5 gondolat, amire a járvány tanít bennünket
Az elmúlt hónapokban elég szomorú híreket kaptunk a világot érintő koronavírus-járványról. Az egészségügyi vonzata már minden ember számára ismert, és feltételezem, hogy mindenki számára beépültek azok a megelőző módszerek, amelyeket szakemberek javasolnak a járvány fékezésére, lassítására.
Azt látom, hogy mint sok minden más, amely félelmet kelt a világban, ez is két táborra osztotta az embereket. Vannak, akik szerint túl van pörgetve az ügy, és vannak, akik szerint nagyon komolyan kell venni a szociális elszigetelést.
Azon gondolkodtam, hogy milyen üzenete van a kialakult helyzetnek számomra, hiszen minden nehéz helyzet tanít bennünket. Nyilván egyik gondolat sem újdonság, de épp úgy igaz ez a jelen szituációban is.
1. Nem tudunk úgy létezni, hogy nincs másokra hatásunk.
Nem tudunk emberként csak magunk lenni, mindentől és mindenkitől függetlenek. Az utóbbi időben elhittük, hogy vagyunk mi, meg mindenki más, és bármit gondolunk, vagy teszünk, az csak ránk hat. Ezt ideje elengedni, és inkább teremtő gondolkodással lépkedni az utunkon. Minden ok-okozati összefüggésben van.
Amit gondolunk és teszünk, annak következménye van.
Akkor is, ha ezt a tényt nem akarjuk elfogadni.
2. A felelősségteljes gondolkodás mindannyiunk érdeke.
Nem csak a betegeké, nem csak a veszélyeztetett korosztályba tartozóké.
Ha lemondunk másokról, akkor magunkról is lemondunk,
mert nincs olyan, hogy valaminek ne legyen következménye.
3. Az emberiesség fontosabb, mint a gazdasági, vagy politikai érdek.
Borzasztó elfogadni számomra azt, hogy az anyagiak felhalmozása sokkal fontosabb egyes emberek számára, mint az, hogy segítsen másokat. Ha az egészségügy elbírna a beteg emberek ellátásával, kevésbé kellene félni attól, hogy egy időben egyszerre lesz sok ember beteg.
Az előre gondolkodást mindannyiunknak tanulnia kell.
4. Fókuszálás.
Mindenki számára adott a tisztán látás, a józan ésszel gondolkodás, egyáltalán a gondolkodás képessége azért, hogy ne egy valaki meglátását, ne a kattintásvadász cikkekben írtakat kövessük vakon.
Mint ahogyan eddig is, most is gyakorolnunk kell a figyelmünk összpontosítását, a relaxálást.
Ez igaz a hírek olvasására, és a közösségi médiában történő terjesztésére is.
5. A szeretet gyakorlása.
Könnyű békeidőben, problémamentes embereket szeretni. Igazán akkor beszélhetünk szeretetteljességről, ha nem elfordulunk azoktól, akiknek szeretetre van szüksége, hanem legalább gondolati síkon melléjük állunk.
A jelen helyzetben sincs helye a „minek mentél oda”, „miért ott élsz”, „miért most kapkodnak” típusú beszólásoknak, sokkal inkább arra van szükség, hogy „miként tudok hozzájárulni ahhoz, hogy mindannyiunknak jó legyen”.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy ami mással történik, az velem is történik, rám is hat. Ez a helyzet mindannyiunknak lehetőséget ad arra, hogy meglássuk a saját felelősség- és kötelességtudatosságunkat.
Ha én vigyázok rád, és te vigyázol rám, akkor hamarabb lesz minden rendben.