prcikk: Ma még ajándék, másnap teher – milyen sors vár a húsvéti nyulakra? | szmo.hu
KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Ma még ajándék, másnap teher – milyen sors vár a húsvéti nyulakra?

Még mindig divat nyuszit ajándékozni húsvétra, de sokan közülük csak az ünnep ideje alatt élvezhetik a szeretetet – utána mehetnek az utcára, vagy a levesbe. Szó szerint.


Ahogy közeledik a húsvét, egyre több helyen találkozhatunk az ünnep mára már jelképessé vált állatával, a nyúllal: húsvéti programokat hirdető plakátokon, a boltokban csoki- vagy plüssfiguraként, majd amikor véget ért az ünnepi varázs, már az utcán is, vagy éppen a tányérokon…

Ebben az időszakban mindig kapósak lesznek a nyulak a családok körében, hiszen jó ötletnek tűnik hazavinni az „igazi” húsvéti nyuszit, hogy még tovább éljen a gyerekekben a hit, hogy valóban létezik. Meg egyébként is, ki ne örülne, ha egy aranyos, bolyhos állatkát kapna ajándékba? Sokan azonban nem gondolnak arra, hogy ezek a rágcsálók húsvét után is élnek és ugyanolyan törődést és figyelmet igényelnek, mint húsvétkor. A legtöbben sajnos inkább megszabadulnak tőlük, mint hogy vállalják a gondozást, különösen akkor, ha már elmúlt a varázs és a gyerek is teljesen ráunt.

Az állatvédők évek óta harcolnak az élőnyúl-ajándékozás ellen, mégis mindig hallani olyan esetekről, amikor a nemrég még boldog családi környezetben ünnepelt nyuszik az utcán végzik, vagy még rosszabb történik velük.

Húsvét előtt rendszeresen megjelennek és terjednek a közösségi médiában is a különböző felhívások, amelyek arra biztatnak, hogy ne vegyen senki „alkalmi” nyuszit.

Például ezek:

Azonban nem csak az ilyesfajta képek hódítottak az elmúlt napokban a közösségi oldalakon a témával kapcsolatban. A Konyhafőnök című műsor 3. évadának győztese, Orbán Ágnes egy ilyen bejegyzéssel szállt szembe a fent bemutatott példákkal:

Orbán Ági konyhája

null

A kép hatalmas port kavart a Facebookon,

még a követői is megdöbbentek, hogy a szakácsnő arra biztatja őket, adják neki a megunt ajándéknyuszit, hogy „feldolgozhassa”.

Záporoztak a felháborodott kommentek a posztja alá, a legtöbben pedig egyáltalán nem fogták vissza magukat:

„Miért nem főzöd meg a kölyköd, kedves Ági? Neked úgy látom mindegy, hogy milyen hús….lassan ahogy megy el az eszed, lehet azt is megeszed. Remélem majd, ha felnő (már ha őt nem eszed meg húslevesnek) szembeköp és lehány téged.”

„Van egy kutyánk a nyuszink mellett, de már nagyon unjuk. Ha elküldöm, feldolgoznád azt is? (…)Látom van gyereked is. Annak is tanítsd meg, hogy a barátainkat megzabáljuk és még büszkék is vagyunk rá. Gratulálok, emberségből megbuktál...”

„Csak gratulálni tudok. Jut eszembe: ha esetleg meguntad valamely hozzátartozód, kérlek szólj nyugodtan, van boncmester ismerősöm.”

„A lányaidat esetleg nem akarod megenni? Őket is ellátod, jól tartod őket. Ideje lenne, nem gondolod?!”

„Te se vagy védett Orbán Ági! Akkor fel lehet téged is adni hirdetésbe? Egy-két ember jól szájba ...mit szólnál hozzá?”

