A Rovatból

„Amikor elkerülök egy rossz embert, jobb emberré válok” – beszélgetés Dinnyés Józseffel költészetről, emberségről, hitről

Daltulajdonos, vándorló igric, a magyar költészet hírvivője, és a maga módján szabad ember.


Dinnyés Józseffel mindig élmény találkozni, mert egész személyisége ellenáll a hagyományos interjú-szabályoknak.

Először vagy 30 éve beszélgettünk Jóskával egy vonat peronján, mindketten Egerből előadásról tartottunk hazafelé, és némi bor mellett kitárgyaltuk a világ dolgait. Azóta sincs ez másként, ha összefutunk, akár van célja a beszélgetésnek, akár nincs. Most, hogy közelgő 70. születésnapja kapcsán ülünk le a Segovia gitárbolt pincéjében, majdnem elfelejtem elindítani a hangfelvételt, mert Jóska belevág a dolgok közepébe.

– Nemrégiben csoda történt velem. Egy általános iskolai diáktársammal találkoztam, akivel egy napon születtem. Egy ideig elszakadtunk egymástól, mert Inárcsra költözött. Egyszer csak jelentkezik, hogy verskedvelők összejárnak. Ma, amikor vers-ínséges idők vannak, az inárcsi ifjú versbarátok találkoznak, és egymásnak verseket olvasnak fel. Meghívtak oda engem is. Ez olyan csodaszámba megy, az 50-es, 60-as években versmondó találkozók voltak, a 70-es években „kerestük Petőfit”, aztán Radnótit, József Attilát. Ezrek gyűltek össze, a televízió egyenesben közvetített, aztán elfogyott a nézőközönség. És lám, itt van egy kistelepülés, ahol 15-20 verskedvelő megosztja egymással élményeit.

– Tavaly volt pályakezdésed fél évszázados évfordulója, most pedig már csak hetek választanak el 70. születésnapodtól. Ennek előszele, hogy 32 év után ismét bakelit LP-d jelent meg Dallamos közérzetem címmel. Vannak rajta olyan klasszikusok, mint a Hozz egy szál virágot, vagy a Nézek és látok, vannak újabbak is, de mindegyik aktuális.

– Minden tulajdonságunkat magunkban hordozzuk, nem változunk. Legfeljebb az egymáshoz való viszonyunk változik, ezért hisszük, hogy a másik ember változik. Amikor elkerülök egy rossz embert, jobb emberré válok. Legutóbb írtam egy dalt arról, hogy miben voltam én bűnös. Egyik szakaszban bevallom, hogy szóba álltam ócska, hazug emberekkel, ezáltal magam is közéjük tartozóvá lettem, de amikor megszakítottam velük a kapcsolatot, szinte megtisztultnak éreztem magam.

Én nem tapostam senkinek a vállára, hogy magasabb legyek, senkit nem aláztam meg, hogy fölé kerüljek, inkább a jó emberek oldalára álltam.

Ez az én életem dalszerzésben, olvasmányélményekben és alkotásban egyaránt.

– A lemezen az akusztikus gitárod és szájharmonikád mellett Horváth János játszik elektromos gitáron. Némelyik dal hangzása a korai Bob Dylanére emlékeztet. A fiataloknak eláruljuk, hogy pályád kezdetén emlegettek Téged „Bob Dinnyésként” is, de aztán más utat választottál.

– A bőgő ellenpont, ami itt elhangzik, az egész világon azonos, a francia sanzon világából Georges Brassens a példa. Valamikor bőgő-szakosként kezdtem, és megkértem Jánost, hogy riffekkel díszítse ki a szakaszindító dallamokat. A rádiósok ugyanis nem szívesen játsszák az egy szál gitáros dalokat a tömör hangszerelésű popzenék között, mert „likasnak” érzik általuk a programot, félórákat pedig nem áldoznak ránk. Ezekkel a kis hangszerelésekkel azért már sikerült bekerülnünk ide-oda – akkor meg a szövegekkel lógunk ki…

–Mivel a Te dalaid az élő megszólalásban teljesednek ki, megérdemelnél egy igazi koncertlemezt, rajta leghíresebb dalaiddal, köztük Utassy József Zúg, márciusával, vagy a Hell István vers írt Hajnali énekkel, amelynek sorait nemrégiben egy HÉV-aluljáró falán olvastam…

– Azokhoz nagyon jól szervezett előadásokra lett volna szükség. Például Túrkevén a Református Gyülekezeti Házban egy éven át minden hónapban tartottam egy előadást, 500 év magyar történelmét meséltem el énekelt versekkel. Minden előadásban voltak „összefoglaló dalok” és a búcsúrész már közös énekléssé alakult át. Az ilyesmihez azonban ismertség, összeszokottság kellene. A pop-zenészeknek könnyű dolguk van, mert a daluk refrénje hatvanszor elhangzik hetente a rádióban, televízióban, a rajongók megtanulják ezeket, hamarabb, mint egy József Attila-verset – bár erre is van már ragyogó példa Hobónál – de ez is a médiában való folyamatos jelenlétnek köszönhető. Olyan is előfordult velem az elmúlt tíz évben, hogy megérkeztem valahová, és láttam, hogy 20-25 éves fiatalemberek pengetnek. Játsszák az én dalaimat, de rosszul tudják a szöveget. Odaszólok nekik: „Te, haver, megmutatom, én hogy tanultam.” Odaadják a gitárt, mert megbízhatónak látnak. Eljátszom. „Hú, öreg, honnan tudod?” „Én írtam”. Van, aki rögtön elintéz, mint vén hülyét, de aztán valaki megismer, és kiderül, hogy az apáiktól tanulták, akikkel nekem „élő kapcsolatom” volt. Harminc éven át jártam keresztül-kasul, a „talpammal térképeztem fel Magyarországot”.

