KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Fehér Miklósra emlékeztek portugál és magyar szurkolók

A szombat esti válogatott mérkőzésre rengeteg magyar kiutazott Portugáliába, ahol a helyi drukkerekkel közösen idézték fel a 13 éve tragikusan elhunyt játékos emlékét.
Forrás: Hungarian Geographic blog - szmo.hu
2017. március 25.



Múlt hét csütörtökön érkeztem meg Portugáliába, hogy a válogatottunk hétvégi mérkőzése előtt egy kicsit körbenézzek az ország északi és középső részén. Bragába érve olyan helyiekbe botlottam akikkel hamar megtaláltam a közös nyelvet a focin keresztül, mely beszélgetések alatt hamarabb szóba került Fehér Miklós neve, mint Puskás Öcsié.

Szó, szót követett majd jöttek a tettek. Pénteken elautókáztunk Bragából Jerome-mal, aki egy Vitória Sport Clube drukker, a szomszédos Guimaraesbe a Vitória stadionjához. 2004. január 25-i bajnoki mérkőzésen ebben a stadionban hunyt el a Benfica és a magyar válogatott kiválósága, Fehér Miklós. Jerome kinn volt ezen a tragikus meccsen. A sors különös fintora, hogy Eusébiónak, Benfica legendájának január 25-én van a születésnapja.

fm_emlek2

Anno volt szerencsém a 2004-es Portugál Eb-n a helyszínen megnézni két mérkőzést is Liszabonban egy országos cimborámnak köszönhetően. A francia-angol meccset - ahol David Beckham földkörüli pályára rúgta a büntetőt - a Benfica stadionjában játszották alig néhány hónappal Fehér Miklós tragédiája után. A meccs után a segítőkész rendezők megengedték, hogy a magyar szurkolótársammal lerójuk a kegyeletünket az akkor már álló Fehér emlékmű előtt. A sors megjutalmazott minket, aznap este véletlenül találkoztunk Eusébióval egy pláza legfelső szintjén, ahol barátaival iszogatott és szivarozgatott.

A portugáliaszerte legnépszerübb Benfica drukkereinek Bragában található szurkolói klubja a guimaraesi megemlékezés után felajánlotta, hogy segít belépőt és fuvart szerezni a szombati FC Paços de Ferreira elleni idegenbeli mérkőzésre. Ahogy közeledett a szombat késő esti mérkőzés úgy fogyott a lelkesedésük. Annyi történt csak, hogy a helyi kis klub történetének ez a március 18.-i Benfica elleni meccs volt a valaha volt legjobban várt mérkőzése, amire minden jegy elkelt napokkal korábban. Annyi ígéretet kaptam, hogy elvisznek és vissza is hoznak Bragából, de hiába telefonáltak körbe egész nap - belépőt nem ígértek.

fm_emlek3

Ahogy megérkeztünk az alig 9000 férőhelyes stadionhoz, aminek környékén több, mint 7000 Benfica drukker készült a nagy napra, biztos voltam benne, hogy nem maradok kinn. A bragaiakhoz hasonlóan Észak-Portugália több városában is van Benfica szurkolói klub, amik tagjai közül sokan - szégyen, nem szégyen - többet tudtak Fehér Miklós pályafutásáról, mint én. Végülis lett belépőm egy órával a kezdőrúgás előtt, amely időt nosztalgiázással töltöttük el, és a portugál futballbarátok rengeteg történetet meséltek arról, hogy Fehér Miklós halála nem csak a Benfica vesztesége, hanem az egész portugál futballtársadalomé. Ugyanis a magyar válogatott kiválósága hat év luzitániai idegenlégióskodás alatt több klubban is megfordult, és milliókat örvendeztetett meg játékával, akiket a tragédiája meg is siratott.

Másnap Portó irányába vettem az irányt, ahol a magyar játékos 1998-ban megkezdte portugáliai pályafutását, de előtte meglátogattuk Joaoval a Sporting Braga stadionját. Ebben a csapatban a 2000/2001-es szezonban 26 mérkőzésen 16 gólt szerzett Miki. Itt hozzánk csapódott a helyi csapat 15 éves üdvöskéje, aki azután született, hogy Fehér a csapatában játszott, mégis tudott róla és a játékáról mesélni. Itt egy gyertyát és egy üzenetet helyeztünk el közösen.

fm_emlek4

Amilyen könnyen beilleszkedtem Bragában, olyan körülményes volt minden Portóban. Persze vasárnap volt, meg minden. A Benfica botlása miatt óriási érdeklődés a Setúbal ellen, ami teltházat jelent a 50.399 férőhelyes stadionban. Nulla ismerős. Minden jegy elkelt. A portói szállásomon semmi jóval nem biztattak. De azért nekivágtam.