Orbán Ágnes sem számított arra, hogy ekkora balhét gerjeszt, igyekezett is csillapítani a kedélyeket előbb a kommentek között, majd egy új bejegyzésben magyarázkodott:

„Kedves Facebook népe! A húsvéti nyúl témában kitett posztom, úgy nézem nagy port kavart és ott a kommentek tengerében hiába írom le, hogy mit is gondolok és mit is akartam, sajnos nem hallatszik a "hangom"!

Úgy látom, hogy még nem érett meg az idő egy ilyen "reklámra"! A poszt éppen a felelős állattartásról szól, csak épp egy húsevő szemszögéből!

Ha valaki esetleg nem tudja, egy farmocskán élünk és sok állatot tartunk. Az állataink mind "felelősen" tartottak. Tiszta helyen, jól tápláltan, DE nálunk a nyúl nem házi kedvenc, hanem étel. Erről szól ez a poszt. Ha nálunk kisnyulak születnek, azt az én gyerekeim is etetik, simogatják, de tisztában vannak azzal, hogy ez az állat az asztalra fog kerülni. Én örülök, hogy olyan alapanyagokból főzhetek nekik aminek az útját az elejétől a végéig ismerem.

Örülök, hogy a nagylányom már meg tudja nyúzni a nyulat és fel is tudja dolgozni. A gyermekeimet az állatok tiszteletére és szeretetére tanítom! DE nálunk az állat nem barát, nem családtag! Az állatot ellátom ahogy kell és elfogyasztom a húsát, tejét, tojását. Ez az élet rendje!

Ha valakinek a tálcás hús jobban tetszik akkor vásárolja azt.... élni és élni hagyni...De azt remélem tudja hogy az az állat sem a tálcán termett egy biológiai laborban. Ha valaki a kukába akarja dobni a megunt húsvéti nyulat akkor javaslom inkább adja oda olyannak aki örül ha havi 1x lát húst a tányérján. Ezzel ezt lezártnak tekintem.”

A magyarázat azonban még nagyobb haragot váltott ki a többségből. Különösen azon akadtak ki a kommentelők, hogy a Konyhafőnök győztese ezzel a felelős állattartást akarta támogatni. Az állatbarátok fel is hívták a figyelmét arra, hogy az általa megosztott képén egy törpe nyúl szerepel, amit szabad összekeverni a házi nyúllal, éppen ez volt a felháborodásuk kiváltó oka, nem maga a húsevés.

„Reklám mi? Felelős állattartás mi? Jaj a törpe nyulat is meg lehet enni mi? Csak hát kell belőle 10-12 db mi? Tiszteled az állatokat mi? Nagyon büszke lehetel magadra! Az még egy dolog, hogy gazdaságot vezetsz otthon, meg megeszed az állataidat, de buzdítani másokat? Hát van valami problémád a marketinggel!”

„Gratulálok, gyerekeid vannak? Felelős állattartás, tudod... idióta nőtől idióta poszt. Csak főzögessél inkább észosztás helyett, arra pont jó vagy.”

„Minden elmond rólad, hogy a kisállat nem barát, nem családtag… Hallgattál volna, bölcs maradtál volna…Sötét vagy!”

„(…)Felelős állattartás! Keress utána, mit jelent, és fuss neki még egyszer, hogy a plakátkád mennyire ellentmond ennek, és hogy mire buzdít.”

„Ágnes, még mindig nem sikerült megérteni, hogy a baj NEM azzal van, hogy esznek húst. A baj, azzal az ízléstelen plakáttal van, ami se nem vicces, se nem sarkall felelős állattartásra, se nem jópofa, se nem semmi. De ha már marketingből nem túl okos és még mindig fenthagyja a posztot, főzőcskézzen csak, az még megy.”

„Nem érted, hogy olyanra buzdítod az embereket, ami ellen küzdenek állatvédők... komolyan ennyire buta vagy? Itt most jelen esetben hiába magyarázol a tisztességes húsevésről, nem arról szól a postod!!!”