– Végül is a kényszer is szülte ezt a választásodat.

-Igen, mert nem lehettem annyit a rádióban, a tv-ben, amennyit szerettem volna. Egyszer bekerültem egy ORI-műsorba, Kabos Lászlóval, Alfonzóval, és a prózai művek közé kellett egy énekes. Egyszer hazafelé azt mondta nekem Alfonzó: „Fiam, te olyan vagy, mint a Latabárok. Nem volt tévé, akkor még filmekben sem játszottak, amikor elmentek minden faluba és két-három év után mindenki tudta, hogy kik ők. Te is ezt csinálod. Csak így tovább!” Akkor elhatároztam, hogy addig megyek, amíg el nem kopik a lábam. És még nem kopott el.

– Számodra a magyar költészet őrzése és továbbadása életcéllá vált.

-Szegedi gyerek vagyok - ez nagyon fontos -, és édesanyám révén könyvtárban nőttem fel. A könyvtári rosszalkodásom abban állt, hogy levettem a könyveket a polcról. És a szegedi könyvtár havonta vendégül látott kiváló írókat. Elmehettem a közeli kocsmába konyakért Tersánszky Józsi Jenő részére, vagy szódavizet hozhattam Veres Péternek, Czine Mihály hozta az Erdélyhez hűséges magyar írókat, költőket... csak ámultam. Amikor dalírásra adtam a fejemet, a szegedi költők, Petri Csathó Ferenc, vagy Rigó Béla egyöntetűen megmondták, hogy hol rossz a rím, hol követek el prozódiai hibákat. Veress Miklós egy komplett repertoárt javított ki. Mindig az alkotáson keresztül tanítottak, így lett minden vers olyan, mint amikor egy szabó rád szab egy öltönyt.

Egy idő után már csak olyan verset énekeltem, amihez közöm van.

Szó sem lehetett arról, hogy azért énekeljek el egy verset november 7-én, hogy nagyobbat tapsoljon a párttitkár, de ma sem lennék ilyesmire képes…

Bertolt Brecht két zeneszerzőjének, Kurt Weill-nek és Paul Dessaunak hatalmas sikere volt a „proletkult” idején, a II. Világháború után azonban nem voltak hajlandók többé 4/4-ben dalt írni, mert „menetelni lehet rá.”. Szegedi kritikusaim hozzájuk hasonlították korai dalaimat 1966-68-ban.

A költészet változtatta meg az anyanyelvhez való viszonyomat is. Rátaláltam az erdélyi, a felvidéki és más tájak költészetére, és ezek által elkezdtem megtanulni a tájnyelveket. Nemrégiben Debrecenben majdnem egy órán keresztül, 8-10 percenként váltogattam a tájnyelveket: hol palóc, hol békési tájszólásban, hol erdélyi hanglejtéssel… Amikor a verset nyomtatásban elolvassuk, az egységes magyar nyelvet látjuk, de a költő azt tájnyelven fogalmazta meg. Amikor tehát élő szóban, dalban akarok egy verset felidézni, nem árt, ha a költő tájnyelvén olvassuk el, hamarabb előkerülnek a vers titkai. Találkoztam egy költővel, Bella Istvánnal, aki Budapesten élt, faltam a verseit, és mégsem tudtam 2-3-nál többet megzenésíteni. Aztán egyszer elkerültem a szülőfalujába, hallottam a helyieket beszélni, és fél éven belül született István immár bennem élő verseiből egy teljes műsor.

Egyébként én ma is „őző” nyelvjárásban beszélek, főleg, ha felidegesítenek, vagy becsületemben próbálnak megsérteni.

Hosszabb időt töltöttem a Hajdúságban, hogy leszokjak róla. Montágh Imre tanár úrral jártuk az iskolákat nyelvhelyességi gyakorlatokkal, és én mutattam meg a példákat. Egyszer jöttünk hazafelé és a tanár úr megkérdezte: „Jóska, mondd már meg, Te szegedi vagy, vagy debreceni?”

-Sok költővel alakult ki az évek során bensőséges viszonyod.

-Gál Sándort kerestem fel kassai otthonában, hogy megmutassam neki általam megzenésített verseit. Kérdezte, mit tudok még felvidéki költőktől. Kulcsár Ferenc, Zs. Nagy Lajos, Tőzsér Árpád verseiből énekeltem neki. Érdeklődött, hogy az anyaországban kik a barátaim. Elmeséltem neki, hogy Buda Ferivel 1971 óta ismerjük egymást, ő küldött el Ratkó Józsefhez, így ismerkedtem meg a „Hetek” költőcsoporttal, majd a „Kilencekkel”, köztük Utassy Józseffel, és tőlük is mutattam egy-egy dalt. Buda Feritől énekelni kezdtem: „Foganni könnyű. Világra jöttem/suhogó kések között születtem”. És ekkor a szoba másik sarkában egy nagy támlájú, az utcafronti ablakra néző fotel megfordult. Egy gyűrött arcú férfiember ült benne. „Ez egy jó ritmus. Én tudok egy másikat: „Villamos vágtat, mintha vad futna/megadón fekszik alá az utca”. És Tőzsér Árpád 144 soros, Férfikor, így jöjj című versét ott egy ültő helyében végigmondta. Pedig elég másnaposnak tűnt, beszélgetésünket végigszundikálta, de amikor ezt a ritmust meghallotta, azonnal feleszmélt. Zs. Nagy Lajos volt…

-A közönséghez való kapcsolatod is egészen különleges, egyrészt ez a műfaj egy intim befogadást igényel, másrészt pedig tanítva verselsz iskolákban, énekelsz gyülekezetekben, de börtönökben is.

