Könnyfakasztó somlói és szeretetteljes vendéglátás - a Rosinante Fogadóban jártunk
Van pár olyan étterem és szálloda kis hazánkban, amiről nem akarok rosszat írni. Ahol az első falat elfogyasztása előtt elmormolok egy imát, mert annyira akarom, hogy jót tegyenek elém, hogy dicsérhessem majd őket. A Rosinante egy ilyen hely. De felesleges volt imádkoznom érte.
Szigetmonostorról akartam írni. Az egész településről. Mert voltunk pár klassz helyen, és megannyi izgalmas történet gyökerezik itt, de ha arra gondolok, hogy mi a legfontosabb üzenetem, hogy a nap végén mire szeretném a figyelmet felhívni, akkor csak a Rosinantéban gondolkodom.
Olyan erőteljes élményben van részem valahányszor náluk járuk, hogy néha azért szalad nehezen az ujjaim alatt a klaviatúra, mert vég nélkül válogatom a szavakat. Hogy mondjam el... hogy is mondjam el igazán jól...
Kisvállalkozás, családi vállalkozás. Szoktuk ezeket a jelzőket dobálni, hogy szimpatikusabb legyen egy hely. Aztán vagy tényleg érzi az ember, vagy nem.
A Rosinanténál nincs kérdés. Belépsz, rád köszönnek, rád mosolyognak, kérdeznek, mesélnek és elragad a hangulat. És látod, hogy a másik családdal ugyanazt a baráti hangot ütik meg, és a házasodni érkező pár is önfeledten tervezget velük.
Nyugi van, béke van, otthon vagy. Ilyen érzés náluk lenni.
Verőfényes tavaszi napot fogtunk ki, és arra vállalkoztunk, hogy a kertben felállított dómban aludjunk majd. Glaming a javából. Pont nekünk való. Egy igazi sátorba már nem költöznénk be, de egy ilyen luxusbuborék simán jöhet. Meg ha már erre vagyunk, csak megkóstolunk pár ételt.
Megkóstoltuk. Szinte az összeset.
Bele sem tudtunk gondolni, hogy mit is szeretnénk a legjobban, mert amit nem kívántunk meg leírás alapján, ahhoz ellenállhatatlan ajánlást kaptunk.
A leves forró, testes és ízletes. A lecsó szebb és különlegesebb, mint egy fine dining étteremben.
Akarjuk a túrógombócot, mert úgy rémlik, hogy az itt a koronázatlan desszertkirály, aztán fél óráig fotózgatjuk a somlói galuskát, mert a legszebb meglepetés lesz az étkezés végén.
Vacsira csak valami aprót, valami semmit.
"Süttessek nektek pogácsát?"
Nem vagyunk már éhesek, de a pogácsa jó lesz, azt talán elmajszoljuk majd egy üveg bor mellé.
Aztán fél órával később, amikor már csak ketten vagyunk, tömjük magunkba a kis sátrunkban... pardon dómunkban, és azon röhögünk, hogy ez nem lehet igaz. Nem igaz, hogy még ez a pogácsa is ilyen finom, ennyire szeretetízű.
Madárhang kíséretében jön az este, és az éjszakai zajok is tele vannak izgalommal. Reggel 5-kor pedig már újra fütyülnek, dalolnak, sikoltoznak a szárnyasok, és maximális élvezet hallgatni őket.
Nem szívesen kelünk fel, de az újabb napra is kíváncsiak vagyunk.
A szállás mellé automatikusan jár reggeli. Olyan reggeli, amit szintén percekig csak csodál az ember. Neki van virsli, nekem meg gyümölcs. Sajtot és padlizsánkrémet meg mindenki kér. Ha több időnk lenne, erre még vissza is feküdnénk.
Meglep bárkit, ha azt mondom, hogy a hamburgert is úgy ette a férfi, mintha még semmit sem kóstolt volna itt? És meglep bárkit, ha a rántott húst is magasztalom?
Imádom a sok-sok virágot az ételek tetején. Imádom, hogy ár-érték arányos a menü. Imádom, hogy az egyszerű ételek is megfelelő figyelmet kapnak.
És imádok a teraszon ülni, imádok a medenceparton madárfüttyöt hallgatni, imádom a szobák otthonos hangulatát és a sok könyvet. Legszívesebben addig maradnék itt, amíg minden másodikat el nem olvasnám.
Ez tehát egy ajánlás. Egy szeretetteljes ajánlás. Ha hallgattok rám, és tesztek velük egy próbát, ti is tovább zengitek majd az ódát. Kétségkívül.
Cím: Szentendrei-sziget - Szigetmonostor 2015 hrsz 057/2