„Azt úgy tűnik nem fogtad fel, hogy a felelős állattartás kategóriájába nem fér bele az élő állat ajándékozás és arra buzdítás. A tartása és elfogyasztása természetesen igen, belefér. Mindössze ennyi a gond a hirdetéseddel, amihez nem nem nőtt még fel a világ, hanem az értelmesebbik fele már felháborítónak tartja és etikátlan reklámnak (…)”

„Bárhogy is magyarázza és beszél álszent módon állatok tiszteltéről, a hirdetés egy gusztustalan, lelketlen akció. Feltételezem, hogy szimpla gerilla marketing. Remélem, sok embernek elmegy a kedve ettől a konyhától!”

Ekkor már a kommentelők között is kezdett éles ellentét feszülni, mert azért támogatók is akadtak. Persze a szakácsnő sem hagyta magát, provokáló válaszokkal öntött még több olajat a tűzre:

„Köszönöm kedves kérdésed van négy lányom…nagyon szeretik a nyuszikat…”sülve-főve” együtt vannak!”

„Köszi a kedves szavakat, igyekszem. A nagylányom már remekül meg tudja nyúzni a nyulat!”

„Kösz a felajánlást de a törpe nyuszi nagyon kicsi....sok munka megnyúzni 10-12 darabot egy rendes adag kajába!”

Egy érdeklődő kérésére még részletesen el is magyarázta, hogyan kell megnyúzni a nyulat, ami szintén kiverte a biztosítékot sokaknál.

Később több alkalommal is elmondta, hogy nem számított ekkora közfelháborodásra, csak egy képes poénnak szánta, amire már többször is volt példa az oldalán. Szerinte az emberek egyszerűen nem értelmezték a fanyar humorát és a poszt valódi üzenetét, ami éppen a felelős állattartásra akart buzdítani.

A csetepatét követően több olyan Facebook-bejegyzést is megosztott, amelyekben még érezhető volt a humorral vegyített védekezés az ítélkezők ellen.

A botrányos kép viszont még inkább a figyelem középpontjába terelte az élőnyúl-ajándékozást, ami ellen az állatvédők már jóval húsvét előtt kampányolni kezdtek, Orbán Ágnes pedig csak felerősítette ezeket a hangokat.

„Sajnos ma Magyarországon abszolút legális bármilyen nyulat fogyasztani. Nyilván nekünk nem csak a törpe nyulak a szívügyeink, hiszen nagy számban élnek nálunk házi nyulak is, viszont együtt kell élnünk a tudattal, hogy őket sokan a húsukért tenyésztik” – mondta Bodnár Cintia, az Első Nyúlmentő Alapítvány képviselője. – „Ágnes posztjában egy törpe nyuszi szerepelt, és a törpe nyúl hobbi célra kitenyésztett fajta, hobbi állatot pedig elvből nem eszünk, ahogy kutyát, macskát sem. Én értem a viccet, akkor, ha jó... Viszont ez még viccnek is überbrutál, pedig nekem aztán beteg a humorom.”

Mint elmondta, a húsvéti nyúlvásárlást a világ legnagyobb badarságának tartja, mert szerinte így

10 év felelősséget veszünk magunkhoz úgy, hogy sokszor nem tájékozódunk arról, mire is vállalkozunk.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a nyuszik körülbelül fél éves korukban ivarosodni kezdenek, ilyenkor vizelettel jelölnek meg mindent, ami az útjukba kerül – akár a gazdit is -, ráadásul sok támad, karmol és harap, így gyerek mellé nem túl ideális. Bodnár Cintia szerint egyáltalán nem mutatnak jó példát azok a szülők, akik húsvét után lepasszolják a nyulat, magukról pedig a felelősséget.

Sajnos azonban sokan mégis így tesznek, ami azt eredményezi, hogy az ünnep elteltével rengeteg nyúl válik otthontalanná (már ha nem kerül a következő napi ebédbe). A Facebookon mintegy 14 ezer támogatóval rendelkező csapat egész évben igyekszik megmenteni a bajba jutott, elszökött, rosszul tartott nyuszikat, húsvét idején viszont még több dolguk van.