-Még a Kádár-rendszer idején volt egy váci általános iskolai tanár, aki bejárt órákat adni a fegyházba. Akkoriban a magyar büntetés-végrehajtásban még kötelező volt elvégezni a 8 általánost. Akkor már volt esélye az elítéltnek, hogy szabadulása után valamit tanuljon, vagy jogosítványt szerezzen. Az ő szervezésében jártam be rendhagyó magyarórákat tartani. Egy idő után már önállóan is mentem, majd az egyik nevelő megkérdezte, hogy van-e kedvem elmenni Tökölre, a fiatalkorúak börtönébe. Így adtak kézről-kézre, „kulturális bűnözőként”. Jött a rendszerváltás, és abban a csomagban, amiben a halálbüntetés eltörlését szavaztuk meg, benne volt a börtönbeli kötelező programok eltörlése, így a reggeli tornával együtt az iskolavégzést is kihúztuk a fogvatartottak alól. Tanulhatnak, de pénzért. De amikor belefért nekik az idejükbe, mert a súlyzót nyomják, miért nem a fejüket erősítik? Én azóta is csinálom, minden évben végig járom a magyar börtönöket, alapítója tagja vagyok Roszik Gábor lelkész úrral a Nemzetközi Börtönmissziós Társaságnak, létrehoztuk a börtönlelkészek egyesületét. Emellett nagyon fontos volt számomra a szociális intézetekhez való kötődésem: sok művésztársam, civil életből való ismerősöm lett alkoholista. Egy időben magam is rábíztam a felejtést a pohárra, amikor nehéz helyzetben voltam. Elmentem ezekbe az intézményekbe énekelni és beszéltem arról, hogy milyen akarat kell ahhoz, hogy ez elmúljon. Miután körberöhögtek, eszembe jutott Ady Endre, aki nagyon sokat kínlódott az alkohol-függőségével, és sokat írt is erről. A magyar Pimodán című prózai írásából vettem ki részleteket, költeményekkel egészítettem ki, így kialakult egy lánc az alkohol és a magyar ember találkozásáról. Ezt olyan átéléssel hallgatták a gyógyulni vágyó, gondolkodni akaró emberek, hogy még az orvosok, pszichológusok is meglepődtek az eredményességén.

Megértették, hogy „ferdült agyaknak mindig egy a sorsa”, tudták, hogy róluk van szó, és van kiút.

Mindennek megvan a gyönyörűséges tartalma és formája, amit egyeztetni lehet. Olyan ez, mint a szerelmespár első randevúja: a férfiember nagy, hosszú, kamaszos léptekkel vonszolja a lányt maga után, aki csak tipeg, de a harmadik sétánál a fiú már rövidebbeket lép, a kislány hosszabbakat. Ilyen a művész és a közönség kapcsolata is. Egy idő után megtanuljuk egymást. Amíg ezt fel tudom mutatni, addig nincs baj.

-Egész pályafutásod során megmaradtál függetlennek.

-Pályám első éveiben KISZ-építőtáborokban énekeltem, ezt időnként azóta is a szememre vetik, de hát akkor más táborok nem voltak. Aztán bekerültem a „rosszabbik oldalra”: miután látták, hogy előző évben végigjártam 80 építőtábort, az Országos Rendező Iroda „hiénái” szerveztek egy divatbemutatót, a Kék Csillag együttessel, három táncdalénekessel és velem, műsorvezetőnek pedig Komlós Jánost választották ki. A gyerekek pedig mindenkit fikáztak, engem is. Szörnyű volt, amikor ez a hivatalosan támogatott valami rátelepedett az ifjúsági kultúrára. Bár az előadóművészi működési engedélyem az ORI-hoz kötött, ezt a továbbiakban nem vállaltam.

Ellenben egyre több ifjúsági klub hívott. Egy okos kultúrpolitikus azt mondta, hogy addig jó a népművelők mellett önszerveződő kis csoportokat fenntartani, amíg egy hangadó köré gyűlnek. Akkor nekik otthont kell adni és máris nem kallódó fiatalok lesznek, hanem érdeklődésük alapján irányítható csoportok. Ezt rontotta el a KISZ, amikor a hangadókat elkezdték kulturális vezetőképző táborokba küldeni, hogy majd ott „megkapják az észt” és nem lesz a hatalommal konfliktus. A hangadó, aki szeretett sörözni, bratyizni, csajozni, egyszer csak azt vette észre, hogy részt kellett valamiben vennie, ami elől menekült. A kis közösség felbomlott, felülről kineveztek egy klubvezetőt… Aztán közeledett a „gengszterváltás”, ahogy utólag hívjuk. Lezsák Sándorral, a fiatal költő-tanáremberrel jóban voltunk, nagyon közel állt a szívemhez a Forrás című folyóirat – Buda Ferenc is idetartozott – nagyszerű szociológiai munkákat végeztünk, én is sokat segítettem nekik adatgyűjtésben, hiszen jártam a falvakat. Bács-Kiskun volt az a megye, ahol nem engedték felszámolni a tanyavilágot, mert a pártvezetés, köztük Pozsgay Imre, megértette, hogy éhen fog halni a város, mert eltűnnek az őstermelők által életben tartott piacok. Részt vettem a monori és lakitelki találkozók előkészítésében, a korai MDF megalakulásában. Sokat énekeltem a bős-nagymarosi vízilépcső elleni Dunagate-tüntetéseken, dolgoztam Solt Ottiliáékkal a SZETA-mozgalomban, ott voltam a „repülő egyetemeken”. Aztán amikor bejelentették, hogy az MDF párttá alakul, kiszálltam, mert művész nem lehet párttag.