Alig egy órával a kezdősípszó előtt értem a kék-fehér Sárkányok stadionjához, ahol érthető módon mindenkinek volt fontosabb dolga, minthogy velem foglalkozzon. A jegyirodások az óriási tömeg ellenére meglehetősen türelmesek és segítőkészek voltak, de nem tudtak jegyet adni, viszont utánaérdeklődtek, így el tudtam helyezni a kicsiny mécsesem a klub múzeumának és klubshopjának a bejáratánál - ahova még rendőrt is küldtek velem.

fm_emlek5

Őszintén szólva, nem szeretem a Porto csapatát. Úgyhogy nem esett nehezemre a vendégek között is keresni felesleges jegyet. De ők olyan kevesen voltak, hogy a kis számok törvénye alapján semmi esélyem sem volt általuk bejutni a stadionba, ahonnan óriási futball hangulat árasztotta el a környéket.

Voltak rácsos kapuk a stadion körül, ahonnan belehetett látni kb 20-30 max a 40%-át a pályának, itt és így tucatnyian nézték velem együtt a meccset, akiknek nem jutott jegy. Nagyon jó hangulat volt benn, ami nem csak jól hallhatóan, hanem jól érezhetően szűrődött ki hozzánk, plusz az a furcsa élmény, mint amikor a megye sokban a pályán kívülről nézzük a meccset. Gondoltam egy félidőt megér így ez az élmény, utána lelépek. Úgy a meccs 40. percnél éreztem azt, hogy a jóból is megárt a sok és elindultam a metró felé.

fm_emlek6

A jegyirodában messziről láttam, hogy még ott van az a kedves hölgy, aki végigtelefonált mindenkit az ügyemmel kapcsolatban egy jó órával ezelőtt, így nem esett nehezemre egy kis kitérőt tennem és beköszönnöm neki, és megköszönni még egyszer a segítségét. 15-20 méterre lehettem amikor észrevett. Nem volt nehéz dolga, mert egyedül sétáltam ott, ahol egy órája még tízezrek hömpölyögtek. Rámnevetett. Mutatta, hogy siessek.

Ő egy nagyon jó, nagyon csinos, nagyon szexi fiatal lány, én messze nem vagyok olyan jó pasi, hogy egy ilyen szépség így rámmosolyogjon és még sürgessen is. Úgyhogy lányos zavaromban egy kicsit Benny Hillesen, egy kicsit Mr. Beanesen értetlenkedve tettem meg az utolsó lépéseket a jegyirodához, aminek hatalmas üvegablaka mögül felemelt a jobbjával egy meccsjegyet:

- Honnan? Kitől van a jegy? - kérdeztem

- Az most nem számít. Siess! Még van néhány perc az első félidőből. - válaszolta

Azzal kicsúsztatta a jegyem a pénztár kicsiny ablakánál. Próbáltam megköszönni, de nem volt idő udvariaskodni. Sarkon fordultam és elindultam a jegyen szereplő kapu irányába.

fm_emlek7

Nem is tudom mit is éreztem, annyi mindent egyszerre, hogy nem is tudtam hol jár a fejem. Mielőtt beindítottam volna a rakétáim, alig néhány lépést követően be is húztam a féket, visszafordultam és láttam, ahogy elégedett mosollyal követi az utam. Szemébe néztem, a két kezem a szívemre tettem és csak ennyit mondtam: I LOVE YOU!

A szerelemnek, meg a focinak is meg van a maga ideje. A szerelemből nekem ennyi elég is volt, bár mindketten elnevettük magunkat, én ugyanazzal a lendülettel sarkon fordultam és vígan szökkenve elindultam a stadionba, mert még tényleg volt néhány perc az első félidőből. Ekkor rúgta a Portó a mérkőzés első gólját. Felrobbant a stadion. A beléptetésénél vettem csak észre, hogy VIP szektorba szól életem első VIP jegye.

fm_emlek1

A mérkőzés után már nem világított a fény a jegyirodában, viszont még égett a mécsesem a portói stadion legfrekventáltabb részén.