„Sokszor már az ünnep előtt adnak le nagyon beteg pici nyulakat, hiszen a szaporító, akitől vásárolták sem korra, sem egészségügyi állapotra, genetikára nincs tekintettel. Valamint már egy hónappal húsvét előtt beindul a preventív munka is – árulta el Bodnár Cintia. - Húsvét után általában még több a dolgunk.

Sok esetben utcáról vadásszuk össze a nyuszikat, hisz az emberek nem tudják, hogy gerinces állat szabadon eresztése ma Magyarországon bűncselekmény, amit a törvény akár 2 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethet.

A nyúlmentők szinte minden évben találkoznak borzasztó esetekkel, például amikor a kuka mellett találtak egy nyuszit egy dobozban. Sokszor nagyon rossz egészségi állapotban kerülnek hozzájuk a kidobott állatok: például egy 5 hetes nyuszi folyton epilepsziás rohamokkal küzdött és pár nap múlva meghalt, egy másikat pedig 12 hetes korában már fogászatra kellett hordani és műtétre is szorult. Az orvosi ellátás akár közel 100 ezer forintos költségeket is jelenthet, amit szintén nem láthatnak előre a nyuszit vásárló szülők.

Bodnár Cintia arra hívja fel a figyelmet, hogy

ha valaki nyuszit szeretne, az ne csak az ünnepre szeresse, illetve ne olcsó nyuszit vegyen kereskedésben,

hanem jó tenyésztőtől, aki odafigyel a nyúl genetikájára, ennek köszönhetően ugyanis sokat meg lehet spórolni az állatorvosi számlán.

Tavaly a Zállatorvos egy hosszú Facebook-posztjában is kifejtette, hogy „a húsvéti élő nyúl ajándékozása a nem felkészült háztartásokban tulajdonképpen döglött nyúl ajándékozása, csak ki kell várni azt a néhány hetet, amíg a transzformáció bekövetkezik.”

Aki mindezek ellenére is esküszik arra, hogy a nyúl a legjobb ajándék a gyerekeknek húsvétra, előtte tájékozódjon körültekintően és mérlegelje, hogy képes lesz-e a család az állat hosszú távú gondozására. Ha mégis megválnának tőle, a felelőtlen és kegyetlen megszabadulási módszerek helyett keressenek új, szereti gazdit, vagy bízzák állatvédő egyesületekre a sorsát.

Címkép: Pixabay, fotók: Facebook


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ott hittük el, hogy bármi jön, együtt megküzdünk vele” – így adott erőt Zoé családjának a Bátor Tábor
Zoé még csak öt és fél éves volt, amikor kiderült, hogy agydaganat miatt meg kell műteni. A családot letaglózta a diagnózis, ám a táborban átélt élmények hatására megszabadultak a félelemtől.


„Ha egyetlen mondatban kellene elmondanom, mire tanít a Bátor Tábor, ez lenne: higgy magadban, és merj örülni a kis dolgoknak is” – mondja Zita, akinek a nagyobbik gyermeke, Zoé súlyos betegséggel küzdött.

Hitre óriási szükségük lett, mert váratlanul érte őket annak idején a diagnózis, és néhány nap alatt fordult fel az életük. A négyfős család megszokott hétköznapjaiba bekúszott a bizonytalanság és a félelem.

A Bátor Táborban töltött idő azonban átírta bennük mindazt, amit addig a betegségről gondoltak.

„Zoé öt és féléves volt, amikor megkaptuk a diagnózist az agydaganatról. Korábban semmi nem utalt rá, csak egy éven belül kétszer fájt a feje”

– idézi fel Zita a történteket.

A betegség megváltoztatta a család életét

Először migrénre gyanakodott a gyermekorvos, ezért tovább küldte őket neurológiai vizsgálatra, ami után MRI-t javasoltak. Ekkor derült ki, mi okozta a fejfájást.