Tisztelek minden olyan mozgalmat, amelynek tagjai képes más emberek érdekeiért saját egzisztenciájukat kockáztatni, de a tömegek egzisztenciájának kockáztatását már gyanakvással kezelem.

Az 1990-es választások előtt szinte az összes párt megkeresett. Mindegyiknek adtam a daloskönyvemből, hogy válasszák ki, melyeket, énekeljem, ha elmegyek egy gyűlésükre. Majdnem mindegyik ugyanazokat jelölte ki: a Zúgj, márciust, Juhász Ferenc Himnusz-töredékét, a Tiszta forrás, szép szót. Ott volt mottóként a „Határtalanul szeretem a hazámat”, amit Torgyán József, a kisgazdapárt vezérszónoka beszédeibe is befűzte. Akkor miben különböznek a pártok, ha a magyar költészet 100 verséből ugyanazt választják? Ha egy nemzet, egy költészet van, miért van ilyen sok párt?

-Hihetetlen ez az energia, amivel dolgozol. A hitedből merítesz?

-A Mit mondanak a virágok? című dalomban végigveszem az összes embertípust, még a szürkéket is, közben szakaszról szakaszra megy az életről szóló tudósítás. A refrén azonban így hangzik: „Fehér lila sárga piros kisvirág/és Isten mindenkire rátalál”. És ezt nem lehet a 60-as évekre visszavezetni, amikor divat volt virágot tenni a puskacsőbe, de a mostani ál-felebaráti szeretetre sem, mert egyre nehezebb elviselni, hogy én most kit szeressek: aki kimondja a magyar ember igazságát, vagy aki kimondja az Ember igazságát?

Végre sikerült megtudnom, hogy hányféle nemzetiségből vagyok, úgy 150 évre visszamenőleg. Rokonaim között van tót, lengyel – polák, ahogy nálunk mondták – nagyapám székely volt, egyik nagyanyám román, és talán még svábokat is lehet találni közöttük. De kiderült például, hogy egy Győr-Sopron megyei rokonom megkapta a Jad Vasem Világ Igaza kitüntetést – róla senki nem beszélt a családban, egy dalaimat gyűjtő, Prágában élő asszony talált rá, akinek Pozsonyban vannak rokonai. Hordjuk a vérünkben az egész Kárpát-medencét. Olvastam, hogy a keleti embereknek annál nagyobb a becsületük, minél több őst tudnak felsorolni, és ha erről beszélgetni kezdenek, egymást is ki tudják egészíteni. Ha ma ilyesmiről öt magyar 20 percig tudna beszélgetni, már nagyon dicséretes lenne, mert a nagyszülőknél tovább alig jut valaki. Én még tudok egyet s mást az ükapámról. Ha adna az élet még legalább tíz évet, megírhatnám a családom történetét.

Dinnyés Jóska legújabb programja a Versek birodalma – tizenkétszer tizenkettő születésnapi köszöntő hónapról hónapra, amelyben megzenésített versekkel idézi fel naptár szerint az ünnepelt magyar poétákat. A hanganyagot már számos magyar nyelvű rádió műsorára tűzte Torontótól Erdélyig…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Fotók: Voith Ágit meghitt szertartáson kísérte utolsó útjára a magyar színházi élet színe-java
Voith Ágit csütörtök délután helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. A szertartáson pályatársai, köztük Stohl András, Nemcsák Károly és Hernádi Judit is lerótták kegyeletüket, valamint volt férje, Bodrogi Gyula is.


A zord idő ellenére csendes gyászolók tömege gyűlt össze csütörtök délután a Farkasréti temető ravatalozójánál, hogy végső búcsút vegyen Voith Ágitól.

A január 28-án, 81 éves korában elhunyt Jászai Mari-díjas színésznőt 14:30-kor kezdődő szertartáson kísérték utolsó útjára.

A megemlékezők között ott voltak a családtagok, köztük a művésznő unokája, Bodrogi Enikő, valamint a hazai színházi élet számos meghatározó alakja is. A helyszínen rótta le kegyeletét többek között Bodrogi Gyula, Nemcsák Károly, Hernádi Judit, Oroszlán Szonja, Straub Dezső, Rudolf Péter, Stohl András, Koltai Róbert és kedvese, Gaál Ildikó, valamint Fehér Anna is - írja a Blikk.

Az ünnepélyes csendben zajló szertartást Hegedűs D. Géza megrendítő sorai nyitották meg. Bár a művész személyesen nem tudott jelen lenni, az általa írt megemlékező szöveget felolvasták.

„Drága Ági, emlékeid megőrizzük, nyugodj békében!” – hangzott a búcsúztató zárásaként.

A gyászolók között volt az egykori férj, Bodrogi Gyula is. Bár házasságuk hosszú évtizedekkel ezelőtt véget ért, a válást soha nem mondták ki, kapcsolatuk pedig az évek során szoros, bensőséges barátsággá nemesedett.

„A legjobb barátom volt”

– nyilatkozta korábban Bodrogi Gyula.

Fotók Voith Ági temetéséről:

Voith Ági 1944. március 17-én született Budapesten. 1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és azonnal a József Attila Színházhoz szerződött, amelynek társulatában 1984-ig meghatározó szerepet töltött be. Országos ismertséget hozott számára A kaktusz virága című darab, de énekesnőként is sikeres volt, a Jamaicai trombitás című sláger a nevéhez fűződik. Később játszott a Thália és az Arizona Színházban, 2019 és 2021 között pedig a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatát erősítette.

