Hosszú és unalmas film egy kisemberről, vagy egy életrajzi hősköltemény? Napóleon-kritika
Ridley Scott mindig is imádta a történelmi témákat. Első nagyjátékfilmje, az 1977-es Párbajhősök is egy kosztümös, háborús dráma volt, amely, pont, mint a Napóleon, Franciaországban játszódott. Igazán keretes lenne rendezőnk filmográfiája, ha a Napóleonnal érne véget a 86 éves mester pályafutása. De nem fog, mert
Ugyan ez utóbbiakkal valószínűleg nem fog mindegyikkel foglalkozni személyesen, de érezni, hogy ő is olyan, mint Scorsese, egy nyughatatlan munkamániás. A munkásságukban viszont van egy nagyon lényeges különbség. Míg Scorsese erősen megválogatja a filmjeit, Scott karrierjének minősége erősen ingadozó.
Nem akarom, hogy félreértés legyen, Ridley Scott a Hollywood-i populáris filmek történetének egyik legfontosabb rendezője. Elég A nyolcadik utas: a Halálra, vagy a Szárnyas fejvadászra gondolni. Mindkettő kultuszfilm magasságokig emelkedett és számtalan folytatást eredményezett. De ezek után Scott elvállalt egy Legendát, vagy egy Fekete esőt is, amelyek erősen közepesek. Minden Gladiátorra jut egy Hannibál, vagy Robin Hood.
illetve a kritika se kímélte őket. Bár én Az utolsó párbajt kimondottan élveztem, de fellelhető benne Scott szokásos hibája, amelyeket sajnos átemelt a Napóleonba is.
Cikkünk tárgya túl hosszú és túl rövid egyszerre. Érezni rajta, hogy jelentősen megkurtították, ugyanakkor amit meghagytak, az a 2 óra 40 perc nagyon rossz ritmusú és lassú. Igazából két véglet között mozog a Napóleon. Vannak a hosszú párbeszédek, amelyeket Joaquin Phoenix zseniálisan ural címszereplőként, illetve vannak a hihetetlenül részletesen megkoreografált háborús jelenetek. A kettő nincs egyensúlyban egymással,
De az a három, igazi, régi stílusú, nagyszabású Hollywood-i, valós helyszíneken felvett, sok statisztával forgatott csoda. Akik szeretik a klasszikus történelmi filmeket, azok fogják értékelni Scott művét, legalább is olyan 25%-ban. Mert a többi jelenetet, valószínűleg unni fogják.
A történészek rengeteg hibát találtak a filmmel kapcsolatban. Napóleon például nem harcolt a katonáival a csatákban, jelen volt, de inkább hadi taktikáival támogatta csapatait és a morált próbálta fent tartani. Scott filmjében ehhez képest Napóleon többször is rohamot vezet. Nem tértek ki a házasságon kívüli gyerekeire, a politikai ügyeskedéseire sem, hogy családtagjait, barátait megfelelő pozícióban tartsa (ez ugye nepotizmus). Napóleon nem lőtte ágyúval a gízai piramisokat, ezt is sokan felróják Scottnak.
mert nem igazán történelemhű, sokkal inkább Napóleon karakterére és pszichéjére koncentrál, mint magára a tényleges történésekre. Egy intim betekintést enged egy végletekig problémás személyiség elméjébe. A másik nagy gond itt jön a történelembúvárok szempontjából: Napóleon személyiségét sem sikerült jól nagyvászonra átültetni. Ő volt a világ egyik legambiciózusabb embere, amiből az jött át a forgatókönyvírónak, hogy csak úgy történnek körülötte a dolgok, a hatalom csak az ölébe hullott, ő mintha igazából nem is akarna volna.
Mondjuk a színészek erről nem tehetnek. Napóleon szerepében Joaquin Phoenix brillírozik. Néha valóban apró embernek látjuk, máskor pedig uralja a jeleneteit tekintélyével. Egyszerre sajnálatra méltó és félelmetes ez a korzikai kisnemesi családból származó kisember.
A többi színész csak háttér díszlet marad az említett két színész árnyékában, meg lehet említeni Rupert Everett, vagy Ben Miles nevét, de igazából itt minden Phoenixékről szól.
Az háborús jeleneteket már említettem, nagyon látványosak és véresek, még ha nem is történelmileg pontosak, de a díszletek és a jelmezek minden jelenetben ámulatba ejtőek. Elképesztő mennyiségű pénzt elköltött az Apple erre a filmre,
A fényképezés és a zene is elsőrangú – arra általában ügyel is Scott, hogy technikai jellegű probléma ne legyen a filmjeivel. Szerintem, ahol elvérzett a film, az a forgatókönyv volt. David Scarpa sosem tartozott a legendásan jó forgatókönyvírók közé, a filmográfiájában szerepel egy Amikor megált a Föld, ami minden idők egyik legunalmasabb sci-fije.
A Napóleon forgatókönyve is egy erős közepesre sikerült. Nincs igazi maradandó emlék a filmből, Scott precíz rendezésén kívül. Tényleg csak Joaquin Phoenix erős alakítása és a rendezés miatt érdemes megnézni. Az interneten pletykálják, hogy ki fog jönni egy négy órás rendezői változat a filmből, ha ez igaz, az érdekes kontrasztot mutathat a moziba került verzióhoz képest.
Nem azt mondom, hogy kiemelkedő munka Scott pályafutásában ez a mozi, de azért az utóbbi időben nyújtott teljesítményéhez képest jó iparos munka. Én jobban szerettem Az utolsó párbajt, de könnyen lehet, hogy csak a korszakot kedveltem jobban, és annak a filmnek a stábja közelebb is állt a szívemhez.
Ha valaki epikus történelmi életrajzi filmre vágyik, ahol megtudhat mindent Napóleonról, az csalódni fog. Ez egy mélyrepülés egy egyszerre zseniális stratéga és nagyon sérült személyiség pszichéjébe, persze Hollywood-i színezéssel.
Nekem picit túl hosszú és lassú volt a ritmusa, ahhoz, hogy mindenkinek ajánlani tudjam. Egyébként a film viszonylag gyorsan, mozi premiertől számított négy hét múlva fel fog kerülni az AppleTV+ kínálatába.