A futball egy nyelv. A futball egy vallás, ami összeköt ismeretleneket országhatárokon innen, és túl. A mérkőzéseknek szinte sosincs vége a 90. percben, csak akkor ha bíró lefújja. A játékosnak sem akkor ér véget a karrierje és a pályafutása amikor szögre akasztja a csukáját, hanem amikor már nem mesélnek róla történeteket. Fehér Miklósra több, mint 13 évvel a halála után is jó, de mégis fájó szívvel emlékeznek Portugáliában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
900 ezres kórházi számlát kapott a Miskolcon szült nigériai anyuka, napok alatt egymilliót dobtak neki össze az adakozók
A geológusnak készülő Mary ösztöndíjjal érkezett, de egy veszélyeztetett terhesség mindent felborított. A császármetszés utáni komplikációk miatt most a hazajutásuk is a magyarok jó szívén múlik.


Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

Arukwe Chinazaekpere Mary tavaly érkezett ösztöndíjjal a Miskolci Egyetemre. A geológus végzettségű nő már várandós volt, de úgy tervezte, időben hazautazik Nigériába a szülésre. A drámai fordulat akkor következett be, amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes, így nem szállhatott repülőre.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

„A nemzetközi hallgatóknak a TAJ-kártya igényléséhez visszamenőleg 25 hónap társadalombiztosítást kellene megfizetniük. Ez egyszeri 3 millió 750 ezer forintos összeg, és havonta is 150 ezer forint lenne a TB-költségük. Ez olyan tetemes teher, amit egy nigériai hallgató, akinek nincs gazdag családi háttere, nem tud kifizetni”

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Húsz éve találkoztak a Szigeten, most felforgatja az internetet a szőke lány után a francia férfi
Ludo a Redditen vallotta be, mekkora hibát vétett, amikor nem kérte el a Szigeten megismert lány elérhetőségét. Most egyetlen városnév, Pozsony maradt a reménye.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 20.



Húsz évvel egy romantikus Sziget-éjszaka után az interneten keresi egy francia férfi azt a titokzatos szőke lányt, akivel egyetlen koncert erejéig hozta össze a sors. A Ludo nevű férfi történetét a Blikk szúrta ki, aki egy online felhívásban kéri a közösség segítségét, de hangsúlyozza: nem a múltat akarja újraéleszteni, csupán szeretné tudni, hogy a lány jól van-e.

„2005 augusztusában, a budapesti Sziget fesztivál első napján, pont a Ska-P koncert elején találkoztunk”

– idézte fel Ludo a húsz évvel ezelőtti pillanatot.

A férfi leírása szerint a lány különleges jelenség volt a tömegben. „Egy gyönyörű szőke lány voltál, akkoriban 16-18 év közötti, világos (valószínűleg kék) szemekkel. Azon kevés lány egyike voltál, akik elég őrültek voltak ahhoz, hogy tömegben maradjanak, és hirtelen a karjaimba borultál... Tali volt a neved, vagy valami nagyon hasonló, talán a Natália beceneve?” – írta. Az együtt töltött este alatt nevettek, táncoltak, még egy tányér tésztán is megosztoztak. Ludo azt is felidézte, hogy a lány nem tudta rendesen kiejteni a nevét, és Youdónak szólította, amit ő kifejezetten elbűvölőnek talált.

Azonban a reggel elhozta a búcsút, és egy olyan döntést, amit a férfi azóta is bán. Amikor a lánynak indulnia kellett, megkérdezte Ludót, vele tart-e, de ő nemet mondott.

„Mire rájöttem, mekkora ostoba hibát követtem el, te már elmentél... és esélyünk sem volt megosztani egymással az elérhetőségeinket. Megbántam, hogy nem kérdeztem meg az e-mail-címedet, a címedet, vagy akár a vezetékneved”

– vallotta be.

Ludo húsz év távlatából is tisztában van vele, hogy az élet mindenkit megváltoztatott, és a célja nem egy régi románc felmelegítése. „20 év után mindannyian más emberek vagyunk, más élettel. A legtöbb esetben én is kerülöm a nosztalgiát. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy bármit is újraélesszek, vagy reménykedjek. Csak őszintén örülnék, ha azt hallanám, jól van, talán férjnél van, gyerekekkel, egyedülálló, bármi – feltéve, hogy boldog és egészséges. Szó szerint csak így tudna csalódást okozni: ha valami rossz történt volna vele.”

