MÚLT
A Rovatból

1420 kilós könyv, 3,5 tonnás babgulyás - íme a legérdekesebb magyar Guinness-rekordok

Te képes lennél egy nap alatt majdnem ötezerszer kirakni a Rubik-kockát, vagy lóval húzatni magadat, miközben lángolsz?


Az 1955 óta kiadott Guinness Rekordok Könyve minden évben elkápráztatja a világot azzal, ahogyan emberek feszegetik a határaikat és elérik az elérhetetlent. Összeszedtük a legérdekesebb magyar vonatkozású eredményeket.

Amikor a méret a lényeg

A 2006-os makói hagymafesztiválon szabályos vámpírűzés zajlott: a csongrádi asszonyok a világ leghosszabb fokhagymafüzérét készítették el, amely végül 255 méteres lett.

Ha már a magyar konyháról van szó, ember lehetett a talpán, aki felszolgálónak ment a Mófarguru Étkuckóba, hiszen mire egy vendég eldöntötte, hogy mit akar enni, már le is járt volna a munkaideje. 2006-ban az étterem a világ leghosszabb étlapjával írta be magát a nagykönyvbe, 1810 különböző étek szerepelt az orosz regény hosszúságú étlapban. Nem csoda, hogy azóta bezártak.

A gasztronómiában méltán világhírű magyarok nem viccelnek a főzéssel: Bud Spencer megnyalta volna mind a tíz ujját, ha Miskolcon járt volna 2007-ben a Cora Napokon. Ott főzték meg ugyanis

a legnagyobb babgulyást 500 kiló húsból és 60 kg hagymából. A 3 és fél tonnás készételből 6500 ember lakott jól, alig hat óra leforgása alatt.

Egy könyvnek a tartalma a lényeg, nem a mérete, de Varga Béla és fia, Varga Gábor 2010-ben elkészítettek egy kötetet, amelytől rögtön liliputinak érezhetjük magunkat. A Törékeny Természet Örökségünk című óriáskönyv 346 oldalas, 1420 kilós, 4,2 méter magas és 3,8 méter széles. Az impozáns, ám nem éppen kompakt irományt az Aggteleki Nemzeti Parkban lehet megtekinteni.

Bár nincs az a postaláda, amibe be lehetne szuszakolni, azért elkészült a világ legnagyobb képeslapja is 2013-ban az artritisz, azaz az ízületi gyulladás világnapján. A 86,4 négyzetméteres festményt reumatoid artritiszben szenvedő betegek készítették el a "Ragadj ecsetet" program keretében.

Mindannyiunk kedvence, a Legó egyedül akkor utálatos, ha belelépünk. Jól elbíbelődhettek az építéssel a 2014-es rekord során azok a játékosok, akik vállalták, hogy ragasztás nélkül egymásra tesznek 450 ezer darab legót a Szent István Bazilika előtt. Végül 34,76 méter magas lett a kockatorony, de sajnos aznap le is kellett bontani, ráadásul a feltaláló dánok már a következő évben túlteljesítették (nyilván nemzeti büszkeségből) a magyar eredményt.

A világ legnagyobb, vármaketteket bemutató kiállítása kicsiny hazánk apró szegletében, a Velencei-tó melletti – mindössze ezer fő lakta – Dinnyésen található. A Vármakett park 35 miniatűr várat mutat be korhű módon, méghozzá autentikus alapanyagokból. A lenyűgöző gyűjtemény 2018-ban került bele először a világhírű kötetbe, és szinte adja magát, hogy rendezzenek valamikor egy újabb rekord-gyanús eseményt, mondjuk egy Dugovics Titusz cosplay versennyel egybekötött lovagi tornát aranyhörcsögöknek.

Az idő pénz – vagy még értékesebb

A szakmai elhivatottság szótári alakja Szepesi György sportkommentátor, aki 2006-ban pályafutásának 60. évfordulóját ünnepelte a Magyar Rádió munkatársaként. Érdemes belegondolni, hogy 1945-től kezdve 15 olimpiai játék közvetítését köszönhettük neki.