A színésznő hosszabb ideje gyengélkedett, állapotát decemberben egy tüdőgyulladás súlyosbította, ami miatt kórházi kezelésre szorult. Mindezek ellenére bizakodó maradt, küzdött a felépülésért, és még terveket szőtt a jövőre, így halálhíre sokként érte a közvéleményt. A Farkasréti temetőben a felolvasott búcsúszavak és a pályatársak néma főhajtása mellett helyezték örök nyugalomra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A renitens legnagyobb baja, hogy meg sem próbál eredeti lenni
A sorozat új évadának legnagyobb érdekessége, hogy Borbély Alexandra váltotta Gáspár Katát az okos, de összeférhetetlen Somos Renáta szerepében. Ezt leszámítva egy szórakoztató, de felszínes tucatkrimit kaptunk. Kritika.


A cikk spoilereket tartalmaz!

Harmadik évadjához érkezett A renitens, amely a 2021-es belga-francia HPI (Haut potentiel intellectuel) magyar verziója. Az RTL+ prémium kínálatában amúgy megtalálható az eredeti sorozat is A renitens nyomoz címen, és tényleg, majdhogynem kockáról kockára megegyezik a két változat.

Ha valaki eddig nem követte, vagy nem emlékezne: adott egy kissé dilis, összeférhetetlen csaj, Somos Renáta (eredetileg Gáspár Kata), aki egy munkahelyén sem bírja sokáig. Rettentően nagy, 160-as IQ-ja van (ami ebben a formában fordítási baki, olyan ez, mint a ruha- és cipőméret, ami a franciáknál 160-as, az nálunk kb. 130-asnak felel meg).

Reni a sorozat elején takarítóként dolgozik a rendőrségen, és ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott, mintegy véletlenül megold egy ügyet a zsernyákok helyett.

Amolyan modern, női Sherlock Holmes. A hivatásos rendőrök persze először hallani sem akarnak a kéretlen segítségről, különösen a roppant macsó Dobler Attila százados (Makránczi Zalán), de hamar belátják, hogy Reni nélkül nem boldogulnak. A főnök, Cseke Anikó (Balsai Móni) felajánlja a nőnek, hogy dolgozzon a rendőrségnek szakértőként. Reni ezt végül azzal a feltétellel vállalja, ha segítenek neki megoldani egy személyes ügyet. Derítsék ki, mi történt 15 éve eltűnt párjával, Tamással (Horváth Szabolcs), legnagyobb gyermeke, Zita (Horváth Zorka) apukájával.

Ez a rétestésztaként nyújtott titok a második évad végén aztán megoldódott. Bár sokáig úgy tűnt, Tamás valami zűrös ügybe keveredett és megölték, kiderült, hogy nagyon is életben maradt, megszökött, mert félt egy Albán becenevű maffiózó (Papp János) bosszújától, akinek tízmillió forinttal tartozott. Új életet kezdett Szlovéniában, ahol családot alapított.

A második évad fináléja végén megtörtént az, amire 16 részen keresztül mindenki várt: a teljesen összeomlott Renátát végre megcsókolta Dobler százados.

A harmadik évadnak tehát rögtön két izgalmas kérdést kell megválaszolnia: mi lesz a sorozat új fő történetszála, és összejön-e Dobler és Renáta?

A legnagyobb izgalmat mégsem ez okozta, hanem az, hogy tavaly kiderült, Gáspár Kata távozik a sorozatból – állítólag időegyeztetési okokból –, és Borbély Alexandra veszi át a helyét.

Az új évad elején semmi sem stimmel. Reni megint takarításból él. A rendőrségen új fiú érkezett a helyére, a "nem Reni okos, de okos" (két diplomás) Gál őrmester (Hrisztov Toma). Dobler százados sem tűnik úgy, hogy része lenne Reni életének. Ami azt illeti, Lindáról (Randay Csilla) teljesen megfeledkeztek, akit az előző évad vége felé lelőttek, mert túl sokat tudott, és akivel a százados addigra meglehetősen összemelegedett.

Aztán szép lassan kiderül, hogy a szlovéniai csók után (amit Alexandrával is leforgattak flashbackként) Dobler kifarolt a dologból ("hiba volt"), Reninek pedig annyira összetört a szíve, hogy otthagyta a rendőrséget.

Arra, hogy Reni nemrég megtudta, a 15 éven keresztül halottnak hitt szívszerelme él és virul, és hogy vajon mindezt hogy tálalja közös lányuknak, Zitának, egyetlen szót sem vesztegettek a műsor készítői. Ehelyett – miután kiderül, hogy ismét pénzügyi válságban van – felcsap magánnyomozónak, aminek az lesz az eredménye, hogy nyakig találja magát egy gyilkossági ügyben, ahol ő válik az elsőszámú gyanúsítottá, és börtönbe kerül.

Az előzetesek alapján a továbbiakban a rácsok mögül kell majd összeraknia a nyomokat, hogy segítsen régi kollégáinak megtalálni az igazi gyilkost, miközben természetesen minden börtönlakó hölgy az ő vérét szeretné, hiszen "vamzer".

(Apró érdekesség, a börtön, ahol Alexandra bevonul, ugyanaz, mint a Most Wantedben.)

Borbély Alexandra remek Renátának bizonyul. Szerencsére meg sem próbálták, hogy Gáspár Katát utánozza. Még a haját sem festették vörösre. Alexandra Renátája egy fokkal nőcisebb, mint Kata volt, ránézésre bárki tipikus "szőkenőnek" nézné (és néha nézi is).

