Sörleves és barnasörös csokitorta: Katlan Tóni kézműves sörvacsoráján jártunk
Katlan Tóni másfél évtizede biztos pont a Művészetek Völgye forgatagában. Minden évben hatalmas sikere van tradicionális ételeiknek, gyakran napközben is alig lehet náluk szabad asztalt találni.
Emellett még jó néhány gasztrofesztiválon lehet találkozni velük, sok rendezvényen vállalnak cateringet, öt éve pedig állandó éttermük is van Veresegyházon, ahol egy más megközelítésből találkozhatunk a hazai ízekkel.
Ide kaptunk meghívást egy kézműves sörvacsorára, ahol az öt fogás mindegyikéhez más-más, az adott ételhez illő söröket szolgáltak fel. Gyenge Zsolt, a Fóti Sörfőzde tulajdonosa részletesen is mesélt az egyes fajtákról, sőt a résztvevők figyelmét tesztelve kvízkérdéseket is feltett az elhangzott infók alapján.


A vendéglő emeleti különterme teljesen megtelt az alkalomra, annak ellenére, hogy böjtidőszak volt és péntek este. Sokan egészen messziről jöttek, ami jól mutatja a felfokozott várakozásokat. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az autóval érkező párok egyik tagja nem is ihatott, tehát az ő meggyőzésükre még nagyobbat kellett gurítani a menüsorral.
Az előétel olmützi kvargli volt pirított fűszeres zsemleszeleteket. Ez egy különleges, intenzív ízű sajtkrém, aminek Csehországban komoly rajongótábora van. Nem csoda: tényleg nagyon finom, bemelegítésnek tökéletes volt. Mellé a talán leghíresebb fóti sör, a Keserű Méz érkezett. Tulajdonképpen ez indította el a hazai kézműves sörforradalmat 7-8 évvel ezelőtt, és máig ikonikus szerepe van. Hidegkomlózással készítik, szűretlenül, alkoholfoka 6 százalékos. Abszolút jól passzolt a kvarglihoz.


Ezután következett Katlan Tóni sajtos sörlevese, egy nagyon karakteres ízű kompozíció, ami mellé a Geisha névre keresztelt szűrt világos sört szolgálták fel. Ez Gyenge Zsolt legidősebb lányának találmánya, aki már a főzdében is társtulajdonos. Szeretett volna egy igazi könnyed, mondhatni "csajos" sört, ami nem keserű, viszont felhígítva sincs citrommal, vagy más hasonló gyalázattal.
Ehelyett jázminvirággal és zöldteával ízesítették, alkoholtartalma 4,5 százalék. Maga a sör abszolút kellemes, egyáltalán nem kínos a fogyasztása férfiak számára sem. Ugyanakkor tényleg elég könnyed, így a tömény, karakteres leveshez talán kevésbé illett. De egyértelműen rossz választásnak sem mondanám.

A két főétel közül az első tépett kacsacomb volt knédligombócokba töltve, remuláddal és szívsalátával. Számomra ez bizonyult az este abszolút győztesének: egyrészt már kinézetre is nagyon szellemes, hogy hamburgerre hajaz, és ráadásul iszonyú finom is volt.
Az összetevők nagyon jól harmonizáltak egymással, ahogy a mellé felszolgált Winternacht fantázianevű sörrel is. Ez egy különleges, csak a téli hónapokban gyártott, 6 százalékos félbarna fajta, amit korianderrel fűszereznek. Tényleg remek volt, többször is kértem belőle. Kísérő érdekességként pedig arra is fény derült, hogy Amerikában a 70-es évekig tiltották az otthoni sörfőzést, csak Carter elnök legalizálta 1978-ban.

A második számú főétel volt a legtöményebb az összes fogás közül: érlelt bélszínszeletek zsenge zöldségekkel és sörös demi glace mártással. Igazi exkluzív kompozíció, ami mellé a Fót 500 fantázianevű szűrt világos sört párosították. Ez a német sörtisztasági törvény elfogadásának 500. évfordulója alkalmából készült tavaly. Ugyanis 1516-ban mondták ki hivatalosan, hogy sör készítéséhez csak árpamalátát, komlót és vizet szabad használni.
A bélszínt félig sütötték át, Donald Trump nyilván visszaküldte volna (pláne, hogy ketchup se volt mellé), de valójában így volt a legjobb. Karakteres, intenzív ízélményt adott, nem véletlenül szánták a vacsora fénypontjának. A Cascade nevű amerikai komlóval ízesített Fót 500-as is jó választás volt mellé, bár el tudtam volna képzelni hozzá a desszerthez szervírozott Romanovot is.


Utóbbi a főzde legexkluzívabb söre, egy 12(!) százalékos alkoholtartalmú imperial stout, ebből következően vastag ízvilággal. Ideális lett volna a steak mellé, de az sem baj, hogy ehelyett inkább a barnasörös csokitortával párosították össze. Így tényleg meg lett koronázva az este: a tortaszelet egyszerre volt tömény és krémes, ráadásul gyümölcsöntettel is felturbózták, ellenpontozva a tészta kesernyés ízét.
Bár az adagok külön-külön nem voltak nagyok, együtt ez az öt fogás bőven laktatónak bizonyult, aligha maradt bárki éhes a végére. A vacsoráért 6990 forintot kértek, ami nem kifejezetten olcsó, de ár/érték arányban abszolút rendben van. A nagy sikerre való tekintettel minden bizonnyal folytatás is várható, az időpontokat majd a Facebookon teszik közzé.