A játékvezető Csernyi Géza is majdnem hat évtizedet húzott le a szakmájában, ő 2007-ben mondhatta el magáról, hogy már 57 éve tevékenykedik a sportszektorban.

Néha csak mesével lehet elaltatni egy gyermeket, de a Kazincbarcika és kistérsége Nagycsaládosok Egyesülete 2007-ben annyira sok időn keresztül regélt, hogy annyi idő alatt egy egész hadsereget is el lehetett volna egyesével szenderíteni. A helyi sportközpontban a közönség több mint 100 órán át, összesen 300 felolvasót hallgathatott meg, szigorúan megszakítás nélkül. A maratoni csoportos meseolvasáson 626 darab magyar népmese hangzott el, és stílusosan Benedek Elekkel zárták a sort.

A csocsózás tipikus magyar kocsmajáték, négy salgótarjáni fiatalember viszont professzionális szintre emelte a rúdtekergetést. Fehér Péter, Szabó Péter, Szirbusz Attila és Szirbusz Tamás

a folyamatos csocsózás világbajnokai lettek összesen 2037 percnyi tiszta játékidővel, óránként 5 perc pihenőt tartva a másfél kemény nap alatt.

Havasi Balázst nem kell bemutatni, az ország egyik legelismertebb zongoraművésze 2009-ben egy szakmai bravúrral is megkoronázta a pályafutását. A Zeneakadémia nagytermében adott koncertjén 60 másodperc alatt westernhősöket megszégyenítő gyorsasággal, 498-szor ütötte le ugyanazt a billentyűt.

VIDEÓ: A csúcskísérlet

Hogy mennyi?!

Két sportoló, Mezei Csaba és Farkas Zoltán 2003-ban 10 órán keresztül vágták egymást a földhöz, méghozzá pontosan 57.603 dzsúdó dobással. Erre a teljesítményre még a gyakorlott Mortal Kombat játékosok is csettinthetnek.

Igazán bájos módját választotta 2007-ben a hajdúszoboszlói gyógyfürdő fennállásának 80. évfordulóját. Kiosztottak több mint 10 ezer buborékfújót a vendégek között, és pontban 16 órakor egyszerre kezdték őket fújni. A mindössze öt percig tartó eseményen megdőlt a legtöbben egyszerre egy helyen buborékot fújók rekordja.

A Rubik-kockát kirakni egyáltalán nem könnyű, a különféle algoritmusok ismeretében azonban nem is annyira nehéz. Azonban a nagykanizsai Baticz Milán 2008-ban 24 óra alatt nem kevesebb, mint 4786 alkalommal birkózott meg egymás után a feladattal. Ezután a döbbenetes bravúr után egy erre specializált robot is szégyenkezve mehetne a sarokba kukoricán térdepelni.

VIDEÓ: A csúcskísérlet

Halápi Roland lovaskaszkadőr 2008-ban gondolt egy merészet, és meg is valósította elvetemült ötletét. Több hónapos felkészülést követően 472,8 méteren keresztül vonszolta maga után egy ló, és ha ez önmagában lenne elég parádés, mindeközben nyaktól bokáig lángolt a ruhája. Neki joggal mondhatták nem a haverok utána, hogy „meg vagy te húzatva?”

Az utazás általában költséges hobbi, de megéri a pénzt élményekre cserélni. Ám Charles Simonyi kissé talán túlzásba esett, amikor nem éppen pénztárcabarát módon 2009-ben úgy döntött, hogy kiruccan a Nemzetközi Űrállomásra, körülbelül 20 millió dollár kicsengetése után.

A lassúzás meghitt tánc, kivéve 2009-ben a Margitszigeti Atlétikai Centrum területén, amikor kevésbé lehetett intim hangulata az összesimuló pároknak. Ugyanis a rekordkísérletet úgy sikerült teljesíteni, hogy 2515 szerelmespár csődült össze egy nagy közösségi táncra.

Szinte mindenki gyűjt valamit, Kenyeres Péter és Kenyeres Tamás – 1990 óta – például rendszám táblákat. Ez még önmagában nem akkora érdekesség, de ha hozzátesszük, hogy 2011-ben már 11.345 különféle rendszámtáblát sikerült összegyűjteniük 133 országból, az már figyelemreméltó kollekciónak hangzik.