„Ijesztő volt, nem voltunk felkészülve rá”

– mondja az édesanya. Másnap már újabb vizsgálatok, konzíliumok, majd a műtét következett. Olyan gyorsan követték egymást az események, hogy a családnak szinte ideje sem maradt arra, hogy átgondolja, mi is történik velük.

A műtét szerencsére sikeres volt, ám a nehézségeik itt nem értek véget. A beavatkozás után hosszabb kórházi tartózkodásra és a gyógyszeres beállításra volt szükség.

Zoé azóta is naponta négyszer kap gyógyszert, és a rendszeres kontrollvizsgálat is a család mindennapjainak részévé vált.

„Meg kellett szoknunk, hogy az életünk reggeltől estig e körül forog” – mondja Zita.

A kisebbik testvér, Lia ekkor még csak kétéves volt. Amíg Zoé az édesanyjával három és fél hetet a kórházban töltött, ő a nagymamájával volt, hogy az apukája dolgozni tudjon és intézzen minden szükséges feladatot.

A Bátor Táborról az a doktornő beszélt nekik, aki végigkísérte őket ezen az úton. Elmondta, hogy ott olyan családokkal találkozhatnak, akik hasonló megpróbáltatáson mentek keresztül, és ez sokat adhat nekik lelkileg.

Zoé szülei örültek a lehetőségnek, éltek is vele és azóta is hálásak érte a doktornőnek.

A betegg gyerekek szülei nem is sejtik, mennyi pozitív élményt tartogat a Bátor Tábor

Nem is sejtették, mennyi pozitív élményt tartogat a Bátor Tábor

A műtét után nem tudták, hogyan kezeljék lelkileg Zoé a betegségét és mindazt, ami ezzel jár. Kíváncsiak voltak, mi vár rájuk.

Már a Bátor Táborba érkezésük pillanata is emlékezetes maradt számukra, olyan szeretettel fogadták őket a cimbik, vagyis az önkéntesek.

„Azonnal különlegesnek éreztük magunkat” – meséli Zita „Az első percekben családi fotó készült rólunk, amiből az egyik foglalkozáson közösen készítettünk egy nagy plakátot, ami azóta is az otthonunk dísze. Ezek az apró gesztusok rögtön azt üzenték: itt fontosak vagyunk, itt jó helyen vagyunk.”

A táborban a gyerekeket korosztályuk szerint csoportokra osztották, így Zoénak és Liának is külön programjai voltak. A szülők pedig a sorstársaikkal beszélgethettek, olyan szülőkkel, akik pontosan értették a helyzetüket.

Különösen sokat jelentett nekik az, hogy olyan családokat is láttak, akik már előrébb jártak ezen az úton.

„Ez erőt adott nekünk: hinnünk kell abban, hogy minden rendben lesz”

– mondta Zita.

Bátor Tábor közösségi élmények

Az igazi fordulópontot egy csoportfoglalkozás hozta el

Minden szülő kapott egy papírt, amire fel kellett írnia, mit szeretne a táborban hagyni, és mit vinne haza onnan.

„Azt írtam, a nyugalmat vinném magammal, a félelmeimet pedig a táborban hagynám.”

A papírtól később jelképesen megszabadultak – ezzel együtt annak a tehernek egy részétől is, amit hónapok óta cipeltek.

„Akkor úgy éreztem, valóban elengedhetem a problémákat.”

Ez az élmény nemcsak neki adott erőt. A férjével együtt azt látták a többi szülőn, hogy ők is ugyanúgy felszabadultak a számukra biztonságos közegben, ahol nem kell magyarázkodni, nem kell erősnek látszani, és nem kell állandóan készenlétben lenni.

A táborban működő minikórház, az egészségügyi stáb és az itt dolgozó önkéntesek mind azért vannak, hogy a gyerekek és a családok teljes testi és lelki biztonságban érezzék magukat, így a szülők ténylegesen tudnak hosszú idő után magukra és egymásra figyelni.

Meghatotta őket a cimbik kedvessége és a Bátor Táborban dolgozók profi hozzáállása is, amivel Zoét nem betegként, hanem gyerekként kezelték.

