Retró sajtosroló, ahogy nagyanyáink csinálták
Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.
Talán nem lepődsz meg, ha azt mondom, hogy leggyakrabban a gyerekek kedve szerint választok ételt, sütök süteményt, készítek harapnivalót. Elvégre ők vannak többségben a családunkban. Még szerencse, hogy mi a gyerekeink, így vannak átfedések az ő ízlésük és a mienk között. Ha nem is olyan sok, mint ami nekünk, felnőtteknek jól esne. De így jártunk. De van, amikor besokallunk.
Olyankor szélnek eresztjük a gyerekeinket – szerencsére van, aki befogadja őket – és kedvünk szerint vadulunk a konyhában. Megidézzük és felidézzük a régi ízeket, amelyek lehet, hogy nem teljesen kompatibilisek a mai világ elvárásaival, de évente egyszer jólesik a lelkünknek és az ízlelő bimbóinknak. Egy-egy ilyen alkalommal azonban olyan ételek recepjei is előkerülnek, amelyek bár a mi gyerekkorunkat, a mi – régimódi?! – ízlésvilágunkat idézik, de simán habzsolnák a gyerekeink is. Mert… mert olyan finomak.
Az én abszolút kedvencem nagyanyám sárga süteménye, amelynek a tetején tojássárga színű cukrozott máz ült, benne jó sok mazsolával. Kinézete alapján nem hiszem, hogy bármelyik konyha vagy cukrászda felvenné az étlapjára vagy kitenné a pultjába, és a benne található cukormennyiség sem felel meg a mai kor elvárásainak, de mit csináljak, ha nekem örök kedvenc marad.
Viszont felelősségteljes szülőként egy ilyen cukorsokknak mégsem teszem ki a gyerekeimet. Ez csak nekem jár. Nálam viszont a túlélést szolgálja.
Hozzávalók
1 csomag leveles tészta
1 felvert tojás
Töltelék
15 dkg szobahőmérsékletű mascarpone vagy natúr krémsajt
15 dkg ömlesztett sajt
1 csipet finom só
5 dkg reszelt sajt
Elkészítés
A leveles tésztát terítsük ki magunk elé és a hosszabbik oldalánál fogva vágjuk 2 cm széles csíkokra. Ha nem áll rendelkezésünkre a roló feltekeréséhez szükség ún. cirok, akkor alufóliát tekerjük fel rudakká, kenjük meg puha vajjal és arra tekerjük fel a tésztacsíkokat úgy, hogy kis fedésben legyen mindig a tészta.
Kenjük meg a rolókat egy felvert tojással és helyezzük őket egy sütőlapra. Melegítsük elő sütőt 200 Celsius fokra alsó-felső sütésen, majd süssük világos aranybarnára a rolóinkat 15-20 perc alatt. Még melegen húzzuk ki belőlük az alufólia rudakat vagy a cirokot és tegyük félre őket hűlni.
Keverjük össze a kétféle krémsajtot és adjuk hozzá a sót, majd töltsük habzsákba. Töltsük meg a két oldalukról a rolókat, majd forgassuk a végeiket a reszelt sajtba.
Megjegyzés
Az üres rolók jól záródó dobozban pár napig eltarthatók. Hogy a töltelék miatt ne puhuljon meg a roló, érdemes csak akkora mennyiséget készre készíteni, ami egy alkalommal elfogy, így mindig friss finomság kerülhet a tányérra.
Férj kedvence viszont, a sajtos roló abszolút vállalható darab a mai világban is. Persze csak az otthoni változat, mert amilyeneket mostanában készen lehet venni, nos, azok azért hagynak kívánnivalót maguk után. És még csak nem is a tészta állagával szokott lenni a legnagyobb baj.
Sokkal inkább a töltelékkel. Pedig annyira, de annyira egyszerű, hogy nincs mit elrontani rajta. Ennek ellenére sikerül. Többször, mint nem. Hogy ezt honnan tudom?
Hát onnan, hogy Férj nem bírja ki, hogy egy évben csak egyszer(-kétszer) vesse rá magát a kedvenc retro finomságára, kivárva, hogy a gyerekek elmenjenek otthonról, mi pedig birtokba vegyük a konyhát a saját ízlésünk szerint, így aztán néha-néha elcsábul és itt-ott vesz magának egyet-egyet.
És aztán mindig megállapítja, hogy lehet, hogy az általam készített változat nem olyan szép, mint amit a sarki boltba lehet kapni, de hogy ízélményben fényévekre van tőle, az egészen biztos.
És kell ennél nagyobb dícséret?