A legtávolabbi kosárba dobás rekordja egy tehetséges akrobatikus kosárcsapat, a Lords of Gravity egyik tagjának, Borlay Károly Csanádnak köszönhető. A srác ugyanis 2016-ban 8 méterről dobta be a labdát egy trambulinról elrugaszkodva.

VIDEÓ: A csúcskísérlet

Van egy másik csapat is, a Face Team Acrobatic Sports Theatre, őket 2012-ben az angol Got Talent tehetségkutatóban fedezte fel a világ. A hazai kosarasok odáig fokozták a műfajt, hogy 2017-ben már 5 világrekorddal a zsebükben zsákoltak tovább, például ők tudtak a legtöbbet kosárba dobni egy perc alatt trambulinról, vagy leghosszabb ideig gitáron pörgetni egy labdát.

És ha már pörgetés, Kovács György barista szintén ebben az évben lett rekorder, de ő a „kézfejen legtöbbször átpörgetett üveg egy perc alatt” műsorszámban. A külföldön dolgozó bármixer legnagyobb drukkere a főnöke volt, egy kubai utat ajándékozott neki, miután megnyerte a versenyt.

VIDEÓ: A csúcskísérlet

Ezen gyűjtemény írója pedig éppen azon gondolkozik, hogy az "egy cikk írása alatt legtöbbet megevett csokoládékocka" kategóriában nevezi magát, de félő, hogy hamar megdöntenék. Mármint a rekordot.

Források: guinnessworldrecords.com, impressmagazin.hu, magyarorszagom.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
35 éve hiába várják haza Farkas Helgát – még ma is az eltűntek listáján szerepel
A magyar kriminalisztika egyik legismertebb ügyében az orosházi lány 1991. június 27-én tűnt el. Holtteste soha nem került elő, és bár az ügyben született ítélet, a rendőrség továbbra is eltűntként kezeli.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. június 27.



Éppen harmincöt éve egy dél-alföldi országúton nyoma veszett egy 17 éves lánynak, és a magyar kriminalisztika azóta sem tudja megmondani, mi történt vele. A zsarolók 500 ezer márkát követeltek, a hívások egyszer csak elnémultak, a holttest soha nem került elő. 2026. június 27-én a rendőrség honlapján még mindig eltűnt személyként szerepel Farkas Helga.

Az eltűnés 35. évfordulóján az ügy továbbra is lezáratlan, a lányt a hatóságok jelenleg is eltűntként tartják nyilván. A nyomozás egyik legvalószínűbb verziója szerint Helgát elrabolták, majd megölték, holttestét pedig az Orosháza–Gádoros–Szentes térségében gázolajjal leöntve elégették – írja a beol.hu. Ezt a feltételezést egykori koronatanúi vallomások is erősítették a hatóságok előtt.

A rejtély 1991. június 27-én, egy csütörtöki napon kezdődött, amikor az érettségi ajándékként kapott tűzpiros sportkocsijával Orosházáról Szegedre tartó Farkas Helga sosem ért haza.

Még aznap éjjel csörgött a család telefonja: egy suttogó férfi 500 ezer nyugatnémet márka váltságdíjat követelt, ami akkoriban hatalmas összegnek, nagyjából 22 millió forintnak felelt meg.

A zsaroló három nap alatt 14 alkalommal hívta a szülőket, de június 30-án a kapcsolat megszakadt, a pénz átadására pedig sosem került sor. A lány autóját később az algyői Tisza-hídnál találták meg a rendőrök.

Évekkel később a nyomozók látóterébe került két férfi, Cs. József és J. Benedek. A gyanú szerint ők rabolhatták el a lányt, és a zsaroló telefonok is azért hallgattak el, mert a két férfi tudomást szerzett arról, hogy a rendőrség figyeli őket. Az ügy végül a bíróságon folytatódott, ahol 2000-ben a Legfelsőbb Bíróság közvetett bizonyítékok alapján ítélte el Cs. Józsefet.