Bár Zoé a Családi Táborban még nem oldódott fel azonnal, a programok így is mély benyomást tettek rá.

A lovas foglalkozás különösen emlékezetes maradt számára. A saját korosztályával akkor még nem sikerült közelebb kerülnie, de a cimbikkel és a felnőttekkel jól érezte magát. A szülein pedig azt látta, hogy nyugodtabbak lettek, nem aggódtak annyit, csökkent a feszültség és ez rá is jó hatással volt.

Együtt mindent legyőz a család

A tábor egyik játékos programja a család életének szimbólumává vált. Mindenki jelmezbe öltözött, és a színpadon egy-egy jelenetet adtak elő. Zita és a férje királynőként, illetve királyként küzdött meg a hercegnőkkel, vagyis a lányaikkal együtt a sárkánnyal. A mese mögött egy valós felismerés húzódott meg.

„Ott mi is elhittük, hogy ezzel az erővel felvértezve mindegy, mi jön, megküzdünk vele” – idézi fel Zita. „Történhet bármi, a férjemmel hős lovagként szállunk vele szembe, és nem engedjük, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem.”

Ezt az erőt vitték magukkal haza: a félelem ne vehesse át az irányítást.

A Bátor Tábor a gyerekek hozzáállását is átírta

Később Zoé már önállóan is részt vett a táborban, és ezek az alkalmak még inkább megmutatták, milyen sokat jelent számára ez a közeg. Annyira szerette, hogy otthon is lelkesen mesélt róla a húgának: az esti programokról, a lovaglásról, a „bátorkodásról”, azokról a pillanatokról, amikor a szabályok mellett is jut hely a felszabadult gyereklétnek.

Az első önálló tábor után egyértelmű változást láttak rajta. „Zoé sokkal nyitottabb lett mások felé” – mondja Zita.

A táborban össze is barátkozott egy kislánnyal, akivel azóta is tartják a kapcsolatot.

Közben Lia akkorára nőtt, hogy szülők nélkül táborozhatott a testvérével. Zitáék bíztak benne, hogy a közös élmények még közelebb hozzák a lányokat egymáshoz. Valóban így történt a Bátor Tábor Testvér Táborában.

Bár a két testvér különböző személyiség – Zoé megfontolt, higgadt, Lia cserfes és örökmozgó –, a tesós tábor mindkettőjüknek sokat jelentett. Közösen alkottak, figyeltek egymásra, és olyan emlékeket szereztek, amelyek csak a kettejüké.

Az egyik legkedvesebb ezek közül a tábortánc, amit a lányok otthon az édesanyjuknak is megtanítottak. Néha hárman táncolják el, már ez is az életük része.

Lia számára a testvértábor azért is volt fontos, mert segített még mélyebben megértenie a nővére helyzetét. A családban mindig nyíltan beszéltek a betegségről, sosem érezte magát kizárva, ám a tábor új nézőpontot adott neki. „Amikor hazajöttek, Lia azt mondta, most már érti, Zoé miért szeret a Bátor Táborba járni, és mitől érzi ott magát másnak.”

Életre szóló élmény

Zita szerint a Bátor Tábor legnagyobb ajándéka talán az volt, hogy segített nekik átkeretezni a velük történteket. Nem a betegség ténye változott, hanem a hozzáállásuk. „Megerősített bennünket abban, hogy mi döntünk arról, hogy folyamatosan félelemben élünk-e, vagy meglátjuk az élet pozitív oldalát is.”

Azoknak a családoknak, akik beteg gyereket nevelnek és még nem jártak a Bátor Táborban, Zita szívből ajánlja, hogy éljenek a lehetőséggel.

„Mindenképpen látogassanak el a táborba, és tapasztalják meg, milyen ebben az elfogadó és védett közegben lenni, ahol képtelenség nem mosolyogni.”

Mert van egy hely, ahol mindenki azon dolgozik, hogy a családok legalább egy kis időre letehessék a terheiket.

