb kockázatot, amit már azzal csökkenthetünk, ha utánajárunk, hogy vajon a mi szervezetünkben megtalálható-e ez a vírus. De van egy még biztosabb lépés: létezik már oltás a HPV vírus ellen. Ausztráliában az oltás segítségével érték el, hogy ma már alig van méhnyakrákos megbetegedés az országban.

És hogy miért nem csak a nők számára kulcskérdés a HPV vírus szűrése, megelőzése?

Mert a férfiak is lehetnek érintettek. Egyrészt hordozhatják a vírust, és szexuális érintkezéskor továbbadhatják partnerüknek. Másrészt a HPV nemcsak a méhnyakrák kialakulásával okolható: a férfiaknál okozhat daganatot az ivarszerveknél, vagy a fej-nyaki régiót érintő daganatos megbetegedéseket.

Nézd vagy hallgasd meg a teljes beszélgetést, hogy megtudd:

- Mi az orvos tanácsa, kinek, mikor, milyen szűrés ajánlott?

- Hogyan gondolkodik Icó a HPV oltásról és vajon ajánlotta-e a lányainak?

- Milyen korosztályt érint a méhnyakrák?

- Mit kell tudnunk a HPV vírusról?

- Mit csinálna Icó másként, ha visszamehetne az időben?

A podcastepizódot a gondoskodás szakértője, az OTP Egészségpénztár támogatta.

Sokan esküsznek a D-vitaminra a sötét téli hónapokban, de a jóból is megárthat a sok, a pótlás pedig könnyen a visszájára sülhet el. Orvosok figyelmeztetnek, hogy bizonyos panaszok esetén azonnal fel kell függeszteni a D-vitamin-kiegészítést – írta a UNILAD.

Az orvosok ajánlása szerint októbertől márciusig, amikor kevés a napsütés, a legtöbb felnőttnek napi 10 mikrogramm (400 Nemzetközi Egység) D-vitamin pótlása javasolt. Egy NHS-szóvivő szerint:

A hasznos pótlás azonban visszaüthet, ha túlzásba visszük.

Négy fő tünetre kell figyelni. Az első a hányinger, böfögés vagy gyomorpanasz. A szakértők szerint a kiegészítőt mindig étkezés közben érdemes bevenni. A második intő jel a fokozott szomjúság és a gyakori vizelési inger, ami arra utalhat, hogy a szervezet folyadék- és sóháztartása felborult.

Végül a negyedik tünet a csont- és izomfájdalom, ami szintén a túlzott bevitel következménye lehet.

Ha ezeket tapasztalja, azonnal hagyja abba a D-vitamin szedését, és ellenőrizze az összes szedett készítményt, beleértve a multivitaminokat is, hogy elkerülje a véletlen „túladagolást”. A kellemetlen tünetek enyhítésére igyon sok vizet és fogyasszon ásványi anyagokban gazdag ételeket.

Fő veszélye a hiperkalcémia, vagyis a vér túl magas kalciumszintje, ami vesekövekhez és egyéb problémákhoz vezethet. Az amerikai ajánlások szerint a napi felső beviteli határ 4000 NE, de érzékeny egyéneknél már ennél kevesebb is okozhat gondot.

Tobias Mapulanga biomedikai tudós szerint sokan a szezonális betegségekre fogják a tüneteket, pedig a kiegészítő állhat a háttérben. „Sokan nyúlnak a dobozokért a sötétebb hónapokban, és véletlenül túllőnek a célon, majd a következményeket a szezonális vírusokra fogják; amikor az állandó szomjúság és a gyakoribb vizelési inger, a hányinger, a hasi fájdalom vagy székrekedés, a fejfájás vagy agyi köd, valamint az újfajta fájdalmak vagy görcsök röviddel a bevitel után jelennek meg, az arra utal, hogy a kiegészítő visszafelé sül el” – magyarázta a szakértő.

„A szemek elég lélektelenek” – vallja egy diagnosztizált szociopata nő arról, hogyan ismeri fel a hozzá hasonló embereket. A 21 évesen antiszociális személyiségzavarral diagnosztizált Kanika Batra a Unilad cikke szerint kendőzetlenül beszélt arról, mi választja el őt a legtöbb embertől.

– magyarázta Kanika.