A bíróság bűnösnek találta részben Farkas Helga „személyi szabadságának társtettességben való megsértéséért”, amiért jogerősen tíz év szabadságvesztést kapott.

Azt a vádat, hogy a férfi 1995-ben végzett volna társával, J. Benedekkel, nem sikerült bizonyítani. Cs. József az eljárás során mindent tagadott, végül 2006-ban, jó magaviselete miatt szabadult a börtönből. A hírek szerint azóta külföldön kezdett új életet.

Az apa, Farkas Imre, aki 2022-ben elhunyt, a lánya eltűnése után mindent megmozgatott, hogy megtalálja. Magánnyomozókat fogadott, újság- és tévéhirdetésekben üzent az elrablóknak, sőt, a kor egyik legismertebb parafenoménjét, Uri Gellert is felkérte a segítségre.

A magyar emberrablások történetének egyik legrejtélyesebb esetét a sajtó időről időre feleleveníti. A 30. évforduló környékén megjelent cikkek a két gyanúsítottra és a holttest-megsemmisítési verzióra fókuszáltak. Később, 2022-ben egy volt nyomozó interjúban beszélt egy lehetséges olasz maffia-szálról, de ez az elmélet sem hozott áttörést. A legtöbb összefoglaló arra jutott, hogy bár az ügy egyes vádpontokban jogilag lezárult, a legnagyobb kérdés továbbra is megválaszolatlan, miközben a hatóságok nem találták meg Farkas Helga feltételezett gyilkosát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Kőpaloták dőltek romba, a vályogkunyhók állva maradtak – egy ősi trükk mentett életeket a legnagyobb magyar földrengésnél Komáromban
A magyar történelem legpusztítóbb, 6,3-as erősségűre becsült földrengése során a paraszti építészet meglepően hatékonynak bizonyult. A rugalmas szerkezetű házak megvédték lakóikat, így a halálos áldozatok száma a pusztítás méretéhez képest alacsony maradt.


Egyetlen reggel elég volt ahhoz, hogy Komárom épületeinek harmada romhalmazzá váljon, a zsámbéki bazilika összeomoljon – és hogy kiderüljön: a szegények vályogházai jobban állták a rengést, mint a polgárok kőpalotái. Magyarország írott történetének legpusztítóbb földrengése 1763. június 28-án rázta meg a Dunántúl északi részét.

A tudósok utólag 6,3-as erősségűre becsülték a földmozgást, amely Komáromban 63 ember halálát okozta és 120-at megsebesített.

A hagyományos leírások szerint az epicentrum Győrtől északkeletre, Komáromtól északnyugatra lehetett, bár újabb kutatások ezt a helyszínt pontosították, és Megyercs térségébe teszik. A rengést annyira kiterjedt területen érezték, hogy még Drezdából és Lipcséből is jelentették.

A katasztrófa sokkal több áldozatot is követelhetett volna, ha a térségben élő parasztok nem egy ősi építészeti technika szerint építkeznek.

Lakóházaik alapanyaga vályog és rugalmas fűzfavessző volt, az egyszerű kunyhók – és azok kéményei – pedig az alap felé fokozatosan szélesedtek. Emiatt a szegényebb rétegek épületei sokkal jobban állták a rengéseket, mint a módosabb polgárok kőházai vagy a bolthajtásos, többszintes paloták.

A Mária Terézia által elrendelt kárfelmérésből nemcsak a pusztítás mértéke, hanem a korabeli társadalom vagyoni viszonyai is kirajzolódnak. A jelentésekből kiderül, hogy

a nagyobb anyagi károk a tehetősebbeket sújtották, hiszen az ő kőépületeikben keletkezett a legtöbb kár.

Ezek a korabeli beszámolók és Karl Friedel festő ábrázolásai segítettek a kutatóknak utólag megbecsülni a rengés erejét.

A komáromi természeti katasztrófa nem egyedi esemény volt a térségben. 1783-ban egy újabb erős rengés mintegy 500 házat döntött romba, majd

a környéken átlagosan húszévente tapasztaltak erősebb földmozgásokat egészen 1850-ig, amikor a föld elcsendesedett.

