Kitálalt a Századvég szenior elemzője: A Tisza programjának beállított dokumentumról kellett volna írnia, inkább felmondott
Balogh Bence, a Századvég korábbi elemzője interjút adott, amelyben arról beszélt, milyen volt a kormányközeli intézet szakértőjeként dolgozni úgy, hogy nem tudott azonosulni a kormány politikájával. A Momentum képviselőjének, Tompos Mártonnak azt mondta: kiadták neki feladatnak az Indexen megjelent több száz oldalas dokumentum véleményezését is
Balogh Bence szenior makro- és szakpolitikai elemzőként dolgozott a Századvégnél, amit egyfajta tudásközpontként írt le. Elmondása szerint az intézetnek van egy gazdaságkutató és egy politikai jellegű alapítványi része is.
Úgy véli, a Századvégnél jó munka folyt, de a NER-ben, vagyis a Nemzeti Együttműködés Rendszerében minden egy kicsit másképp működik. Példaként említette, hogy a náluk készült szakpolitikai anyagok nem nyilvánosak, ellentétben azzal, ahogy szerinte egy jól működő demokráciában kellene lennie. „A NER-ben nem nyilvánosak. Tehát nem hasznosul az ország és a közigazgatás tudásában, illetve nem tud kialakulni egy tudományos dialógus a közigazgatás és a kutató szektor, az egyetemi szféra között, mivel
– jelentette ki. Hozzátette, ha egy anyag nyilvános, az minőségi kényszert is jelent, mert „rendkívül ciki, hogy a minisztérium egy ócska anyagot rendel meg”.
„Tehát jó tudósoknak kell és jó kutatóknak kell lenni a Századvégben ahhoz, hogy ez jól működjön” – fogalmazott. Felidézett egy esetet, amikor a bérlakásokról készítettek egy szakpolitikai anyagot, de az egész Orbán Viktoron bukott meg. Állítása szerint hiába tudta a megrendelő államtitkár és a tanulmány írói is, hogy mit kellene csinálni, a miniszterelnök másként döntött.
– mesélte.
Az elemző arról is beszélt, hogyan tudta összeegyeztetni a NER-ben végzett munkáját az ellenzéki politikai aktivizmusával. Elmondta, hogy 2005-ben lépett be az SZDSZ-be, majd a párt megszűnése után, 2015-ben az Együtt tagja lett, végül pedig a Momentumban kötött ki. Ezt a kettősséget egyfajta „túlélési stratégiának” nevezte. „Én egyfajta nem partizánként működtem, én
– mondta.
A Századvégnél dolgozó kollégáit „magas státuszú, becsületes, jófej, gyakran laza értelmiségieknek” írta le, akik között megengedett volt némi kritika is. Példaként említette, hogy egy középvezető az ebédlőben „vállalhatatlannak” nevezte az M1-et, és senki nem mondott neki ellent. Balogh szerint a probléma nem az emberekkel van, hanem azzal, hogy elfogadják a hibrid rezsim működését, amit ő „politikailag aljasnak” tart.
– fejtette ki.
Úgy látja, a rendszer egyik csapdája az emberi kapcsolatokban rejlik. A közös munka, a szoros határidők és a sikeres projektek „bajtársiasságot” alakítottak ki a kollégák között, amit nem akart egy politikai videóért feltépni. „De ez egy emberi szint, és lehet, hogy ez a csapda a rendszerben. Tehát, hogy ez egy ilyen mézesmadzag, amiben egy modern, hibrid rezsim működik, hogy ilyen emberi kapcsolatokon köt meg” – vélekedett.
„És akkor ez volt, amikor ezt én megkaptam, akkor így hát az egy ilyen, az sok volt” – mondta. Hiába javasolta, hogy inkább a párt valós, támadható ígéreteivel foglalkozzanak, azt az utasítást kapta, hogy ne törődjön azzal, igaz-e a program, csak írja le, mi a gond vele. „Ne foglalkozz vele, hogy ez igaz vagy sem, ezt majd nézd, csak írd le, ami benne van, hogy mivel a gond” – idézte fel az instrukciót.
Balogh Bence Hannah Arendt „gonosz banalitása” elméletével magyarázta, hogyan működtethetnek jó emberek egy rossz rendszert. Szerinte a kollégái nem szadista őrültek, hanem bürokraták, akik a felülről jövő parancsokat hajtják végre egy jó közösség részeként. „Így ez a csoportkohézió, meg ez a bürokratikus szellem el tudja működtetni jó emberekkel is a gonosz rendszert” – állította, hozzátéve, hogy
A kettős élet azonban folyamatos frusztrációt és dühöt okozott neki, ami már az egészségét és a családi kapcsolatait is mérgezte. A felmondás pillanatát így írta le: „ez egy szuperérzés, ez a szabadulás”.
A jövőbeli következményektől tart, elsősorban attól, hogy nehezen fog elhelyezkedni. Úgy gondolja, ha a videója nem lesz sikeres, nem nyúlnak utána, de ha mégis, akkor „fentről meg fog jönni az utasítás, hogy meg kell büntetni a kiugrót, vagy ezt a liberális gerillát utána kell lőni”. Ennek ellenére a szabadságérzés erősebb a félelemnél.
„Már én érzek egy ilyen forradalmi hangulatot is. Ez egy vértelen forradalom lesz. Ez egy sokkal inkább békésebb, demokratikus forradalom, de ez egy valódi forradalom” – mondta, majd azzal zárta, hogy a NER már leszállóágban van, és ha most nem is győz a változás, a következő években azért fog dolgozni, hogy 2030-ra bedőljön a rendszer.