Maga a történet viszont elég csalódást keltő. A sorozat szerzői meg sem próbálnak semmi eredetit belevinni a forgatókönyvbe. Felsorakoztatják az összes krimis közhelyet.

Az okos újonc, akit a kollégái ki nem állhatnak, de apránként bebizonyítja, hogy ott a helye. Hm, hol is láttunk már ilyet? Ja igen, ugyanez történt Renivel is a legelején (meg még kismillió filmben és sorozatban). A szupernyomozó, akit ártatlanul lecsuknak gyilkosságért. Reni és Dobler macska-egér párosa, akik persze egymásban szeretnek, de maguknak sem vallják be.

Ezerszer kipróbált toposzokat és kliséket kevertek össze a biztos nézettség érdekében.

Ezért persze elsősorban az eredeti, francia-belga alkotógárda a felelős. Ugyanakkor a mieink vihettek volna bele valami magyaros humort legalább. De, habár a sorozat hivatalos besorolása krimivígjáték, a nevetőizmoknak nem sok munkát ad. A legnagyobb "poén", hogy Reni a gazdag házba, ahol takarítani szokott, elviszi a gyerekeit medencézni. Aztán amikor váratlanul hazaér a ház úrnője, gyorsan kimenekíti a pereputtyot egy ablakon át.

A színészekre nem lehet panasz. Kicsit sajnálom, hogy nem tért vissza az előzményben a Reni szüleit alakító Bánsági Ildikó és Gáspár Sándor. Értem persze, az ő szerepeltetésükben az volt a poén, hogy Gáspár Kata valódi szülei, de két remek színészről van szó, akiket mostanában ritkábban láthatunk. Szerencsére Mikó István visszatért Sanyi bá szerepében, és bár csak néhány perc képernyőidő jut neki, az ő feltűnése mindig eseményszámba megy.

A renitens összességében szórakoztató tucatkrimi, ami jó lehet, ha csak egy kis kikapcsolódásra vágyunk, és ehhez nincsenek túl nagy elvárásaink.

Végül is unatkozni nem unatkoztam, miközben néztem.

A sorozat az RTL+-on látható február 19-től, csütörtökönként kerülnek fel az új epizódok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Alkoholizmusa miatt ment tönkre a házassága, alsógatyák miatt volt imposztorszindrómája, és utálja a hírnevet – A mackó sztárja, Jeremy Allen White 35 éves
Nem gondolta volna, hogy a teljes húszas éveit egyetlen sorozatban tölti majd, és hogy 34 éves korára kétszeres Emmy- és háromszoros Golden Globe-díjas színész lesz.


Jeremy Allen White Brooklynban született 1991-ben, Eloise Ziegler és Richard White gyermekeként, és van egy Annabelle nevű húga, aki jelenleg producerkedik. Ő és a testvére a Carroll Gardensben nőttek fel, a szülők pedig mindketten színészkedtek egykor. E szenvedélyük kapcsán találkoztak először, amikor Richard megnézett egy színdarabot, amiben Eloise is játszott. A szórakoztatóipart azonban mindketten elhagyták: Jeremy születése után az apja egy vallomásokat rögzítő céget alapított, az édesanyja pedig tanár lett.

Jeremy is odavolt már gyerekként a színházért, ott is kezdett el színészkedni, a szakmai önbizalmát pedig ennek a korai tapasztalatnak tulajdonítja. Az általános iskola alatt táncolt is, balettet, jazzt és sztepptáncot tanult, 13 évesen pedig, amikor beiratkozott egy új középiskolai táncprogramba, elhatározta, hogy színésznek áll. A manhattani Hell's Kitchen negyedben található Professional Performing Arts Schoolba járt, mellette pedig a szabadidejét a Susan Shopmaker Casting ügynökségnél töltötte.

Elmondása szerint gyakran lógott az ebéd utáni óráiról, így viszont nem szerzett elegendő kreditpontot az érettségi megszerzéséhez, amit végül csak tavaly, 34 évesen vehetett át. Jobb később, mint soha.

Szégyentelen volt

Korán kezdett el a kamerák előtt dolgozni. Az első filmszerepét 2006-ban, 15 évesen kapta a Kötelező ítélet című című tévésorozat egyik epizódjában. Az ezt követő öt évben több filmes és tévés szerepet is eljátszott (pl. az Esélytelen boldogságban, az Esküdt ellenségekben, a 12 – A romlás napjaiban és a Különleges ügyosztályban), és mindössze 19 éves volt, amikor megkapta a szerepet, amely sztárt csinált belőle, azaz Lip Gallagher karakterét a 2011-ben induló Shameless – Szégyentelenek című sorozatban. Akkoriban úgy gondolta, ha minden jól megy, a széria fut néhány évadot, azt azonban álmaiban sem gondolta volna, hogy egy egész évtizeden át fogja játszani ezt a karaktert.

„Nagyon szeretem a Shamelesst, hihetetlen élmény volt. De nem vagyok biztos benne, hogy a sorozatoknak ilyen sokáig kell futniuk. Volt egy időszak, amikor már nem gondoltam magam színésznek, hanem úgy éreztem, csak azért vagyok itt, hogy ezt a sorozatot csináljam. Ez egy zavaró lelkiállapot volt. Amikor a Shameless véget ért, azt kérdeztem magamtól: tényleg csak ebben a sorozatban létezem? Mi más van még?” – mesélte erről Jeremy, és nem is kellett sokat várnia az újabb, még nagyobb sikerre.