A földrengés egyik máig látható nyoma a zsámbéki romtemploma, amelynek épülete ekkor omlott össze végleg. A 20. században Kecskeméten, Egerben, Dunaharasztiban és Berhidán is voltak jelentősebb rengések, de a technikai fejlődésnek köszönhetően ezek már kevesebb emberéletet követeltek.

via Rubicon


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Lomtalanításból a turisták zsebébe: új életre kelnek a Kádár-korszak kitüntetései a Gozsdu udvarban
Kik és miért vásárolnak kommunista relikviákat 2026-ban? Két ezzel foglalkozó árus mesélt nekünk a Gozsdu Weekend Marketen.
Láng Dávid - szmo.hu
2026. július 19.



A Gozsdu udvar hétvégi piaca tipikus turistamágnes: az éttermek és bárok bejárata mellett felállított asztalokon egymás mellett sorakoznak az egyedi tervezésű vintage ruhák, táskák, ásvány- és csipkeékszerek, és még sok hasonló, magyar pénztárcával mérve erősen túlárazott termék.

Van azonban két stand, ami eltér a többitől: vörös csillagok, hajdani „Kiváló dolgozó” kitüntetések, cirill betűs katonai jelvények sorakoznak rajtuk.

De vajon kik, milyen motivációval vesznek meg egy darabka diktatúrát 2026-ban, és egyáltalán mekkora piaca van ennek? Ezt próbáltuk meg kideríteni a standok tulajdonosaival beszélgetve.

Nyugati poén és olasz „újkommunisták”

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a kommunista érából megmaradt kitüntetések ritka, féltve őrzött kincsek. Stiaszni Attila, az egyik árus gyorsan eloszlatja ezt az illúziót:

„Aki anno nem kapott valamilyen kitüntetést, például Kiváló Dolgozó elismerést, azzal komoly gondok voltak” – meséli nevetve.

Stiaszni Attila

Ezek a kitüntetések nem a dicsőség szimbólumai voltak, sokkal inkább a mai értelemben vett év végi bónuszok korabeli, kézzelfogható megfelelői. Évente több tízezer darabot adtak ki belőlük, ha valaki egyszerűen csak bejárt a munkahelyére és nem volt közveszélyes munkakerülő, szinte borítékolható volt, hogy az év végén a kezébe nyomtak egy oklevelet és egy jelvényt.

Ma, évtizedekkel a rendszer bukása után ezek nagy mennyiségben keringenek a használtcikk-piacokon, miután a hagyatékok felszámolása során a fiatalabb generációk gyakran egyben adnak túl rajtuk – vagy ami még rosszabb, egyszerűen a lomtalanítások alkalmával a szemétbe hajítják őket.

Az igazi kérdés persze az, kik alkotják a vevőkört 2026-ban. Az árusok tapasztalatai szerint a hazai és a külföldi vásárlók motivációi radikálisan eltérnek. Míg a magyarok elsősorban nosztalgiából vásárolnak – felidézve az apa, nagyapa régi történeteit, és célzottan keresve a „Kiváló bányász” vagy „Kiváló sofőr” feliratokat –, addig a külföldiek számára ez tiszta egzotikum és szuvenír.

Stiaszni Attila elsőre meglepő politikai és társadalmi trendekről is beszámol. Tapasztalatai szerint Nyugat-Európa több országában is fura ideológiai reneszánszát éli a korszak.

„Az olaszok mostanában újra kommunisták. De a spanyolok is borzalmasak ilyen szempontból, náluk konkrétan sarló-kalapácsos pártok vannak.”

Szerinte ez annak tudható be, hogy ezek a fiatalok soha nem éltek a diktatúrában, így nem ismerik a valóságot a szimbólumok mögött. Számukra a vörös csillag és a sarló-kalapács egy lázadó, idealizált esztétika része.

Az amerikai és más tengerentúli turistáknak viszont, akik soha életükben nem láttak hasonlót, a vörös csillag egyszerűen csak egy izgalmas, furcsa szimbólum Kelet-Európából, amit poénból vagy meghökkentő ajándékként visznek haza.

