„Aki ad, az a leggazdagabb” – interjú a Családok a családokért jótékonysági akció elindítóival
– Elindíthattak volna egy gyűjtést a létminimum alatt élők javára is. Miért pont a családi pótlékra fókuszálnak?
– KÉ: Egyrészt ez egy jól megragadható dolog, és fontos üzenetértéke is van.
Azt gondoljuk, egy szülő nem csak a saját gyerekéért felelős. Nem elég, hogy neki mindene meglegyen, jó iskolába járjon, egészségesen élhessen. Az is fontos, hogy ha felnő az a gyerek, normális társadalmi közeg vegye körül.
A munkanélküliség, a nyomor nem csak a mélyszegénységben élők problémája, hanem mindenkit érint. Hisz tudjuk, hogy a szegénység összefügg a bűnözéssel, a lakosság elképesztő egészségi állapotával is. Vagyis, ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink majd egy jobb országban éljenek, nem csukhatjuk be a szemünket.
– Amikor tavasszal a szolidaritási akciójukat elindították, nemcsak Éva maradt hirtelen munka nélkül, hanem Péter is. Noha az ország egyik legismertebb díszlettervezője, a színházak bezárása miatt neki is minden megbízását lemondták. Kerekes Viktória színésznővel létrehozták a Dr. HorKert: kertek gondozását, lakásfelújításokat vállalnak. Kemény fizikai munkával tartják fenn magukat. Ha valaki szorult helyzetbe kerül, miért gondol ilyenkor is mások megélhetésére?
– HP: Nálam ennek személyes okai vannak. Gyakran jártam olyan településeken, ahol éhező gyerekkel találkoztam. Játszottam velük, ölbe kaptam őket. Felemeltem az egyiket, annyi idős lehetett, mint az én egyik gyerekem, tudtam tehát, hogy milyen súlyúnak kellene lennie. De az a kisfiú sokkal könnyebb volt, és láttam a tekintetét is.
Ha belépsz ezeknek a gyerekeknek az életébe, felelősséget érzel irántuk, és ez nem enged el. Ezzel álmodsz, nem hagy nyugton. Tudomásul vettem, hogy dolgom van ezzel. Ráadásul, ha az ember segít, nem csak ad, hanem rengeteget kap is.
Megismertük jobban ezt a tíz civil szervezet is, közel kerültünk sok-sok családhoz, de a Dr. HorKernek is sokat köszönhetek. Megtanultam például gipszkartonnal dolgozni, amit a tervezői munkámban is hasznosíthatok, beleláthattam, milyenek a szegénység épített terei. Emberileg és szakmailag is gazdagabb lettem.
– KÉ: Számomra az is nagy nyereség, hogy az akcióink kapcsán összejött itt egy remek csapat: segít nekünk Kürti Jutka is a kommunikációban, neki is komoly múltja van a civil szférában. Én is nagyon sokat kapok a segítőmunkától. Amikor régebben még közgazdászként dolgoztam, különböző jelentős projektekben vettem részt. Gyakran megéltem, hogy a szakmai érvek nem számítanak, fontosabbak a politikai és egyéb érdekek. A munkánk meg ment a szemétbe. Eljutottam odáig, hogy ezt nem csinálom tovább. Pályát váltottam, így lettem segítő foglalkozású. Coachként cégvezetőkkel is szeretek dolgozni, de sokszor megtalálnak nehéz helyzetben lévő emberek is. Nekik önmagamért is segítek, mert boldoggá tesz, ha megoldást találunk a problémáikra.
– HP: Éva szemérmesen hallgat arról, hogy remekül ír, blogot vezet. Megfigyeltem, amióta a jótékonysági dolgainkat csináljuk, mennyire érzékeny témák került be az írásaiba. Mert amire fókuszál az ember, az az alkotó tevékenységében is megjelenik. A mi közös ügyünk sem csak a családi pótlékról szól, hanem a szemléletváltásról. Erre most, a covid második hulláma idején, amikor a szegényeknek a téllel, a tűzifa hiányával is meg kell küzdeniük, még sürgetőbb felhívni a figyelmet. Egy kistelepülés, de akár a nemzet is akkor válhat közösségé, ha a szolidaritás beépül a családok mindennapi életébe, ha vannak olyan emberi alapértékek, amiket nem engedünk elveszni.
A Családok a családokért kezdeményezésben részt vevő civil szervezetek: Ág Szegényekért Egyesület, Idetartozunk Egyesület, Igazgyöngy Alapítvány, Máltai Szeretetszolgálat, Tarnabod, Nagykovácsi R. Katolikus Plébánia, Oltalom Karitatív Egyesület, Pannonhalmi Karitász, Remény Kora Gyermekvédelmi Alapítvány, SZETA Egri Alapítvány, SZOCSOMA
Hevér Gábor színészt Horgas Péter kérte fel arra, hogy segítsen a Családok a családokért mozgalomban.
„Péter gyakran megkért arra, hogy a különböző jótékonysági akcióihoz adjam az arcomat, és a nevemet, és én ezt mindig szívesen megteszem. Szerintem ez neveltetés kérdése. Az én anyukám nyugdíjas tanárnő, nem veti fel a pénz, de amikor beszéltem neki erről a kezdeményezésről, azonnal két havi családi pótléknak megfelelő összeget ajánlott fel.”
Hevér szerint ez az akció máris nagyon sok embert mozgatott meg, mert átlátható, érthető, és nyomonkövethető. A pénzadományok nem tűnnek el valamelyik ernyőszervezetnél, hanem ellenőrízhető hová kerülnek. A színész úgy véli, óriási szükség van a támogatásokra, mert a covid alatt nagyon sokan veszítették el amunkájukat. A közteherviselésnek éppen az lenne a lényege, hogy akinek van miből adnia és megteheti, segítsen a rászorulóknak.
„Nekem élnek barátaim Amerikában, Ausztriában, Németországban is, és elmondták: ott az állam segít azoknak, akik megélhetés nélkül maradtak. Jól tudják ugyanis, hogy úgy tarthatják egyensúlyban az országot, ha megmentik azokat, akik működtetik a gazdaságot. Ez nálunk is kormányzati feladat lenne, de itt épp a legnehezebb helyzetben lévőket hagyják magukra.”
