KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Aki ad, az a leggazdagabb” – interjú a Családok a családokért jótékonysági akció elindítóival

A civil kezdeményezést Horgas Péter díszlettervező és Koskovics Éva coach indították el a koronavírus első hulláma alatt: a tehetősebb családoktól azt kérték, mondjanak le családi pótlékukról a szegényebbek javára.
Sándor Zsuzsa - szmo.hu
2020. december 04.



A Családok a családokért jótékonysági akciót Horgas Péter, a neves díszlet-és-látványtervező, illetve Koskovics Éva coach indították el. Civil kezdeményezésük médiaarca Hevér Gábor, színész. Közös bennük, hogy mindannyian Nagykovácsiban laknak, s az is, hogy úgy gondolják: ha a gazdagabb családok támogatják a szegényebbeket, azzal saját gyermekeik jövőjét is boldogabbá tehetik.

– Tavasszal, a covid első hulláma alatt indították el a Családok a családokért civil kezdeményezésüket. Holott önök sem voltak könnyű helyzetben.

– Koskovics Éva: Naponta hallhattunk híreket arról, hányan veszítették el a munkájukat. Én is hasonló helyzetbe kerültem: coach-ként, trénerként az ügyfeleim sorra mondták vissza a megbízásokat, a folyamatban lévő munkáim is leálltak. De én a szerencsések közé tartozom, a férjem a korlátozások idején is dolgozott, kapta a fizetését. Tudtam, hogy nem fogunk éhen halni. Ugyanakkor nem hagyott nyugodni, mi lesz azokkal, akik nálam is sokkal rosszabb helyzetben vannak. Az eredeti végzettségem közgazdász, ezért mindig is foglalkoztattak a gazdasági szabályzók, az adórendszer. Értem én, hogy a családi pótlék alanyi jogon mindenkinek jár, de mindig zavart, hogy a milliárdosoknak ugyanúgy, mint a nincsteleneknek, akiknek, ha nincs munkájuk, egyéb bevételük, akkor lehet, hogy ebből kell megélniük és gondoskodniuk a gyerekeikről.

– Ráadásul a családi pótlékot 2008 óta nem emelték, az összege tizenkét évvel ezelőtt és ma is gyermekenként átlagosan 15 ezer forint.

– KÉ: Mi Nagykovácsiban lakunk, itt elég sok a jómódú ember. Az jutott eszembe, mi lenne, ha megkérdeznénk a tehetősebb családokat: hajlandóak lennének-e lemondani a családi pótlékukról a szegényebb családok javára. A férjem arra bíztatott, vágjak bele és keressem meg Horgas Pétert, akit jól ismerünk, szintén itt lakik a településen, és már korábban is sokat tett a gyermekéhezés ellen, és más hasonló civil akcióikat is vezetetett.

– Horgas Péter: Amikor Éva megkeresett, rögtön igent mondtam neki.

Sokan mondják, hogy az állam a családi pótlék emelésével tudna a leggyorsabban segíteni a legszegényebb szülőknek és gyerekeiknek. Ha viszont a kormány nem hajlandó erre, akkor nekünk, civileknek kell valamit tenni.

Nem hagyhatjuk cserben a járványhelyzet miatt bajba jutott honfitársainkat. Nekem is van több olyan ismerősöm, akiknek ez a 15 ezer forint nem tétel az otthoni költségvetésben. A hiányát észre sem veszik. Leginkább az ő jóindulatukra és empátiájukra számítottunk.

– A jótékonysági akcióknál az egyik legkényesebb kérdés az átláthatóság. Aki támogatni szeretné az önök kezdeményezést, honnan tudhatja, hogy a pénze el is jut a rászorulókhoz?