Gagarin, Misa mackó és a csernobili Poljot-láz

Nem minden nosztalgia kapcsolódik azonban közvetlenül a pártpolitikához. Szemen, a Gozsdu udvarban lévő másik stand tulajdonosa szerint a legnépszerűbb termékek a popkulturális és tudományos mérföldkövekhez kötődnek.

„A legjobban szeretett dolgok 90%-a a moszkvai olimpia és Gagarin köré csoportosul” – magyarázza. Az 1980-as moszkvai olimpia kabalafigurája, a legendás Misa mackó bögrén, csészén és jelvényen is azonnali kasszasiker: nincs olyan harminc év feletti külföldi, aki ne ismerné fel azonnal.

Ugyanez igaz Jurij Gagarinra is. Az 1961. április 12-i első űrutazás emlékét őrző kitűzőket és jelvényeket imádják a vevők, mert egy olyan korszakra emlékeztetnek, amely a technológiai diadalról és az emberiség határfeszegetéséről szólt, a mindennapi elnyomás közvetlen politikai élétől mentesen.

Szemen fő szakterülete egyébként nem a jelvények világa, ő elsősorban régi, vintage mechanikus órákkal foglalkozik. Ez a piac 2026-ban elképesztő reneszánszát éli, különösen a fiatalok körében. Ennek oka egyrészt a családi kötődés („apámnak, nagyapámnak ilyen volt”), másrészt a megbízhatóságuk és a popkultúra hatása.

Az HBO-féle Csernobil-sorozat bemutatása után Szemen szerint valóságos láz tört ki a filmben látható jellegzetes, „kocka” fazonú Poljot órákért. A mechanikus óra ráadásul napi használati tárgy, aminek stílusa van – ellentétben az eldobható okosórákkal vagy az olcsó kvarcórákkal.

„A vintage órákat azok veszik, akiknek van valami kötődésük, vagy látták filmben, mint a Csernobilban a kocka Poljotot. Az árak mennek felfelé, mert ezek fogyó termékek, újakat már nem gyártanak belőlük.”

Meddig tarthat még a biznisz?

Bár a kereslet stabil, sőt az árak folyamatosan emelkednek, mindkét árus egyetért abban, hogy ez a piac véges. Az utánpótlást szinte kizárólag a piacok, a kapcsolatok és a hagyatékfelvásárlók jelentik. Szemen elmondása szerint a beszerzés legfontosabb forrásai azok, akik lomtalanításokból, lakásürítésekből jutnak hozzá a komplett hagyatékokhoz.

„Kapcsolatok nélkül ma már semmit nem lehet venni az utcán. Azokat az órákat, amiket öt-nyolc évvel ezelőtt eladtam, ma a vevők háromszor-négyszer annyiért tudnák értékesíteni. Az árak csak mennek felfelé, mert ezek fogyó termékek, lassan egyáltalán nem lesz több belőlük.”

A helyzetet nehezíti, hogy a tárgyak egy része menthetetlenül elvész, mivel sokan nem ismerik fel a régi papírpénzek, kitüntetések értékét. Egy-egy régi pengő vagy korabeli szovjet papírpénz piaci értéke mindössze néhány száz forint, lomtalanításkor ezért inkább bezsákolják és kidobják őket a szemétbe, mintsem felkínálják eladásra. Így a fizikai valóságban létező darabszám napról napra csökken.

Arra a kérdésre, hány év lehet még ebben az üzletben, egyik árus sem tudott pontos választ adni. Szemen maga is gyűjtő: kárpátaljai származásúként az Osztrák–Magyar Monarchia és a csehszlovák éra képeslapjait, valamint ritka gyermekórákat ment meg a jövőnek.

Mint mondja, ez ma már inkább szenvedélyes hobbi, mintsem betonbiztos megélhetés: „A 90-es, 2000-es években még igazi ritkaságokat, például Lenin-rendet is lehetett találni. Ma már ilyesmi szinte nem is létezik Európában.”

