Ilyen harcsapaprikást még nem ettél fürdőköpenyben - Rudas Bistro
Talán pont azért jön be annyira itt az étlap, mert olyan pimaszul nehéz választani róla. Az ember felrobban, hogy negyedórája gondolkodik, méghozzá azért, mert van rajta olyan, amit ismer és szeret, olyan is, amit szeret és így még nem kóstolta, és olyan is, amit még sosem kóstolt, de mindig is akarta.
Ez az a hely, ahol lőhetünk házinyúlra, méghozzá vadasan, ehetünk először békacombot, betolhatunk egy baromi nagy oldalast, húslevesezhetünk, vagy csak szombat lévén rácsavarodhatunk egy portói kacsamájhabra - mert mi baj lehet - és úristen, azt a süllőt nézd, hát nem hiszem el.
Nagyon sok mindent kóstoltam itt, a régi étlapokról, és a közelgő újról is, ezért egy regényben lehetne firtatni az élményeimet, de inkább engedjétek meg, hogy ódát zengjek az új kedvencemről, és a többi ételről beszéljenek a képek, mivel amilyen jó őket nézegetni, akkora élmény a fogyasztásuk is.
Ha egy séf megtalálja a kraftos, faszán mély, de evilági ízvilágát, szinten tudja tartani, és megkapja a legjobb alapanyagokat, akkor az már nyert ügy, és ha még olyan apró figyelmességek is belemásznak a képbe, hogy egy-két friss vargánya is befigyel a bajor káposzta mellett ahhoz a szarvassülthöz, vagy még a virágszirmok is finomak azon a madártejen, akkor biztosak lehetünk benne, hogy bármit választunk, az nagy eséllyel egy élmény lesz.
Óda egy harcsapaprikásról
Biztos történt már veletek olyan, hogy egy időben sok helyen kértétek mindig ugyanazt az ételt. Főleg ha tipikusan éttermi fogásról van szó, amit komplikáltabb elkészíteni otthon, és nincs mód az egyszerűsítésére, példának okáért egy harcsapaprikás túrós csuszával. Nos, én pontosan ezzel az étellel vagyok így, ha tét nélkül megyek étterembe, gyakran rendelem, szeretem a paprikás tematikát, imádom a kaprot, a túrós csuszát, a halat, és a büdös életben nem fogok nekiállni otthon, bármennyire is szeretem, mert ha még a harcsáig el is jutok, hát csináljon még hozzá túrós csuszát, akinek hat anyja van.
Így hát igen sokféle verzióval futottam össze az elmúlt években, többnyire csodás darabokkal, de előfordult, hogy egy-két siralmas is becsúszott. De olyan hogy WOAH még nem fordult elő, és ezt egészen addig nem vettem észre, amíg a Rudas Bistróban meg nem történt. És pontosan tudom, miért volt jobb, mint a többi.
A paprikás szósz könnyű: érdemes erősen a nagymama karakán fűszerezése felé indulni, és megkapjuk, amin felnőttünk és imádtuk, ez még általában menni szokott mindenhol. A túrós csusza már trükkösebb, el kell találni a megfelelő tejfölmennyiséget, és összehangolni a pörköltszafttal, és a legfontosabb, hogy frissen kapja a kaprot. Ha még nem is sajnálják bele, akkor egyenesen nyert ügyük van.
És ezek után jön az a tényező, amiben felülkerekedett az ott kóstolt harcsapaprikás mindenen: a harcsa. Mert most először találkoztam azzal a jelenséggel, hogy minden elem stimmelt, és a harcsa nem a szokásos legolcsóbb metrós afrikai iszapízű barátunk, hanem egy tisztességes halgazdaságból származó karakteres fajta, amit egyből érezni rajta, amikor a szánkban nem úgy omlik le, mint a vakolat egy elfáradt tornateremben. Nem egy nagy ördöngösség a harcsapaprikás, de hogy minden eleme ennyire pöpec legyen, az bizony baromi ritka. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor kóstoltam, már bőven megebédeltem, egy falat sem fért már belém, ennek ellenére egy falat után egyszerűen nem tudtam megállni, nem hagyhattam ott, előbb halok meg.
A Rudas Bistro ételei úgy elégítenek ki egy igen széles igénytartományt, ahogy sok étterem állítja magáról, de legbelül csak szeretné. Itt ehhez képest a középkori törökfürdő alsó és felső része közé beékelődő étterem nem igazán üvölti a világba, hogy „királyak vagyunk”, vagy „kóstold meg a város legjobb harcsapaprikását nálunk”, és az utcáról is nehéz beesni, mert errefele vagy a Rudasba megy az ember, vagy azt hiszi az étterem bejáratára, hogy a Rudas, és épp oda nem akar menni.
Ha azt vesszük, kétfajta ember van a világon: aki a Rudasban van, és aki nem, az egyetlen hely pedig, ahol mind a kétfajta találkozhat egyszerre, az a Rudas Bistro. Az egyetlen ok, hogy nincs állandó telt házuk, az az, hogy ezt túl kevesen tudják még.
Pedig ha belegondolok, hogy a közelgő hosszú és hideg éjszakák egyikén elballagok a Rudasba, órákig ázok a gőzben, majd betolok egy olyan harcsapapeszt, és visszatolom magam a jacuzziba, az azért elég rendben van.
Döbrentei tér 9.
Nyitva tartás:
11:00 - 22:00