Igen, séf!

A Shameless befejezése után mindössze egy évvel, vagyis 2022-ben a tévénézők egy új sorozatban láthatták Jeremyt. Ez volt A mackó (nálunk a Disney+-on), amelyben a chicagói séfet, Carmy Berzattót játssza. A széria azonnal nagy sikert aratott, már az első évad 10 Emmy-díjat nyert, ami rekordot jelentett az egy év alatt a legtöbb díjat elnyerő vígjátéksorozatok közt. A 2023-as 2. szezon pedig még ezt is megdöntötte 11 elismeréssel.

A 3. évadig White két Emmy-díjat, három Golden Globe-ot és két Critics Choise Awardot nyert az alakításáért. A mackó pedig hirtelen Hollywood felső rétegeibe katapultálta. Jött is egy nagy lehetőség a mozikban.

A mackó nézői észrevehették, hogy azokban a jelenetekben, ahol Jeremy karaktere pólót viselt, egy idő után látszott, hogy rendkívül izmos testalkatú, noha a sztoriban sohasem láttuk Carmyt edzeni. A kidolgozott felsőtestnek azonban fontos oka volt. Aláírta ugyanis a szerződést, hogy eljátssza Kerry Von Erichet a pankrátorként ismertté vált Von Erich testvérekről szóló 2023-as Vaskarom című életrajzi filmben. White a szerepre való felkészülés során már amúgy is elég jó fizikumú testére további 18 kiló izmot pakolt. A filmről sajnos nem vettek tudomást a nagyobb díjkiosztó szervezetek, noha szinte egyöntetű kritikai sikert aratott, a 2023-as év egyik legjobb darabja lett, és persze White alakítását is rengetegen dicsérték.

Alsógatyával a csúcsra

2024 tavaszán felkérték őt a Calvin Klein alsóneműs reklámkampányába, amelyben a márka névadó alsóneműjében pózolt. White elismerte, hogy még ő maga is meglepődött azokon a fejleményeken, amelyek végül ehhez a szerződéséhez vezették, nem látott ilyen szerepet a jövőjében. A tudat, hogy az izmos testalkata ilyen intenzív figyelem középpontjába kerül, a fotózás előtt néhány pillanatnyi bizonytalanságot okozott benne. Állítása szerint imposztor szindrómája volt, nem gondolta, hogy neki óriásplakátokon kéne lennie. Nem is bízott abban, hogy sikert arat majd e téren is, a kampány azonban virálissá vált a közösségi médiában, és 48 órán belül 12,7 millió dollár értékű médiafigyelmet generált. Amikor a második Golden Globe-díjának elnyerése után a riporterek megkérték, ossza meg az érzéseit azzal kapcsolatban, hogy a média figyelme a színészi kvalitásairól a kidolgozott hasizmára terelődött, így válaszolt: „Bizarr érzés Calvin Klein-reklámot csinálni. És most, hogy megjelent, még bizarrabb.”

Ahogy azonban a színészkedésének és a modellkedésének hála, nőtt a hírneve, úgy nőtt vele együtt az ezzel kapcsolatos kényelmetlenségérzése is. Bár már a Shameless 10 éve alatt is híres volt, A mackó egy új szintre emelte, a hírnévvel járó kiemelt figyelmet pedig még így, 30-on túl is nehezen tudta feldolgozni. Egy nap például futni ment, amikor egy autó állt meg mellette, a sofőr pedig egy kamerát irányított rá. „Ez egy olyan furcsa dolog, amivel soha nem gondoltam volna, hogy valaha is szembe kell néznem. Nem vicces, nem kellemes, inkább nagyon furcsa” – monda erről.

Tiniszerelem, alkohol, válás

Jeremy, bár még csak 35 éves, de már két gyermek apukája. Ő és a szintén színész Addison Timlin (akit többek között a Kaliforgiából, a Született gengszterekből vagy a Csajkeverőkből ismerhetünk)  még csupán 14 éves középiskolás diákok voltak, amikor először találkoztak. Azonnal megkedvelték egymást, de Addisonnak akkor volt barátja, így nem történt köztük semmi. „Én nagyon ügyetlen voltam az ilyen dolgokban” – emlékezett vissza tiniénjére White. Később, 17 évesen aztán megint találkoztak, amikor együtt dolgoztak egy filmen (a 2008-as Afterschoolon).

A szerelem köztük azonban csak kilenc évvel később, 2017-ben szökkent szárba, előtte Jeremy kb. hat éven át (2011-től 2017-ig) a Shameless – Szégyentelenekben Mandy Milkovichot alakító Emma Greenwell-lel járt.

2018 júniusában azonban már egy éve Timlinnel volt együtt, amikor a színésznő megosztott egy Instagram-bejegyzést, amelyen Jeremy a kezét az ő terhes pocakján nyugtatta. Az év októberében jelentették be kislányuk, Ezer születését. Egy évvel később a büszke szülők aztán végül hivatalossá tették a kapcsolatukat, és összeházasodtak (2019. október 18-án). A ceremónián egyforma farmerdzsekit viseltek, amelyeken egymás becenevei (Buddy és Billie) voltak olvashatók, illetve Timlin felsőjén a „til” szó, White-én pedig a „death” volt látható. 2020 decemberében jött a világra a sztárpár második közös gyermeke, egy Dolores nevű újabb kislány. Vagyis a Shameless – Szégyentelenek fináléjára Jeremy már kétgyermekes apuka volt.