A kevésbé ritka darabokból azonban még bőven van készleten, szóval aki egy letűnt, ellentmondásos korszak materiális emlékeire vágyik – akár poénból, akár nosztalgiából vagy épp tiszta történelemszeretetből –, a Gozsduban bármelyik hétvégén megteheti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
36 éve szavazhattak a magyarok arról, legyen-e közvetlen államfőválasztás, óriási kudarcba fulladt
Az 1990. július 29-i népszavazás a rendkívül alacsony, 14,01 százalékos részvétel miatt érvénytelen lett. A résztvevők 85,9 százaléka pedig támogatta a közvetlen elnökválasztás bevezetését.


85,9 százaléknyi igen szavazat mellett is elsöprő kudarccal végződött 36 évvel ezelőtt, 1990. július 29-én az a népszavazás, amely a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról szólt.

A részvétel mindössze 14,01 százalékos volt, ami a mai napig a legalacsonyabb választói aktivitás egy országos szavazáson.

A kérdés, hogy a parlament vagy a nép válassza-e az államfőt, azóta is a magyar politika visszatérő vitatémája, pláne most, amikor a Tisza-kormány egy alkotmánymódosítással elérte a hivatalban lévő köztársasági elnök leváltását.

A rendszerváltás utáni első nyáron tartott referendumot Király Zoltán független képviselő kezdeményezte, a szervezés oroszlánrészét pedig a parlamenti választáson vereséget szenvedett, politikailag elszigetelt MSZP vállalta. Az aláírásgyűjtő íveken nem kevesebb, mint nyolc különböző módon feltett kérdés szerepelt, végül 160 ezer hitelesített aláírás után az Országgyűlés 1990. július 8-án döntött a népszavazás kiírásáról.

A július 29-i időpont a nyár közepén, a szabadságolások és a mezőgazdasági munkák csúcsán komoly nehézségek elé állította a szervezőket, akiknek hatalmas erőfeszítésébe került 50 ezer embert mozgósítani a szavazatszedő bizottságokba

A kampány a korabeli beszámolók szerint visszafogott maradt, a kormánypártok nem vettek részt benne, Torgyán József, a Kisgazdapárt politikusa pedig egyenesen a szavazástól való távolmaradásra buzdított.

Fotó: Beroesz/Wikipédia

A 7,8 millió választásra jogosult polgár alig több mint 14 százaléka ment el szavazni.

A népszavazás előtt az 1989-es négyigenes referendum megakadályozta, hogy a még MSZP-s többségű parlament a szabad választások előtt államfővé válassza Pozsgay Imrét. Az 1990-es választások után az MDF és az SZDSZ paktumot kötött a stabil kormányzás érdekében, amelynek része volt az elnök parlamenti megválasztása is. Ezt a megállapodást próbálta felülírni az MSZP a népszavazással.

A referendum érvénytelensége után napokkal, 1990. augusztus 3-án az Országgyűlés Göncz Árpádot választotta köztársasági elnökké.

A kérdés évtizedekkel később, a 2024-es kegyelmi botrány után vált újra forró témává. Egy akkori felmérés szerint a magyarok kétharmada közvetlen köztársasági elnök-választást szeretett volna, a kormány azonban mereven elzárkózott a felvetéstől. Gulyás Gergely volt miniszter azt mondta: „Biztos, hogy nem lesz közvetlen államfőválasztás”.

A szakértők és az ellenzéki politikusok véleménye is megoszlik erről a kérdésről. Török Gábor politológus szerint éppen az áprilisi választás után kialakult helyzet mutatta meg a legélesebben, hogy hogy mennyire jó ötlet a közvetlen elnökválasztás. Szerinte ugyanis csak ez adna az államfőnek valódi tekintélyt. Márki-Zay Péter korábbi miniszterelnök-jelölt is az államfő közvetlen megválasztását szorgalmazza, sőt azt is jelezte, hogy ő is szívesen elindulna jelöltként.

Az államfői feladatokat egyelőre Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke látja el ideiglenesen, miután Magyar Péter azon szándéka, hogy Polgár Judit sakknagymestert kérné fel köztársasági elnöknek, kudarcba fulladt. A Tisza egyelőre keresi a megfelelő jelöltet, ám a miniszterelnök többször hangsúlyozta, hogy egy átmeneti időszakra javasolnák az Országgyűlésnek a jelölt megválasztását.

via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk