Tel-Aviv a budapesti bulinegyed közepén: teszteltük az éttermet, ahol Izraelben érezheted magad
Ha az izraeli konyháról van szó, Budapest nem fukarkodik a témában. A belvárosban egymást érik a humuszbárok, de istenigazából itt meg is áll a történet, ugyanis a kisebb humuszosokon és falafeleseken kívül talán egy-két vérbeli izraeli vendéglátóegység létezik, de azok sem elsősorban éttermek, inkább italozós helyeknek nevezném őket.
Nyitott azonban idén a Dob utcában egy olyan izraeli étterem, ami nemcsak egy konyha, nemcsak egy szórakozóhely, hanem konkrétan Tel-Aviv.
A TLV Eatery receptje baromi egyszerű: a tel-avivi nyári éjszaka hangulatának visszaadása, egy rövid, de vibráló étlappal és ütős izraeli koktélokkal.
Az igazán fain dolog ebben pedig az, hogy bár utóbb tudomást szereztem ennek a szándékosságáról, én erre akkor eszméltem rá, amikor beléptem az ajtón, és egyből bevillantak a januári izraeli utunk emlékei.
Sötét miliő, hangos, de mégsem tolakodó technozene, és rengeteg tányér, bennük a fél étlappal. Izraelben kész áldás az éjszaka nyáron: végre nem olvaszt el a nap, a tikkadt szöcskenyáj-feelinget felváltja a lazulás, és az ember végre normálisan meg tud éhezni.
Az itt élők elbújnak árnyékos rejtekeiből, és szinte vágyakoznak arra, hogy több másikkal egy légtérbe zsúfolódjanak, és tökig tolják a technót. A TLV Eateryben minden stimmel, hogy ezt a hangulatot élhessük át.
Mivel gyakorlatilag egy mindent vagy semmit étlapból vállalhatunk magunkba ételeket, ha egy kiadós vacsora gondolata ül a fejünkben, mindenképpen a tálak irányába mozgolódjunk. A kétszemélyes hús- vagy vegatál egy kis körettel megtolva parádés vacsoraélmény lehet.
Ugyanakkor a gigászi grill adta lehetőségeket is érdemes beadni, steakfronton is erős a hely.
Én egy hústálat választottam társamul, amin gyakorlatilag az egész hely esszenciája felvonult. Csirkesaslik, argentín rib eye, báránykebab, egy jó adag humusz, édesköményes frizésaláta, és fattush saláta. Ehhez még egy jókora édesburgonyát is kértem, ami bár nem akar többnek látszani mint ami, mégis baromi jól esett. Rommá sütött, kívül ropogós, belül pedig már-már folyós burgonyát lapátolni epik élmény.
A grillkarfiol is hasonló adottságokkal bírt, ugyanazok a kérdések merültek fel bennem, mint az édesburival kapcsolatban: ez mindig is ilyen jó lehetett volna?
A hústál egyébként elképesztően izgalmas ízekkel van feltöltve, amiben minden halandó talál egy kedvencet, rangsorol, majd neveltetéstől és jellemfejlődéstől függően vagy felváltva kóstolgat, vagy betúrja a püspökfalatot, és kalandozik tovább a tálon úgy, hogy már tudja: semmi nem lesz olyan jó, mint az elején.
Alapvetően ez egy tök klassz élménnyel dúsítja az amúgy sem mindennapi gasztroélményt. A tálon lévő köretek közel-keleti fűszerezése, a menta örök jelenléte csak hatványozza az érzést, ráadásul fontos megjegyeznem, hogy ez a fajta gasztrokultúra a legegészségesebbekhez tartozik a világon, úgyhogy erősen javasolt kemény addikciót kialakítani.
Mivel a beszélgetést kicsit ordibálva lehet eszközölni – főleg ha a hely tele, és általában tele van – érdemes rámenni a koktélokra, hogy olajozottabban működjön a dolog.
Imádom ha egy helyen, úgy tudok nézni a koktéllapra, mint Rákosi a búzára, és azt a flesst, hogy akkor sem tudom, mi van bennük, ha le van írva.
"Aha, az nem tudom mi, ez gondolom az alkohol lehet? Tubi? Olyat mintha ittam volna...LICSI? Ez jó lesz!"
Pontosan ez teszi fel még az i-re a pontot, hogy teljesen elfelejtsük az unalmas vacsora gondolatát is. Valahogy a miliő minden eleme egy fülledt nyári zabálás felé püföl minket, és még le se kell izzadnunk.
Valószínűleg Tel-Avivban ez egy egyszerű, de nagyszerű hely lenne, de a Dob utcában még izgalmasabb hatást kelt, aminek ha belépsz az ajtaján, már pulzál is benned a nem oly távoli kelet annak minden ízével és technójával.
1074 Budapest, Dob utca 19.
H-V: 17:00-02:00