A daganatos betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez.

Ajánld fel adód 1%-át a Bátor Tábor Alapítványnak!

Adószámuk: 18107913-1-41

Rád is szükségük van, hogy folytathassák a munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyermek élhessen át gyógyító élményeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Évtizedek után egy régi levél segítségével találta meg svéd és norvég rokonait a gödi Topház egykori lakója
A lebénult férfi családi kapcsolatai a szülei halálával teljesen megszakadtak. Gondozója egy véletlenül megtalált boríték alapján írt a rokonoknak, akik azonnal válaszoltak. A gödi Topház intézményével kapcsolatban 2017 tavaszán kerültek nyilvánosságra súlyos visszaélések és embertelen körülmények, a botrányt civil jogvédők robbantották ki.


A Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy Facebook-posztban számolt be arról, hogy egy egykori intézeti lakó, Raymund újra kapcsolatba került a családjával. A bejegyzés szerint Raymi „majdnem 40 évig élt intézetben”. Azt írják, a férfi gyermekkorát a családja körében töltötte, de 1979-ben, 14 éves korában a szüleinek be kellett adnia őt a halmozottan sérült gyerekeket gondozó gödi Topházba.

A poszt szerint az intézményt az államtól 2018-ban vették át. A Szeretetszolgálat állítása szerint a valaha kerekesszékkel közlekedő Raymi addigra már ágyhoz kötött beteg volt, mivel egy baleset miatt mind a négy végtagja lebénult.

A szervezet szerint az egykor szebb napokat látott, de 2018-ra már erősen leromlott állapotú, korszerűtlen intézetet végleg bezárták, és a közel 200 lakóját kis létszámú, családias környezetben helyezték el. Raymit tizenegy társával együtt egy frissen felújított veresegyházi családi házba költöztették. A poszt úgy fogalmaz, a körülmények ellenére Raymi időnként szomorú volt, mert a családi kapcsolatai idős szülei halála után megszakadtak. A hiányt egy svéd zászlóval díszített pólóval igyekezett pótolni, mert úgy tudta, vannak rokonai Svédországban.

A bejegyzés szerint a sejtése beigazolódott.

„Igaza volt. Kollégáink a régi intézmény felszámolásakor találtak az irattárban egy Rayminak címzett levelet, amelyet valaha Oslóban adtak fel. Talán most is ott élnek még azon a címen hozzátartozói? Raymi gondozója írt pár sort arról, hogy a férfi új helyre költözött, egy róla készült fotóval együtt borítékba tette, és postára adta”

– idézik fel a posztban.

„Pár hét múlva csoda történt. Rayminak levele érkezett, ráadásul nem is egy, hanem mindjárt kettő: az egyik Svédországból, a másik Norvégiából! Az unokatestvérei írtak kedves üzenetet neki, lerajzolták az egész családfát, és küldtek magukról sok-sok fényképet is, a hátukra gyöngybetűkkel ráírva, hogy hol készült, és kiket ábrázol. Raymi boldogsága határtalan volt” – áll a Magyar Máltai Szeretetszolgálat bejegyzésében.

A poszt azzal zárul, hogy a rokonok azóta is tartják a kapcsolatot a férfival.

„A svéd és norvég rokonok azóta is tartják vele a kapcsolatot, születésnapjára zenélő, világító üdvözlőlapot és egy doboz csokit, Valentin-napra pedig szívecskés képeslapot küldtek neki. Ezeket a kincseket Raymi az ágya melletti polcon tartja, hogy bármikor nézegethesse őket, amikor csak kedve tartja. A tervek szerint a családja nyáron személyesen is meglátogatja majd. A találkozás örömére a kollégáink már tervezik a bográcsos kerti partit, hogy a svéd és norvég rokonok megtudják, milyen az igazi magyar gulyás.”