– HP: Hamar beláttuk Évával, hogy mivel nem vagyunk ott a szegénytelepeken, innen, Nagykovácsiból nem tudjuk megítélni, kiket is kellene leginkább támogatni, és nem tudunk eljutni hozzájuk. Ezért felkértünk tíz olyan civil szerveztet együttműködésre, akiknek nagy tapasztalatuk van a hátrányos helyzetűek gondozásában. Persze ők is ingyen vesznek részt ebben az országos programban. A mi feladatunk Évával a pénzgyűjtés. A gyermekéhezés ellen küzdő, és általam vezetett Nemzeti Minimum Alapítvány erre a célra nyitott alszámlájára lehet utalni. Amikor összejön 150 ezer forint, szétosztjuk egyenlően a tíz szervezet között, és ők választanak ki egy-egy családot, akiknek a családi pótlék összegét átadják. De előfordul az is, hogy a 15 ezer forintot is megosztják, mert annyian vannak nehéz helyzetben. Az egyiknek gyógyszerre, a másiknak élelemre, áramszámlára kell a pénz.

– KÉ: Abban is megállapodtunk a civil szervezetekkel, hogy pontosan dokumentálják, és rövid történetekben, név nélkül megírják, kikhez jutott el a támogatás, és a beszámolóikat a Facebookon létrehozott Családok a családokért oldalunkon közzé tesszük. így bárki nyomon követheti, hogy a felajánlásaival kiknek segített. A támogatások főleg a Nagykovácsi környékén lévő települések szegényekhez jutottak el. Sokan azért nem tudnak dolgozni, mert beteg gyereket nevelnek, vagy mert ők maguk betegek, és egyedül maradtak. Találkoztunk olyan esetekkel is, amikor idős nagyszülő neveli az unokáit. Fennáll a veszélye annak, hogy ha ezek az emberek nem kapnak segítséget, a gyámügy elveszi tőlük a gyerekeket.

– Könnyű ilyen időszakban pénzt gyűjteni a szegények javára?

– HP: Ha azt nézzük, hogy tavasz óta már százötven családnak tudtunk támogatást nyújtani, akkor ez fantasztikus eredmény, jóval több, mint amire számítottunk. Kaptunk cégektől is nagyobb összegeket, de az adakozók egy része maga is szegény, ő is inkább segítségre szorulna. Az embernek sokszor elszorul ettől a szíve.

– KÉ: Például az egyik idős bácsi azt mondta, neki nagyon kevés a nyugdíja, de ha elfogadunk tőle kétezer forintot, szívesen adja.

Azt látjuk, hogy akik nélkülöznek, sokkal inkább átérzik a náluk is szegényebbek sorsát. A gazdagság és a vagyon pedig – tisztelet a kivételnek – inkább önzővé tesz.

Akinek az életében túl nagy szerepet játszik a pénz, az mintha kevésbé lenne fogékony mások szenvedéseire. És gyakran épp azok a legközönyösebbek, akiknek hatalmuk is lenne a cselekvésre. Megkerestük a környékbeli önkormányzatokat is, hogy álljanak a kezdeményezésünk mellé. Nem pénzt kértünk tőlük, csupán annyit, hogy népszerűsítsék ezt a jótékonysági ügyet, adjanak hírt róla. De a polgármesterek nem is reagáltak, kivéve Budaörsöt, ahol Wittinghoff Tamás azonnal megjelentette a felhívásunkat a helyi internetes oldalakon.

– HP: A polgármesterek többsége a saját kerületük vagy településük lakóit is alig ismerik, de arról, hogy tőlük ötven kilóméterre milyen nyomorban élnek emberek, fogalmuk sincs. És mintha nem is nagyon érdekelné őket. Pedig nem 150 család szorulna segítségre ebben az országban, hanem több százezer. A lakosságnak minimum a fele egzisztenciálisan nagyon nagy bajban van.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ma éjjel már a családnál aludhat a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú
Az RTL riportja után országos ügy lett a sorsa, a miniszteri biztos is belépett. Az eljárás még folyik, de a gyám már rábólintott a családnál töltött napokra.


Ma éjjel fordulat jön Danika életében: a gyám engedélyével a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú a leendő családjánál alhat, miközben az örökbefogadási eljárás még folyamatban van – számolt be róla az RTL Híradó. A pécsi kórházban ápolt, veleszületett rendellenességgel élő kisfiú több műtéten is átesett, a család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak.