A keresésben egyetlen halvány nyom segíthet: a férfi úgy emlékszik, a beszélgetéseik során egyetlen városnév merült fel, mégpedig Pozsony, ezért elképzelhető, hogy a lány Szlovákiából érkezett. A 2005-ös Sziget Fesztiválon egyébként olyan nevek vonzották a tömeget, mint Natalia Imbruglia, a Tankcsapda, a Kispál és a borz, illetve a Korn, de Ludo számára az este a Ska-P koncertjén megismert lánnyal vált felejthetetlenné, akit most égen-földön keres.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad” – egyre többeknek tetszik Rónai Egon ötlete
Rónai Egont láthatóan megrázta Fenyő Miklós halála, akivel még közös terveik voltak. A riporter egyetlen mondata lavinát indított el, amire a rajongók egy még merészebb ötlettel tromfoltak rá.


„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad.”

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Az utolsó nyilvános beszélgetést éppen Rónai Egon készítette vele még decemberben a budapesti Akvárium Klubban, ahol Fenyő Miklós telt ház előtt, a könyvbemutatóján még tele volt tervekkel: az életrajzán dolgozott, és fürdött a szeretetben. A decemberi tervek azonban Fenyő Miklós halálával örökre tervek maradtak, a kezdeményezés viszont most közösségi és intézményi döntések elé kerülhet.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító posztban búcsúzott Egressy Mátyástól az egyik tanára: Együtt lehetett vele tanulni az életet
A megható sorokban a pedagógus felidézi a fiú humorát, segítőkészségét és azt is, milyen volt a kapcsolatuk. Elárulta azt is, mit mondott volna neki búcsúzóul a kitűnő érettségije után.


Megható posztban emlékezett meg a napok óta eltűntként keresett Egressy Mátyásról az irodalomtanára. Szerette volna leírni, ki volt „a mi, sokunk Matyija”, mert szerinte akik találkozhattak vele, mind mind kincseket őriznek belőle.

A bejegyzést Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival kezdte:

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.”

A tanár mutatott egy fotót Mátyás utolsó, irodalomból beadott házi dolgozatáról, amit egy héttel korábban, határidő előtt hozott be, még mielőtt befejezték volna az anyagot. Hozzáteszi, innentől Kafka Átváltozása is örökre rá fogja emlékeztetni.

Bár a diák a hátsó padban ült, ami a tanár szerint látszólag passzív hely, Mátyás mégis mindig követte az órákat.

„Láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben... legyen az biológia, kémia vagy történelem”

– fogalmazott a pedagógus, aki a fiú humorát is méltatta, mondván, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, ezért sokat lehetett vele együtt nevetni.

A tanár a sors legdrámaibb fintorának nevezi, hogy Mátyás sosem volt egyedül.

„Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...”

A bejegyzésből kiderül, hogy több személyes kapcsolatuk is volt: a fiú élsportolóként, a sok edzés mellett is eljárt színházba, a testvére pedig az ő lányának lett iskolatársa. Miután Mátyás megszerezte a jogosítványát, a pedagógus hozzá fordult tanácsért, hogy kinél kezdjen el felnőtt fejjel vezetni tanulni. Úgy gondolta, az a tanító, aki a fiúnál bevált, neki is jó lesz, és így is lett.

„Együtt lehetett vele tanulni... az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után, zsebében az olasz egyetemi felvételivel... de már nem tudom”

– írta a pedagógus.

Búcsúzó posztját szintén Kosztolányi-idézetekkel és személyes üzenettel zárta:

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

„ Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”

A rendőrség továbbra is eltűnt személyként keresi a 18 éves Egressy Mátyást, aki január 17-én hajnalban távozott a belvárosi Ötkert szórakozóhelyről, de otthonába nem érkezett meg. A nyomozás közben felmerült egy dunai hajó kamerájának felvétele, amelyen az látszik, hogy vasárnap reggel egy ember a Lánchídról a vízbe esik. Szerdán már azt közölte a rendőrség, hogy a Dunán is kutatnak Mátyás után. Később pedig a család az MTK Park Teniszklubon keresztül kiadott közleményében azt közölte, „nagy valószínűséggel” a fiú lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról, de a rendőrségi eljárás lezárultáig eltűntként tartják nyilván.

A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahová a fiú járt, gyertyagyújtással emlékeztek, és fekete zászlót tűztek ki az épület homlokzatára. Az intézmény és sportklub, ahová Egressy Mátyás teniszezni járt, pszichológiai támogatást szervezett az érintetteknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk