Balogh Bence elárulta, a folyamatos frusztráció és düh már az egészségét és a családját is mérgezte. A TISZA Párt programjáról szóló megbízás volt az utolsó csepp a pohárban.
Balogh Bence, a Századvég korábbi elemzője interjút adott, amelyben arról beszélt, milyen volt a kormányközeli intézet szakértőjeként dolgozni úgy, hogy nem tudott azonosulni a kormány politikájával. A Momentum képviselőjének, Tompos Mártonnak azt mondta: kiadták neki feladatnak az Indexen megjelent több száz oldalas dokumentum véleményezését is
Balogh Bence szenior makro- és szakpolitikai elemzőként dolgozott a Századvégnél, amit egyfajta tudásközpontként írt le. Elmondása szerint az intézetnek van egy gazdaságkutató és egy politikai jellegű alapítványi része is.
A gazdaságkutatónál szerinte „valós munka zajlik”, sok kormányzati háttéranyagot készítettek megrendelésre egy nagy keretszerződés alapján, a minisztériumok pedig kedvükre rendelhettek különböző szakpolitikai anyagokat.
Úgy véli, a Századvégnél jó munka folyt, de a NER-ben, vagyis a Nemzeti Együttműködés Rendszerében minden egy kicsit másképp működik. Példaként említette, hogy a náluk készült szakpolitikai anyagok nem nyilvánosak, ellentétben azzal, ahogy szerinte egy jól működő demokráciában kellene lennie. „A NER-ben nem nyilvánosak. Tehát nem hasznosul az ország és a közigazgatás tudásában, illetve nem tud kialakulni egy tudományos dialógus a közigazgatás és a kutató szektor, az egyetemi szféra között, mivel
nincs meg a nyilvánossága ezeknek az anyagoknak”
– jelentette ki. Hozzátette, ha egy anyag nyilvános, az minőségi kényszert is jelent, mert „rendkívül ciki, hogy a minisztérium egy ócska anyagot rendel meg”.
Balogh szerint a Századvég feladata az, hogy „tudományos propagandát gyártson”, amihez viszont valós tudományos teljesítményre van szükség.
„Tehát jó tudósoknak kell és jó kutatóknak kell lenni a Századvégben ahhoz, hogy ez jól működjön” – fogalmazott. Felidézett egy esetet, amikor a bérlakásokról készítettek egy szakpolitikai anyagot, de az egész Orbán Viktoron bukott meg. Állítása szerint hiába tudta a megrendelő államtitkár és a tanulmány írói is, hogy mit kellene csinálni, a miniszterelnök másként döntött.
„Az államtitkár megmondta, hogy másik államtitkárokkal fog össze, és öten mennek be, és próbálják meggyőzni Orbán Viktort. Ekkora világ esze Orbán Viktor azt mondja, hogy ő jobban tudja. A magyaroknak magántulajdon kell”
– mesélte.
Az elemző arról is beszélt, hogyan tudta összeegyeztetni a NER-ben végzett munkáját az ellenzéki politikai aktivizmusával. Elmondta, hogy 2005-ben lépett be az SZDSZ-be, majd a párt megszűnése után, 2015-ben az Együtt tagja lett, végül pedig a Momentumban kötött ki. Ezt a kettősséget egyfajta „túlélési stratégiának” nevezte. „Én egyfajta nem partizánként működtem, én
gerillaként tekintettem magamra, egyfajta ilyen liberális gerillaként, aki a NER vonalai mögött ragadt, és ott próbál élni, és küzd a maga módján, ebből a kettős életet élve, nappal dolgozik a NER-nek, este pedig előbb az Együttnek, aztán pedig a Momentumnak dolgozok”
– mondta.
A Századvégnél dolgozó kollégáit „magas státuszú, becsületes, jófej, gyakran laza értelmiségieknek” írta le, akik között megengedett volt némi kritika is. Példaként említette, hogy egy középvezető az ebédlőben „vállalhatatlannak” nevezte az M1-et, és senki nem mondott neki ellent. Balogh szerint a probléma nem az emberekkel van, hanem azzal, hogy elfogadják a hibrid rezsim működését, amit ő „politikailag aljasnak” tart.
„Ez a politikai aljaság, ez négy pillérre épül, hazugság, lopás, a hazugsággal összefügg a gyűlöletkeltés és a hisztéria, valamint a negyedik pillére az elnyomás és a jogfosztás”
– fejtette ki.
Úgy látja, a rendszer egyik csapdája az emberi kapcsolatokban rejlik. A közös munka, a szoros határidők és a sikeres projektek „bajtársiasságot” alakítottak ki a kollégák között, amit nem akart egy politikai videóért feltépni. „De ez egy emberi szint, és lehet, hogy ez a csapda a rendszerben. Tehát, hogy ez egy ilyen mézesmadzag, amiben egy modern, hibrid rezsim működik, hogy ilyen emberi kapcsolatokon köt meg” – vélekedett.
A végső lökést a felmondáshoz egy konkrét feladat adta meg: megkapta a TISZA Párt vélhetően mesterséges intelligenciával generált, hibáktól hemzsegő 800 oldalas programját, hogy véleményezze.
„És akkor ez volt, amikor ezt én megkaptam, akkor így hát az egy ilyen, az sok volt” – mondta. Hiába javasolta, hogy inkább a párt valós, támadható ígéreteivel foglalkozzanak, azt az utasítást kapta, hogy ne törődjön azzal, igaz-e a program, csak írja le, mi a gond vele. „Ne foglalkozz vele, hogy ez igaz vagy sem, ezt majd nézd, csak írd le, ami benne van, hogy mivel a gond” – idézte fel az instrukciót.
Balogh Bence Hannah Arendt „gonosz banalitása” elméletével magyarázta, hogyan működtethetnek jó emberek egy rossz rendszert. Szerinte a kollégái nem szadista őrültek, hanem bürokraták, akik a felülről jövő parancsokat hajtják végre egy jó közösség részeként. „Így ez a csoportkohézió, meg ez a bürokratikus szellem el tudja működtetni jó emberekkel is a gonosz rendszert” – állította, hozzátéve, hogy
ezeknek az embereknek meg lehet bocsátani, mert „ők nem gonoszak”.
A kettős élet azonban folyamatos frusztrációt és dühöt okozott neki, ami már az egészségét és a családi kapcsolatait is mérgezte. A felmondás pillanatát így írta le: „ez egy szuperérzés, ez a szabadulás”.
A jövőbeli következményektől tart, elsősorban attól, hogy nehezen fog elhelyezkedni. Úgy gondolja, ha a videója nem lesz sikeres, nem nyúlnak utána, de ha mégis, akkor „fentről meg fog jönni az utasítás, hogy meg kell büntetni a kiugrót, vagy ezt a liberális gerillát utána kell lőni”. Ennek ellenére a szabadságérzés erősebb a félelemnél.
Balogh szerint Magyarország egy második rendszerváltás előtt áll.
„Már én érzek egy ilyen forradalmi hangulatot is. Ez egy vértelen forradalom lesz. Ez egy sokkal inkább békésebb, demokratikus forradalom, de ez egy valódi forradalom” – mondta, majd azzal zárta, hogy a NER már leszállóágban van, és ha most nem is győz a változás, a következő években azért fog dolgozni, hogy 2030-ra bedőljön a rendszer.