„Ez lesz az ő ágya…” – hangzott el a felvételen. A család közben végigjárta a hivatalos utat: elvégezték az örökbefogadói tanfolyamot, átmentek a pszichológiai vizsgálatokon, mégis falakba ütköztek. „Elejétől kezdve nem értjük. Megkérdezték, mi a motivációnk, mi meg azt kérdeztük: sorban állnak ezért a gyerekért” – mondta a család. A kórházban dolgozó ápoló így emlékezett a kezdetekre: „Nagyon hamar belopta magát a szívembe. Elkezdtem beszélni róla otthon, és így ismerte meg őt a család” – mondta a klinika ápolója.

Az ügy országos üggyé nőtt, a petíciót már több mint 250 ezren írták alá. „Ez a petíció most falakat döntött le” – fogalmazott egy megszólaló. Tapasztó Orsi, a kezdeményező így összegzett:

„Egyértelmű, hogy itt hiba történt. Ez a család 11 hónapja harcol ezért a gyerekért; itt egy hónapnak sem kellett volna eltelnie úgy, hogy az a gyerek abban a rácsos ágyban tölti az idejét. Nagyon kedves nővérek között van, de ezt nem lehet összehasonlítani egy családdal: itt hibázott a rendszer. A közvélemény, az emberek figyelme nélkül nem gondolom, hogy bármi történt volna”

– mondta Tapasztó Orsi, mentálhigiénés szakember, influenszer.

A minisztérium képviselője szerint közel a megoldás. „Rengeteg akadály, papír, ügyintézés, de nem adtuk fel. És most megtörtént az első csoda: a kórház most egészségügyileg felkészíti Danikát, így ő már a héten végre a családba kerülhet” – mondta Kardosné Gyurkó Katalin, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszteri biztosa. Korábban jelezték: új, független szakértői véleményt is kérnek az ügyben.

A jogi folyamat azonban még nem zárult le. „Az örökbefogadási ügyben a határozathozatal még folyamatban van, idő kell, amíg végleges döntéshozatal születik, viszont a gyám engedélyével a gyermek az idejét mostantól töltheti a családnál, és csak bizakodni tudunk abban, hogy az örökbefogadási ügyben is mielőbb megszületik a végleges döntéshozatal, és véglegessé válik a gyermek elhelyezése” – közölte Fehér Hajnalka, a család ügyvédje.

AZ RTL riportja Danika életének fordulatáról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Éber kómába került a családapa egy injekció után – a család Svájcban reménykedik a gyógyulásban
A 36 éves László augusztus 20. óta van éber kómában. Családja és barátai összefogtak, hogy esélyt kapjon a gyógyulásra egy drága svájci klinikán, amihez segítséget is kérnek.


Egy budapesti család élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. A 36 éves László, aki hangtechnikusként dolgozott, augusztus 20. óta éber kómában van, miután szervezete rosszul reagált egy izomlazító injekcióra. A férfi nyaka egy hosszabb autóút után beállt, ezért orvoshoz fordult, ám a kezelés során allergiás sokkot kapott.

Légzése és keringése leállt, és csak hosszú újraélesztéssel sikerült stabilizálni az állapotát

– számolt be a Blikk.

Jelenleg Magyarországon csak egyetlen kómaosztály működik, ahol azonban Lászlót a jelenlegi állapotában nem tudják fogadni. A család ezért Svájcba utazott, ahol egy különleges klinikán kezdődhet meg a férfi rehabilitációja.

„A svájci orvosok azt mondták, egyértelműen van tudata a férjemnek, ezért nagyon jó eséllyel vághatunk bele a rehabilitációba. Nyilván megígérni nem tudnak semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen szintig tudják rehabilitálni, ez a következő hetek, hónapok során dől majd el”

– mondta Zsófia, László felesége.

A három hónapos terápiás kezelés naponta 2200 svájci frankba, vagyis körülbelül 927 ezer forintba kerül. A család számára ez hatalmas kiadás lett volna, ezért Zsófia gyűjtést indított, és rövid idő alatt sikerült összegyűjteni a szükséges összeget.