A tündérmesének azonban vége szakadt. Míg a szakmai élete szárnyalt, a magánélete éppen az ellenkező irányba haladt. Ez 2023 májusában vált világossá, amikor Addison Timlin beadta a válókeresetet. Szerencsére úgy tűnt, nem utálták meg egymást, mivel néhány hónappal a válási papírok benyújtása után együtt látták őket ölelkezni egyik lányuk focimeccsén. 2023 októberében sikerült is megállapodniuk a lányaik közös felügyeletéről, a megegyezésükhöz azonban néhány feltétel is társult. Ezak főként arra utaltak, hogy Jeremy alkoholproblémái is közrejátszottak a házasságuk lezárásában. A bírósági dokumentumok szerint White-nak hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap alkoholteszten kellett átesnie, ezenfelül hetente legalább egyszer terápiára is el kellett járnia, valamint hetente kétszer az Anonim Alkoholisták találkozóira is.

Flamencorománc

Jeremy a szakítása után sem maradt sokáig szingli. Kb. hat hónappal később, 2023 novemberében ugyanis napvilágot látott egy teória, amely szerint a spanyol énekesnővel, Rosalíával jár, bár White, aki általában nagyon gondosan őrzi a magánéletét, nem erősítette meg, de nem is cáfolta a híresztelést. A hírek szerint a kapcsolatuk barátságból indult, majd később egyre komolyabbá vált, a lesifotósok pedig több alkalommal is lencsevégre kapták őket, amint nyilvánosan, az utcán mutatták ki egymás iránti érzelmeiket. 2024 januárjában a Daily Mail közzétett néhány fotót, amelyeken a két sztár szenvedélyesen csókolózik. Ekkor már biztosra vették a románcukat, amely azonban hamar elillant, 2024 szeptemberében állítólag már szakítottak is.

Egy évvel később, 2025 októberében egy vörös szőnyeges interjúban Jeremy megosztott egy megjegyzést az exéről, amikor megkérdezték, ki a kedvenc spanyol énekese: „Rosalía, nagyon szeretem. Ő maga a flamenco... Egyébként senki más nem jut eszembe.”

2024-ben egyébként szóba hozták Jeremyt A mackó-beli szerelmét alakító Molly Gordonnal is, sőt, többször le is fényképezték őket együtt az utcán sétálva, de hivatalosan sosem ismerték be, hogy több lenne köztük barátságnál.

A Facebookon keressük!

Jeremy tehát jelenleg a karrierjével van elfoglalva (a gyereknevelés és az alkohollal való küzdelme mellett), és úgy tűnik, egy ideig biztosan sínen is lesz. Tavaly Bruce Springsteent játszotta el Golden Globe-jelölést érdemlően a Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől című életrajzi filmben, A mackónak idén érkezik az 5. évada, ezek mellett pedig leforgatta már az Enemies című krimi-thrillert is, amelyben Austin Butlerrel alakítanak majd egymás ellen küzdő bérgyilkost és nyomozót.

Sőt, ő lett az egyik főszereplője a Social Network – A közösségi háló (2010) folytatásának, amelyben a Facebook egyik fiatal alkalmazottja, Frances Haugen (az Oscar-díjas Mikey Madison) a Wall Street Journal általa alakított riporterétől, Jeff Horwitztól kér segítséget abban, hogy kiszivárogtathassa a közösségimédia-birodalom legféltettebb titkait. Sőt, az idén májusban érkező Star Wars-film, A mandalóri és Groguban Jeremy is feltűnik, pontosabban felhangzik: Rottát, a huttot szinkronizálja majd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Eric Dane, az Eufória és a Grace klinika sztárja
A sokoldalú színész 53 éves volt. Olyan népszerű TV-karaktereket alakított, mint a sármos Dr. Mark Sloan, és az inkább ijesztő Cal Jacobs.


53 éves korában elhunyt Eric Dane, a Grace klinika és az Eufória sztárja.

Eric Dane csütörtökön, hosszan tartó, amiotrófiás laterálszklerózissal (ALS) vívott küzdelem után hunyt el.

A halálhírt a család közleménye erősítette meg, amelyet elsőként a TMZ hozott nyilvánosságra. „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Eric Dane csütörtök délután elhunyt, miután bátran küzdött az ALS-szel… utolsó napjait közeli barátai, odaadó felesége és két gyönyörű lánya körében töltötte”

– áll a közleményben.

Dane-t a nézők két, egymástól gyökeresen eltérő szerepben zárták a szívükbe. A Grace klinikában 2006 és 2012 között alakította a sármos Dr. Mark Sloant. A sors morbid fintora, hogy halála napja pontosan a karakter első, 2006. február 19-i feltűnésének 20. évfordulójára esett.

Később az HBO sikersorozatában, az Eufóriában egy jóval sötétebb karaktert, a kettős életet élő Cal Jacobsot formálta meg.

A színész 2025 áprilisában hozta nyilvánosságra, hogy a gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizálták. A munka azonban erőt adott neki, és a People magazin információi szerint

a diagnózis után is leforgatta a jeleneteit az Eufória idén áprilisban érkező harmadik évadához.

A betegsége alatt az ALS-ügy egyik szószólója lett, egy washingtoni sajtótájékoztatón így beszélt a helyzetéről: „Néhányan talán a Grace klinikából ismernek, ahol orvost játszom. De ma mint ALS-beteg szólok röviden.”

Dane halála az Eufória közösségét ért második nagy tragédia az elmúlt években. 2023. július 31-én a Fezcót alakító Angus Cloud 25 évesen hunyt el. A halottkém irodájának hivatalos jelentése szerint a színész halálát fentanil, kokain, metamfetamin és benzodiazepinek okozta véletlen túladagolás okozta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk