A legdurvább helyek a Kádár-kori, pesti éjszakában
A pesti éjszaka a Kádár-korban sem volt veszélytelenebb, mint az azóta eltelt időszakban. Az akkori sajtóban szerették azt a látszatot kelteni, hogy az országban szinte egyáltalán nem létezik bűnözés, ám ez messze állt a valóságtól. Az éjszakai élet hírhedt fellegváraiban akkor és később, a kilencvenes években is folyamatosak voltak a bűncselekmények. Cikkünkben most a három, talán legrosszabb hírnek örvendő szórakozó helyről, a Matrózbárról, A Halló bárról és a Nirvánáról emlékezünk meg részletesebben.
Igaz éppen emiatt utóbbinak a problémái is mások voltak.
A Vígmatróz 1969-ben nyitott meg egy nagy múlttal rendelkező helyiségben, a Vígszínház mellett. Korábban ugyanis a szolid és nyugalmas Club Kávéház, illetve közvetlenül a matróz előtt a Vígszínház büféje működött itt. Az új hely azonban már a nyitásakor nyilvánvalóvá tette, hogy mostantól más időszámítás kezdődik: egy gyanús ügyletben ingyen jegyeket kínáltak a szomszédos színházba, bizonyos fogyasztás felett. A Vígszínház persze azonnal tiltakozott mondván, hogy náluk folyamatos a telt ház, és az új műintézmény csak ne akarjon ingyen vendégeket küldeni hozzájuk.
Az akciónak így hamar vége lett, ám valószínűleg nem igazán a teátrum rosszallása kapcsán. A tulajdonosok mintha csak észbe kaptak volna, a matróz nevéhez jobban illő célközönséget kezdtek begyűjteni.
A csodás – görög éttermekre hajazó – beltérben hamar megkezdődött a részeg rajcsúrozás. A romlást jelezte, hogy 1973-ban már egy olyan 26 éves szállítómunkást vettek fel „portásként”, aki kétszer ült börtönben garázdaságért és nemi erőszakért. A „szakember” pedig csakhamar be is mutatkozott!
Fotó: Fortepan/Chuckyeager tumblr
Egy kapatos vendéget úgy dobott ki a matrózból, hogy túlzott buzgalmának köszönhetően a fiatal férfit életveszélyes állapotban szállították kórházba.
A Vígmatróz nem érte meg a rendszerváltást. 1989-ben teljesen lerobbant állapotban zárt be, és egy év múlva egy INTERAG üzletház nyitott meg a helyén.
Egészen más pályát futott be a szintén 1969-ben megnyitott Halló Bár a Körút és a Király utca (akkor Lenin körút és Majakovszkij utca sarkán. Ez a műintézmény egy önkiszolgáló étterem emeleti bárjaként kezdte a pályafutását, ám ennek ellenére I. osztályú üzemnek alakították ki. Ez egyben azt is jelentette, hogy a célzott közönség nem igazán a magyarokból állt.
Ide a magyarok közül többnyire azok jártak, akik kétes módon – akár itt helyben – szerzett pénzükből mulatoztak. Csalók, sikkasztók rablók vadásztak itt csinos, pénzcentrikus lányokra vagy éppen külföldi balekokra. 1985-ben Paudits Béla színművész vette át a hely üzemeltetését és Halló Orfeumra keresztelte át. Igyekezett frivol, de színvonalas műsorral idecsábítani az embereket (itt lépett fel először Zámbó Jimmy is többek között). A színművész a tulajdonos vendéglátó vállalattól 10 százalékot kapott fáradozásaiért cserébe, ám két év múlva feladta a felesleges harcot.
Még ebben az évben történt, hogy egy anyuka a babakocsiját az utcán hátrahagyva, fényes nappal bekéredzkedett WC-re a bárba, ám mire kijött már csak az üres kocsit találta. A kéthónapos Horváth Renátát egy zavarodott dunakeszi nő egyszerűen kikapta a kocsiból és majd egy évig sajátjaként nevelte. Igen különös egybeesés, hogy az akkoriban óriási figyelmet kapott Farkas Helga elrablása 1991-ben szintén kapcsolódik a Halló bárhoz. A 18 éves lány apja, Farkas Imre volt akkor a hely tulajdonosa.
Ezek a helyek nemcsak balhékról voltak híresek, hanem a csodás belső tereikről is. A Tó-retró 2022-es, "Legszebb Kádár-kori enteriőrök" falinaptárában mindhárom beltér szerepel tovább rövid sztorikkal. Retrómániásoknak kiváló ajándék! További részletek, megrendelés ide kattintva.
A Halló mélyrepülése a kilencvenes évek második felében teljesedett ki, amikor a bár a török-szír ellentét közepében találta magát. Két éven belül egy majdnem halálos lövöldözést és egy életveszélyes verést jegyezhetett fel a Halló. A sértettek ráadásul mindkét esetben robbantással torolták meg a velük történteket (valószínűleg, hiszen ma sem világos, hogy mi történt abban az időszakban). Nem lehetett unalmas akkoriban a környék élete. A Halló étterem helyén 1991 óta az ország első Pizza Hutja működik, míg a bár ma más néven sztriptízbárként üzemel.
Két évvel az előző kettő után csatlakozott a felhozatalhoz a Berlin Étterem új bárja, a Nirvána az V. kerületi Szent István körút 13-ban (éppen szemben a Vígmatrózzal).
Bár sokan nem így tippelnék, a hatvanas-hetvenes években (a prűd szocializmus idején) meghatározott keretek között nyugodtan lehetett sztriptízshowt tartani. Az egyetlen igazi kritérium az volt, hogy a hölgyeknek A kategóriás vagyis balett képzettségűnek kellett lennie. Ezt a feladatot a Nirvána Medveczky Ilonával oldotta meg, akit – ledér táncosnők kíséretében - fél év alatt több mint tízezren csodálhattak meg.
Nirvana Bar 1971., Fortepan/Bauer Sándor
A helynek nem voltak igazán hangos botrányai, többnyire néhány kifosztás, túlszámlázás, rablás és egy-két verekedés szerepelt a bűnlajstromban. A Hallóhoz hasonlóan ez a hely is a kilencvenes évek közepén züllött le végképp, amikor a vadkelet ide is elért.
A bandaháborúk ezt a helyet sem kímélték, így nem meglepő, hogy a portál üvegjeit idejekorán golyóállókra cserélték. Szükség is volt rá, hiszen 1997-ben itt is robbant egy jugoszláv kézigránát. Igaz abban az évben áprilisig 19 robbantás történt a fővárosban. A Nirvána helyén ma barbecue étterem működik.