„Hatalmas összefogást értünk el, szerencsére négy nap alatt összegyűlt a háromhavi kezeléshez szükséges összeg. Hihetetlenül sok ember mozdult meg. Rengetegen ismerik a férjemet, a munkahelyén is sokra tartják, több együttesnek hangosít, nagyra becsülik, úgyhogy sokan segítenek” – mesélte az óvónőként dolgozó édesanya.

Zsófiáék korábban már szembenéztek hasonlóan nehéz helyzettel, és akkor is sikerült csodát tenniük.

„Nyolc évvel ezelőtt a kisfiunk rácáfolt az orvosi jóslatokra, és bebizonyította, hogy az emberi agy milyen csodákra képes” – idézte fel az édesanya. „Boti az agyat érintő rendellenességgel született, ma mégis teljes életet élhet a modern technikának köszönhetően. Rendkívül okos kisfiú, vívni jár, imád focizni, és nagyon jól viseli mindazt, ami az apukájával történt.”

A nyolcéves Boti is örökölte édesapja Fradi iránti szeretetét. Az FTC is jelezte, hogy támogatni szeretné a családot: egy dedikált mezt ajánlottak fel árverésre.

Amennyiben te is támogatnád Lászlót és családját, itt teheted meg:

A Don Bosco Barátai Alapítvány adószáma: 19335238-1-41

A szervezet címe: 1032 Budapest, Bécsi út 173.

Bankszámlaszám: 11734004-20476535

Közlemény: DL gyógykezelésére


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több száz tonna svéd halászháló védi az ukránokat az orosz drónoktól
„Sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat.”


Svéd halászok leselejtezett hálói mentenek életeket Ukrajnában: ezekkel korábban heringet és tőkehalat fogtak a Balti-tengeren, most viszont a drónok ellen védik meg az ukránokat – olvasható a Szabad Európa cikkében.

Az Operation Change nonprofit szervezet partnerei eddig mintegy 400 tonna halászhálót vittek az országba. Ludvig Ramestam, a szervezet társalapítója közvetlenül azután küldte el az első adagot, hogy Oroszország megtámadta Kijevet. Nem sokkal később újabb csomagot kértek tőlük. „Nem értettük” – meséli Ramestam a Szabad Európának – „mert 16 köbméternyi hálót küldtünk, és egy jó időbe beletelik, amíg abból álcákat csinálnak. Ehhez képest máris többet kértek”.

Kiderült, hogy a hálók az állások vagy a fegyverek álcázására, hanem az FPV drónok elleni védekezésre kellenek. Ramestam egy konkrét esetről is beszélt.

„Volt egy autó, ami köré felszereltük az adományozott hálókat. Néhány nappal később az autót megtámadta egy orosz FPV drón. Az volt a szerencse, hogy a kocsitól körülbelül egy méterre lévő fémrudakra kerültek körben a hálók, amelyek így jelentősen csökkentették a robbanást, és az autóban lévő emberek túlélték. A köszönőlevélben kifejezetten azt írták, hogy ezek a hálók mentették meg az életüket”.

Irina Ribakova, az ukrán 93. gépesített dandár sajtósa szerint a drónok elleni hálókat „mostanában mindenhol felszerelik a donyecki régió útjain”. Mint mondta, „a hálók nem csodaszerek, csak a védelem egy eleme, ami nem biztos, hogy működik. Számos példa van arra, hogy egy drón berepült a háló lyukába, és megvárt egy autót. A mi drónpilótáink ugyanezt teszik”.

Azonban nem minden háló felel meg a feladatra: a nejlonból készült és a mezőgazdasági hálók tűzveszélyesek. A legideálisabb anyag a drótkerítés lenne, de „ez nyilvánvalóan drága és nehéz telepíteni”.

A svéd adományok hátterében változó szabályok állnak. Szigorodtak az uniós környezetvédelmi előírások, 2021-ben a Balti-tengeren teljesen betiltották a tőkehalhalászatot. Sok halász korábban értékes hálója így eredeti céljára használhatatlanná vált, ezért többen elővették a raktárból, és felajánlották az ukrán csapatoknak.