Állítása szerint egy árulkodó fizikai jel buktatja le a sorstársait. „Amit egy másik szociopatán észreveszek, az a szemében van” – állítja. „Ha látod, hogy dühös leszek, látni fogod, hogy a szemem lélektelenné válik.” Kanika azt is elárulta, hogy rá kellett tanítania magát a gyakoribb pislogásra, mert rájött, hogy azzal ijesztgeti az embereket. „Szóval ez olyasmi, amit észre fogsz venni: a képesség, hogy a lehető leghosszabb ideig tartsuk a szemkontaktust, általában azért, mert nincs ugyanolyan stresszreakciónk, mint másoknak” – tette hozzá.

„Szóval, amikor azt látod, hogy valaki kivételesen nyugodt, kivételesen jól működik stressz alatt, nagyon valószínű, hogy szociopata lehet” – mondta. Barátságairól elárulta, hogy nagyon gyorsan unatkozni kezd, és ha valakit megun, gondolkodás nélkül kivágja az életéből. A legerősebben átélt érzelmei a düh, az undor és a megvetés – főleg az utóbbi.

Azt is hozzátette, a férfiaknál jóval gyakoribb a szociopátia, a tanulmányok szerint az arányuk 3:1 a nőkhöz képest. Kanika Batra neve egyébként nem ismeretlen: korábban a Miss World Australia szépségverseny döntőse volt, és 2021-ben ő képviselte hazáját a Miss Aura International világversenyen. Már évekkel ezelőtt is azzal sokkolt, hogy diagnózisa miatt nem érez bűntudatot a tetteiért.

Évtizedekig a testtömegindex, vagyis a BMI volt a szent grál, a kikezdhetetlen mérőszám, ami megmondta a tutit az egészségünkről. Aztán jöttek a kellemetlen kérdések: miért lesz daganatos valaki, akinek papíron tökéletes a súlyba, és miért él vígan az, akit a BMI-táblázat rég a veszélyzónába száműzött?

Egy brutális méretű, 340 ezer embert 15 éven át követő európai kutatás mutatott rá a British Journal of Cancer hasábjain, hogy a testalkatunk sokkal többet elárul a kockázatokról, mint a BMI-szám. A probléma az, hogy a BMI nem tesz különbséget izom és zsír között, és fogalma sincs arról, hova rakódik le a felesleg. A tanulmány arra jutott, hogy a specifikus testforma – vagyis a magasság, a súly és a zsíreloszlás matematikai kombinációja – sokkal pontosabb jelzőrendszer, mint a puszta testsúly. Ennek alapján négy, szinte archetípusos testalkatot különítettek el, és megdöbbentő mintázatokat találtak.

Az első csoportba tartoznak az „általánosan adipózus” emberek: magas testsúly, magas BMI, bő derék- és csípőkerület. Náluk az általános rákkockázat minden standard deviációnyi eltolódással 7%-kal nőtt.

Aztán jönnek a „magas és karcsú” alkatúak, akiknél a magasság önmagában is rizikófaktor. Hiába a lapos has és az alacsony derék-csípő arány, az általános rákkockázat náluk is enyhén, 3%-kal emelkedett.

A harmadik fenotípus a „magas, hasra hízó” típus, ami a nagy testmagasságot központi elhízással, vagyis hasi zsírpárnákkal kombinálja, miközben a csípő viszonylag keskeny marad. Itt a kockázatnövekedés 4%-os volt.

A dohányzóknál ráadásul az ajak-, szájüreg-, garat- és gégerák kockázata is megugrott.

És végül a negyedik, ritkább kategória a „súlyos, de keskeny derekú” fenotípus, ami leginkább az atletikus, izmos testalkatú emberekre, például a súlyemelőkre jellemző. Magas testsúly és BMI párosul viszonylag keskeny derékkel és csípővel.

Egy kezdeti, gyenge jel utalt a pajzsmirigyrák esélyére, de a statisztikai elemzések ezt végül kizárták.

Mielőtt bárki rohanna a mérőszalagért, fontos leszögezni: ezek statisztikai valószínűségek, nem pedig kőbe vésett jóslatok. A kutatók hangsúlyozzák, hogy egy „kockázati fenotípus” még nem jelent halálos ítéletet, ahogy a „kedvező” alkat sem jelent védelmet. A rák egy rendkívül komplex betegség, amiben a genetika, a környezeti hatások és az életmód legalább akkora, ha nem nagyobb szerepet játszanak, mint a testünk arányai. A tanulmány üzenete inkább az, hogy a BMI-n túli mutatók, mint a haskörfogat, sokkal több hasznos információt hordoznak az egészségünkről.