A gödi Topház intézményével kapcsolatban 2017 tavaszán kerültek nyilvánosságra súlyos visszaélések és embertelen körülmények, a botrányt civil jogvédők robbantották ki. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2018 nyarán vette át a fenntartói feladatokat, és megkezdte a nagy intézmény kiváltását kis létszámú, közösségi alapú lakhatás irányába. A folyamat részeként 2024 szeptemberében új lakóépületeket adtak át Gödön, amivel az egykori Topház épületének kiürítése lezárult, 2025 júniusában pedig a komplexum új nappali ellátó épülete is megnyílt.

Az átalakítás során az MMSZ több családi házat vásárolt és újított fel Gödön, Erdőkertesen, Veresegyházon és Őrbottyánon, ahol 8–12 fős lakóközösségek élnek 24 órás szakmai jelenlét mellett. A költözések előtt hónapokig készítették fel a lakókat, akiknek lehetőségük volt megismerkedni jövőbeli otthonukkal. A Gödről kivált lakók egy része ma a 2022-ben létrehozott támogatott lakhatás hálózatában él, amely 56 férőhelyen, több házban biztosít személyre szabott ellátást súlyosan, illetve középsúlyosan fogyatékos embereknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Csodával határos módon 12 nap után megtalálták a kutyájukat, Pipának egy autóbaleset után veszett nyoma
A 11 éves kutya egy autóbaleset után menekült el, végül halőrök találtak rá a váci Kompkötő-szigeten. Kimerülten, de sértetlenül került haza a gazdáihoz.


Tizenkét nap után, egy dunai szigeten találtak rá Pipára, az eltűnt kutyára a rendőrök. Február végén veszett nyoma az állatnak, miután gazdái autóbalesetet szenvedtek.

A 11 éves kutya kálváriája akkor kezdődött, amikor gazdái autóbalesetet szenvedtek a 12-es úton februárban. Az ütközés erejétől kinyílt a csomagtartó és az állat szállítóboxa is, a sokkos Pipa pedig az erdőbe rohant. Hiába futottak utána, a sötétedésig tartó kutatás sem hozott eredményt.

A gazdák azt mondták, hogy mindent bevetettek, hogy megtalálják kedvencüket. A keresésbe az egész Dunakanyar bekapcsolódott. „Kutyával, drónnal, mindenféle módszerrel kerestük; plakátoltunk, Facebookon élőztem, szórólapoztunk, és az egész Dunakanyar tudta a történetet. Tényleg akárhová mentünk, szájról szájra terjedt ez a sztori. Nagyon sok barátunk, ismerős és ismeretlen segített; elképesztő volt az összefogás” – mesélte Tóth-Czudar Orsolya, a kutya gazdája.

A napokig tartó reménytelen keresés után végül múlt héten érkezett a várva várt hívás: halőrök jelezték, hogy látták a kutyát a váci Kompkötő-szigeten – számolt be róla az RTL Híradó. Orsolya hiába volt lázas, férjével azonnal a helyszínre sietett. Ott szembesültek a drámai helyzettel: a kutya a szigeten volt, és megpróbált volna átúszni hozzájuk.

„Örömében folyton oda akart jönni hozzánk, be is akart menni a vízbe, hogy átússzon. De láttuk, hogy a sodrás nagyon veszélyes, ezért folyamatosan arra kértük: üljön, maradjon, feküdjön. Így három órán keresztül távol tartottuk a víztől”

– idézte fel a feszült órákat a gazdája.

Mivel a sodrás miatt nem tudtak átjutni a szigetre, a rendőrök segítségét kérték. A BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságának két járőre sietett a helyszínre. „A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság két járőre átvitte a kutya gazdáját a szigetre, és a sűrű bozótoson átvágva végül megtalálták az állatot” – mesélt a mentőakcióról Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A 12 napnyi csatangolástól Pipa teljesen kimerült és sokat fogyott, de végre épségben hazakerülhetett. Gazdái szerint azóta már jobban van, és kedvenc kanapéján hortyogva piheni ki a megpróbáltatásokat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET: