30 éve járt Magyarországon először az akkori pápa, 25 éve még egyszer idelátogatott
Szinte pontosan három évtizede, 1991. augusztus 20-án mondott szentmisét II. János Pál pápa (1978-2005) a Hősök terén, miután öt nap alatt körbejárt néhány fontos állomást az egész országban. A hivatalos pápalátogatás előfutáraként emlegetik az 1938-as budapesti XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amelyen a pápa követe, Eugenio Pacelli – akkor még bíborosi minőségben – érkezett hozzánk.
Némi sértettséggel vegyes félreértéssel indult a történet, mivel a pápa a magyarországi utat megelőzően Csehországba és Szlovákiába látogatott, holott Magyarországra előbb hívták. A magyarázat úgy szólt, hogy ezek villámlátogatások voltak, míg nálunk egy nagyobb lélegzetvételű, lelkipásztori látogatást kíván tenni, és valóban adott is okot a megenyhülésre.
A pápa a fővároson kívül a határokon túl élő magyarokkal és a szomszédos országokban élőkkel egyaránt szervezett találkozót, illetve megjárta az ország mindkét felét és eljutott a legnagyobb görögkatolikus Mária-kegyhelyre, Máriapócsra. Ez utóbbi település olyannyira elmaradott volt, hogy új telefonközpontokat és utakat kellett kiépíteni a találkozó kedvéért.
Budapesten a XII. kerületi Gyimes utcában készült a pápai rezidencia, az Esztergomi Főegyházmegye pedig visszakapta a budai prímási palotát az Úri utcában a nemes célra. Számtalan lezárás, átirányítás és átvizsgálás előzte meg a nagy napot. Nem csoda, hogy mindenki ezen szorgoskodott: gondoljunk csak bele, hogy ekkortájt, nem sokkal a kommunizmus diktatúrájának összeomlása után, még alig tért magához az egyház. Ugyanakkor végre központi felügyelet és irányítás nélkül tudtak egyeztetni az állammal és az önkormányzatokkal.
A Szentatya, szokásához híven előtte pár hónappal meghívta a Vatikánba a Püspöki Kar elnökét és azon megyéspüspököket, akikhez készülődött. Azon a napon fogalmazott egy levelet a magyar híveknek, amelyben többek között az állt, hogy „sajátos módon is közel akar lenni” az ottani egyházi vezetőkhöz ezekben az új időkben. Nem csak magyar oldalról törték tehát magukat az érintettek, a pápa is alaposan készült a látogatásra. Az előkészületeket kissé megtörte az a szomorú esemény, miszerint Alszeghy Zoltán jezsuita atya, aki a pápai beszéd elkészítésében segédkezett, munka közben elhunyt. Az Egyházfő nagy erőkkel tanult magyarul a Rómában élő magyarajkúak segítségével, de bevallása szerint igen nehezen ment neki, hiába beszélt már sok nyelven.
1991. augusztus 16-án, délelőtt érkezett meg a pápa a Ferihegyi Nemzetközi Repülőtérre, ahol Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök, Szabad György házelnök, Demszky Gábor főpolgármester, továbbá a teljes Püspöki Kar, Paskai László bíboros és Seregély István egri érsek, püspökkari elnök és Keresztes Szilárd megyéspüspök fogadta. Leszállva a gépről, a pápa megcsókolta a magyar földet és az alábbi biztató mondatokat fogalmazta meg: „Tudok osztozni hagyományaitokban és jelenlegi közös erőfeszítéseitekben, hogy boldogabb és emberibb jövőt építsetek, mert a lengyel nemzet fia vagyok, amelynek olyan sok közös vonása van a magyar történelemmel. Én is Európának ebből a térségéből származom, amely most egy új korszak küszöbén áll, és reméli, hogy hozzá tud járulni egy békés közösség kialakításához, amelynek nemzetei szolidárisak egymással.”
A köszöntőket egy helikopteres utazás követte Esztergomba, ahol az egyházfő megnézte a prímási palotát és a Bazilika kriptájában fejet hajtott Mindszenty József sírja előtt, végül szentmisét mondott. Ezt követően szárnyashajó vitte vissza Budapestre, a Parlament épületébe, a magyar államfőkhöz. Ott szabadkozott egy kicsit a magyar nyelv kapcsán: „Mindenekelőtt szeretném elnézéseteket kérni a rossz magyar kiejtésemért. Minden magyarnak, s főként a fővárosiaknak meg kell bocsátaniuk nekem ezért. Biztosítalak titeket, hogy amire lehetőségem volt, azt megtettem. Nyilvánvalóvá vált, hogy nyelvetek nagyon szép és nagyon igényes, valójában egy szűk kapu. Olyan szűk, mint az a kapu, amelyen át a mennyországba kell bejutnunk.”
A pápa útja a budapesti MTA székházban folytatódott, ahol a tudományos és művészeti elittel folytatott beszélgetést. Nekik kifejtette, hogy az ész és a hit szerinte ugyanazon igazságot keresi.
A harmadik napon II. János Pál pápa a máriapócsi kegyhelyre látogatott elsőként, délután pedig már a debreceni Református Nagytemplomban tartott ökomenikus istentiszteletet, és így is maradt ereje este Budapesten a főrabbival találkozni.
Másnap a szentatya Szombathelyen, majd a budavári Nagyboldogasszony (Mátyás)-templomban imádkozott, este pedig megcsodálhatta a misztériumjátékot, amellyel a magyar katolikus ifjúság készült a tiszteletére a Népstadionban. Inkább elküldte a biztonsági őreit az őt fuvarozó, átlátszó ablaküveges pápamobil mellől, hogy közvetlenebbül találkozhasson fiatal híveivel.
Látogatása utolsó napján, augusztus 20-án reggel II. János Pál a Szent István-bazilikában kezdett, majd a Hősök terén 10 órától mutatott be szabadtéri szentmisét hatalmas tömeg előtt, végén az országfelajánlás imájával. Egyes becslések szerint félmillióan hallgatták végig a helyszínen. Végezetül az Úri utcai prímási palotába kísérték a Magyar Püspöki Kar tagjai.
Az 1991-es pápalátogatás igazi történelmi különlegessége, hogy egy még kommunista ország küldte a merész meghívót, melynek apropója 1988-ban Szent István király halálának 950. jubileumi éve volt. De politikai csatározások miatt három évvel később már egy demokratikus ország fogadta őt.