„Svédországban sokan támogatják Ukrajnát az oroszok ellen vívott harcukban” – mondja Ramestam. „Tehát sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat”.

Finnország svéd nyelvűek által lakott területén, Aland-szigeteken különösen erős ez a hozzáállás. Egy ottani önkéntes, Minnie Regland felidézte, egy 70-es éveiben járó nő elmesélte neki, milyen félelmek kísértették Finnországot évekkel az 1939-es szovjet invázió után.

„Elmondta, hogy amikor hét–nyolc éves volt, a tanára bejött az iskolába, és bejelentette, hogy »jönnek az oroszok!«. Mindenki pánikba esett. Az apja akkoriban éppen kint volt a tengeren”. Meg is tanította a nőt arra, hogyan kell kezelni a halászhálókat, ám ő végül nem ezt a munkát választotta.

„Bár nem folytatta a halászatot, soha nem tudott megválni apja hálóitól. De most azt mondta, szerinte apja is örülne, ha tudná, milyen célt fog a hálójuk szolgálni”

– mondta az önkéntes a Szabad Európának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Megszólalt a kórházban élő kisfiút örökbefogadó ápoló: „Életünk legnehezebb 11 hónapja volt ez”
Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, Dani már új családjával lehet. Az anya most köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek elérni a céljukat.


Kedden érkezett a jó hír, hogy a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú, Dani már a leendő családjánál alhat. A veleszületett rendellenességgel élő gyereket – akiről szülei lemondtak – a pécsi klinikán dolgozó egyik ápoló fogadja örökbe. A család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak neki az otthonukban. Az örökbefogadási eljárás még folyamatban van, de a gyám engedélyével Dani már új családjával lehet.

A család küzdelme a kisfiúért országos üggyé nőtt, amikor Tapasztó Orsolya petíciót indított az érdekükben, amelyet több mint 250 ezren írtak alá. A mentálhigiénés szakember a Facebook-oldalán tette közzé a Danit örökbefogadó anya, Melinda üzenetét:

„Életünk legnehezebb tizenegy hónapja volt ez. Sokszor éreztem úgy, hogy azért kapunk ennyi akadályt, mert talán nem ez a mi utunk, és a mi családunknak négytagúnak kell maradnia. Mégis, amíg csak egy cseppnyi esélyt éreztem, nem tudtam feladni a harcot. A gyerekek nagyon sok erőt adtak: ők egy percig sem kételkedtek abban, hogy a testvérük haza fog érni. A férjem pedig a higgadtságával és hitével volt a bástyánk végig.

Rengeteg üzenetet kaptunk az elmúlt hetekben — olyanoktól is, akikkel évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, és most újra felbukkantak támogatásukkal. Ők is, és az ismeretlen emberek szeretete is, kimondhatatlanul sokat jelentett.

Semmi nem lett volna ebből az ügyből jogi képviselőnk, Fehér Hajnalka nélkül. Ő nem ismer lehetetlent, nincs az a szikla, amit ne mozdított volna meg értünk. Mára sokkal több ő nekünk, mint egy jogi képviselő. Köszönet a Házon Kívül stábjának és Moskovics Juditnak, amiért empátiával és kitüntetett figyelemmel karolták fel és foglalkoztak folyamatosan ügyünkkel. Köszönöm, Orsi, hogy a petícióval százezrek figyelmét irányítottad a pécsi kórházra és arra a rácsos ágyra, amiben a fiunk élt. Ezzel végre sikerült áttörni azokat a falakat, amelyeket a jogi úton írt levelek nem tudtak áttörni.

Hálával tartozunk mindenkinek, aki bármilyen formában mellénk állt. Ezt a hálát szavakkal kifejezni nem lehet. Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, ma már úgy térünk nyugovóra, hogy a gyermekünk hazaért és öttagú család lettünk. Reméljük, ez másoknak is reményt ad — és hogy a mi ügyünk precedensértékű lesz sok, hasonló helyzetben élő gyermek számára.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk